Új Szó, 1985. február (38. évfolyam, 27-50. szám)

1985-02-01 / 27. szám, péntek

Három évtized a békeharc jegyében Viktor Kulikov a Varsói Szerződés 30. évfordulójáról (ČSTK) - Viktor Kulikov mar­sall, a Varsói Szerződés tagálla­mai egyesített fegyveres erőinek főparancsnoka az egyesített fegy­veres erők vezérkarában megtar­tott konferencián a Varsói Szerző­dés aláírásának közelgő 30. évfor­dulójával foglalkozott. Kijelentette: a Varsói Szerződés három évti­zedes történelme az európai szocialista országok következe­tes békeharcának a történelme. A konferenciáról szóló tudósí­tásban a Krasznaja Zvezda teg­napi száma megállapítja: a tanács­kozás résztvevői leszögez­ték, hogy a szocialista országok nemzetei, hadseregeinek tagjai és az egész haladó emberiség készül arra, hogy méltóképpen megün­nepeljék a fasizmus felett ara­tott győzelem 40. évfordulóját. Éppen a hitleri fasizmus elleni harcban alapozódott meg a szo­cialista országok népeinek és hadseregeinek harci szövetsége. Ezen országok együttműködése a Varsói Szerződés aláírása után még magasabb szintet ért el. Az NKP bírálja a koalíciós pártok kiállását a revansista erők mellett (ČSTK) - A bonni kormánykö­rök megkísérlik elsimítani a Dér Schlesier című lap cikke körül keletkezett politikai botrányt. A re­vansista sziléziai honfitársi egye­sület sajtószerve az NSZK leghar- ciasabb revansista és jobboldali köreinek nézeteit fejtette ki a „nyi­tott német kérdés“ megoldásának módjáról és a ,,nagy német biro­dalom“ katonai eszközökkel törté­nő felújításáról. Helmut Kohl nyugatnémet kancellár és a kormánykoalíció képviselői azt állítják, hogy az em­lített cikk állítólag „egy megzava­rodott fiatalember ömlengése“ volt csupán. Amint a TASZSZ bonni tudósítója megjegyzi, Bonn­ban tudniuk kell arról, hogy a szilé­ziai honfitársi egyesület sohasem mondott le területi követeléseiről Lengyelországgal szemben. Mindezeket a követeléseket Bonn a valóságban támogatja, írja a TASZSZ tudósítója és emlé­keztet Kohl kancellárnak, vala­mint Franz-Josef Straussnak, a CSU elnökének a Deutscher Ostdienst, az úgynevezett elüldö­Kirkpatrick távozik (ČSTK) - Jeane Kirkpatrick, az Egyesült Államok állandó ENSZ-nagy- követe Ronald Reagan elnökkel való találkozója után bejelentette, végérvé­nyesen lemond tisztségéről és a jövő­ben nem kíván a kormány tagja lenni. Az 58 éves diplomata-asszony távozá­sát mindenekelőtt a Reagan-kormány azon legjobboldalibb körei bánják, amelyek megbízható támasza volt. A világszervezetben kifejtett négyéves tevékenysége során az antikommuniz- mus és Washington agresszív politiká­jának határozott védelmezőjeként is­merte meg Ót a világ. zöttek szövetségének lapja leg­újabb számában megjelent cikkei­re. E cikkekben mindketten megis­métlik azt az állítást, hogy „a né­met kérdés nyitott marad politikai és jogi értelemben“. Helmut Kohl beleegyezett ab­ba, hogy felszólal a sziléziai honfi­társi egyesület júniusi hannoveri találkozóján. Ezt nem lehet más­ként értékelni, írja a TASZSZ tu­dósítója, mint az NSZK-ban meg­nyilvánuló veszélyes revansista irányzatok támogatásaként a bon­ni kormány részéről. Eberhard Diepgen nyugat-ber­lini polgármester újból megerősí­tette, hogy támogatja a revansis- tákat: február 8-án felszólal az úgynevezett közép- és keleti né­metek revansista honfitársi egye­sületének találkozóján, amelyet provokatív módon Nyugat-Berlin- ben rendeznek meg. A Német Kommunista Párt nyomatékosan elítéli azt, hogy a CDU-CSU vezető képviselői és a bonni kormány más tagjai nyíl­tan közösködnek a revansista honfitársi egyesületek olyan vezetői­vel, mint amilyenek Herbert Hupka és Herbert Czaja. „Ezek az erők nem akarnak belenyugodni abba, hogy az NSZK lakosainak többsé­ge jószomszédi kapcsolatokat akar szocialista szomszédainkkal és elismeri a jelenlegi határokat. Ezért uszítanak és ellenségessé­get szítanak a szocialista államok ellen, a második világháború ered­ményei ellen“, - mutat rá nyilatko­zatában az NKP vezetőségének elnöksége. Az, aki eltűri és támo­gatja a revansista politikát, az NSZK polgárainak alapvető érde­kei ellen cselekszik, hangsúlyozza a nyilatkozat. Washingtonban a napokban felvo­nulók tiltakoztak az amerikai kormány külpolitikája ellen. Egyebek között el­ítélték, hogy az USA támogatást nyújt a nicaraguai ellenforradalmá­roknak. (Telefoto - ČSTK) iľrmľn A Big Pine 3 hadgyakorlat burkolt támogatás a nicaraguai ellenforradalmároknak (ČSTK) - Két neves amerikai kongresszusi képviselő, a New York-i Joseph Addabbo és a kali­forniai Norman Mineta levelet in­tézett Caspar Weinberger had­ügyminiszterhez, amelyben a Big Pine 3 fedőnevű, előké­születben levő amerikai-hondu- rasi hadgyakorlatot a nicaragu­ai ellenforradalmároknak nyúj­tott támogatás leplezett formá­jának minősítik. A két képviselő szerint Washington így igyekszik megkerülni azt a törvényt, amely a további döntésig megtiltja a Ni­caragua elleni katonai támadások közvetett vagy közvetlen támoga­tását. Washingtoni hadügyminisztéri- umi források szerint a február 11 - én kezdődő és egészen májusig tartó hadgyakorlat során korszerű­sítenek és kibővítenék több, a ni­caraguai határ mentén levő tábori repülőteret, amelyeket a múltban az ellenforradalmárok utánpótlá­sára használtak ki. A hadgyakorla­ton mintegy 4 ezer amerikai kato­na vesz részt, s az USA-ból Hon- durasba szállított készletek és ha­ditechnika jelentős része ezúttal is megmarad az ellenforradalmá­roknak. Az osztrák parlament ma vitatja meg a Frischenschlager-ügyet (ČSTK) - Ausztria több városá­ban szerda este ezrek tüntettek Friedhelm Frischenschlager had­ügyminiszter botrányos eljárása ellen. A miniszter, mint ismeretes, a múlt héten személyesen fogadta az Olaszország által kiadott Wal­ter Reeder náci háborús bűnöst. Bécs központjában mintegy 2 ezren követelték a miniszter le­mondását. A felvonulók „Ausztria szégyene“, „Le Frischenschla- gerrel“, „Soha többé fasizmust, soha többé háborút!“ - ilyen és hasonló jelszavakat írtak transz­parenseikre. Megfigyelők úgy vélik, bár Fred Sinowatz kancellár a miniszter maradása mellett határozta el ma­gát, Frischenschlager számára, csakúgy, mint a Szocialista Párt és a Szabadság Párt koalíciója szempontjából a döntő a parla­ment mára összehívott ülése lesz. Az ellenzéki Néppárt a Reeder- Frischenschlager- üggyel kapcso­latban felveti a bizalmi kérdést. Annak ellenére, hogy a kormány­pártok 102 mandátummal rendel­keznek az ellenzék 81 szavazatá­val szemben, az az általános véle­mény, hogy néhány szocialista párti képviselő a nyilvánosság nagy felháborodására való tekin­tettel nem vesz részt a szava­záson. ÚJ SZÓ 1985. II. 1. E lőször volt a font. Még a hetvenes évek elején is majd negyed dollárt ért. Aztán mind kevesebbet. Magában Izraelben sem nagyon kellett, mindenki amerikai dollárt akart. Egészen addig, amíg fel nem vetődött, hogy legyen a dollár az izraeli fizetőeszköz. Volt ebben logika: Izraelt úgyis az amerikaiak tart­ják el, minek az ügyet bonyolítani, minek a jó valutát rosszra átváltani. Az indítvány mégis felzúdulást váltott ki. Az izraeliek nemzeti büszkesége még közmondásos gyakorlatias­ságuknál is erősebbnek bizonyult. De a font­ban már senki sem bízott, hát körmönfont módon bevezették az ókorban már használa­tos pénzegységet, a sékelt. A nemzeti büszke­séget ezzel kielégítették, a dolláréhséget nem: a sékel ugyanis örökölte az izraeli font összes nyavalyáját. A „bacilusgazda“ pedig a súlyo­san beteg gazdaság. A Peresz-kormány nagyon lehangoló hely­zetben levő ország élére állt. 1984-ben a havi áremelkedések általában meghaladták a 20 százalékot, az infláció évi mértéke megközelí­tette az ezer százalékot. A fizetési mérleg hiánya 5 milliárd dollár, az adósságok 24 milliárdra növekedtek. Ez egy főre átszámítva 5800 dollár, s ezzel Izrael tartja a világcsúcsot. Ezenkívül az elmúlt év utolsó hónapjaiban az ország devizatartalékai 3 milliárdról 2 milliárd dollár alá csökkentek, ami 2 havi importot sem fedez. Jicchak Modai, Peresz Likud-párti pénzügy- minisztere a kabinet hivatalba lépése után nyomban hozzálátott a tűzoltáshoz. Javaslatá­ra csökkentették az élelmiszerek ártámogatá­sát, befagyasztották az állami beruházásokat, megtiltották a luxuscikkek importját, s bizonyos szerény húzásokat eszközöltek az állami költ­ségvetésben. Már ezek az intézkedések is heves ellenállásba ütköztek, pedig Modai megtette azt, amit egyetlen elődje sem: a kato­nai kiadásokhoz is hozzányúlt. Tudni kell, hogy Izrael költségvetése három, gyakorlatilag azonos részre oszlik. Az elsó harmadból tör­lesztik a kölcsönöket és fizetik a kamatokat, a második harmad a katonai kiadásoké, a har­madikból pedig - meg kell élni. A költségve­tésnek mindig is ez utóbbi volt az a része, amelyet korlátozni szoktak, s ebben a jelenlegi kormány sem kivétel. Sőt. A kabinet egyik tagja szerint ezek az intéz­kedések úgy gyógyították az ország gazdasá­gát, mint az aszpirin a rákot. De az anyagi biztonsághoz szokott izraeli tömegek már ezekre a korlátozásokra is felzúdultak. Példát­Sékel se kell lan vásárlási láz tört ki, az üzletek kiürültek. A lakosság kiszedte bankbetétjeit, s megtaka­rított pénzét dollárra váltotta be, részben hiva­talosan, részben a feketepiacon. Az izraeliek tavaly kb. 900 millió dollárt vásároltak fel. A sékel iránti bizalmatlanság nőttön nőtt, bár a fizetéseket és béreket mindig kiegészítették az inflációs indexnek megfelelően. A vállalkozók is panaszkodnak. Hiszen nem tudják, hogyan számoljanak, s fokozatosan elveszítik ellenőrzésüket vállalataik felett. Izraelben mind többen ismerik fel, hogy a gazdasági bajokon csak politikai orvosság segíthet. Naponta 1 millió dollárba kerül csak Dél-Libanon megszállása, s akkor hol van még a Gázai-övezet, Ciszjordánia, a Golan- fennsík? A militarizált települések építése Ciszjordániában és Gázában évi 815 millió dollárba kerül, s további egymilliárdba az utak és katonai létesítmények építése. Pillanatnyi­lag azonban olyanok az izraeli politikai erővi­szonyok, hogy ennek a „hagyományos" politi­kának a megváltoztatására tett minden kísérlet feltétlenül kudarcot vallana. Sőt súlyosbítaná az ország helyzetét: a gazdasági káosz politi­kai káosszal párosulna. Mit tehet ilyenkor egy kormány? Sok min­dent. De ha izraeli, akkor egyet tesz: útnak indítja egyik tagját Washingtonba azzal a fel­adattal, hogy elérje a már így is magas (idén 2,6 milliárd dollár) katonai és gazdasági támo­gatás további növelését. Jicchak Rabin had­ügyminiszter a héten sikeresen teljesítette megbízatását, ígéretet kapott arra vonatkozó­an, hogy a jövő költségvetési évben az USA 1,8 milliárd dollár katonai és 1,2 milliárd gazdasá­gi segélyt folyósít Izraelnek. De mi lesz addig? A napokban jár le az a megállapodás, amelyet novemberben kötött a kormány, a Hisztadrut szakszervezeti központ és a mun­káltatók. Ennek értelmében 3 hónapra befa­gyasztották a béreket, az árakat és az adókat. A munkavállalók lemondtak az inflációs bérki­egészítés egyharmadáról, ami esetenként 15 százalékkal csökkentette a reáljövedelmeket. Ezért csak most februárban kárpótolják őket bizonyos adókedvezményekkel. A munkálta­tók befagyasztották az árakat, amit részben a kamatlábak havi 16 százalékra való csök­kentésével kompenzáltak nekik. A kormány viszont lemondott az adók és illetékek terve­zett emeléséről. T A példátlanul szigorú intézkedések gyakor­latilag semmilyen eredményt sem hoztak. Tel Avivban már bejelentették, hogy februárban újabb áremelés lesz. Az élelmiszerek ára átla­gosan 25, a fűtőanyagoké 38 százalékkal emelkedik. Ezenkívül áprilisig minden hónap­ban 12 százalékos áremelés várható ezeknél az árufajtáknál. Az intézkedés hivatalos indok­lása: az infláció megfékezése. A _ Izraelben pillanatnyilag forgalomban r\L. levő legnagyobb bankjegy, az 5000 sékel még 10 dollárt sem ér. Azt mondják, a sékel szinte már nem is pénz, inkább csak Izrael (vélt) önállóságának jelképe. Jelképek­ből pedig nem lehet megélni. GÖRFÖL ZSUZSA SAM NUJOMA, a SWAPO elnöke algíri látogatásának befejeztével tartott sajtóértekezletén bírálta Washingtont, amiért minden támogatást megad a faj­üldöző pretóriai rendszernek, s ezzel akadályozza a namíbiai probléma ren­dezésére tett erőfeszítéseidet. GRISA FILIPOV, a bolgár kormány elnöke hivatalos látogatáson Líbiában tartózkodik. Az ország vezetőivel első­sorban a kétoldalú együttműködés bő­vítéséről folytat tárgyalásokat. Filipov Zambiából érkezett Tripoliba. RENDKÍVÜLI CSÚCSÉRTEKEZ­LETET tart még az idén az Afrikai Egységszervezet, hogy megvitassa a kontinens gazdasági problémáival, elsősorban a szárazsággal és az éhín­séggel összefüggő kérdéseket. Ezt a szenegáli fővárosban tartott sajtóér­tekezletén közölte Peter Onu, az AESZ főtitkára. A MITSUBISHI, a Micui, a Hitachi és más vezető japán cégek képviselőinek Malaysiában, Indonéziában és Szinga­púrban tett látogatása eredménytele­nül ért véget. A Kjodo hírügynökség szerint a delegációt az említett orszá­gokban éles bírálatok érték Japán és a délkelet-ázsiai államok kereskedelmi cseréjére vonatkozó tokiói felfogás mi­att. A térség országai nem kívánnak megelégedni azzal, hogy csupán Ja­pán nyersanyag-szállítói legyenek. DAVID LANGE új-zélandi miniszter- elnök tegnap közölte: kormánya nem­tesz eleget annak a washingtoni kérés­nek, hogy március elején engedélyez­ze atomfegyverek hordozására alkal­mas amerikai hadihajók kikötését új- zélandi partoknál. A wellingtoni kor­mány formális válaszát ma adják át az amerikai félnek. JAPÁNNAK nem áll szándékában kilépni az UNESCO-ból, az ENSZ sza­kosított nevelési, tudományos és kultu­rális szervezetéből. Ezt tegnap a japán külügyminisztérium szóvivője erősítet­te meg sajtóértekezletén, s hangsú­lyozta, hogy nem követi a szervezetből már kivált Egyesült Államok és a kilé­pést az év végére tervező Nagy-Bri- tannia példáját. Az UNION CARBIDE amerikai mul­tinacionális társaság, amely a múlt hó­napban közölte, 1980 és 1984 között nyugat-virginiai üzemében 28 alka­lommal történt mérgesgáz-szivárgás, beismerte, hogy a valóságban három­szor nagyobb volt a szivárgások szá­ma. Emlékezetes, a cég indiai telephe­lyén a biztonsági intézkedések elha­nyagolása miatt 2500-an haltak meg gázmérqezésben. A DÉL-FRANCIAORSZÁGI Mont- pellier-ben szőlőtermesztők tüntettek szerdán. Az ellen tiltakoztak, hogy a Közös Piac Spanyolország és Portu­gália felvételével kapcsolatban a bor­termelés csökkentését tervezi a többi tagországban. A rendőrség gumibo­tokkal és könnygázzal zavarta szét a mintegy 10 ezer tüntetőt. AZ FLNC, az illegális Korzikai Nem­zeti Felszabadítási Front a sajtóhoz eljuttatott közleményében számolt be róla, hogy 1984-ben mintegy 500 „fegyveres akciót", túlsúlyban bomba- merényletet hajtott végre. A front az erőszak eszközeivel küzd Korzika Franciaországtól való elszakításáért. USA-ellenes tüntetés Tripoliban (ČSTK) - Tripoliban, Líbia fővá­rosában tegnap többezres tünte­tés volt, melynek résztvevői tilta­koztak az amerikai 6. flotta provo­katív hadgyakorlata ellen a líbiai partok közvetlen közelében. A tüntetők határozatot fogadtak el, amely hangsúlyozza, hogy ez az újabb Líbia elleni akció bizonyítja: az állami terrorizmus szilárd helyet foglal el a Fehér Ház külpolitiká­jában. A JANA líbiai hírügynökség szerint a hadgyakorlat január 27- én kezdődött és több napon át folytatódott. Ez idő alatt az Eisen­hower repülőgép-anyahajóról fel­szálló repülőgépek berepüléseket hajtottak végre Líbia keleti partjai közelében. Iraki támadás (ČSTK) - Az iraki rádió közölte, hogy az ország fegyveres erői tegnap reggel támadást hajtottak végre az ira­ki-iráni front középső szakaszán és új állásokat foglaltak el. Sok iráni katonát foglyul ejtettek és nagy mennyiségű fegyvert zsákmányoltak. Az iráni fél egyelőre nem erősítette meg a hadmű­velet tényét, de azt az iraki hírt, hogy a hét elején az iraki egységek sikeres támadást hajtottak végre a front déli szakaszán Madzsnun sziget mellett, valótlannak minősítette azzal, hogy a támadókat „teljesen felmorzsolták“.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom