Új Szó, 1985. március (38. évfolyam, 51-76. szám)

1985-03-16 / 64. szám, szombat

A szavak és a tettek egysége HA KOMMUNISTA AZ EMBER Több száz méter hosszú és meglehetősen széles az Avia žili- nai üzemének szerelőcsarnoka. Egymástól megfelelő távolságban - hogy az emberek ne zavarják egymást a munkában - három sorban is elférnek az Aviák. A csarnok elején még csak kere­kek és vezetőfülke van a motorral ellátott alvázon, de mire végigvo­nulnak a szerelőszalagon s elérik a csarnok másik végét, a kijáratot, ügyes kezek nyomán tetszetős „ruhát“ kapnak, s kész furgon­ként, illetve billenőplatós teher­gépkocsiként hagyják el a rész­leget. Mindenki tudja, talán említeni is felesleges, hogy itt a „ruhát“ ké­szítők nem finoman suhogó szö­vetekkel és selymekkel dolgoz­nak, hanem a hajlításnak nehezen engedelmeskedő vastag lemeze­ket, hengeres és szögletes fémru- dakat formálnak. Cérna, tü és olló helyett hatalmas, méltóságtelje­sen szuszogó prések, vasnittekre fejeket formáló nehéz kalapá­csok, hideg- és lángvágó he­gesztőpisztolyok stb. a fő munka­eszközök. így aztán amilyen hosz- szú és széles a csarnok, annyira zajos. Egy-egy nagyobb vaselem helyére illesztését segítő kalapács­ütések még a legerősebb em­beri hangot is túlszárnyalják. Ért­hető tehát, hogy Peter Lovísek mérnök, a szerelési munkák fele­lős irányítója a részleg megmuta­tása után csendesebb helyre, iro­dába hív. Itt folytatjuk a beszélge­tést. Lovísek mérnök harminchá­rom éves, tagja a pártnak. Ö mondja:- A főiskola elvégzése után jöt­tem az üzembe. Mostani helyemet megelőzően két beosztásban dol­goztam. Kezdettől fogva bekap­csolódtam az ifjúsági szervezet munkájába, így az iskolai évek után tovább gyarapítottam isme­reteimet és tapasztalataimat. Tag­jelöltségem idején vezetőségi tag voltam a SZISZ 1 -es számú üzemi alapszervezetében, és a négy pártfeladatom egyike is ifjúsági jel­legű volt. A fiatalok felajánló és kezdeményező tevékenységét irá­nyítottam.- És a többi három feladat?- Munkabeosztásommal kap­csolatosan konkrét feladatot kap­tam, a minőség javításában, s ugyancsak feladatként dolgoz­tam ki az egyik termelő részleg munkaszervezési formájának tö­kéletesítését. A negyedik feladatot az utcai alapszervezetben kap­tam, ahol nyilvántartanak.- A párttagság egyben bizonyí­ték, hogy a feladatokat sikeresen teljesítette.- Igen, és ezt lényegében há­rom dolognak köszönhetem. Az egyik, hogy hosszú éveken át olyan SZISZ-alapszervezeteknek voltam a tagja, ahol sokoldalú volt a tevékenység, és a különböző megbízatások teljesítése során megfelelő gyakorlatot szereztem az igényesebb feladatok teljesíté­séhez. Sokat segítettek javaslóim is. A termelési igazgatótól elméleti ismereteket kaptam, a műhely pártcsoportjának vezetője számos gyakorlati nehézségen segített át, és a SZISZ-alapszervezet vezető­ségi tagjai is mindig elláttak ta­náccsal s útmutatással feladataim tesljesítésében. Természetesen magam is igyekeztem. Ott voltam minden előadáson, tanfolyamon, ahol valamilyen ismeretet lehetett szerezni, eszmei-politikai látókö­röm bővülhetett.- Ifjú kommunistaként milyen feladatokat teljesít?- Mint a szervezet üzemi bízott ságának a tagja és szakaszbizal mi a dolgozók tájékoztatásáért és az irányító munkába való széles körű bekapcsolódásért vagyok fe lelős. Ilyen vonatkozásban többek között ügyelek arra, hogy a terme­lési értekezletek teljesítsék ren deltetésüket. Most készülünk beve zetni a brigádrendszerü munka- szervezést és javadalmazást, s ezt sokoldalú eszmecsere előzi meg. Másik feladatom, hogy rész­legemen fokozatosan megteremt­sük a feltételeket a szocialista munkabrigád címért versenyző kollektíva létrehozására, össze­tartó és kezdeményező kollektívá­ra van szükség, olyanra, amelyre támaszkodni lehet, és amelynek tagjai messzemenően segítsé­gemre lesznek a problémák és nehézségek megoldásában. Ezért a gondos és aprólékos előkészí­tés. Inkább később alakuljon meg a versenyző kollektíva, minthogy formális legyen, s csak a statiszti­kát javítsa.- önmagával, mint kommunis­tával szemben milyen igényeket támaszt a munkában?-Tudatosítottam, hogy szemé­lyes példát kell mutatnom. Ügye­lek szavaim és tetteim egységé­re. Ha hozzám jön valaki, hogy ez vagy az a probléma, nem teszek felelőtlen ígéretet, hogy majd hol­nap utánanézek a dolognak, megoldjuk a problémát, s aztán elfelejtem. Ha azt mondom, hogy másnap, akkor azt meg is tartom. Még akkor is, ha ezt a legfiatalabb segédmunkásnak ígértem meg. Ez adja az alapot, lehetőséget és jogot arra, hogy én is ugyanilyen következetességet kérjek és kö­veteljek meg beosztottjaimtól. EGRI FERENC Célszerűen takarékoskodunk Életünkben jelentős szerepet tölt be az Állami Takarékpénztár. Szolgáltatásait igénybe vesszük, ha takarékoskodunk, de akkor is, ha nagyobb értékű árut, például autót akarunk vásárolni vagy családi házat építeni s a költségek fedezésére kölcsönt veszünk fel. Hogy a takarékpénztárak közel háromezer dolgozója tavaly milyen eredményeket ért el, hogyan takarékoskodtunk, afelől érdeklődtünk Ján Šalingtô\, a Szlovák Állami Takarékpénztár Vezérigazgatóságá­nak munkatársától. ÚJ SZÚ 1985. III. 16. • A takarékosság terén mit mu­tat a tavalyi mérleg, s milyen volt az idei első hónap eredménye?- örömmel mondhatom, hogy jó évet zártunk. Szlovákia lakosai a szóbanforgó évben tizennyolc- milliárd koronát helyeztek el a ta­karékpénztárban. Ez egymilliárd koronával több mint az előző év­ben. 1984-ben minden megkere­sett száz koronából 14,4 korona került hozzánk. A betétek összege tavaly hárommilliárd koronával nö­vekedett s ez év elején meghalad­ta a 63 milliárd koronát. Ez az év első hónapjában további nyolc- százmillió koronával gyarapodott. Mindebből látni, hogy a lakosok megbíznak bennünk, hogy célsze­rűen takarékoskodnak, jól meg­gondolják, mire költik a pénzüket. • Melyik takarékossági forma a legnépszerűbb?- Nehéz erre egyértelmű vá­laszt adni. A statisztikai adatok szerint növekedett a négy száza­lékos kamatú betétek száma, de a nyereménybetéteké is. Kamat­ként csupán tavaly 2518 millió ko­ronát fizettünk ki. A két nyere­ménysorsolás alkalmából pedig 160 millió koronát írtunk a nyere­ménybetétkönyvek tulajdonosai­nak javára. Egyre népszerűbb a nyugdíj előtti takarékossági for­ma. A legfigyelemre méltóbb ered­ményt azonban az ifjúsági prémiu- mos takarékoskodás keretében értük el, amelynek 17. ciklusa a múlt napokban vette kezdetét. A 16. ciklusba 42 ezer 14-28 év közötti fiatal kapcsolódott be, eb­ből 24 ezer volt a nő. Ez, és a sokéves tapasztalatok is azt mu­tatják, hogy a lányok takarékosab­bak, anyagiak terén is jobban ké­szülnek a családalapításra. A múlt évben e takarékossági forma ke­retében prémiumként negyven- négymillió koronát fizettünk ki Ez is igazolja, hogy a fiataloknak érde­mes takarékoskodniuk. Például annak, aki havonta háromszáz ko­ronát helyez el a takarékpénztár­ban, öt év alatt kamattal együtt 20 400 korona lesz a betétköny­vén, amihez még prémiumként ezerötszáz koronát kap. Az emlí­tett takarékossági forma terén a losonci (Lučenec), az érsekújvári (Nové Zámky), a Dolný Kubín-i járásban és Košicén érnek el jó eredményeket. • Mi a helyzet az átutalási be­tétszámlákkal?- Az első időszakban nem nagy bizalom nyilvánult meg irántuk, de az utóbbi öt évben tulajdonosaik­nak száma megkétszereződött. Csupán tavaly további harminc- ötezren nyitottak nálunk átutalási betétszámlát. Ennek a takarékos- sági formának azért nagy a jelen­tősége, mivel a két százalékos kamat mellett a takarékpénztár - a betétszámla tulajdonosával egyetértésben - téríti például a lakbért, a telefonszámlát, a mul­tiszerviz díját stb. A másik előny, hogy akinek az említett számlán nagyobb összege van, az csekk­könyvet kap, amellyel az ország egész területén fizethet a kereske­delmi létesítményekben. Ezt a szolgáltatást a szabadsága ide­jén is igénybe veheti, vagyis nem kell nagyobb összegű készpénzt magánál tartania. A csekk-könyv tulajdonosainak száma csupán tavaly húsz százalékkal növeke­dett. Remélem, hogy az idén sem lesz ez másképpen. • A múlt évben hogyan alakult a kölcsönök folyósítása?- Azt hiszem, hogy e téren is előbbre léptünk. Tavaly ugyanis 292 ezer egyénnek, illetve család­nak négymilliárd korona kölcsönt folyósítottunk. Ebből lakásépítésre 710 millió koronát, 400 millió koro­nát bútor, 290 milliót gépkocsi vá­sárlására, igen jelentős összeget pedig iparcikkek megvételére stb. Kölcsönként tavaly egymilliárd há­romszázmillió korona készpénzt is folyósítottunk. Szólni kell még az ifjú házasok kölcsönéről is, ame­lyet tavaly 40 700-an vettek igény­be, s akik számára mintegy egy­milliárd koronát fizettünk ki. Az egy- és a többgyermekes csalá­dok kölcsönéből a rendeletek ér­telmében tavaly 194 millió koronát írtunk le. • Végezetül mit szeretne még elmondani?- A Szlovák Takarékpénztár ki- rendeltségeinek egy része valuta- beváltással és -értékesítéssel is foglalkozik. A nagyobb városok­ban az értéktárgyak megőrzésére is felkészültek. Szlovákia-szerte részt veszünk az állami sorsjegyek árusításában. Ezekből tavaly 28 millió korona értékben adtunk el. Nem kis gondot fordítunk a politi­kai nevelő munkára is. Tavaly több mint nyolcszáz előadást tartottunk a rendszeres takarékosság elő­nyeiről, főleg a fiatalok körében. Kellően tudatosítjuk, hogy mun­kánk a lakossági szolgáltatások egyik fontos láncszeme. Éppen ezért dolgozóink a hazánk felsza­badulásának 40. évfordulója tisz­teletére tett kötelezettségvállalá­sukban feladataik maradéktalan teljesítése mellett célul tűzték ki szolgáltatásaink színvonalának emelését is. Hogy ez így lesz, arra kezesség dolgozóink kezdemé­nyezése s a több mint kétszáz szocialista munkabrigád, amelyek tagjai közül már negyven megsze­rezte az aranyjelvényt. NÉMETH JÁNOS Otthont teremtettek Távol a főútvonal forgalmától, pár kőhajításnyira Nagykürtöstől (Veľký Krtíš), terméketlen domb­háton áll az épületegyüttes. A fő­épület oromzatán, emeletnyi ma­gasságban, tábla hirdeti: Nyugdí­jasok Szociális Otthona. A tágas fogadócsarnokban töb­ben tesznek-vesznek. A karszala­gos portás bácsi felém siet: kö­szönteni, s eligazítani az idegent. A férfiak előbújnak újságaik mö­gül, a nénik félbe hagyják a horgo­lást: hátratolt szemüvegük mögül várakozással teli kíváncsisággal néznek az érkezőre. Köznap van, dologidő: délelőtt kilenc óra. Valahol a közelben a rádióban híreket mondanak. Az intézmény élén, kereken egy esztendeje, Bombor Tivadar áll. Fiatal, mindössze harmincöt esz­tendős.-Az egykori ,,senki földjén“, ahol csupán csenevész akácos burjánzott - magyarázza -, ma egy 21 millió korona költséggel épült szociális otthon működik. Hathektárnyi területet mondha­tunk a magunkénak. Három és fél Látogatóban Musjovszkyéknál esztendeje, 1981. augusztusában költözött be az első lakónk. Jelen­leg 132-en élnek itt. Az első szintet - jegyzem tovább szavait - a férfiak, a máso­dikat a nők lakják. Természetesen a házaspárok közös lakóhelyisé­get kapnak. Mindannyian két­ágyas szobákban vannak elhe­lyezve. A lakók a nyugdíjukból - teljes ellátásuk, gondozásuk, ápolásuk fejében - 690 koronát az intéz­mény kasszájába fizetnek, a fel­maradó összeggel mindenki saját maga rendelkezik. A fekvőbeteg osztályon, amely külön szintet kapott, a mozgás- képtelen lakók élnek. Egészség- ügyi ellátásukról, rendszeres ápo­lásukról szakemberek gondoskod­nak. Természetesen az otthon minden lakója orvosi ellátásban részesül.- Nyolc ápolónő gondoskodik az idősekről - lát el Bombor Tiva­dar újabb adatokkal -, az ápolónő­kön kivül segédnővérek, takarító­nők, gondnok, varrónő, raktáros, gazdasági és szociális ügyintéző is dolgoznak itt. A nyitást követő hetekben, hó­napokban idegenkedtek az embe­rek az otthontól. - Még mit nem- mondogatták-, „szeretetotthon­ba“ költözzünk? Jó ideig kísértett a múlt emléke. Aztán lassan-las- san megtört a jég, megérkeztek az első fecskék. Kezdetben, hogy ne tátongjon üresen az épület, más járásokból is fogadtak jelentkezőket. Most vi­szont már a nagykürtösi járásból sem tudnak, helyhiány miatt, min­den érdeklődőt elhelyezni. Többen mindenkivel jó barát­ságban élnek, akadnak viszont olyanok is, akik elzárkóznak a tár­salgás elől, a közös étkezések kivételével szinte a négy fal között élik mindennapjaikat.- Lassan már harmadik éve élünk férjemmel ebben a kis szo­bában - mutat körbe I. asszony.- Nemigen járunk sehová. Saját televíziónk van, a könyveinket is magunkkal hoztuk. Szobafogságra ítélték önmagu­kat. Pedig jobban, szebben telné­nek a napjaik, tartalmasabb lenne az életük, ha beengednék szobá­jukba a külvilágot, ha magányukat másokkal osztanák meg. A férje érelmeszesedésben szenved. Nem lehet magára hagy­ni. Ráadásul a hallása sem jó, sőt már a látása sem a régi. Mindket­ten több mint nyolcvan évesek. A büfét a lakók egyike, Mus- jovszky Ferencné vezeti. Ám nem csupán ő, férje is kiveszi részét az intézmény körüli munkákból, min­dig akad tennivaló. A nyolcvanadik évükhöz közelednek. Lányuk 35 éves korában tragikusan elhunyt - két unokát hagyott a nagyszü­lőkre. Fiukról meg jobb nem be­szélni. Családját elhanyagolja, egyik börtönből a másikba viszik. Élősködik, fölélte szülei minden megtakarított pénzét is, így inkább beköltöztek az otthonba. Feri bácsi több bányászkitünte­tés tulajdonosa.- Világjáró kedvünk - jegyzi meg nevetve Musjovszkyné - ki­csit alábbhagyott. Sajognak az ízületeink, pihenésre vágyunk. Szobájukat sok-sok virág teszi otthonossá. Bombor Tivadarral otthonnézö körútra indulunk. Bemutatja biro­dalmát, a pincétől a padlásig. S közben magyaráz.- Hét tévé áll a lakók rendelke­zésére. Több klubszobánk van. Többen itt, minálunk találtak egy­másra, s élettársakként közösen élnek. Kirándulásokra járnak, pio­nírok látogatnak közénk, meg fel­nőttek is természetesen: különbö­ző tömegszervezetek tagjai. Van fotó- és fafaragó szakkörünk, jól működik az ügyes kezek köre. Asztalosműhelyünkben sokan buzgólkodnak. Négy zenekarunk alakult, 11 ezer koronáért vásárol­tunk számukra hangszereket. Ha­marosan képzett mozigépészünk is lesz, s filmvetítésekkel tarkíthat­juk majd a napok sorát. Meg ne feledkezzem a vers­mondókról sem. Hasznosi Laci bácsi, az 1400 kötetes könyvtár vezetője, saját maga is foglalkozik versírással. A teranyi, meg a kováčovi szo­ciális otthonnal tartanak fenn ba­ráti kapcsolatot. De nem csupán pihennek, szórakozgatnak a kür­tösi nyugdíjasok. Ápolják a gyü­mölcsfákat, a nyár folyamán füvet kaszáltak, s kilenc mázsa szénát adtak el a helyi állami gazda­ságnak. A barkácsműhelyben Imrich Hulinát találom. Az otthonban „ka­Bizo Pál és Hasznos László a könyvtárban (A szerző felvételei) pott rá“ a művészi famegmunká­lásra. Alkotásai azóta több kiállítá­son sikert arattak. No, de nézzünk be a könyvtárba is. Hasznosi László épp Bizo Pali bácsival tár­salog. Pali bácsi a könyvtár leg­szorgalmasabb látogatója. A fekvőosztály egyik szobájá­nak nyitva az ajtaja. Mondokékhoz érkezett látogató. Rozália asszony él itt egyetlen lányával. Nagyzellő- ből érkeztek az otthonba. Az anya elvesztette szeme világát, leányá­nak pedig, aki egészségügyi dol­gozó volt, mindkét lábát amputálni kellett... Jól érzik magukat itt. Idős, nem egy esetben bete­geskedő, rigolyákkal teli emberek számára kell az ápoló személyzet­nek igazi otthont teremtenie. S ez bizony nem könnyű feladat.- A keresetünk alacsonyabb - hallom Anna Bíróvá főnővértől, aki a 25 tagú szocialista munkabri­gád vezetője mint amikor kór­házban dolgoztunk. Mégis itt va­gyunk. Úgy érzem, itt tudjuk csak igazán kamatoztatni tudásunkat. Ezt a munkát csupán szívvel lehet végezni. ZOLCZER LÁSZLÓ

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom