Új Szó, 1985. február (38. évfolyam, 27-50. szám)

1985-02-01 / 27. szám, péntek

Harminckét év után

Látogatóban Európa egyik legnagyobb alumíniumgyárában

1945 - felszabadulás... Vannak, akik csak történelemkönyvből ismerik az akkor történteket, s a tragikus előzményeket. De azok közül is sokan élnek még, akik tudják, mi a háború, a nélkülözés, akik látták romokban heverni az országot. Ők tudják csak igazán, hogy közvetlenül a háború után milyen nehéz volt az élet, s hogy az új országot szinte a semmiből kellett felépíteni. Főként Szlovákiában volt nehéz a helyzet. Hiszen a háború előtt nem volt jelentős ipara, s így a felszabadulás után szinte teljesen új ipart kellett

teremteni. Szlovákia iparosítása, amelyet a Gott- wald kormány tűzött ki, az egész ország gazdasági fejlődésének elválaszthatatlan részévé vált, s a csehszlovák gazdaság egységének megszilárdítását szolgálta. Alapjait tulajdonképpen a kétéves terv időszakában raktuk le. Megteremtettük az előfeltételeket ahhoz, hogy a nyersanyag és energiaforrások, valamint a munkaerőtartalékok teljes mértékű kihasználásával Szlovákiában korszerű, új ipart hozhassunk létre.

Gyárak, üzemek százai épültek gyors ütemben, dolgozók ezrei kaptak munkát és végre kenyeret is. Néhol a hagyományok, a régi ismeretek segítettek át a kezdeti nehézségeken, másutt tapasztalatok hiányában bizonytalanul mozgó munkáskezek indították be a gépeket. Fokozatosan növekedett a textil-, a cipó-, a vegyipar termelése, gyors ütemben fejlődött a gépgyártás, s megnyitotta kapuit hazánk egyetlen alumini- umgyára - a Žiar nad Hronom-i Szlovák Nemzeti Felkelés Müvek.- Szlovákia iparosításának ke- rétében, s mintegy válaszul az

1951-es alumínium-embargóra épült a gyár - vezet be a vállalat történetébe Tibor Henriczy technológus. - Bár Žiar nad Hronom- ban és környékén az alumínium- gyártásnak semmilyen hagyományai nincsenek, s a gyár felépítésének helyét illetően több javaslat is felmerült, a választás mégis néhány oknál fogva erre a városra esett. Egyrészt itt volt és van elegendő víz, másrészt a környék lakosságának alacsony foglalkoztatottságán is változtatni kellett, így aztán 1951-ben magyar és szovjet szakemberek segítségével megkezdődtek a tervezési és építkezési munkálatok, s 1953 augusztusában már üzembe helyezték az alumíniumkohót. Később anódmasszát gyártó részleggel és hőtermelőrészleggel bővült a gyár. 1958-ban az alumíniumkohó második részét helyezték üzembe, majd 1967-68-ban újabb beruházásokra került sor, s azóta az alumíniumot már nemcsak gyártjuk, hanem fel is dolgozzuk.- Tehát gyártási programjuk az indulás óta alaposan megváltozott.-Valóban. 1953 augusztusában, amikor a magyar bauxitból először nyertünk alumíniumot, senki sem sejtette, hogy néhány

év múlva a kombinátot Európa egyik legnagyobb alumíniumgyáraként emlegetik majd. Termelésünk évi értéke meghaladja a há- rommilliárd koronát. Bár ez az ötvenes évek elején tervezett kapacitásnak a sokszorosa, a szükségletet korántsem tudjuk kielégíteni,- Mit tehet a vállalat ez ügyben?- Egyrészt semmit, másrészt nagyon is sokat - gondolkodik el Tibor Henriczy. - Az alumínium gyártására az ércek közül a bauxit a legalkalmasabb. Mivel hazánkban termelése szinte említésre

Az alumínium egy részét közvetlenül a gyárban dolgozzák fel

s így behozatalra is szorul az ország. Egyébként az aluminium körülbelül egyharmadát itt a gyárban dolgozzuk fel, a többit préstuskó és kohótömb formájában szállítjuk más vállalatoknak további megmunkálásra. A gyár megközelítőleg 2500 fajta termékéből csaknem minden ágazatnak jut. A villamos- és gépiparnak például huzalokat és sodronyokat, az építőiparnak pedig ablak- és ajtókereteket, redőnyöket, hullámlemezeket, térelválasztókat, valamint hőszigetelőket küldünk. Az élelmiszer- és vegyipar számára különböző tubusokat és más csomagolóanyagokat gyártunk, a gépipar pedig öntvényeket kap tőlünk. Termékeinkből a határon túlra is szállítunk. Az elmúlt két évben jelentős mennyiségű alumíniumacél-sod- ronyt és anódmasszát exportáltunk a Szovjetunióba, s ez utóbbiból Magyarországra is szállítottunk. Előfordul, hogy az építőipari elemekből is jut kivitelre, sőt olyan gyártmányunk is van, amely már bejárta a világűrt.- Termékeik skálája nagyon gazdag. De vajon a megrendelők elégedettek a szállítmányokkal?- A vállalathoz nem sok reklamáció érkezik, s ebből arra következtethetünk, hogy termékeink a legtöbb esetben megfelelnek az elvárásoknak. Sőt, a szabványok feltételeit is teljesítik. Ám tapasztalataim szerint ez utóbbiak a mi esetünkben sajnos korántsem szolgálnak a jó minőség biztosítékául. Nem vitás, az alumínium minőségén javítanunk kell, mert bár a szabványoknak megfelel, a világszínvonalat nem éri el.

ÚJ SZÚ

% '

5

1985. II. 1.

Készül a térelválasztó

(Gyökeres György felvételei)

sem méltó, ezt az alapanyagot - és még több mást is - külföldről, elsősorban Magyarországról hozzuk be. A jó minőségű alumínium gyártásának egyik alapvető feltétele a megfelelő nyersanyag. A másik fontos tényező a technológiai előírások nagyon pontos megtartása.- Gondolom, a technológiai előírások megtartásában fontos szerepe van a szakmai felkészültségnek is.- Igen, ez vitathatatlan, ám az alumíniumgyártásban a sokéves gyakorlatnak is rendkívül nagy jelentősége van. Dolgozóink egy része szakképzett, a többi viszont betanított munkás. Az induláskor Magyarországon és szovjet szakemberek segítségével sajátították el a szakmát. Azonkívül különböző tanfolyamokat és úgynevezett üzemi iskolákat szerveztünk. Napjainkban a dolgozók képzésének ilyen formái már nem léteznek. Az utánpótlás a szaktanintézetből kerül ki, vagy pedig az idősebb munkatársaktól lesi el a szakma fortélyait.- Tudomásom szerint a Szlovák Nemzeti Felkelés Művek azon vállalatok közé tartozik, amelyek a tervet minden évben teljesítik.- Ez igaz, de még az év utolsó napján sem lazíthatunk - mondja a technológus. - Nálunk eddig olyasmi nem fordult elő, hogy a tervet például már december elején teljesítettük volna. Gondból, sajnos mindig van elég, de év végére azért a kitűzött célokat elérjük. Említettem, hogy az eredetileg tervezett kapacitást már régen túlléptük. A termelést eddig rekonstrukciókkal, kisebb beruházások megvalósításával növeltük, mégsem tudtunk elegendő alumíniumot gyártani. Az állandó munkaerőhiány nehezíti dolgunkat. Főként azokon a részlegeken kevés a dolgozó, ahol megszakítás nélkül folyik a termelés. Tartalékaink már fokozatosan kimerülnek, nagy beruházásokra - elsősorban egy új alumíniumkohóra - van szüksége a gyárnak. A befektetések aránylag hosszú megtérülési ideje viszont fékezi azok megvalósítását. Talán - és reméljük - a 8. ötéves tervidőszakban ezek a gondjaink legalább részben megoldódnak.

KOVÁCS EDIT

RIPORT A FAGYOS ERDŐBŐL

„Nem is fázunk“

Tévedtünk, amikor azt feltételeztük, hogy Milan Makovnik és Ondrej Dobrota kollektívájának tagjait kora reggel a harmaneci erdőgazdasag irodaépületében találjuk. - Ók már régen az erdőben vannak - mondotta Michal Štefančík, az erdőgazdaság vezetője és nyomban hozzátette: - A mi favágóink a legnagyobb fagyban is dolgoznak.

Erről rövidesen mi is meggyőződhettünk a Nagy Fátra egyik erdejében, nem messze Banská Bystricától. Mire odaértünk, a favágók már néhány öreg fenyőfát kivágtak és villanyfűrésszel az ágaktól is letisztították a törzseket. Milan Makovníknak, a négytagú csoport vezetőjének nem volt éppen a legjobb kedve. Tehetetlenül állt az LKT-80-as gép mellett, amellyel a hatalmas rönköket a szűk völgy másik végébe szokták vontatni. - Nem tudjuk beindítani, kimerült a batéria, ma már aligha tudjuk teljesíteni a tervezett 40 köbmétert...

Már hosszabb ideje próbálták elindítani a gépet. Minden igyekezetük eredménytelen maradt. A 25 fokos fagy megtette a magáét. Úgy tűnt, hogy a közeli pisztrán- gos patak is fenékig befagyott. A favágók szerint ilyen nagy fagyok már nagyon régen voltak errefelé. Akinek nincs meleg füles sapkája, vastag csizmája, inkább ne is menjen az erdőbe. A hideg csípte arcunkat, úgy éreztük, hogy az orrunk is lefagy. Minél előbb melegbe akartunk jutni.

Egy közeli lakókocsiban húzódtunk meg addig, amíg a szomszéd völgyből megérkezik egy vontató és beindítja a befagyott gépet. Rudolf Kvasniak, a munkacsoport legfiatalabb, 26 éves tagja, jól befű- tött a kocsiban. A közelmúltban még egy Banská Bystrica-i gyárban dolgozott. Kérdésünkre, nem lenne-e jobb a kifűtött csarnokban dolgozni, mint itt a térdig érő hóban taposni, mosolyogva válaszolt: - Ha az ember dolgozik, nem is fázik. Ha hiszik, ha nem, én nem sírom vissza a meleg műhelyt. Itt háromszor is többet keresek, mint a régi munkahelyemen. Szavait Vladimír Makovnik, a csoportvezető testvére is megerősítette: - Egy éve még én is egy Volgát vezettem, de itt jobban érzem magam. Nem is veszem észre, hogy ilyen erős fagy van.

Nem sokáig beszélgettünk a lakókocsiban, rövidesen megérkezett a segítség a szomszédos völgyből. Milan Makovnik, a csoport vezetője azonban még megjegyezte: - Számunkra nem jelentenek akadályt a fagyok, a tervet mindig túlteljesítjük. Sok bosszúságot okoz viszont, hogy rossz kesztyűket kapunk. Nagyon hamar átáznak, kitágulnak és hasznavehetetlenné válnak. Végre jobb, tartósabb cipót is gyárthatnának az erdei munkásoknak. A gumicsizma nagyon hideg.

Elbúcsúztunk a favágóktól és egy pillanatra még megálltunk a harmaneci papírgyár fölötti lejtőn dolgozó komplex munkabrigádnál. Nehezen jutottunk fel a meredek hegyoldalon. * Michal Štefančík átadott Ondrej Dobrotának, a brigád vezetőjének két üveg szeszt, aki szemmel láthatóan megörült a hozománynak. - Kitűnő, a gázolaj egészen megsűrűsödött olyan erős a fagy.

Azonnal a Zetor tartályába öntötte a szeszt, amely tulajdonképpen a felvonó motorjaként szolgál. A brigád tagjai ugyanis egy kötélpálya segítségével szállítják a kitermelt fát a csúsztatóhoz. Ók sem panaszkodtak a télre. - Az erős fagy nem okoz gondot nekünk. Sokkal inkább bosszant, hogy nincs pótkötelünk. A régi már megkopott, új pedig nincsen a Banská Bystrica-i erdőgazdaságban sem. Hogy hogyan állunk a tervvel? Azt az idén is teljesítjük. Hiszen szocialista munkabrigád vagyunk, meg akarjuk szerezni az ezüstjelvényeket.

A brigád tagjai valóban megérdemlik az ezüst jelvényeket. Tavaly az évi tervet október végéig teljesítették és a tervezett 3700 köbméter helyet 4800 köbméter gömbfát termeltek ki. Az idén is hasonló eredményt akarnak elérni. Ugyanúgy mint versenytársaik, Milan Makovnik csoportjának tagjai. Michal Štefančík meg is jegyezte. - Ez a két legjobb munka- csoportunk, mindig számíthatunk rájuk, nyáron, télen, esőben, fagyban, hóban.

így van ez. A favágók minden nap helytállnak munkahelyükön, még a legnagyobb fagyokban is. BÁTOR JÁNOS

A pártcsoport is segít

A bratislavai Malom és Sütőipari Tröszt kommunistái is készülnek év eleji taggyűlésükre. A pártcsoportok feladatul kapták, hogy értékeljék munkájukat. A gazdasági feladatokkal összhangban mérjék fel, hogy tagjaik mivel járultak hozzá az elért eredményekhez.

A termelési és áruforgalmazási osztályon működő pártcsoport a feladattal összhangban sokoldalúan és felelősségteljesen értékelte a termelésben, az áruforgalmazásban és a választék bővítésében elért eredményeket, s ugyanakkor a még mindig fennálló néhány hiányosságot sem hallgatta el. Az árutermelésben és forgalmazásban teljesítettük, sőt a keresett termékekből túl is szárnyaltuk az éves tervet. Az áruválaszték az egészséges táplálkozás követelményeinek megfelelő termékekkel bővült. A Graham teljeskiőrlésü búza- és rozskenyérrel, kiflivel, sósrudacskákkal, valamint több hasonló termékkel.

Az új termékek széles körű gyártása bizonyos nehézségekbe ütközik. A termelő üzemek nehezen szánják rá magukat az új termékek gyártására. Hivatkoznak a szokásokra és nem vállalják az innovációval járó nehézségeket. Sok új termék így nem kerül tömeges gyártásra és tájjellegű marad. Megállapítottuk, hogy az új termékeknél szélesebb körű propagálásra lenne szükség.

Pártcsoportunk ülésén sok szó esett az áruk minőségéről, amivel a javulás ellenére sem lehetünk elégedettek. El kell érnünk, hogy termékeink jó minőségben és frissen kerüljenek a fogyasztókhoz.

Behatóan foglalkoztunk az energiatakarékossággal is. Különösen jó eredményeket az üzemanyagfogyasztás csökkentésében értünk el. Hasznos intézkedésnek bizonyult, hogy nagyobb távolságra a gabonát és a lisztet vasúton szállítjuk. Az irányításban észlelt hiányosságokkal kapcsolatosan leszögeztük, hogy a dolgozók konkrét segítséget várnak és nem ígéreteket. Szükségszerű a szavak és tettek összhangja. Ezen a téren növelni kell a párttagok felelősségét az elvégzendő munkáért. A feladatoknak konkrétaknak és ellenőrizhetóeknek kell lenniük. Harcolni fogunk az anonimitás ellen, a mulasztások és hibák oközóira minden egyes esetben konkrétan rámutatunk. Ez állandó feladat és valamennyi párttagra érvényes. Ha fokozni akarjuk a munkatermelékenységet a munkafegyelmet is javítani kell. De ugyanakkor a tudomány és technika legújabb ismereteinek alkalmazásáról sem mondhatunk le. Időszerű feladat a brigádrendszerű munkaszervezés és javadalmazás bevezetése és ennek megértetése a dolgozókkal. Pártcsoportunk ugyancsak behatóan foglalkozott a pártfeladatok teljesítésével, és értékelte a tagsági gyűlések előkészítésében végzett munkáját. Sokat jelent, hogy a csoport tagjai egymásnak kölcsönösen segítenek a vitafelszólalás előkészítésében, így elértük, hogy a vitában már olyanok is szót kérnek, akik a múltban passzívak voltak.

Pártcsoportunk így járult hozzá az év eleji taggyűlés sikeréhez.

SLADOVNÍK JÓZSEF, pártcsoportvezetö

Alumíniummal telnek a kádak