Új Szó, 1985. február (38. évfolyam, 27-50. szám)
1985-02-14 / 38. szám, csütörtök
Kötődések Pályaválasztásról a szepsi gimnáziumban A mezőgazdaság szocializálása, a vidék fokozatos iparosítása megváltoztatta a Bódva menti emberek gondolkodását, életfelfogását is. Az új feladatokra, tennivalókra való felkészítésben fontos szerepe lett a Szepsiben (Moldava nad Bodvou) létesített gimnáziumnak, mely az első érettségiző osztályt az 1956/57-es tanévben bocsátotta ki. Fennállása óta a Szepsi Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola és Gimnázium sok fiatalt indított el a mérnöki, a pedagógusi, az orvosi pálya felé. A gimnáziumban tett látogatásomkor a szemem egy faliújságon akadt meg. BÜSZKÉK VAGYUNK RÁJUK - hirdette a nagybetűs felirat, s alatta azok a legfrissebb értesítők voltak amelyek az iskola egykori diákjainak az egyetemi, főiskolai tanulmányok sikeres befejezéséről, doktorrá, kandidátussá avatásáról tudósítottak. Innen tudtam meg, hogy például Laczo Jenő a bölcsésztudományok doktora lett, s jelenleg a bratislavai Műszaki Főiskola oktatója. Pruszák László Prágában, a Cseh Műszaki Egyetemen szerzett mérnöki diplomát és most algériai kiküldetésben kamatoztatja tudását. Frankovics Kálmán a kassai (Košice) Šafárik Egyetem orvostudományi karán oktat, Seregély Mária, Gajdos Ágnes, Kulcsár-Demeter Gyöngyi agrármérnök lett, Obsuth György és Gacsay Éva állatorvos, Gebe Ilona kohómérnök, Horváth Teréz gépészmérnök, Gebe János villamosmérnök, ötvös Tivadar gépészmérnök. Simon Dezső orvosnak tanult ki, Csoltko Jenő pedig a budapesti Kertészeti Egyetemet végezte el, s most a buzitai (Buzi- ca) Május 1 Efsz főagronómusa. Ebből az iskolából került ki Pecze Károly tornatanár is, aki a bratislavai Slovan labdarúgócsapatának edzőjeként vált ismertté, most pedig a DAC csapatát vezeti. És sorolhatnám tovább azokat a neveket, eredményeket, amelyek arról győznek meg, hogy az emberek szemléletében, felfogásában a századelőhöz képest gyökeres változások történtek. De milyen volt ez a folyamat? Hogyan kezdődtek ezek a változások? - kérdezem a gimnázium legfiatalabb tanárától, Balogh Gizellától, aki annak idején szintén ebben az iskolában érettségizett.-Tény, hogy igen jelentős szemléletbeli változások figyelhetők meg a Bódva-völgyi és a csereháti emberek életében. Sok jó eredményünk van, de ha a folyamatot vizsgáljuk, szerintem a múlt fogvatartó erőitől való elszakadás nem is ment olyan könnyen, azaz nem éltünk úgy az adott lehetőségekkel, ahogy lehetett volna. Mire gondolok? Nézze, azt nem állítom, hogy a mi népünk nem igényes. Igényes, tényleg az, de rendkívül szerény. Talán ezzel magyarázható, hogy sokan tudásuk, rátermettségük, felkészültségük ellenére sem jelentkeztek főiskolára. Mintha a szülők afféle nagyzolás- nak tekintenék a diploma megszerzésére irányuló törekvést. Ezek a szülök dolgos, munkaszerető emberek és úgy gondolják, hogy a gyerekük is boldogulni fog az életben, ha valamilyen jó szakmát kitanul. A felszabadulás előtti viszonyokhoz képest ez is jelentős haladás, kérdés persze, hogy eny- nyivel elégedettek lehetünk-e? En például 1978-ban érettségiztem. Tizennyolcán voltunk az osztályban, és csak hárman jelentkeztünk főiskolára.- Mivel a gimnáziumoknak továbbra is az az elsőrendű feladatuk, hogy főiskolára, egyetemre készítsék fel a fiatalokat, a mi tanári karunk is évek óta egyik legfontosabb teendőjének tartja, hogy a diákjainkban felkeltsük a továbbtanulási vágyat - mondja Csontos László szlovák szakos tanár, a gimnázium pályaválasztási felelőse, majd magyarázatként hozzáteszi: - Törekvésünk azonban nem mindig sikerül. Az lenne az ideális helyzet, ha az alapiskolából olyan szándékkal jönnének hozzánk a tanulók, ha törik, ha szakad, főiskolára, egyetemre fognak készülni. A mostani érettségiző osztályunkkal ilyen szempontból elégedettek vagyunk. Jól is tanulnak és a tizenkilenc diák közül csak hárman nem jelentkeztek főiskolára. Heten a kassai Műszaki Főiskolára, ketten a kassai Šafárik Egyetem természettudományi karára, egy-egy tanulónk az orvosi, illetve a jogi karra, ketten- ketten a nyitrai Agrártudományi, illetve a Pedagógiai Főiskolára szeretnének bejutni. A Komenský Egyetemre egy tanulónk jelentkezett.- Amit a kollégám mondott, azzal egyetértek, de még kiegészítem azzal, hogy diákjainkat általában fel is veszik a választott főiskolákra - jegyzi meg Máthé Róbert igazgató, majd így folytatja: - Korszerű, nagyon jól felszerelt iskolánk van, s a több éves tapasztalattal rendelkező tanári karunk az utóbbi időben hat olyan szakképzett új erővel gazdagodott, akik korábban nálunk érettségiztek. Fenntartások nélkül mondhatom, hogy tanulóinknak mi a maximumot igyekszünk nyújtani. Persze az eredmények nem csak tőlünk, hanem a diákok, a szülők akaratától is függenek. A most érettségire készülő tizenkilenc tanulónk közül annak idején tizennyolcán a saját elhatározásuk alapján választották ezt a gimnáziumot. Ez kétségtelenül pozitívum, jóllehet közülük akkor még csak kilencnek volt konkrét elképzelése arról, hogy mit kezd majd az érettségi után. A többiekkel ezért természetesen még alaposabban kellett foglalkoznunk. Különben tény, hogy a mi vidékünkön élő emberek életében is nagy átrétegeződések történtek az utóbbi három-négy évtized alatt. A Szepsi környéki falvakban évszázadokon át földművelésből éltek, úgynevezett őstermelők voltak az emberek. Mára viszont a helyzet sokat változott. Érettségiző diákjaink szülei közül például mindössze hat apa és két anya dolgozik a mezőgazdaságban. A többiek az iparban, az egészségügyben és más helyeken keresik a kenyerüket. Kétségtelenül jól élnek ezek az emberek. Házat építenek, autót, színes televíziót vásárolnak, csak valahogy a művelődésre, a továbbtanulásra nem fordítanak olyan súlyt, mint ahogy azt szeretnénk. Aggaszt bennünket az is, hogy a gyerekeink is fogynak. Míg a hatvanas évek végén és a hetvenes évek elején a Kassa-vidéki járás legnépesebb iskolája voltunk, most a járás huszonkilenc iskolája közül a tizenhatodik helyre csúsztunk vissza. Annak idején több mint nyolcszáz diákunk volt, most viszont az alapiskolánkat négyszáz- tizennégy, a gimnáziumot hetvennégy tanuló látogatja. Az új tanévben a tervek szerint huszonnégy tanulót vehetnénk fel a gimnázium első osztályába, de eddig csak tíz jelentkezőnk van.- Hogy ilyen helyzet alakult ki, ehhez a múlt visszahúzó erői, s egyéb téves beidegződések is hozzájárulhattak - gondolkodik hangosan Csontos László. - A szülők közül többen még mindig abban a hiszemben élnek, hogy például a lányoknak elég az érettségi, úgy is boldogulni fognak. Nos, tény, hogy megtalálják a helyüket, de az is igaz, hogy sokan később megbánják, miért nem jelentkeztek főiskolára. Én úgy vélem, hogy mindenekelőtt ezen a szemléleten kellene változtatni - és hát a tornai, (Turňa nad Bodvou), a buzitai (Buzica), a nagyidai (Veľká Ida) és a szinai (Seňa) alapiskolákban is sokkal jobban kellene törekedni a tanulási vágy felkeltésére, odaadóbban kellene foglalkozni a tehetségesebb tanulókkal, úgy irányítani őket, hogy gimnáziumba jelentkezzenek, illetve távlati céljuk a főiskola, az egyetem elvégzése legyen. E gyetértünk ezekkel a megállapításokkal, s mi is úgy véljük, hogy a Kassa-vidéki járás falvaiban a szülők egy részének is el kellene gondolkodnia ezeken a kérdéseken, hiszen népgazdaságunk fejlődése hovatovább egyre több mérnököt, felsőfokú végzettségű fiatal munkaerőt vár, s a szepsi gimnázium olyan iskola, ahol a továbbtanuláshoz jó felkészítést kapnak a diákok. SZASZÁK GYÖRGY Könözsi István felvétele Európai rangú művészek A cseh festészet a huszadik században A huszadik századi cseh festészet legjobb alkotásainak bemutatása a célja annak a nagyszabású kiállítássorozatnak, melyet a múlt év tavaszán nyitott meg a prágai Nemzeti Galéria. Ez a rendkívüli, igényes vállalkozás mintegy tíz önálló tárlattal számol. Közülük az elsőt, melyről annak idején lapunk is beszámolt, tavaly láthattuk a fővárosi U Hybernű kiállítóteremben. Most a Prágai Vár újjáépített Lovardájában a nagyközönség megtekintheti a második tárlatot is, amely szerves folytatása az elsőnek, és továbbra is az ún. kilencvenes évek (1890) generációjának a festészetét mutatja be. Míg a tavalyi tárlat központi részét Antonín Sláviček képei alkották, addig a jelenlegi kiállításon a századforduló másik három nagy cseh festőjének - Max Šva- binský, Jan Preisler és František Hudeček - művei dominálnak. Max Švabinský elsősorban a modern cseh grafika atyjaként ismert. Szellemi, művészi horizontja azonban jóval szélesebb, tágabb. Olajfestményeiben, akva- relljeiben, grafikáiban, rajzaiban és dekoratív alkotásaiban kevereA „század operájának“ szerzője Száz éve született Alban Berg ,,Amikor tegnap este elhagytam az Operát, az volt az érzésem, hogy nem nyilvánosságnak szánt művészi intézményben, hanem nyílt bolondokházában voltam. A színpad, a zenekar és a nézőtér egyaránt őrjöngött“ - így rögzítette benyomásait 1925. december 15-én Albán Berg Wozzeck című operájának ősbemutatója után a berlini Deutsche Zeitung kritikusa. Véleményével nem állt egyedül. Az ugyancsak berlini Germania című lap műítésze Berget egyenesen ,,a német muzsika kút- mérgezőjének“ bélyegezte. Akadtak azonban nem kis számban olyanok is, akik lelkesen ünnepelték a művet és alkotóját. Az ugyancsak eltérő vélemények ellenére a Wozzeck sikert aratott, noha ez a siker nem volt átütő erejű, s volt némi botrányszaga is, mégis jelentős tényként könyvelhette el az az Arnold Schönberg vezette új zenei irányzat, amelynek Berg is tagja volt, s amelyet ma „új bécsi iskola“ néven tart számon a zene- történet. Nem véletlen, hogy ez az irányzat éppen Bécsben született meg, abban a hatalmas zenei múltú városban, ahol a hagyományok - vitathatatlan pozitívumok mellett - egyben erős kötöttséget, sőt nem kis visszahúzó erőt is jelentettek. Nem csoda hát, hogy a múlttal való szakítás itt mutatkozott meg a legerősebben. A megújhodásért küzdő osztrák zenei avantgarde vezéregyénisége Arnold Schönberg volt, akinek a neve a köztudatban egyet jelent a tizenkét fokú hangszerrendszer, a dodekafónia és az ennek megfelelő zeneszerzési technika kialakításával. A későromantika kromatikus harmóniavilágából kiinduló, majd Mahler és Richard Strauss útján haladó Schönberg úgy érezte, teljesen kimerítették az eddig használt zenei nyelv minden lehetőségét és megpróbált kiszabadulni a tonalitás kötelékeiből. Hogy a tonalitás feloldása által nyert szabadság ne vezessen teljes anarchiához, új törvényekre, egy szigorú logikai rendszer kialakítására volt szükség. A tizenkét fokú rendszer megfelelt ennek a követelménynek és Schönberg húsz éven át ezt az elméleti rendszert valósította meg kompozícióiban. Albán Berg húszéves volt, amikor Schönberg növendéke lett. Noha előzőleg nem folytatott rendszeres zenei tanulmányokat, már tizenöt éves korában állandóan komponált. Zenei érdeklődését, rajztehetségét édesanyjától örökölte. Az érzékeny, álmodozó fiú költő akart lenni, kifinomult irodalmi ízlésének zeneszerzőként is hasznát vette operalibrettóinak, dalszövegeinek megválasztásakor. Egy családi örökség lehetővé tette, hogy kétévi hivatalnokosko- dás után teljesen a zenének szentelje magát. Hat évig tanult Schön- bergnél, majd a tanítványból művésztárs, barát, a mester zenéjének legfőbb propagátora lett. Berget vulgáris általánosítással dode- kafonistának szokták nevezni. Való igaz, hogy fő müve, ,,a század operája“-ként emlegetett Wozzeck és számos Berg-mű zenetechnikai szempontból közel áll a dodekafóniához, ám a zeneszerző alapvetően lírai alkata nem tűrt semmiféle merev szabályt és kötöttséget. Mestere a saját technikájának rabja volt, ,,a hangjegyek mérnökének“ számos kompozíciójában több a logikai bravúr, mint az érzelmi mélység, emberi tartalom. Berg szenvedélyesen emberközpontú művészetét a do- dekafon technika sem változtatta meg. A tonális zenéjének elsődleges mozgatóereje mindig az ember központú érdeklődés és szenvedélyes állásfoglalás maradt, ezért nevezték sokan a „dodeka- fon iskola romantikusának“. Schönberget éppúgy mesterének vallotta, mint Bachot és Wagnert. A múlt századok és saját kora zenei eredményeit egyaránt felhasználta, mindig a tartalomnak, a mondanivalónak rendelve alá kifejezőeszközeit. Ez óvta meg a technicista zsákutcáktól, a Schönbergre jellemző válság- korszakoktól. Ennek ellenére keveset komponált; hallatlan önkritikája is közrejátszott abban, hogy mindössze tizenkét opus-számmal ellátott műve van. Berg művészi céljait, alkotói sajátosságait színpadi művei tükrözik a legmarkánsabban. A Wozzeck és a befejezetlenül maradt Lulu az emberi aljasság, kegyetlenség és kiszolgáltatottság hát- borzongató képei. Wozzeck is, Lulu is gyilkos, ám egyben áldozat is, a kor, a környezet és a körülmények áldozata. Álban Berg magasrendű humánuma abban a részvétben nyilvánul meg, amellyel elsiratja hőseinek pusztulását. Alkotói énjét ugyanaz a kompromisszumot nem ismerő helytállás jellemezte, mint emberi magatartását. A fasizmus éveiben betiltották műveit, a nyomorral küzdve dolgozott utolsó kompozícióin. Mindössze ötvenéves volt, amikor szervezetét felőrölte a betegség. Napjainkban az ,,új bécsi iskola“ legnagyobb alkotómestereként ünnepük. Mély humánummal telített művei ma már a zeneirodalom klasszikus alkotásai. VOJTEK KATALIN dik a realizmus, az allegória, a szecesszió és a szimbolizmus. Mindezt híven érzékeltetik és illusztrálják a kiállított képek. Első alkotói korszakából látható fiatal feleségének, Etának több portréja, továbbá a Lelkek találkozása című, allegorikus alkotás, s végül, de nem utolsósorban, a leghíresebb mű: az 1900-ben készült Szegény vidék, melyet egyik legjobb alkotásának tartanak a szakemberek. Maga a kép egy domb tetején ülő fiatal leányt ábrázol. A mű egyszerűségében is harmonikus színeivel, nyugalmával a mindennapok kisemberének sorsát ábrázolja. Színesebbek, optimistábbak második alkotói korszakának képei. Ezekben a müvekben már sokkal több a derű, a fény és a játékosság; élénkebbek, vidámabbak a színek is. Igen jellegzetes a Sárga napernyő című kép. A monumentális alkotások közül látható Max Švabinskýnak az a tervrajza, amely alapján a Žiž- kov-hegyi Nemzeti Emlékmű egyik nagy mozaikképe készült. Jan Preisler lírai, gyakran me- lankólikus tónusú " festészete ugyancsak európai rangú és hírű. Szecessziós tájképeiben, dekoratív alkotásaiban elsősorban a színekkel játszadozott felszabadultan, önfeledten. Később a színek szimbolizmusát részben elhagyva, de inkább módosítva, az expresz- szionizmus és a kubizmus híve lett. Művészi pályájának fejlődését nagyszerűen végigkísérhetjük nemcsak a kiállított közismert képein, hanem a ritkán látható tervrajzain, műhelymunkáin is, melyek egyöntetűen bizonyítják, hogy Jan Preisler a cseh szimbolizmus egyik legeredetibb alakja volt. František Hudeček rangos port- ré- és még kitűnőbb tájképfestő. Senki sem ábrázolta olyan színesen, mélyen, annyi emberi együttérzéssel a századforduló cseh faluját, annak mindennapi életét, környezetét, mint éppen ő. Végigjárta Csehországot, mindenütt festett és nem meglepő, hogy művei, illetve azok reprodukciói mindmáig rendkívül népszerűek és keresettek. Beutazta a külföldet is, s néhány kitűnő, a tengert ábrázoló festménnyel ajándékozott meg minket. Az említett „nagyok“ alkotásain kívül még további öt korabeli festő alkotásaival is megismertet ez az összesen mintegy háromszáz képet bemutató színvonalas tárlat. Mind a nyolc művész az ún. Ma- rák-iskola tagja. A tárlat, melyet március végéig tekinhetnek meg az érdeklődők, egyedülálló alkalmat kínál a látogatónak, hogy a maga teljességében ismerje meg a század cseh festészetét. A mostani nagy közönség- és sajtósiker is igazolja, hogy a prágai Nemzeti Galéria kiállítássorozata jelentős visszhangra talált, s ezért érdeklődéssel várjuk a folytatást, melyre a tervek szerint még ez év őszén kerül sor. A kiállítássorozat befejezése után a legjobb alkotásokat a prágai Vásárpalotában fogják majd elhelyezni, ahol az eljövendő Modern Cseh Nemzeti Galéria lesz. KOKES JÁNOS ÚJ SZÚ 6 1985. II. 14.
