Új Szó, 1985. február (38. évfolyam, 27-50. szám)

1985-02-06 / 31. szám, szerda

Weinberger védelmébe vette a jövő évi katonai költségvetést SORBAN (ČSTK)- Caspar Wein­berger amerikai hadügyminiszter a szenátus had­ügyi bizottságá­ban védelmébe vette a Pentagon 1986-os 313,7 milliárd dolláros költségvetési ter­vét. Weinberger szokásához hí­ven ennek a ha­talmas összeg­nek a kiutalását a „szovjet kato­nai fenyegetés­sel“ igyekezett alátámasztani. Nyíltan kijelentette, hogy az USA- nak korszerű fegyveres erőkkel kell rendelkeznie, hogy képes le­gyen hosszabb harci akciók folyta­tására. A katonai kiadások példátlan mértékű növelésére irányuló washingtoni politikát Weinberger megerősítette a Kongresszusnak küldött évzáró jelentésében is. Ez egyértelműen bizonyítja, hogy a Fehér Ház igyekszik megbontani a jelenlegi hozzávetőleges1<atonai erőegyensúlyt, s katonai erőfö­lényre kíván szert tenni. A dokumentum külön hangsúlyt fektet a világűr militarizálására tett előkészületek fokozására, és a legújabb fegyverrendszerek gyártására. Ezen elókészü­Julo Polák karikatúrája leteket illusztrálja az a körülmény, hogy a Pentagon a következő költségvetési évben 3,7 milliárd dollárt kíván fordítani az úrfegy­verekre. Cyrus Vance volt amerikai kül­ügyminiszter a szenátus külügyi bizottsága előtt bírálta a katonai kiadások további növelését. Ugyancsak elítélte, hogy a Rea- gan-kormány az űrben elhelyezett elemeket tartalmazó rakétaelhárí­tó rendszer kiépítésén fáradozik, s hozzáfűzte, ez a rendszer több ■száz milliárd dollárba kerülne, de még így sem garantálná az USA száz-százalékos védett­ségét. Stockholm A szocialista országok elfogadható megállapodásokra törekednek (ČSTK) - A stockholmi bizalom- és biztonságerősító, valamint le­szerelési konferencián hétfőn fel­szólalt Günter Bühring, az NDK nagykövete, aki hangsúlyozta: az ötödik forduló megnyitása alkal­mából előterjesztett szovjet javas­lat, hogy a résztvevők mondjanak le az erő alkalmazásáról és vállal­janak kötelezettséget a békés kapcsolatok fenntartására, igazol­ja, hogy a szocialista országok elfogadható megállapodásokra tö­rekednek. Felszólította a tanácskozás résztvevőit, fogadják e szovjet ja­vaslatot meghívásként a konfe­rencia kulcsfontosságú kérdései­nek megtárgyalására s konstruktív módon járuljanak hozzá a tárgya­lások sikeréhez. Figyelmeztetett arra is, hogy e cél érdekében kö­vetkezetesen ki kell használni azon lehetőségeket, amelyek a munkacsoportok létrehozásával keletkeztek, s a résztvevők ne ma­radjanak meg a puszta szavak mellett. Végezetül kijelentette, hogy a genfi szovjet-amerikai tár­gyalások megkezdéséről született megállapodás ösztönzően hathat a stockholmi fórum munkájára is. London Parlamenti vita a bányászsztrájkról (ČSTK) - Hétfőn este a brit parlamentben az ellenzéki képvi­selők azzal vádolták Margaret Thatcher kormányát, hogy min­denáron le akarja törni a bá­nyászsztrájkot, bármibe kerüljön is az az ország gazdasága és az adófizetők számára. A sztrájkról folytatott rendkívüli vitában - amelyet egyébként Ber­nard Weatherill, az alsóház kon­zervatív párti elnöke már többször ÚJ SZÚ 5 ■ 1985. II. 6. Pénzzavarban az „ellenfesztivál“ Az ,,ellenfesztivál“ pénzza­varban van, írja a New York Times, az ún. szabad világ nemzetközi ifjúsági konferenci­ájáról, amelyet az idén áprilisra terveznek Jamaicában. Ha a közeli hetekben nem sikerül 5 millió dollárt szerezni, a ren­dezőknek le kell rövidíteniük a Reagan-kormány által ösz­tönzött akció programját, s a „konferencia“ elveszítheti nemzetközi jellegét. A szervezők egyelőre a szükséges összegnek csu­pán elenyésző részét tudták előteremteni. Az Egyesült Álla­mok 1 millió dollárt áldozott az ,, ellenfesztivál ‘ ‘ megrendezé­sére, más mecénás azonban nem jelentkezett... (Č) elutasított - élesen bírálták a kor­mány álláspontját. Stan Orme képviselő, aki a munkáspárti „ár­nyékkormányban“ az energetiká­val foglalkozik, rámutatott: a kabi­net meghiúsította az állami szén­igazgatóság és a bányászszak­szervezet közötti tárgyalásokat, amivel értésre adta, nem érdeke a már 11 hónapja tartó sztrájk megegyezéses alapon történő be­fejezése. Többen felhívták a fi­gyelmet, hogy a tárgyalások meg­hiúsításával;'a kormány reményte­lenné akarja tenni a bányászok helyzetét és rákényszeríteni őket arra, hogy vegyék fel a munkát. Nakaszone ígérete (ČSTK) - ötnapos szünet után felújította tanácskozását a japán parlament. Az ülésszak a baloldali ellenzéki párt bojkottja miatt sza­kadt meg, amelyek ilyen módon tiltakoztak Nakaszone Jaszuhiro kormányfőnek a közelmúltban tett kijelentése ellen, hogy irreális an­nak a kötelezettségnek a megtar­tása, miszerint 1985-ben is a brut­tó nemzeti termék egy százaléká­nak határa alatt tartsák a katonai kiadásokat. Az ellenzéki képvise­lők csak azután jelentek meg is­mét a konzervatív kormány politi­kájáról folytatott vitán, hogy a Ja­pán Szocialista Párt nyomására Nakaszone kénytelen volt kijelen­teni, hogy kormánya megtartja a korlátozott katonai költségvetés elvét. ALESSANDRO NATTA, az Olasz Kommunista Párt főtitkára a párt meg­alakulásának 64. évfordulója alkalmá­ból rendezett milánói ünnepi gyűlésen egyebek között rendkívül aggasztónak minősítette az európai revansista erők jelenlegi aktivitását, illetve azokat a tö­rekvéseket, amelyek kétségbe akarják vonni a második világháború eredmé­nyeképp létrejött megállapodásokat. A KUBAI SZAKSZERVEZETEK idei feladatairól tárgyal a Kubai Dolgo­zók Központja (CTC) országos taná­csa. Roberto Veiga főtitkár beszédé­ben hangsúlyozta, a szakszervezetek legfőbb feladata a munkatermelékeny­ség sokoldalú növelése, a takaréko­sabb energiagazdálkodás elősegítése. „PARTIZÁNELLENES AKCIÓK“ céljaira az USA újabb három A 37 Dragonfly típusú repülőgépet szállított a salvadori hadseregnek. Ezek a gé­pek képesek alacsony sebességgel re­pülni, fedélzetükön 225 kg-nyi bomba fér el, s olyan golyószórókkal vannak felszerelve, amelyek egy perc alatt 5000 lövedéket is kilőhetnek. ÚJ-KALEDÓNIA lakossága a július­ra tervezett népszavazáson csupán egyetlen kérdésre ad választ: egyet- ért-e a „Franciaországhoz csatolt füg­getlen állam" tervezett státusával, vagy sem. Ezt hétfői tévényilatkozatában közölte Edgar Pisani, a párizsi kor­mány új-kaledóniai különmegbízottja. A szigetországban egyébként a kanak őslakosság politikai pártja most szom­baton tartja kongresszusát. AZ ÚJ GAZDASÁGI VILÁGREND megteremtéséről és a fejlődés kérdé­seiről tárgyalnak Delhiben Ázsia é^ Óceánia szakszervezeteinek képvise­lői. A hétfői nyitónapon több felszólaló mutatott rá, hogy a gazdasági és szoci­ális problémák megoldása elválasztha­tatlanul összefügg a fegyverkezés kor­látozásával, a béke biztosításával. A MAGÁNTÉVÉADÓKRÓL szóló új törvényt sikerült elfogadtatnia a parla­mentben az olasz kormánykoalíciónak. Az Olaszországban a hetvenes évek közepén nagy számban megjelenő magánadókat eddig törvény korlátozta abban, hogy országosan sugározzák műsoraikat. Az új törvény ezt a korlátot megszünteti. EGY ÉVTŐL két évig terjedő sza­badságvesztésre ítélt 3 jugoszláv ál­lampolgárt egy belgrádi kerületi bíró­ság. Az elítéltekről bebizonyosodott, abból a célból szövetkeztek, hogy el­lenséges propagandát terjesszenek és rágalmazzák a jugoszláv nép és a Ju­goszláv Kommunisták Szövetségének forradalmi hagyományiat. Az ítélethir­detéssel befejeződött az a közel három hónapig tartó eljárás, amelyet a nyuga­ti hírközlő eszközök arra használtak ki, hogy jugoszlávellenes rágalomkam­pányt szítsanak. A MUNKANÉLKÜLIEK száma Bel­giumban egyetlen hónap alatt mintegy 25 ezerrel nőtt, s január végén az ország újabb szomorú rekordot döntött meg e téren: jelenleg az állástalanok száma meghaladja az 530 ezret, ami a munkaképes lakosság 12,6 száza­léka. A SVÁJCI MAGÁNFUVAROZÓK hétfőn este megszüntették a teherfor­galom számára létesített közúti határ­átkelőhelyek blokádját, mivel a kor­mány teljesítette követeléseiket. A fu­varozók ilyen módon akarták kikény­szeríteni a tárgyalásokat a szomszé­dos országokkal, amelyek a korábbi svájci döntésre adott válaszként szin­tén felemelték az úthasználati díjakat. A kamionosok e tárgyalások kudarca esetére a kormánytól a külföldi úthasz­nálati díjak visszatérítését követelték. Irak-lrán Kiéleződtek a harcok (ČSTK) - Az iraki-iráni frontról érkezett jelentések szerint a szemben álló felek között ismét kiéleződtek a harcok. Az iraki katonai parancsnokság közleménye szerint az elmúlt na­pokban egységeik visszaverték az iráni ellentámadásokat a front kö­zépső szakaszán. Az ellenfél négy nap alatt 854 katonát vesztett. Az elmúlt 24 óra során Irak 124 bere­pülést hajtott végre a Bászrától keletre fekvő térségben, ahol je­lentős iráni erőket vontak össze. A közlemény szerint az iráni tüzér­ség lőtte Bászra külvárosait. Az IRA iráni hírügynökség kö­zölte, hogy a Perzsa-öböl felett lelőttek egy iraki repülőgépet. Szumar térségében, Bahtaran tar­tományban az iráni csapatok visz- szaverték az iraki támadást. A hír- ügynökség szerint az iraki tüzér­ség őtte Abadan városát. Szaúd-Arábia O^aúd-Arábia vezető politi­OZ. kusainak útiprogramja zsúfoltabb, mint egy nagyhatalom megbízottjainak határidőnaplója. Alig-alig hiányzik belőle egy-egy or­szág: Rijad szinte az egész világ­gal rendkívül intenzív kapcsolat­ban áll. Még azokkal a országok­kal is fenntartja a kapcsolatot, amelyekkel nincs diplomáciai vi­szonyban, vagy éppen szünetelte­ti a hivatalos kontaktusokat. Mint minden külpolitikának, a szaúdi- nak is az az elsődleges célja, hogy a hatalmon levő csoport érdekeit képviselje, és ha lehet, érvényre juttassa a nagyvilágban. Rijat az elmúlt években jól meg­figyelhető külön hangsúlyokkal je­lezte elkötelezettségeit. Miközben félreérthetetlenné tette, hogy a társadalmi berendezkedés és az ideológiai-politikai lojalitás egy­aránt a Nyugathoz köti, ugyancsak egyértelműen leszögezte, hogy: 1. az arab világhoz tartozik, 2. része az iszlám közösségnek, 3. a fejlő­dő országokhoz, a harmadik világ­hoz számítja magát, 4. átérzi és vállaljá a közép-keleti háborús konfliktus miatt kényszerűségből ráháruló szerepet, 5. az arab ol­dalról részt vállal a palesztin kér­dés megoldásából, 6. bizonyos megkülönböztetett beleszólási igényekkel lép fel az Arab-félszi­get, a közvetlenül határos arab országok ügyeiben, és 7. kezde­ményező-koordinátori szerepet játszik az OPEC-ben. Természetesen nyújthatnánk még tovább a rijadi külpolitikai cé­lok listáját, de ennyiből is kitűnik: Szaúd-Arábia egy ideje megfi- gyelhetóen regionális hatalmi sze­repre tör, s ezt a törekvést mind gyakrabban koronázza siker, melynek hátterében nemcsak a ri­jadi vezetés ambíciói állnak: ezek nem lennének elegendőek. Pénz kell a befolyáshoz: a pénz, az olajgazdagság az alapja Szaúd- Arábia dinamikus külpolitikájának. Szaúd-Arábia a Szovjetunió és az Egyesült Államok után a világ har­madik legnagyobb olajkitermelője. Az évi kitermelés már 1980-ban elérte a 475 millió tonnát. Az olaj­dollárok egy részéből impozáns infrastruktúra-, gazdaságfejleszté­si és kulturális programokat való­sítottak meg, másrészt fegyverke­zésre költötték, de a bevételek nem lebecsülendő hányada - bi­zonytalankodó szakértők szerint legalább 150 milliárd dollár - nagy nyugati bankokban kamatozik. Es létezik a pénznek egy olyan része is, amelyről még hozzávetőleges becslések sincsenek: ezt a pénzt különböző segélyezésekre, támo­gatásokra fordítják, hogy megala­pozzák és állandósítsák vele a szaúdi külpolitikai befolyást. A szaúdi vezetés a leghan­gosabban arabközi elköte­lezettségét emlegeti. Érthető ez, hiszen az arab világban kíván uralkodó pozíciókat elfoglalni. Ri­jad az első arab-izraeli háborútól kezdve támogatja a palesztinokat. Később kiterjesztette a támoga­tást az agresszió más áldozataira, így jelentős pénzösszegekkel se­gítette éveken át Egyiptomot, Jor­dániát, Szíriát. Szíriának most is a legfontosabb arab támogatója, jóllehet, nincs ínyére a baloldali­nak, radikálisnak ítélt damaszku­szi rendszer, s ingerli a kormányzó Baath-párt „istentelen“ ideológiá­ja. Ám a szaúdi olajmonarchia fe­lülemelkedik a másodrendű kifogá­sokon, hiszen Szíria támogatásá­val elérte azt, hogy az arab világ baloldali, radikális felén is számol­nak a rijadi érdekekkel. A támoga­tás összegét ugyan diszkréten ke­zelik, annyi azonban bizonyos: a pénzt szó szerint „apránként“ utalják át, kéthetenként, havon­ként - annak megfelelően, meny­nyire tartják „kifizetődőnek“ Da­maszkusz távlati és napi politi­káját. Amikor a hatalmában, befolyá­sában megcsonkított Egyiptom segélykérésre kényszerült, Rijad nagyvonalúan pótolta Kairót a Szuezi-csatorna „bedugulása“ miatti veszteségekért. A palesztin mozgalomnak még a baloldali irányzatai is kapnak szaúdi támo­gatást. A libanoni milíciák majd egy évtizeden át merítettek a „szaúdi bugyorból“. önzetlenségre, persze, nem kell gyanakodni. A szaúdi politiku­sok részt vettek a bejrúti kivonu­lással kapcsolatos közvetett tár­gyalásokon, és a szaúdi udvar társszerzője lett jónéhány arab béketervnek. A fezi arab csúcs rendezési dokumentuma előtt ke­rültek nyilvánosságra a „Fahd-pa- pírok“: az arab közösség terve lényegében ezekre alapult. A sza­údi diplomácia a nyolcvanas évek­ben fáradhatatlanul sürgeti Nyu- gat-Európát és az USA-t, hogy tegyenek újabb és újabb kezde­ményezést. Az esztendő elején exponált nyugat-európai kezde­ményezést - amelyet Andreotti is­mertetett decemberi-januári kö­zel-keleti útja során - ugyancsak Rijad szorgalmazta. Fahd, szaúdi uralkodó tavaly februárban, párizsi látogatása alkalmával kérte meg Mitterrand elnököt, hogy ösztö­nözze újabb lépésekre a Közös Piacot. A király a „szempontokat“ is megadta ehhez: szintézisbe kell hozni a fezi javaslatokat (tehát a szaúdi elgondolásokat) a Rea- gan-tervet és esetleg a francia -egyiptomi javaslatokat. Mint tud­juk: Andreotti ilyesféle hibrid-terv­vel látogatta meg a közel-keleti fővárosokat, csak még a Biztonsá­gi Tanács 242-es határozatát is „beledolgozta“ a javaslatba. Szaúdi diplomáciai és politikai erőfeszítések előzték meg a tava­lyi libanoni belső megállapodáso­kat is. Igaz, a rijadi javaslatot Szíri­ának is jóvá kellett hagynia, de ez nem lehetett akadály; Szaúd-Ará- bia mindig is figyelembe vette má­sok, a partnerek pozícióit, érdeke­it. így Szíria megkerülése meg­oldhatatlan lett volna. S ajátos és nem* mentes az ellentmondásoktól a szaúdi szerep a közép-keleti konfliktus­ban. Szaúd-Arábia jó ideig nyíltan támogatta Irakot, elsősorban per­sze pénzzel. S arra ösztökélte Jor­dániát, hogy ugyancsak álljon ki az - úgymond - arab világot kép­viselő Irak mellett. Ugyanakkor Ri­jad alig tudta leplezni örömét, hi­szen tisztában volt vele, hogy a háború a feleket meggyengíti, ez pedig Bagdad szerepének csök­kentését hozza. Vagyis tovább erősödik saját pozíciója. Az első év után Rijad már a békét kezdte emlegetni: szerepet vállalt a kü­lönböző békéltető és közvetítő ak­ciókban, és értésre adta: a józan­ság határain belül hajlandó hozzá­járulni esetleg az iráni kártérítési igények fedezéséhez. Az Arab Ál­lamok Ligájában pedig - az arab- ság nevében - Irak ügyének szó­szólója lett: a csúcsértekezletek Irak-barát, Irán-ellenes határoza­tai felett főként a szaúdi diplomá­cia bábáskodott. Az utóbbi időben, amikor több légitámadás ért szaú­di tankhajókat is, Rijad ismét a bé­ke következetes szószólójának szerepében gyarapítja befolyását. Szaúd-Arábia a világ legna­gyobb fegyvervásárlója. Fahd ki­rály februári washingtoni tárgyalá­sainak középpontjában is elsősor­ban a fegyverbeszerzés kérdései állnak: Rijad több milliárd dollárért akar 40 darab F-15 típisú harci repülőgépet, 3000 Sidewinder tí­pusú levegő-levegő rakétát, több ezer vállról kilőhető légvédelmi ra­kétát, nagy mennyiségű harcko- csi-elhárító rakétát és újabb AWACS-rendszerú felderítő repü­lőgépeket beszerezni. Ezzel a kí­vánságlistával ad nyomatékot má­sik igényének, annak, hogy Wa­shington most már végre szánja el magát az újabb közel-keleti kez­deményezésre, módosítsa politi­káját, és végre ismerje el a Pa­lesztinái Felszabadítási Szerve­zetet. A szaúdi igényeknek nyoma­tékot ad az előterjesztő személye: Fahd. A király az 1979- es Camp David-i különalku óta nem volt hajlandó az Egyesült Ál­lamokba látogatni. Most pedig személyesen terjeszti elő javasla­tait, amelyek valószínűleg meg­egyeznek nemcsak a konzervatív monarchiák, hanem az arab kö­zösség nagyobb részének állás­pontjával is. KRAJCZÁR IMRE J Pénz beszél...

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom