Új Szó, 1985. február (38. évfolyam, 27-50. szám)

1985-02-09 / 34. szám, szombat

KIS _______ NY ELVŐR Egy hét a nagyvilágban Február 2-töl 8-ig Szombat: A TASZSZ hírügynökség közzé tette Konsztantyin Csernyenko üzenetét a Szovjetunió című folyóirat olvasóinak - Bohuslav Chňoupek hazaérkezett moszkvai látogatásáról; Andrej Gromikóval folyta­tott tárgyalásairól közös közleményt adtak ki Vasárnap: Jordániái és egyiptomi látogatásra utazott Richard von Weizsäcker nyugatnémet elnök - A The Wa­shington Post című amerikai lapban megjelent Fidel Castro interjúja Hétfő: Reagan elnök a törvényhozás elé terjesztette a jö­vő évi költségvetést - Londonba érkezett az egyip­tomi külügyminiszter Kedd: Megkezdte ülésszakát a genfi leszerelési konferen­cia - Bonnban folytatott tárgyalásokat Fabius fran­cia kormányfő - Szovjet-kubai külügyminiszteri tárgyalások voltak Moszkvában - Megnyílt a gibral- tári-spanyol határ Szerda: Megkezdődött a Francia Kommunista párt XXV. kongresszusa - Az amerikai elnök előterjesztette üzenetét az Unió helyzetéről - A szovjet kormányfő fogadta a KGST-országok miniszterelnök-helyet­teseit Csütörtök: Az ausztráliai kormányfő Washingtonban folytatott megbeszéléseket Reagan elnökkel - Sergio Rami­rez nicaraguai alelnök Londonban tárgyalt Péntek: Nyugat-európai körútra indult Weinberger amerikai hadügyminiszter - A brit külügyminiszter Buka­restbe utazott Andrej Gromiko és Bohuslav Chňoupek a Kremlben folytatott tárgyalásaikon (Telefolo:CSTK) Megbeszélések Moszkvában A csehszlovák-szovjet külügy­miniszteri tárgyalásokról szomba­ton kiadott közös közlemény sze­rint Bohuslav Chňoupek és Andrej Gromiko részletesen foglalkozott a szocialista közösség helyzeté­vel, ezen belül a Varsói Szerződés jelentőségével. Megállapították, hogy a Varsói Szerződés három évtizede hatékonyan szolgálja a tagállamok biztonságának és határai sérthetetlenségének vé­delmét, a közös békeszerető kül­politika kidolgozását és megvaló­sítását, s fontos tényezője a béke megóvásának, a szocializmus vé­delmének. Hangsúlyozták, a Var­sói Szerződésnek a jövőben is eredményesen kell betöltenie tör- -ténelmi küldetését. A nemzetközi helyzetet értékel­ve a felek megállapították, hogy az rendkívül bonyolult. Rámutattak arra, hogy a világűr militarizálásá- ra irányuló amerikai tervek meg­valósítása következtében a nem­zetközi helyzet tovább romlana. Éppen ezért folytani kell azoknak a gyakorlati lépéseknek a felkuta­tását, amelyek elvezetnének a fegyverkezési hajsza megféke­zéséhez, világ- és európai mére­tekben az atomszembenállás fo­kozatos csökkenéséhez. A konf­rontáció helyett az együttműködés politikájának kell az előtérbe kerül­nie, s meg kell kezdeni a vitás nemzetközi kérdések tárgyalásos rendezését. Értékelték a jaltai és potsdami konferenciák meghatározó szere­pét Európa jelenlegi politikai arcu­latának kialakításában és rámutat­tak: a második világháború után kialakult európai politikai-területi realitások szigorú megőrzése az egyik alapfeltétele a kontinens bé­kéjének és biztonságának. Ebből kiindulva hangsúlyozták: a legha­tározottabban meghiúsítanak az európai határok megsértésére irá­nyuló mindenfajta kísérletet. A szovjet főváros vendége volt a héten Isidoro Malmierca kubai külügyminiszter is. A kétoldalú kapcsolatok helyzetének és az időszerű nemzetközi problémák - elsősorban a világ békéje és biztonsága megszilárdításának kérdései - megvitatása mellett a fő figyelmet a közép-amerikai helyzetnek szentelték. Aggodal­mukat fejezték ki mindenekelőtt a Nicaragua körül kialakult helyzet miatt és határozottan elítélték az Egyesült Államok Nicaraguával szemben folytatott bűnös, inter­venciós politikáját. Hangsúlyozták: a Szovjetunió és Kuba a közép­amerikai helyzet igazságos, politi­kai rendezéséért száll síkra, és támogatja az erre törekvő államok konstruktív erőfeszítéseit. Amerikai vendége is volt a hé­ten Andrej Gromikónak Charles Mathias szenátor személyében, aki az Interparlamentáris Unió szovjet csoportjának meghívására érkezett Moszkvába. A tárgyalá­sokon természetesen elsősorban a szovjet-amerikai viszonyról, a fegyverzetkorlátozásról de több nemzetközi kérdésről is volt Szó. Andrej Gromiko hangoztatta, a szovjet vezetés következetesen Moszkva és Washington kapcso­latainak javításáért lép fel, hogy e kapcsolatok kiegyensúlyozottak, szilárdak legyenek, mégpedig az egyenlőség, a be nem avatkozás, egymás törvényes érdekeinek tiszteletben tartása alapján. Rá­mutatott, a szilárd kapcsolatok szempontjából központi jelentősé­gű a biztonsági érdekek megoldá­sa, s itt különös súllyal figyelmez­tetett az űrfegyverkezési tervek veszélyességére. Az amerikai szenátor ugyan­csak szorgalmazta a kétoldalú kapcsolatok normalizálását, a köl­csönösen előnyös együttműködés fejlesztését, és különösen fontos­nak nevezte a küszöbönálló genfi szovjet-amerikai tárgyalásokat. A francia kommunisták kongresszusa Párizs északi külvárosában, Saint-Quenban Remény és harc a kommunistákkal együtt! jelszó jegyében nyílt meg szerdán a Francia Kommunista Párt XXV. kongresszusa. A tanácskozás el­ső napján terjesztette elő Georges Marchais, a párt főtitkára a köz­ponti bizottság beszámolóját. Mintegy ötórás beszédében ele­mezte a párt korábbi politikáját és az előtte álló feladatokat. A beszámoló hangsúlyozta: a kongresszus rendkívüli időpont­ban ült össze, mert lezárul a fran­cia politikának egy egész korsza­ka, amelynek középpontjában a kommunisták és a szocialisták közös kormányprogramjának gon­dolata állt. A jövő feladatainak meghatározásakor le kell vonni ennek a korszaknak a tanulságait. A kommunisták olyan új korszak rr\egnyitására törekszenek, amelyben megfelelő eszközökkel rendelkeznek az osztályharc győ­zelmes megvívásához. A főtitkár rámutatott, a kongresszus elé ter­jesztett határozattervezet önkriti­kusan vizsgálja e negyedszáza­dos korszak eseményeit. Hangsú­lyozta, a hetvenes években meg­tartott kongresszusokon kidolgo­zott stratégia - a demokratikus úton való haladás a szocializmus­hoz - továbbra is érvényes, de ezt a stratégiát el kell mélyíteni. Meg­állapította, a szocialistákkal kötött közös program nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Marchais a továbbiakban rész­letesen elemezte a jelenlegi válsá­got, s hangsúlyozta, hogy az nem átmeneti állapot, hanem a tőkés társadalmi rendszer mély válsága, amely egyre tovább mélyül. Hang­súlyozta, az FKP-nak az a véle­ménye, hogy a válság tartós és tényleges megoldása csak úgy képzelhető el, ha Franciaország­ban is megvalósul a szocializmus. Erről kell meggyőzni mindazokat, akiket a párt tömöríteni akar a vál­ság elleni harcban. A szocialista társadalmat a francia viszonyok­nak megfelelően kell megvalósíta­ni, nem merev terv szerint, hanem fokozatosan kell felépíteni. Nemzetközi kérdéseket ele- meztve az FKP főtitkára hangsú­lyozta, a párt tevékeny részt vállal a békéért és a leszerelésért folyó küzdelemben, elítéli Reagan ür- fegyverkezési terveit, s üdvözli a Genfben meginduló szovjet­amerikai tárgyalásokat. A szocialista országokról szólva rámutatott: bár vannak problémá­ik, jelentős eredményeket értek el. Éppen ezért valótlanok a szocia­lista országok válságáról szóló ál­lítások. A pártélet kérdéseivel foglal­kozva a beszámoló hangsúlyozta, hogy a kommunistáknak a széles körű népi tömörülés létrehozásá­ért még inkább fokozni kell tevé­kenységüket a dolgozók vala­mennyi rétege körében.. Nagyobb figyelmet kell fordítani az alap­szervezetek működésére. Végül hangsúlyozta, hogy a kongresszust megelőző vitában kitűnt: a kommunisták nagy több­sége ragaszkodik a demokratikus centralizmus elvéhez, amely egyedül szavatolja a párton belüli szabad vitát, s a döntés meghoza­tala után a kommunisták akció­egységét. Ezt az elvet továbbra is tiszteletben kell tartani, ugyanak­kor törekedni kell a pártélet de­mokratizmusának mind tökélete­sebbé tételére. Határozottan el kell utasítani azonban minden olyan törekvést, amely arra irá­nyul, hogy a párton belül különbö­ző irányzatok alakuljanak ki, mert ezen az úton a párt elveszítené arculatát, és lényegében szociál­demokrata párttá válna. Összeállította: GÖRFÖL ZSUZSA Fogcsikorgató? A közelmúltban sok szó esett a kemény télről s a vele együtt járó nagy hidegről. Érthető tehát, hogy az újságírók, tudósítók - már a szóismétlések elkerülése végett is - váltogatták a jelzőket a hideg szó előtt; keresték elé a megfelelő mellékneveket, melléknévi igeneveket, amelyekkel érzékeltethetik a ránk szakadt hideg szokatlan erősségét. Ilyenkor az ember - nagy igyekezeté­ben - olyan szavakat is előkapar emlékezete mélyéről, amelyek talán csak neki magának tűnnek fel valamilyen okból alkalmasnak a jelzett szó elé, de a nyelvi közösségnek szokatlanok, vagyis a velük létrehozott jelzős szerkezet jelentés szempontjából erő­sen kifogásolható. Ilyen volt a fogcsikorgató hideg kifejezés is. Lehet, hogy most többen meglepődnek e kijelentésen, s arra gondolnak, hogy már többször hallották ezt a kifejezést, miért volna ez helytelen. De nézzük csak meg, mit is jelent a fogcsikor­gató jelző a hideg szó előtt? Azt, hogy a hideg csikorgatja a fogunkat, illetve a hidegtől csikorog a fogunk. Ez pedig nem igaz. Az ember a fájdalomtól vagy a dühtől csikorgatja a fogát, tehát a fogcsikorgató fájdalom, a fogcsikorgató düh kifejezések ellen nem is lehet kifogásunk. A nagy hidegtől vacog a fogunk, igy a hideg a foggal kapcsolatba hozva esetleg fogvacogtató lehet. De hadd mondjuk meg mindjárt azt is, hogy a fogcsikorgató és a hideg szavaknak egy jelzős szerkezetbe való kerülése - noha nem menthető - mégis érthető. Ugyanis van csikorgó hideg kifelyezésünk is. A magyar nyelv értelmező szótára szerint az időjárás, időszak is lehet csikorgó, „amikor igen hideg van, olyan hideg, mint amikor csikorog a hó a talpunk alatt". Ilyen példákat találunk benne erre a jelentésre: csikorgó hideg, csikorgó tél, csikorgó januári időben, csikorgó téli napon, csikorgó decemberi este, csikorgó éjszaka. Az történt tehát, hogy összekevertük a fogvacogtató hideg és a csikorgató hideg szerkezetet. Ez könnyen ment, hiszen a fog­csikorgató szavunk ismeretes, csak éppen más jelzett szó előtt van a helye. Ezt a hibát szerkezetvegyítés néven ismeri és tartja számon a nyelvművelés. JAKAB ISTVÁN Egyes szám? Többes szám? A magyar nyelv és más nyelvek között sokféle különbséget figyelhetünk meg. Vegyük például szemügyre az egyes szám és a többes szám használatát, és hasonlítsuk össze az alábbi példákat idegen nyelvű megfelelőjükkel. Míg a magyar nyelvben a többséget kifejező számnevek után a főnevek egyes számban állnak: két testvér, három egyetem, öt perc, száz könyv, ezer korona, az idegen nyelvekben a főnevek többes számba kerül­nek: a szlovákban dvaja bratia, a csehben tri university, a német­ben fünf Minuten, az angolban hundred books, a franciában miile couronnes. Ugyanez az eltérő használat figyelhető meg a sok, több, kevés, valamennyi, néhány számnevekkel kapcsolatban is. Előfordulnak azonban a magyar nyelvben - részben idegen hatás következtében - kivételek is, amikor egy mennyiséget jelölő szó után a főnév olykor egyes számban, máskor meg többes számban áll. Pl.: A városkában minden épkézláb lakos részt vett az avatóünnepélyen. Ugyanakkor a következő mondatban a min­den után a többes szám használata általánosan elfogadott: A munkások vállalták, hogy minden körülmények között teljesítik a feladatokat. Ugyanezt a jelenséget figyelhetjük meg az összes szavunk használatában. A nyelvhelyességi kiadványok helyesnek tartják, ha utána a főnév egyes számban áll: A vezetők azon voltak, hogy az összes dolgozó részt vegyen a munkaversenyben; Az összes mezőgazdasági gépet még a tél vége előtt kijavították; A tapasz­talt ellenőrök felfedték az összes hiányosságot. Ezt a számnevünket többes számú főnév előtt akkor használ­juk, ha egységet alkotó személyekről, tárgyakról, illetve dolgokról van szó: A híressé vált újítóval összes rokonai fenntartották a kapcsolatot; Mikszáth Kálmán összes művei ma is kedvelt olvasmányok; Petőfi Sándor összes versei könnyen érthetők; Fontos, hogy Európa összes haladó erői összefogjanak a béke megőrzése végett. Ha az összes nem ’minden’, hanem ’egész’ értelemben fordul elő, ma már mind általánosabbá válik, hogy utána a főnevet egyes számban használjuk. Tehát nem az összes bevételekről és az összes kiadásokról beszélünk, hanem az összes bevételről, az összes kiadásról. Akik néhány idegen nyelvet ismernek, az idegen nyelvű kifejezésmód hatása alatt nemegyszer helytelen egyeztetést vélnek „felfedezni" a következő mondatokban: A Városi Vízmü­vek csak megfeszített munkával tudja kijavítani a gyakori csőre­pedéseket; A fűtési gondok enyhítésére a helyi Kohászati Üze­mek fokozta a hőszolgáltatást; A Gázművek a rendkívüli fogyasz­tás ellenére is biztosította a gázszolgáltatást; A Távfűtő Müvek az enyhe időjárás beálltával leállítja a fűtést; Az Egyesült Államok kacérkodik a korlátozott atomháború gondolatával; A novákyi Wilhelm Pieck Vegyipari Művek határidő előtt tett eleget a szovjet megrendeléseknek. Pedig „felfedezésük" téves, mert a felsorolt mondatok egytől- egyig így helyesek. Ugyanis ezekben a mondatokban az alany olyan többes számú tulajdonnév, amely egyetlen önálló dolognak (üzemnek, illetve országnak) a megnevezése. HASAK VILMO|> ÚJ SZÚ 4: 1985. II. 9.

Next

/
Oldalképek
Tartalom