Új Szó, 1985. március (38. évfolyam, 51-76. szám)

1985-03-29 / 75. szám, péntek

Az internacionalizmus fényes példája Emlékezés az Interhelpóra szervezésének 60. évfordulóján Hatvan éve, 1925. március 29- én, egy esős vasárnap délelőttön indult el a žilinai állomásról 7000 km-es útjára az a hosszú szerel­vény, amely a csehszlovákiai In- terhelpo szövetkezet első csoport­ját, tagokat és családjaikat, össze­sen 303 személyt vitt a közép­ázsiai Kirgiz Szovjet Szocialista Köztársaság felé. A nemzetközi proletárszolidaritás keretében te­lepedtek ki a szovjetek országába Nem voltak az elsők, mert a nem­zetközi-proletariátus már 1919-től jelentős segítséget nyújtott a hazai és a külföldi ellenségtől támadott országnak. Jöttek a segíteni kész munkások az USA-ból, Hollandiá­ból, Svájcból, Ausztriából Ma­gyarországot- az 1919-es tanács­hatalom emigrációban élő kom­munistái képviselték. A Kommunista Internacionálé IV. kongresszusa nagyra értékelte ezt a segítséget és további támo­gatásra kérte fel a világ kommu­nista pártjait. A fiatal szovjet ál­lamnak nagy szüksége volt mező­gazdasági és ipari szakmunká­sokra, gépi felszerelésre. A Kom­munista Internacionálé keretében működő Mezőgazdasági és Ipari Kivándorlás Állandó Bizottsága V. I. Lenin szavaival hívta az ér­deklődőket, jöjjenek alakítsanak szövetkezeteket, segítsék a szocia­lizmus építését a legelmaradot­tabb szovjetköztársaságokban is. A csehszlovákiai proletárok ipa­ri termelőszövetkezetét, az Inter- helpot a CSKP I. rendes kong­resszusának irányelvei^ alapján kezdték szervezni a martini kom­munisták, munkások és kisiparo­sok, az 1922-től működő idő nyelvkör tagjai. Ők adtak nevet is a szövetkezetnek. Interhelpo a nemzetközi munkássegély idő nyelvű rövidítése. A szervező bi­zottság 1923. május 1-én alakult meg, és a CSKP Vrútkyi Kerületi Vezetőségének irányításával kez­dett el dolgozni, s közvetítésükkel léptek kapcsolatba a Szovjet Szö­vetkezetek Tanácsával. A tőlük kapott dokumentumokkal felke­resték az ország ipari központjait és nagyobb városait. Előadások­ban ismertették a szövetkezet cél­ját, lehetőségeit és a jövendő ott­honukul választott közép-ázsiai terület gazdasági fejlődésének távlatait. Letelepedési engedélyük saját választásuk alapján - a Kirgiz Szovjet Szocialista Köz­társaság területére szólt, és egész sor előnyt biztosított a letelepülők­nek. Szervezési kőrútjukon eljutot­tak a magyarlakta dél-szlovákiai városokba is, mint pl. Lévára (Le­vice), Érsekújvárra (Nové Zámky), Komáromba (Komárno). Szlová­kok, csehek, magyarok, ukránok, németek jelentkeztek az Interhel- poba, s így lett ez a szövetkezet a proletár nemzetköziség szép példája. A jelentkezők többsége munkás volt, mert az ipari termelés radiká­lis csökkenése következtében egyre nagyobb tömegek váltak munkanélkülivé Szlovákiában, de felvételt kért több kisiparos is. Az Interhelpo vezetősége figyelembe vette azokat a tanácsokat, ame­lyeket a már kitelepült prágai gép­ipari munkások, cseh kisiparosok és zlíni (ma Gottwaldov) cipőgyári munkások, valamint a cseh és morva szegényparasztok és ag­rárproletárok adtak saját tapaszta­lataik alapján. A kitelepülök Pispek, a mai Frunze városa mellett egy elha­gyott fogolytáborban találtak ideig­lenes otthonra. Erős kitartással, vasakarattal küzdötték le az első nehézségeket. Elfogadták a közös elszállásolást, étkezést, és irtották az európai ember számára szokat­lan éghajlatban a bozótot, vetették a téglát és ásták az épületek alap­jait. Nem volt könnyebb a mező- gazdaságban dolgozók munkája sem. A lelkes és kitartó munka, az átgondolt vezetés - minden ne­hézség ellenére is - meghozta a gyümölcsét. A kőművesek új falazási módszerével már 1924 szeptemberében készen álltak az üzemek épületei és átadták az első 10, négylakásos házat. Fel­szerelték a gépeket, beindították a vidék első villanytelepét s meg­a Szovjet Szövetkezetek Szerve­zetébe. A fejlődés a következő években felgyorsult, a tagság lét­száma a helybeli jelentkezőkkel rohamosan növekedett. A tagság részére dolgozó kis szabómúhely a textilgyár termékeit feldolgozó 600 tagot számláló felsőruházati szövetkezetté alakult át. Az Interhelpo eredményeit is­merték a gazdasági válságtól súj­tott Csehszlovákiában is, és az 1928-as kisebb csoportot 1932. áprilisában újabb követte. Velük 1078-ra emelkedett az új hazát kereső interhelpósok száma. A szövetkezet tagjai otthonuknak érezték Kirgiziát, s dolgoztak a köztársasági és városi szerve­zetekben. Termelési tapasztala­taikat átadták a helybeli lakosság­nak, s így a modern kis- és nagy­ipari termelés megteremtői voltak ezen a vidéken. Jelentős eredmé­nyeket értek el a mezőgazdaság­ban is. Meghonosították a cukor­répa-termelést, az intenzív nö­Dél-csehországi Vízművek piseki műszaki fejleszté­si műhelyének fő célja a vízművek tevékenységének intenzifikálása, a vízvezeték-háló­zatban keletkező veszteségek csökkentése, va­lamint az egyes üzemegységek automatizálása. A műhely dolgo­zói számos auto­mata berendezést fejlesztettek ki és gyártanak, példá­ul azt, amely a viz- 4 tároló vízszintjét jelzi. A képen: Bohuslav Chada (előtérben) és Miroslav Košátko egy szabályozóberendezést állít be. (Jaroslav Sýbek felvétele - ČTK) TÖBBET AKARNAK Jobb feltételek - jobb munka Julius Fučík 1930-ban az Interhelpo tagjaival folytatott beszélgetés közben(középen) ismertették a villanyfényt a félno­mád kirgizekkel. Az emberfeletti erővel dolgozó telepeseket nem a fizikai munka, hanem az európai ember számára majdnem elviselhetetlen éghajlat jelentette a legnagyobb megterhe­lést. A mocsaras vidék szúnyogai terjesztették a maláriát, s a hastí­fusszal együtt diadalmaskodtak az emberen. Elvittek majdnem min­den gyermeket. Ez a tragédia megosztotta a tagságot, sokan el­mentek, illetve hazatértek. A több­ség folytatta a munkát, és várta a kitelepülök második csoportját. Ez a várakozás új erőt öntött belé­jük, de mintha az első csoport tagjaira várt volna a pionirélet min­den nehézsége. 1926. május 26- án rövidzárlat következtében ki­gyulladt a központi ipartelep, és csak a falakat sikerült megmente­ni. A tagok döbbenten nézték a pusztulást, de az állami kártérí­tés gyors kifizetése után napi 12-14 órás munkával augusztus végére eltüntették a tűzvész nyo­mait. 1926. augusztus 7-én új fejezet kezdődött a szövetkezet történe­tében. Megérkezett a textilmunká­sok 606 személyt számláló cso­portja és velük egy korszerű tex­tilgyár teljes felszerelése. A tex­tilgyár és az új vas- és fémöntöde egy éven belül már termelt. Az új üzemek bekapcsolódtak a szovjet tervgazdálkodási rendszerbe, és a szövetkezet a tagság jóváha­gyásával 1928-ban felvételét kérte vénytermelést és az állattenyész­tést. Sokat tettek az egészségügy és a kultúra terén is. Kórházat, rendelőintézetet, óvodát, napközi­ket, iskolákat és művelődési házat építettek, de volt fürdőtelepük és nyaralójuk is, ahol a szövetkezet zenekara szórakoztatta a tagságot és a helybelieket. Nagy szeretettel fogadták az óhaza küldötteit, Peter Jilemnickýt és Julius Fučíkot, akiket a szocia­lizmus emberformáló ereje hozott közéjük. Ez az erő vezette a tag­ságot a fasizmus elleni harcban is. Közel 50 interhelpós harcolt mint önkéntes az I. csehszlovák had­test egységeiben, sokan a Vörös Hadsereg soraiban. Tizenegyen haltak hősi halált, többen pihen­nek apáik - számukra a békében ismeretlen - földjében. Dr. VADKERTY KATALIN kandidátus Napernyők, esernyők, össze­csukható horgász- és kemping­székek, nyugágyak, táskák, éven­te kb. 12 millió korona értékben jutnak el a hazai piacra és a tőkés országokba a Datex Ipari Szövet­kezet somorjai (Šamorín) üzemé­nek műhelyeiből. Bodó Tivadar üzemvezető készségesen vezet végig a mun­kahelyeken, ahol korszerű körül­mények között nyolcvanan dol­goznak.- 1979-ben költöztünk ebbe az új épületbe, s a munkafeltételek javulása magával hozta terméke­ink minőségének javulását is - mondta. Megtudtuk, hogy az üzem varrodájában havonta 5-6 ezer textiltáska, 5-7 ezer férfi illet­ve gyermekesernyő készül, me­lyeket belföldön értékesítenek. Az idén új termék gyártását kezdték meg, Svédországba és Hollandiá­ba kis méretű horgász székeket szállítanak. A somorjai részleg napernyőit jól ismerik Kuvaitban, Olaszországban és Hollandiában, ezek vázai az üzem vasműhelyé­ben készülnek. - Igyekszünk kor­szerűsíteni a munkát, például a táskákat negyven tonnás prés­géppel szabjuk, s egyre több a ,,mindent tudó“ varrógépünk is. Évente körülbelül tíz féle táskát varrunk. Mire lányaink, asszonya­ink megszokják az egyik típust, máris újhoz fogunk - kapcsolódik a beszélgetésbe Ürge Júlia, a tex­tilrészleg mestere. - Egyre igé­nyesebb a munka, egy-egy táskát csupán egy-két hónapig varrunk. A múltban bizony egy-két évig is egy fajtánál maradtunk. Annak el­Gyermeki mosoly a köszönet £ J szú 5 1985. III. 29. Az Interhelpo első, több mint 300 tagú csoportja 1925. március 29- én indult el Žilinából 7000 kilométeres útjára a Szovjetunióba. A CSKP KB nevében Steiner Gábor nemzetgyűlési kommunista képviselő (1935-től szenátor) búcsúzott a csehszlovák munkásoktól (Archív felvételek) Repró: Gyökeres György Szocialista társadalmunkban elmélyült a nőkről való gondosko­dás. Szüntelenül javulnak annak előfeltételei, hogy a nők betölthes­sék nemes anyai szerepüket, ne­velhessék gyermekeiket és mind cselekvőbben beilleszkedjenek a munkafolyamatba, a társadalmi és a politikai tevékenységbe. Számos más országban viszont a nőket kizsákmányolják, nem egyenjogúak a férfiakkal. Hatvá­nyozottan sújtja őket a politikai és a gazdasági válság, a szociális és a létbizonytalanság. így például csak tavaly az Európai Gazdasági Közösség országaiban több mint kilenc százalékkal növekedett a nők munkanélkülisége, megha­ladva az 5,5 millió személy szintjét. A fejlődő országokban a helyzet még súlyosabb. A Csehszlovák Nőszövetség kezdeményezésére már évek óta különféle anyagi se­gítségben részesítjük ezen orszá­gok nőit és gyermekeit. E tekintet­ben példás igyekezetet fejt ki a Szlovákiai Nőszövetség számos szervezete, tagsága és további nők, akik ezzel a legmeggyőzőb­ben fejezik ki internacionalizmusu­kat és szolidaritásukat. A múlt év végén a lévai (Levice) járásban gyűjtést rendeztek a Je­meni Népi Demokratikus Köztár­saság, a losonci (Lučenec) járás­ban Nicaragua, a tőketerebesi (Trebišov) járásban pedig a Dél­afrikai Nemzeti Kongresszus szá­mára. Nemcsak a nőszövetség alapszervezeteiben, hanem a szé­les nyilvánosság körében is spon­tán visszhangra talált ez a nemes akció. A lévai járásban Jemenbe mintegy tíz tonna ruhát, lábbelit, fehérneműt, a gyerekeknek pedig sok ajándéktárgyat küldtek. A lé­vai Levitex és a Novochema, to­vábbá az ipolysági (Šahy) Pieta dolgozói ízléses női ruhákat varr­tak a jemeni gyerekeknek. Hozzá­vetőleg ugyanilyen mennyiségű ajándék indult útnak a losonci és a tőketerebesi járásból is. Ez elsősorban a nőszervezetek ügye volt, de az akcióból kivették a részüket egyéb szervezetek és szervek, sok munkahelyi, nemzeti bizottsági, vállalati és iskolai kol­lektíva is. Szívesen és szeretettel. Találóan jellemezte ezt Irena Medková, az SZNSZ lévai járási bizottságának titkára: „Járásunk­ban a nők és további polgártársaink ezt úgy fogták fel, hogy szolidari­tást tanúsítani és anyagi támoga­tást nyújtani nehéz időkben, a leg­nemesebb tett“. Ezekben a napokban hazánk számos járásában gyűjtenek Etió­p/a aszály- és éhínség sújtotta családjainak megsegítésére. A ga­lántai (Galánta) és a svidníki járásban ez a gyűjtés például már­cius végéig tart. A csehszlovákiai nők ezzel is segítik a fejlődő or­szágokat. Készségükért, az aján­déktárgyakért, az erre fordított munkájukért a legszebb köszönet azoknak a gyerekeknek a moso­lya, akik nyilván örömmel fogadják egy távoli ország szolidaritásának ezt a megnyilvánulását. (e. i.) lenére, hogy ügyes kezű asszo­nyok dolgoznak a műhelyben, szükségük van egy-két napos be­tanítási időre. De ez nem is ag­gaszt minket, több bajunk van az anyagellátással. Keyps a szép, jó minőségű esernyő, napernyő- és táskaanyag. Igaz, az idén jobb a helyzet, de többet tudnánk ter­melni, ha az alapanyag választéka nagyobb volna. Szinte ugyanezt mondta a fejlesztési részleg dol­gozója, Alena Panáčková is. - Sokkal divatosabbak, kapósab- bak lennének táskáink, ha mi vá­laszthatnánk ki az alapanyagokat. Sajnos a gyártó vállalat kínálata nem felel meg elképzeléseinknek. Pedig nekünk itt a fejlesztésen előre kell dolgoznunk, hogy mindig legyen a fiókban egy-egy új táska- modell, amit a piacra dóbhatunk. Míg a földszintre, a vasrészlegre értünk, Bodó Tivadar végigveze­tett a tágas öltözőkön, tusolókon, megmutatta a világos, szépen berendezett ebédlőt is, ahol a dol­gozók 25-30 százaléka étkezik. Megnéztük az elszívóberendezés­sel felszerelt dohányzót is. A dol­gozók rendelkezésére áll két masszirozógép, amit nem csupán azok vesznek igénybe, akik fogyni akarnak, az egész nap ülőknek jólesik a felfrissítő masszázs. A vasműhelyben is nők dolgoz­nak, Gottlieber János mester ve­zetése alatt. - A marógépek, esz­tergapadok mellett megállják he­lyüket az itt dolgozó nők. Gyorsan, pontosan dolgoznak, a szocialista munkaversenyben a Tkáčik Anna vezette brigád az üzemi verseny első helyezettje - mondja büsz­kén, majd beavat minket az ernyő­vázak készítésének titkaiba. Na­ponta kb. 2500 napernyővázat ké­szítenek, az esernyőét készen kapják. A műhelyben készülnek a nyugágyak, a székek fémvázai is. Korszerűsödött a festőrészleg, ahol nagy teljesítményű elszívó berendezéssel javították az ott dolgozók munkafeltételeit. Bodó Tivadar irodájában szó esett a nehézségekről is. - A jó munkaeredmények elérése összefügg a zökkenőmentes anyagellátással. Ennek biztosítá­sa nem egyszerű feladat. Mi csak kiváló minőségű árut engedünk nemcsak külföldre, hanem a bel­földi piacra is. Mennyiségileg töb­bet tudnánk produkálni, ha... Megtudtuk, hogy a legjobban érté­kesíthető termék, a napernyő, melynek fémvázát helyben készí­tik. De a 2500 fémvázból havonta csak '500 napernyőt készítenek a somorjaiak, a többit Bratislavába szállítják, ahol a szövetkezet má­sik műhelyében komplettizálják őket. A kész napernyők ismét So- morjára kerülnek, hiszen a szállí­tás onnan történik. Vállalnák a munkát, s így megszűnne a szállítási költség, ami nem is kevés. A somorjaiak ügyesen, gyorsan és jól dolgoznak. Elégedettek, s a nehézségek ellenére többet akarnak. Nemcsak kapni, adni is. PÉTERFI SZONYA

Next

/
Oldalképek
Tartalom