Új Szó, 1985. március (38. évfolyam, 51-76. szám)
1985-03-28 / 74. szám, csütörtök
„A tanító néni a mi második anyukánk“ Egy kitüntetett pedagógus vallomása hivatásáról- Az óvónők türelme hétköznapi mértékkel nem mérhető. - Úgy mondja ezt, mint hivatásának jellemzését, s hozzáteszi: - A szülőkhöz legalább annyi türelem és tapintat kell, mint gyerekeik neveléséhez. Nem panaszképpen mondom, csupán a tényt állapítom meg. Galgóczy Ottilia, a nagykaposi (Veľké Kapušany) Dukla utcai óvoda igazgatónője több mint két évtizede van a pályán.- Számomra ma is a tanítás a vonzó. Mindig mondogatom, hogy nemcsak vezetni kell egy óvodát. A gyerekek, a nevelésben való közvetlen részvétel ugyanolyan fontos számomra, mint a napi ügyes-bajos dolgok elvégzése. Az a pedagógus-közösség, amelyet vezetek, mindenben igyekszik megfelelni a szülők bizalmának. A két magyar és a két szlovák tanítási nyelvű osztályba járó gyerekek szüleinek többségéhez bizalmas kapcsolat fűz bennünket. Nem véletlenül hangsúlyozom ezt. Nem lehet eredményes az a nevelő, aki nem veszi figyelembe a rá bízott gyerekek szociális indíttatását. Napjainkban gyakran kerülünk szembe olyan nevelési akadállyal, amelynek leküzdése nyilvánvalóan igényli a szülők aktív közreműködését. Nem tudom, hogy véletlen-e, de a mi óvodánkban ritka, hogy ilyen következmények miatt kérném a szülők fokozottabb figyelmét, törődését. Persze ez nem jelenti azt, hogy ne tapasztalnánk bizonyos negatív jelenségeket, amelyek a gyerekek szerepjátékaiból szűrhetők ki. Azt hiszem azonban, hogy ez nem annyira lényeges. Az óvodában a gyermek bizalmába kell férkőzni. Ehhez pedig az kell, hogy minden gyerekkel a képességeinek megfelelően foglalkozzunk. így köny- nyebb a kötelességek, a gyermek- közösségbeli szokások megtanítása is. Mindebben helyet kap a játék, mint a gyermek legfőbb ismeretszerző tevékenysége. Nehéz erről úgy szólni, hogy ne mindjárt a gyakorlat, a mindennap történései felől közelítsem meg a témát. Bár az elméleti felkészülés, a központi irányelvek ismerete minden óvónőnek feladata, me'g- sem lehet mechanikusan, csak ezekre támaszkodva nevelni. A gyerek érzelemvilága csak úgy gazdagítható, hogy az ismeretek mellett mindig élményt, örömet, vidámságot is adunk. Galgóczy 'Ottilia 1960-ban érettségizett és utána két esztendeig a lévai (Levice) Magyar Tanítási Nyelvű Óvónői Szakközépiskola szakosító tagozatán tanult. Az azóta eltelt idő alatt szerzett tapasztalatait igyekszik átadni fiatalabb kollégáinak. Az óvoda pedagógusai és dolgozói körében uralkodó jó szellem, segitőkész- ség, szerinte a legfontosabb tényező pedagógiai munkájukban.- A közösségi szellem, amely Minden gyerek hordoz magában értéket Bogoly János felvétele 9 munkánkat áthatja, sokszor átsegít az akadályokon. Ma már minden dologban segítjük egymást. Kolléganőim támogatása, megértése nélkül aligha lehetne sikeres az óvodai munkánk. Módszertani felelősként más óvodák számára is kidolgoztam azt a metodikát, amelyet a sajátos feltételeiket figyelembe véve alkalmazhatnak. Azt hiszem, erre az ó segítségük, megértésük nélkül nem kerülhetett volna sor. Számomra mindig fontos volt, hogy a magyar tanítási nyelvű óvodák pedagógusait segítsem. Feladatuk, hogy az anyanyelvi nevelés mellett a szlovák nyelv alapjait is jó színvonalon tanítsák. Ehhez azonban elengedhetetlen, hogy a gyerekek lelkivilágát, egyéni képességeit figyelembe vegyék. Véleményem szerint a mechanikusan megtanult ismeretek később, az alapiskola első osztályában nehézségeket okoznak mind a gyereknek, mind a pedagógusnak. Ezért is szeretnénk, ha a nyelvi ismereteik a gondolkodás szintjével együtt gyarapodnának. A kis közösség vele együtt örül az idei pedagógusnapon a munkájáért kapott kitüntetésnek. Mi változik ettől a naptól kezdve? Mire kötelezte az ilyen megbecsülés? A kérdésekre válaszolva eddigi munkájára hivatkozott, de valamit még említett...- A hivatástudat, a hivatásszeretet nem érhet véget a szakmai felkészültséggel. Olyan érzelmi kötődésre is szükség van, amely elsősorban a gyerekekre hat. Egy gyönyörű foglalkozást könnyű elképzelni, s az sem nehezebb, hogy ezt az előkészületekben rögzítsük. Ám, a megvalósításhoz már kell egy kis tehetség, hivatásszeretet és tudatosság is. Nem szívesen beszélt azokról a dolgokról, amelyek bizonyos mértékben fékezik ezt a munkát. Körülményeik megfelelőek, s ezek megteremtésében a szülők is részt vettek. A városi nemzeti bizottság költségvetése ugyan nem elegendő minden álmuk, elképzelésük megvalósításához, a játékok, a tornaterem, a felszerelés felújítására minden évben reális összeget kapnak.- A többit pedig igyekszünk szakértelemmel, szeretettel pótolni. Azt hiszem, ez minden munkahelyen így helyes. Hiszen ez nem kerül pénzbe, s nem is használódik el. A pedagógus leleménye minden nagy értékű játéknál többet, szebbet adhat a gyerekeknek. Erre pedig igencsak nagy szükségük van, hiszen a szülök legjobb szándékaik ellenére is tévedhetnek. Természetesen a szakmailag felkészült pedagógusnak kötelessége úgy végezni munkáját, hogy ezzel segítse is a szülőket. Egy hivatását szerető óvónő esetében kissé kényelmetlen a kérdés: Van-e kedvence? Talál- kozott-e olyan gyerekkel, aki maradandóan él emlékezetében?- Talán nem baj, ha most őszinte leszek. Néhány éve inkább a lányokat kedvelem. Ennek az az oka, hogy a fiúk egyre agresszívab- bak, néhányan közülük szinte már önveszélyesen bátrak. Nem köny- nyű feladat úgy hatni rájuk, hogy ellensúlyozzam ezt az otthonról hozott tulajdonságot. Okát, eredetét nehéz lenne meghatározni. Talán a tévében korlátozások nélkül látott erőszakot, durvaságot említhetném. Feladatunk, hogy megértessük a szülőkkel, hogy ez nem is a látott filmek okán, de a gyerek másnapi idegi fáradsága, esetleges szorongása miatt helytelen. Az eredményekre, a szép élményekre emlékszem. Minden gyerek hordoz magában annyi értéket, hogy emlékezetes marad. Sokszor szembesítenek önmagukkal. A negatívumainkat gyorsan el kell távolítani a munkánkból, különösen akkor, ha ezt a gyerekek közvetve „közük”. Most inkább egy pozitív dolgot említek. Nemrég valamelyikük az óvodában azzal állt a többiek elé, hogy a ,, tanító nénit szeretni kell, mert ô a második anyukánk". Ebben a mondatban nemcsak a mi munkánk, a szülők törekvése is ott van. Egy ilyen eset után az ember elfelejt minden gondot, csak örömeire emlékszik. Ezekből az örömökből nemcsak az óvodában, de a családi körben is része van Galgóczy Ottíliának. Édesanyja velük él, aki egyéves koruktól egyedül nevelte gyermekeit. Férje autóbuszvezető, s munkahelyén úgy tartják számon, mint aki egy és negyed millió kilométert baleset nélkül vezetett. Két lányuk közül a nagyobbik idén érettségizik a Nagykaposi Gimnázium magyar tagozatán. A kisebbik ősztől szintén ebben az iskolában szeretne tanulni. Nemrég azt mondta édesanyjához bújva: ,,Anyu, úgy szeretnék rád hasonlítani." Ebben a gyermeki vágyban, azt hiszem, ott van a szülő munkájának a tisztelete is. DUSZA ISTVÁN napján A pedagógusnap immár hagyományos társadalmi esemény, s nekünk, tanítóknak, tanároknak az év egyik legkedvesebb napja. Ez alkalomból köszöntik nevelőiket a gyerekek, szülők és hivatalos személyiségek. Elismerő szavak és virág; a legjobbaknak kitüntetések; a szeretet, a köszönet, a hála megnyilvánulásai az emberformáló munkáért. Mennyi minden előzte meg e napot a szeptemberi első csengetéstől! Mennyi kezdeményezés, ötlet, új pedagógiai eljárás, korszerű megoldás órán és órán kívül, s mindezt a gyermekekért tették; türelemmel, szeretettel. Szeptember és március nagy ívén a munka- és ünnepnapok váltásában örömök-bánatok, napfény- árnyék, sikerek-kudarcok követték egymást, és sok erőfeszítés, hogy végül is öröm töltse be az iskolát. Ünneplésük elsősorban tudatosítás, helyük, feladatuk, hivatásuk tudatosítása. Feladatuk: szolgálat, a nép, a haza, a jövő szolgálata. Ez a tény adja meg munkájuk társadalmi jelentőségét és váltja ki azt a figyelmet, mely tevékenységüket kíséri. Komenský nagyon szépen fogalmazta meg a pedagógushivatás lényegét: ,, Tanítani annyit jelent, mint vezetni. Vezetni embereket, akiknek feladata lesz másokat vezetni, a legnagyobb művészet. Aki másokat vezet, tudnia kell, hogy miért van föléjük rendelve, s így elsősorban önmagát kell jól irányítania." Az ünnepi percekben sem feledkezhetünk meg arról, amit ebben a tanévben is tettek a korszerűbb, az eredményesebb nevelésért-oktatásért. Miközben tanítottak - tanultak is, hogy képesek legyenek egyre hatékonyabban nevelni és oktatni. Ott voltak az új program szerinti tanításra való felkészítés tanfolyamain. Gyakran fáradtan, de kitartóan tanultak, hogy elsajátítsák az új munkamódszereket. Komenský szavaival valljuk: ,,A tanító legkedvesebb gondja az legyen, hogy jó példamutatással magával ragadja tanítványait. Élő példáját kell szolgáltatnia az erénynek, amelyekre rá akarja nevelni tanítványait. “ Minden pedagógusnak olyan szeretet eléréséért kell harcolnia, amely dolgos hétköznapjainkon körül vesz bennünket. Olyan szeretetért, amely nem ünnepi, s nem az esztendő egyetlen napjára korlátozódik. A kis értékek és a nagy felfedezések is hétköznapjainkon születnek. Évről évre, szüntelen osztják tudásuknak kincseit, nem kímélve önmagukat, hogy tanítványaik ismeretekben gyarapodjanak, érzésekben gazdagodjanak, hogy nevelődjön és növekedjék bennük ami szép és jó. Az ünnepi percek adjanak további erőt, megértő türelmet munkájukhoz, pályájukon örömet, xszép hivatásuk teljesítésében újabb eredményeket. MARKÓ EMIL Ne csak három napon A XVI. Kazinczy Nyelvművelő Napokról ,,A nyelvet, akárcsak az éltető napot, nem lehet megállítani. Ha megáll, akkor mindkettő meghal" - írta és vallotta annak idején Viktor Hugo. Ezzel a megállapítással ma is egyetérthetünk, hiszen a nyelv már kommunikációs szerepe miatt sem lehet mozdulatlan, éppen változásaiban, fejlődésében rejlik az élet. Persze, olykor vadhajtásai is nőnek, amelyeket ajánlatos nyesegetni; Szükséges ápolni-múvelni anyanyelvűnket például olyan rendezvény szervezésével is, amilyen - a közelmúltban tizenhatodik alkalommal lezajlott - Kazinczy Nyelvművelő Napok. A Kazinczy-napokon szinte törvényszerűen felvetődnek olyan kérdések többek között, amelyek az anyanyelv iskolai oktatását, ezzel kapcsolatban pedig a szlovákiai magyar tanítási nyelvű iskolák és nevelőintézmények sajátos problémáit érintik. Ez természetesen teljes mértékben indokolt, hiszen elsősorban éppen az iskolától függ, hogy az ifjú nemzedék milyen szinten sajátítja el anyanyelvét, és milyen lesz hozzá a viszonya. Fodor Zoltán, az SZSZK Oktatási Minisztériumának osztályvezetője sem véletlenül hangsúlyozta Az oktatásügy időszerű kérdései című előadásában: „Az anyanyelv az ismeretszerzés legfontosabb eszköze. A pedagógia és más tudományágak szakemberei számtalanszor leírták, kimondták, hogy az anyanyelv ismeretének szintje döntő mértékben befolyásolja minden egyén általános tudásszintjét. Az anyanyelv biztosít megfelelő, megbízható kiindulási alapot más nyelvek vagy tudományok elsajátításához" - mondotta az előadó, hozzátéve, hogy az anyanyelvi nevelés nem csak a magyar szakos pedagógusok, hanem a tantestületek valamennyi tagjának feladata és kötelessége. Kiemelte továbbá, hogy az anyanyelvi nevelés színvonalának emelésével párhuzamosan hatékonyabbá kell tennünk a tanulók felkészítését szlovák nyelvből is. Ha nem tudatosítjuk kellő mértékben e feladatot, minden részletében, előre nem látható akadályokat gördíthetünk tanítványaink elé. A csehszlovák oktatási-nevelési rendszer átépítéséről szólva ezeket mondotta: Az alapiskolák átépítése napjainkra lényegében befejeződött. A kísérleti, majd az ideiglenes tantervek és tankönyvek széles korú szakmai és társadalmi bírálata, illetve a pedagógiai gyakorlat bizonyította az általunk választott út helyességét, de egyben konkrétan jelezte a dokumentum hiányosságait is. A bírálatok figyelembevételével az alapiskolák alsó tagozata számára már készülnek a végleges tankönyvek. Napjainkban fejeződik be a felső tagozattal kapcsolatos kérdések komplex elemzése; ezzel csaknem párhuzamosan megkezdődött a középiskolák mindhárom típusának tartalmi átépítése. A CSKP KB Elnöksége tavaly márciusban elemezte az ütemterv betartását és az elvégzett munkát. Megállapították, hogy az eddigi változások pozitívan hatottak az iskola munkájára, de még mindig van mit javítani. Bírálták azt a tényt, hogy a pedagógus munkásságának eredményességét nagy mértékben gátolja a fölösleges és túlburjánzott adminisztratív munka. Figyelmeztettek arra is, hogy az alapiskola és középiskola tanulóinak felkészítésében mutatkozó túlterhelést meg kell szüntetni." A túlburjánzott adminisztratív munka okát Fodor Zoltán abban látja, hogy az iskolák igazgatói, a járási vagy a kerületi szervek olyan részletekre kiterjedő - és ezáltal terjedelmessé váló - kimutatásokat is követelnek a pedagógusoktól, amelyeket az Oktatási Minisztérium rendelete nem ír elő. A központi szakfelügyelő iskolalátogatásakor kiderült, hogy az igazgatók által megkövetelt jelentések, jegyzőkönyvek, tervek nagy része teljesen felesleges. A diagnózis megállapításához úgy gondoljuk, ennyi is elegendő, most már a gyógyításnak, a helyzet megváltoztatásának kell következnie. Hogy erre szükség van, azt más egyéb mellett a szép magyar beszéd versenyének országos döntőjén, az idei Kazinczy-napokon is tapasztalhattuk. Valószínű, hogy pedagógusaink, részben az előbb említett okok miatt sem fordítottak olyan figyelmet tanulóik felkészítésére, amilyen kívánatos lett volna. A versenyzők szövegalkotási képessége bizony eléggé szegényesnek bizonyult. Pozitívumként csupán annyi emelhető ki, hogy a teatrális, a patetikus előadásmódot levetkőzték. A tudatos nyelvművelésre iskoláinkban is nagy szükség van. Ha a szép magyar beszéd versenyét sikerülne szélesebb tömegalapra építeni, talán remélhetnénk javulást fiataljaink nyelvhasználatában. Itt jegyezzük meg, hogy beszélt nyelvünknek sajnos elég sok vadhajtása van. Mayer Judit, a Madách Kiadó vezető szerkesztője előadásában garmadával sorolta azokat a hibákat, amelyeket nyelvhasználatunkban követünk el. A sajtó nyelve az utóbbi időben javult, a szerkesztők és nyelvi lektorok figyelmesebb munkájának köszönhetően, de utalnunk kell arra az együttműködésre is, amely az egyes szerkesztőségek és a CSEMADOK KB nyelvi szakbizottsága között alakult ki. Nagyobb gondot kellene fordítanunk nyelvkultúránk tanulmányozására. Kovács László, a nyelvi szakbizottság dialektológiai, szakcsoportvezetője előadásában arra hívta fel a figyelmet, milyen mulasztásaink vannak például a nyelvjárásgyűjtésben, s ezeknek az anyagoknak a tudományos igénynyel való feldolgozásában. Hogy a nyelvet kell és érdemes tanulmányozni, azt a Kazinczy Nyelvművelő Napokon Grétsy Lászlónak, az MTA nyelvintézete osztályvezetőjének, Rácz Endrének, az ELTE professzorának, illetve Mokány Sándornak, a Komenský Egyetem vendégtanárának előadása is egyértelműen bizonyította. Mokány Sándor a nyelvi jelenségmonográfia készítésének elvi és gyakorlati kérdéseiről mondott el sok megszívlelendőt, Rácz Endre pedig a nyelvi rétegződés problémáit világította meg. Grétsy László alapos előadást tartott a szaknyelvnek az életünkben betöltött szerepéről. Példák felsorakoztatásával bizonyította a szaknyelv köznyelvirányú áramlását, illetve a köznyelv szaknyelvirányú vándorlását, rámutatva egyúttal arra a tényre, hogy a tudomány, a termelés, a közélet szolgálatában álló, az érzelmektől többnyire nem nagyon fertőzött szaknyelv az életünkben mind nagyobb szerepet betöltő rétegnyelvnek tekinthető. A XVI. Kazinczy Nyelvművelő Napokon összesen nyolc színvonalas előadás hangzott el. Hogy a rendezők az előadások témáit jól választották meg, azt a termékeny vita is bizonyította. A rendezőket dicséret illeti még azért is, hogy a háromnapos nyelvészeti tanácskozáshoz a kassai (Košice) Hutník Szállóban jó feltételeket teremtettek. Meggyőződésünk, hogy akik részt vettek a Kazinczy-napokon - írók, újságírók, pedagógusok, közművelődési dolgozók - sok új ismerettel gazdagodva tértek haza, s azzal is egyetértenek, amit Lukács Tibor, a CSEMADOK KB vezető titkára így fogalmazott meg: „Úgy hiszem, hogy nyelvünk ügyéért akkor és azzal teszünk a legtöbbet, ha szokássá, megnyilatkozásunk természetévé és igénnyé fejlesztjük magunkban és környezetünkben a tudatos és pontos nyelvhasználatot. Aligha lehet kétséges, hogy nagy szükség van a szervezett és irányított nyelvművelő munkára, ez azonban csak kerete lehet annak, amit az anyanyelvet használó egyén ennek érdekében tehet. A nyelvművelés nem lehet egyedül a szakemberek dolga, nem lehet valamilyen kiegészítő, szabadidőben végzett tevékenység, hanem napi foglalatosságaink szerves részévé kell válnia, a mindennapi emberi érintkezéstől a közéleti szereplésig." SZASZÁK GYÖRGY ÚJ SZÚ 6 1985. III. 28.
