Új Szó, 1985. március (38. évfolyam, 51-76. szám)

1985-03-13 / 61. szám, szerda

„...kiharcoljuk a jobb életet“ Emlékezés a haburai és a čertižnéi parasztzendülés 50. évfordulójára ÚJ szú 1985. III. 13. Szlovákia észak-keleti hegyvi­déke a polgári Csehszlovák Köz­társaságban az ország legelmara­dottabb körzetei közé tartozott. A lakosság egyetlen megélhetési forrása a földművelés és a fakiter­melés volt. A keményen dolgozó parasztok a mostoha természeti viszonyok következtében a köves, gyenge szántókról az országos át­lagtermésnek még a felét sem takarították be, s gyakran még a minimális élelmiszerüket sem termelték meg. Ezen a vidéken aránylag későn érett be a termés, s így lehetővé vált, hogy a sze­gény- és kisparasztok rendszere­sen vállaljanak aratási munkákat a közeli és távolabbi síkságokon. A Csehszlovák Köztársaság megalakulása után nagyon várták a földreformot, ami jelentősen enyhítette volna több évszázados nyomorukat. Csalódtak. Az első világháború jelentős károkat oko­zott ezen a vidéken, s a károsultak reménykedve várták a megígért kártérítést. Ebben is csalódtak, mert még a törvényesen járó összeget sem kapták meg. A har­mincas évek elején, a nagy gaz­dasági válság következtében a helyzetük szinte reménytelen volt. Idénymunkásokra sehol sem volt szükség, a fájukra nem akadt vevő. Snina, Medzilaborce, és Stropkov környékének kis- és sze­gényparasztjai nyomorogtak. Mar­hasóval ízesített krumplit és főtt árpát ettek. Kenyér csak a legna­gyobb ünnepeken került az asztal­ra. Dolgoztak látástól vakulásig, mégis éheztek, s nem tudtak meg­szabadulni az évről évre növekvő adóhátralékaik nyomasztó terhé­től. Gyakori volt ezen a vidéken a végrehajtás. A gazdák tehetetle­nek voltak, mert a végrehajtók el­hajtották a család megélhetését biztosító egyetlen tehenet, elárve­rezték a szerszámokat, a háztar­tási felszerelést stb. 1934-1935 telén, amikor az ország már kez­dett kilábalni a nagy gazdasági válságból, ezen a vidéken mégis egyre gyakrabban hangzott fel a végrehajtásokat kísérő dobper­gés. Az elégedetlenség napról napra nőtt. Nem segített a nyomorgó gaz­dákon a Kelet-Szlovákiában na­gyon népszerű, zömében a módo­sabb gazdákra támaszkodó agrár­párt sem. A gazdasági válság ne­héz éveiben egyre világosabbá vált, hogy a párt csak ígérget, a valóságban azonban távol tartja magát a párasztság szegényebb rétegeinek a követeléseitől, amit erős balratolódás követett. Legin­kább a szegény- és középparaszti rétegek radikalizálódtak, és a kommunista párt programját kezdték a magukénak tekinteni. A CSKP-nak már a húszas évek­ben is jelentős tagsága volt ezek­ben a többségükben ukránlakta járásokban. Haburának kommu­nista bírója volt, aki rendszeresen találkozott a falu kommunistáival és baloldali érzelmű gazdáival. Együtt elemezték a helyzetüket, megtárgyalták a védekezés mód­ját, és készültek a választásokra. 1935 első hónapjaiban a köz­hangulat egyre elkeseredettebb lett. A gyenge aratás után a lakos­ságnak alig volt élelme, pénze szinte semmi. A kommunisták ke­resni kezdték az átélés lehetősé­geit. „... kiharcoljuk a jobb életet, összefogunk, s ha a hivatalokban nem érünk el eredményeket, ma­gunk teremtünk rendet“, határoz­ták el a haburaiak. így vélekedtek, mikor 1935. március 13-án Habu­ra, Čertižné és Borov községek­ben megjelentek a végrehajtók, hogy 9 gazdánál behajtsák az adóhátrálékokat. Az árverés első fázisa vevők hiányában még nem borzolta fel a kedélyeket, de mikor a végrehajtó március 14-én el akarta hajtani annak a gazdának a tehenét, aki éppen ezen a napon fizette ki az adóhátrálékot, a falu felbolydult. A gazda fia ellenállt, mire a csendőrök letartóztatták. A faluban gyorsan elterjedt a ható­sági erőszak híre és az összegyűlt lakosság nem éppen a legudvaria­sabban vonta felelősségre a hiva­talos közegeket. Mikor a letartóz­tatottat a falu kérésére sem en­gedték szabadon, a feldühödött nép beverte a csendőrség ablaka­it. A falu egységes ellenállása meglepte a csendőröket, kienged­ték a letartóztatottakat. Ugyanezen a napon, a délutáni órákban a végrehajtók a szomszé­dos Čertižné községbe mentek ár­verezni. Ott a gazda beengedte őket az udvarba, de a haburai események hatására összegyűlt lakosság összetépte az iratokat és kikergette a végrehajtókat. Ezután az események felgyorsultak, s mi­kor este megérkeztek a választási kőrútjukon levő agrárpárti képvi­selők, a jelenlevők bátran feltették nekik a kérdést. Miért kell nekik ilyen nyomorban élniük, mit tett az érdekükben az agrárpárt? Még a végrehajtások elnapolásában sem segített nekik! Amikor a kér­désekre tisztességes feleletek he­lyett csak általános szólamokat kaptak, kikergették a képviselőket, s a gyűlés parázs verekedéssel ért véget. Čertižné lakosai tudták, hogy az incidensnek folytatása lesz, ezért megkérték a haburaia- kat, hogy ha a hozzájuk küldött csendőrség eléri Haburát, konga- sák meg a harangokat. A haburai­ak is várták a csendőröket. A falu főterén gyülekeztek, s mikor a csendőrök felszólítása után sem oszoltak szét, előkerültek a gumi­botok és eldördült az első lövés is. A lázadók erre visszavonultak, de a falu végén újból összegyűltek, és kövekkel búcsúztatták a távozó karhatalmat. Közben a kommunisták vezeté­sével felkészültek a harcra. Őrsé­get állítottak a falu köré, eltorla­szolták az utakat, elvágták a tele­fonhuzalokat, hogy ezzel is késlel­tessék új csendőralakulatok kive- zényelését. Mégis megérkeztek, de ezeket is harangszóval adták tudtul. A lázadók tudták, hogy a környéken cirkáló 230-240 csendőrrel szemben tehetetlenek, nincs esélyük a győzelemre, de mégis ellenálltak, nem adták meg magukat könnyen. A csendőrség erre körülzárta a falvakat, elszige­telte egymástól a lázadókat. A pol­gári államhatalom képviselői fél­tek, hogy az ellenállás példát ad a közeli és a távolabbi községek szegényparasztjainak, hiszen a haburaiak és a čertižneiek bátor fellépéséről beszélt az egész kör­nyék. Medzilaborceban tüntettek a parasztok, Michalovcében szer­vezkedni kezdtek a kommunisták, de nem késlekedtek a burzsoázia és a nagybirtokosok érdekeit kép­viselő hivatalok sem. Megkezdőd­tek a letartóztatások. A csendőrök a legbrutálisabb módszerekkel kényszerítették ki a vallomásokat. Ütöttek-vertek mindenkit, nem kí­mélték még a férjeiket és a fiaikat féltő asszonyokat sem. Annyi gya­núsítottat tartóztattak le, hogy a já­rási fogdában már nem tudtak ne­kik helyet szorítani. A csehszlovák kormányt meg­lepte a parasztok forrongása, de segítség helyett elrendelte a hír­zárlatot. A sajtó nem írhatott az eseményekről, a kommunista la­pok pedig cenzúrázva jelentek meg. A polgári sajtó elemezte Ke­let-Szlovákia gazdasági helyzetét, kutatta a lázongás okait, amelye­ket - természetesen u a saját érdekeinek megfelelően tálalt. A választás előtti hangulatban élő ország előtt a polgári sajtó sem tagadhatta el a fellázadt parasztok nyomorát, de a lázadás okát nem abban, hanem a „környéken mű­ködő agitátorok“ tevékenységé­ben próbálta elfogadtatni. Éles tá­madást indított a CSKP és a kom­munista sajtó ellen. A szociálde­mokrácia lapjai tele voltak dema­góg sajnálkozással, szónokoltak. A CSKP és a kommunista sajtó nem leplezte, hogy a lázadók ol­dalán áll. Hangsúlyozták, hogy a parasztok ellenállásának igazi okát a nyomorukat kiváltó kapita­lista társadalmi rendszer igaz­ságtalanságaiban, sőt magában a rendszerben kell keresni. Helye­selték, hogy a helybeli kommunis­ták szervezni kezdték az ösztönö­sen kirobbant lázadást. A kommu­nista képviselők levélben kérték a nemzetgyűlés elnökségét, vo­nassa vissza a karhatalmi erőket, elemezze Szlovákia és a Kárpát- Ukrajna gazdasági, szociális és po­litikai helyzetét, különös tekintettel az ott élő nemzetiségekre. A sze­nátus elutasította a javaslatot, de a kommunista képviselők felszóla­lásaikban állandóan visszatértek a szlovákiai szegény- és kispa- rasztság nyomorára. Az esemé­nyek kommunista magyarázata megértéssel találkozott a munkás­ság és a dolgozó parasztság köré­ben, amit legfényesebben az 1935 májusi választások eredményei bizonyítottak. A lázadás vidékén 75-100 százalékkal emelkedett a CSKP jelöltjeire leadott szava­zatok száma. A szavazók elhatá­rozása a CSKP programja mellett nem volt ideiglenes. Politikai elkö­telezettségüket megtartották a második világháború szenvedé­sekkel és megpróbáltatásokkal teli éveiben is, és a felszabadulás után erős akarattal, nagy lendület­tel kezdték építeni a szocializ­must. DR. VADKERTY KATALIN, kandidátus TEKINTÉLY ÉS BIZALOM Kiváló minőség • Kézitáskák a Szovjetunióba • A tagje­löltek ajánlója maga a mester • Van kitől tanulni Pápay Margit, az érsekújvári (Nové Zámky) Brašna ipari szö­vetkezet műhelymestere azok kö­zé tartozik, akikről fölöttesei és beosztottjai egyaránt elismeréssel beszélnek. Már 21 éve dolgozik a szövetkezetben. Jelenleg kézi­táskákat gyártó műhelyében. Az itt készülő áru túlnyomó többsége külföldre, a Szovjetunióba irányul. Ez pedig kifogástalan minőségű munkát igényel. A selejt tervezett százalékaránya 0,6 százalékos, s ezt ők még csökkentik is. Rekla­máció áruikra nem érkezik. Egy­szer igaz kaptak, de arról nem ők tehettek: a tás­kák vasalása, cipzárja hibáso- dott meg. Telje­sítik. a termelés mennyiségi ter­vét is, jelenleg 101 százalékra, de 100 százalék­nál alább még sohasem adták. Pedig ez nem mindig megy könnyen. Ám a kollektíva tagjai megértőek, s ha a helyzet úgy kí­vánja, műszak után is dolgoznak.- Ha azt mondom, ma itt kell maradni, akkor meg is teszik - jegyzi meg a mester. - Mindig számíthatok rájuk. Ha kell, egy­mást is helyettesítik. Sőt, szükség esetén még más műhelyben is segítenek. Tudjuk, hogy a tervet mindenképpen teljesíteni kell. A minőségi mutatókat is figyelembe kell venni. Ezért külön prémium jár. A brigádrendszerű javadalmazást egyelőre még nem vezettük be, de már sok tekintetben megvalósít­juk. Mindent nyíltan megmondok a kollektíva tagjainak. így van ez például a rendkívüli prémiumosz­táskor is. Közlöm, mennyit kap­tunk, hogyan osztjuk el. Ebben a műhelyben tevékeny­kedik az a szocialista munkabri­gád vezetője (Ružena Bugovská), melynek tizenhárom aranyjelvé­nyes tagja van. A 40 tagú kollektí­vában 38 nő dolgozik. A párttagok aránya 17 százalékos. Egyikük maga Pápay Margit, aki 1978 óta tagja a dolgozók élcsapatának. Jelenleg tagja az alapszervezeti pártbizottságnak is. A műhelyben dolgozó fiatal kommunisták közül néhánynak ő az egyik ajánlója. Például Alžbeta Mandákovának, Mária Jurikovának, Anna Vargójá­nak, akiknek tagságát tavaly hagy­Pápay Margit (jobbról) elégedett a végzett munká­val. (Hajdú András felvétele) hangzottakról is a tagjelöltekre bízzák, hogy megszokják a nyilvá­nos szereplést. Az eredmény nem is marad el, hiszen ma már a fiatal párttagok rendszeresen felszólal­nak a gyűléseken, a pártoktatáson és a munkaértekezleten. Nagy vita alakult ki például az élet keletke­zéséről szóló előadást követően. A pártgyűlésen Mária Juríková a tervteljesítésről is kifejtette véle­ményét. Alžbeta Mandáková már kétszer is szót kért a taggyűlésen. A műhelyben dolgozók munkájáról beszélt. Ajánlójának és egyben mesterének igen sokat köszönhet.- Bármivel fordulunk hozzá, szívesen segít - mondja határo­zottan. - Sok mindent megtanul­tunk tőle. Hasonlóan vélekedik ajánlója munkájáról a többi fiatal párttag is. Köztük Anna Vargová, akinek pártfeladata a politikai évfordulók­kal kapcsolatos anyag biztosítása a faliújságra. Ezenkívül segít a mű­helyben levő eredménytábla napi adatainak felírásával is. Őrjár­tunkkor erre a táblára a műszak végén ezt a számot írta: 310. Vagyis ennyi táskát készítettek. A tervet ezúttal is teljesítette Pápay Margit mester kiváló kollek­tívája. FÜLÖP IMRE Az érdekeltség elmélyítésével Színvonalas munka a növénytermesztésben, gyümölcsöző kooperáció az állattenyésztésben A Füleki (Fiľakovo) Állami Gaz­daság évről évre javuló gazdálko­dási eredményei immár országos viszonylatban is állják az összeha­sonlítást a legjobbakéval. Az el­múlt esztendőben alig akadt gyen­ge pontja a termelésüknek, s így nem csoda, hogy több millió koro­nás nyereséggel zárták az esz­tendőt.- A növénytermesztés eredmé­nyeinek felsorolásánál a gabona- termesztés kívánkozik az első helyre - mondotta Szabó Gyula mérnök, ágazatvezető -, hiszen tervfeladatainkat 135,8 százalékra teljesítettük, s mintegy 210 vagon­nal értékesítettünk többet a terve­zettnél. Meg kell jegyeznem, igen kedvező árakon, hiszen mi a beta­karított termény kezelésére, tisztí­tására igen nagy gondot fordítot­tunk, így aztán teljes búzatermé­sünket kenyérgabonaként, az ár­pát pedig sörárpaként értékesít­hettük. A növénytermesztés másik jól jövedelmező ágazata a cukorré­pa-termelés volt, melyből négy tonnán felüli átlaghozamot értünk el. Az ötéves terv előirányzatát máris 90 százalékra teljesítettük, s ha csak valami egészen váratlan természeti csapás nem jön közbe az idén, jelentős többlettermésre számíthatunk.- A cukkorrépa-termelés ered­ményei azért is figyelemreméltó­ak, mert a kerület legtöbb gazda­sága nem tudott eleget tenni ez irányú kötelezettségeinek, önök milyen módszereket alkalmaztak a termesztésben, hiszen a száraz­ság ezt a gazdaságot sem kímélte a múlt nyáron?- Semmi különöset nem csinál­tunk, csak a régi jól bevált receptet alkalmaztuk: a gépi vetés, növényápolás és betakarítás mel­lett szerződéses alapon gondos­kodtunk a kapálásról, melynek kö­vetelményei nagyon szigorúak. A betakarítás előtt egy szakbizott­ság minden egyes parcellát külön megvizsgál, gondosan értékeli az egyedek számát, a növényápolás színvonalát. A betakarítási veszte­séget kézi utánszedéssel csök­kentjük, azt is mondhatnám, meg­szüntetjük. A kézi kapálás ugyan nem könnyű munka, de ma már ott tartunk, hogy válogathatunk a je­lentkezőkben, s aki egy évben nem fordít megfelelő gondot a munka idejében való és pontos végzésére, megeshet, hogy a kö­vetkező esztendőre elesik ettől a kereseti lehetőségtől. Az érdekeltségi rendszer elmé­lyítésének köszönhetjük termelési eredményeink javulását a zöld­ségfélék és a takarmánynövények termesztésében is, ahol szintén maradéktalanul megvalósítottuk elképzeléseinket. Talán csak a dohány és a repce esetében nem értük el teljes mértékben a céljainkat, de járási viszonylat­ban még így is a legjobbak közé tartozunk. A Füleki Állami Gazda­ságot a tejtermelésben is az élen­járók közé sorolják, bár Meidlik Róbert főzootechnikus értékelése szerint nem volt problémamentes az elmúlt esztendő.- Sajnos a fülekpüspöki (Fiľakovs- ké Biskupice) farmunkon gümőkór miatt a teljes állományt ki kellett selejteznünk, s ez több vonatko­zásban is keresztülhúzta számítá­sainkat. A másik fő gond az új tehénistállók üzemeltetése körül akadt, amelyekkel kora tavasztól késő őszig nincs sémi problé­mánk, a téli fagyok idején azonban felmondják a szolgálatot. Január és február kritikus napjaiban a bel­ső hőmérséklet mínusz tíz fok alá süllyedt a pléhtető alatt, s ez nem­csak a termelékenységet csök­kentette, hanem megbetegedése­ket is okozott. A hagyományos istállók eredményei kiegyensúlyo­zottabbak voltak. Jól tükrözik ezt a farmok közötti szocialista verse­nyek eredményei. Tavaly a egresi telep érte el az elsőséget 4076 literes fejési átlaggal, a kajalvögyi 3961 literes és a bénái 3904 lite­res előtt. Az állami gazdaság egy tehénre eső fejési átlaga egyéb­ként 3451 liter volt, 100 literrel jobb a tervezettnél. A tejtermelésen kívül sikeres­nek mondható bikaneveléssel is foglalkozunk a Látkyi Efsz-szel való szoros együttműködésben, s hármas kooperációban valósí­tottuk meg - a rátkai és a lehotkai szövetkezettel együttműködve - a borjú nevelést. 'Tavaly hathó­napos nevelési ciklusban 2457 borjút „fordítottunk meg“. Az ága­zat nyeresége 2 millió 291 ezer korona volt, a feladatainkat 105 százalékra teljesítettük.- Véleménye szerint a közeljö­vőben tudnak még ezeken az eredményeken javítani?- Meggyőződésem hogy igen, s az idei tervszámok is kifejezik szándékainkat. Az egy tehénre eső tejhozamot legalább száz li­terrel szeretnénk fokozni, ami azért igényes, mert állományunkat az ismert események miatt jelen­tősen fel kell frissíteni. A borjúne­velésben is nagyobb napi súly- gyarapodásokat tervezünk. Mind­ezt persze csak még nagyobb igyekezettel, az állategészségügyi követelmények megtartásával, a tömegtakarmányok jobb hasz­nosításával érhetjük el. Február második felében az állattenyész­tés dolgozói számára üzemi érte­kezletet tartottunk, amelyen is­mertettük elvárásainkat, s a gon­dozók is kifejtették nézeteiket és javaslataikat. Az értekezlet teljes egyetértésben záródott, ami - úgy vélem - záloga lehet további fejlő­désünknek. HACSI ATTILA ta jóvá az alapszervezet. Legutóbb Novák Ildikó ajánlója volt.- Mielőtt javasolnám felvételü­ket a tagjelöltek sorába, elbeszél­getek a fiatalokkal arról, milyen feladatok várnak a jövő párttagjai­ra - mondja.- Például a gyűlésen való rész­vétel, tagsági illeték fizetése, párt­feladatokkal való megbízás. Az utóbbiak közé tartozik a faliújság­ról való gondoskodás. Ez Mária Juríková dolga. A taggyűlés tájékoztatását a pártcsoport tanácskozásán el-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom