Új Szó, 1985. február (38. évfolyam, 27-50. szám)

1985-02-01 / 27. szám, péntek

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA A jövő szakmunkásaiért Napjainkban sokat hallhatunk, olvashatunk a szakmunkás- képzésről. Nem véletlen, hogy e kérdés állandóan napirenden van, hiszen a korszerű termelésnek egyik elengedhetetlen felté­tele, hogy az ipar, a mezőgazdaság minden tekintetben jól képzett szakembereket kapjon. A felgyorsult műszaki haladás, az egyre korszerűbb gépek és berendezések működtetése az eddigieknél elmélyültebb szakmai tudást igényel. Ezért is foglal el a szakmunkásképzés olyan fontos és sajátos helyet iskola- rendszerünkben. Ilyen és ehhez hasonló érvek, gondolatok az elmúlt hetekben is gyakran szóba kerültek iskoláinkban, hiszen a tizennégy éves fiataloknak most kellett végleg dönteniük arról, hogy az alapis­kola befejezése után hová, merre vezet az útjuk. Az ország szakmunkás-utánpótlásának biztosítása érdekében az alapisko­lából júniusban kikerülő 77 ezer tizennégy éves közül 44 500- nak - a végzősök 57,8 százalékának - a jövő tanévben szakmun­kásképzőben kell folytatnia tanulmányait. S bár a szakmai képzés iránti érdeklődéssel az utóbbi években nincs különö­sebb baj, hiszen egyre több fiatal ismeri fel ennek előnyeit, következésképp, a szakmunkásképzők tanulóinak száma évről évre nő - ebben a tanévben meghaladja a 142 ezret -, ennek ellenére mégsem lehetünk elégedettek, mert a népgazdasági szempontból különösen fontos szakmákba - a bánya-, kohó- és egynémely gépiparba - kevés a jelentkező, s nem lehet kielé­gíteni a munkaerőigényeket, ugyanakkor néhány „menő“ szak­mában túljelentkezés van. Természetes tehát, hogy legfelsőbb párt- és állami szerveink is megkülönböztetett figyelemmel kísérik a szakmunkásképzés helyzetét, hiszen nem mindegy, hogy az intézetek milyen ifjúmunkásokat bocsátanak útra, s a munkaerőhiánnyal küszködő szakmák kapnak-e megfelelő utánpótlást. Ebben a tanévben - a párt 1976-os oktatáspolitikai határozatai értelmében - megkezdtük a középiskolák, köztük a szakmun­kásképző intézetek rendszerének az átépítését is. Ez azt jelenti, hogy szeptembertől ennek az iskolatípusnak az első évfolyamai­ban is új tantervek és tankönyvek szerint tanítanak. Jóllehet a szakmunkásképzés nagy arányú fejlesztése és új alapokra helyezése már évekkel ezelőtt megkezdődött, s az átszervezés eredményei számottevőek is, hiszen Szlovákiában ma már 298 szakmunkásképző működik (14-gyel több, mint az előző iskola­évben), s ezek az intézetek olyan középfokú iskolatípusként illeszkednek közoktatási rendszerünkbe, amelyben a fiatalok a népgazdaság szükségleteihez igazított szakmai-elméleti kép­zésben részesülnek, ennek ellenére most is itt van és előrelátha­tólag a jövőben is ezen a téren lesz a legtöbb gond és behoznivaló. Mert bár az utóbbi években sokat tettünk a szakmunkáskép­zők színvonalának emeléséért, hálózatuk bővítéséért, új tanter­mek, tanműhelyek építéséért, ellátottságuk javításáért, mégis jelentősek az eltérések anyagi-tárgyi feltételeik és pedagógu­saik illetve szakoktatóik szakképzettsége között. Az intézetek jó része még mindig nélkülözi a zökkenőmentes működéshez szükséges feltételeket. A minisztérium felmérése szerint a szlo­vákiai szakmunkásképzőknek legalább a fele nem a legmegfele­lőbb - sok esetben pedig elégtelen - körülmények között tevékenykedik. Még ennél is kedvezőtlenebb tanműhelyeiknek a felszereltsége; csupán kis hányaduk felel meg a követelmé­nyeknek, a többi kisebb-nagyobb nehézségekkel küzd. Mivel a következő években a tizennégy éves tanulóknak mintegy 60 százaléka szakmunkáspályára megy - hiszen aki nem folytatja tanulmányait valamilyen középiskolában, annak legalább két évig szakmát kell tanulnia, hogy eleget tegyen a tízéves tanköte­lezettségnek -, újabb tantermekre, tanműhelyekre és kollégiu­mokra lesz szükség, s nemkevésbé fontos a meglévő intézetek anyagi-tárgyi feltételeinek a javítása is. Nem mindegy tehát, hogy a vállalatok hogyan viszonyulnak a szakmunkásképzés kérdéséhez. Fontos lenne, ha nem rövid távú érdekeiknek, hanem távlati céljaiknak megfelelően gondos­kodnának a szakmunkástanulókról, gyakorlati képzésük fejlesz­téséről, s az oktatási követelményeket figyelembe véve biztosí­tanának munkát számukra. Vannak azonban vállalatok, ame­lyek még nem látják el kellőképpen ilyen irányú feladataikat, sőt húzzák-halasztják az új szakmunkásképző intézet illetve tanmű­hely építését vagy a meglevő bővítését, korszerűsítését. Úgy látszik, egyesek még nem ismerték fel: ahol a szakmunkásfiata­lok tanulását támogatják, ott a rájuk fordított összeg előbb- utóbb megtérül. Nehézségeket okoz az is, hogy helyenként a gépek, a berendezések műszaki állapota, a kevés szerszám hátráltatja a tantervi követelmények teljesítését. Az is előfordul, hogy olyan munkaeszközökön tanítják, gyakoroltatják a külön­böző munkafolyamatokat, amelyek már régen elavultak a terme­lésben. Kiselejtezett, öreg gépekkel felszerelt tanműhelyekben viszont hogyan lehet elsajátítani a korszerű technológiát, hogyan válhatnak a fiatalok a jövő gépberendezéseinek kezelő, karbantartó és javító mestereivé? A szakmunkásképzésnek tehát továbbra is változatlan figyel­met kell szentelnünk, hogy a munkásosztály jövő nemzedéke magas színvonalú szakmai képzettsége mellett felkészüljön a társadalmi, a közéleti munkára is és az élet minden területén képes legyen kibontakoztatni tehetségét - azaz megfeleljen annak a követelménynek, amelyet a fejlett szocialista társada­lom támaszt vele szemben. E feladat megoldásának útjában azonban igen gyakran különféle nehézségek, előítéletek vagy téves beidegződések állnak. Ezért is fontos, hogy fokozzuk az alapiskolák és a szakmunkásképzők együttműködését, bővítsük az intézetek és a vállalatok kapcsolatát, s nagyobb gondot kell fordítanunk az iskolai és a családi nevelés összehangolására. Tervekben, jó elképzelésekben nincs hiány. Hogy mennyi való­sul meg belőlük, az elsősorban tőlünk függ. TÖLGYESSY MÁRIA PENTEK 1985. február 1. XXXVIII. évfolyam 27. szám Ára 50 fillér Nagy gondot fordítanak a fém- és az energia-takarékosságra a nejdeki Metalis üzem dolgozói, akik alumínium öntvényeket gyártanak különféle népgazdasági célokra, mégpedig évente 230 millió korona értékben. Egy év alatt mintegy 800 000 korona értékű alapanyagot sikerül megta­karítaniuk. A képen: Bohumil švarc és Jifí Špinden a TA-K04 típusú kemencénél dolgpzik. (Jiŕí Vlach felvétele - ČSTK) Külügyminiszterünk moszkvai munkalátogatáson BohusEav Chňoupek és Andrej Gromiko tárgyalásai (ČSTK) - Bohuslav Chňoupek csehszlovák külügyminiszter tegnap munkalátogatásra Moszkvába érkezett. A vnukovói repülőtéren Andrej Gromiko, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács első alelnöke, a Szovjetunió külügyminisztere és más hivatalos szemé­lyiségek üdvözölték. Jelen volt Miroslav Zavadil, hazánk szovjetunióbeli nagykövete is. Moszkvában tegnap megkez­dődtek a megbeszélések Andrej Gromiko és Bohuslav Chňoupek között. A miniszterek megtárgyalták a kétoldalú kapcsolatok kérdéseit és a két felet érdeklő időszerű nemzetközi problémákat. A meg­beszélések a barátság és a teljes megértés légkörében folytak le. A két fél megelégedéssel álla­pította meg, hogy gyümölcsözően fejlődik a sokoldalú együttműkö­dés a Szovjetunió és a CSSZSZK között a marxizmus-leninizmus és a szocialista internacionalizmus elvei alapján. A nemzetközi problémák meg­tárgyalása során megerősítést nyert a nézetek egysége a jelenle­gi világhelyzetről. A két fél hang­súlyozta, hogy teljes mértékben érvényben maradnak a háborús Eszmecsere a nemzetközi helyzetről (ČSTK) - Vasil Biľak, a CSKP KB Elnökségének tagja, a KB tit­kára tegnap fogadta Romes Csandrát, a Béke Világtanács el­nökét, aki munkalátogatáson tar­tózkodik hazánkban. A szívélyes, elvtársi légkörben lezajlott találkozón eszmecserét folytattak a jelenlegi nemzetközi helyzetről és az azzal kapcsolatos időszerű kérdésekről, hogyan le­hetne mozgósítani minden béke­szerető és háborúellenes erőt az atomháború veszélyének elhárítá­sára, a nemzetközi feszültség enyhítésére, valamint a világbéke és a nemzetközi biztonság erősí­tésére. A szakszervezetek feladatairól (ČSTK) - Karel Hoffmann, a CSKP KB Elnökségének tagja, a Szakszervezetek Központi Ta­nácsának elnöke tegnap Prágá­ban találkozott Pawel Szymans- kival, a Lengyel Szakszervezetek Országos Egyesületének alelnö- kével és az egyesület más tiszt­ségviselőivel, akik az SZKT meg­hívására tartózkodnak ha­zánkban. A szívélyes, baráti találkozón a két szakszervezeti központ tevé­kenységéről és időszerű feladatai­ról, valamint az együttműködés to­vábbi elmélyítésének és bővítésé­nek kérdéseiről tanácskoztak. Pavel Szymanski jellemezte a lengyel szakszervezetek jelenle­gi feladatait, s kiemelte aktív rész­vételük jelentőségét a népgazda­sági terv megvalósításában. Korszerű kutatóintézet Jozef Lenárt elvtárs Žilinába látogatott (ČSTK) - Jozef Lenárt, a CSKP KB Elnökségének tagja, az SZLKP KB első titkára Milan Gorušának, a žilinai járási pártbi­zottság vezető titkárának társasá­gában tegnap a Žilinai Számítás- technikai Kutatóintézetbe látoga­tott, amely hazánkban a kis elekt­ronikus számítógépek fejlesztésé­nek fő központja, és KGST-vi- szonylatban is jelentős számítás- technikai intézmény. Az intézet jelenlegi feladatairól a vendéget Rudolf Hronec igaz­gató tájékoztatta. Elmondotta, hogy a hetedik ötéves tervidőszak kezdete óta már csaknem 50 kuta­tási és fejlesztési feladatot oldot­tak meg a kis elektronikus számí­tógépekkel kapcsolatban, s az el­végzett munka értéke meghaladja az 1,7 milliárd koronát. Jozef Lenárt elvtárs járt több részlegen, és megismerkedett az (Folytatás a 2. oldalon) Jól rajtoltak a mezőgazdasági dolgozók Szeretnék tovább csökkenteni lemaradásukat • A kevesebb tömegtakarmánnyal rendelkező üzemeket kisegíti a többi (Tudósítónktól) - Egy-két év­vel ezelőtt úgy tűnt, hogy tejterme­lésben a tőketerebesi (Trebišov) járás nem fogja tudni teljesíteni a hetedik ötéves tervidőszakra ki­tűzött feladatait. Akkor ugyanis az egy tehénre eső évi fejési átlag jóval alacsonyabb volt a vártnál, és alatta maradt a kerületi átlagnak is. A lemaradás több millió literre nőtt. Tavaly már némileg javultak az eredmények. Tehénállományt a terveknek megfelelően 1280 da­rabbal növelték s az állattenyész­tők a megszokottnál nagyobb fi­gyelmet fordítottak a takarmányo­zásra. így az egy tehénre eső fejési átlag 2940 liter lett - több száz literrel magasabb, mint a ko­rábbi esztendőkben s a járás­nak 2,7 millió literrel sikerült túl­szárnyalnia a tejtermelési tervet. Persze az ötéves tervidőszak első évében keletkezett hiány még így is jelentős maradt: közel 5 millió liter. A mezőgazdasági üzemek ja­nuárban közel hat százalékkal több tejet termeltek, mint az előző esztendő első hónapjában - s ez elsősorban a vojčicei, plechoticei és a leleszi (Leles) földművesszö­vetkezeteknek, valamint a Kassai (Košice) Állatorvosi Főiskola Zemplínska Teplica-i tangazdasá­gának és a Zemplínska Nová Ves-i Kertészeti és Magtermesztő Álla­mi Gazdaságnak az érdeme. Saj­nos akad egy-két olyan üzem is - mint például a Szomotori (So- motor) Magtermesztő Állami Gaz­daság, a Tőketerebesi Állami Gazdaság vagy a sečovcei és a bolyí (Boľ) földmúvesszövetke- zet amely az egy évvel korábbi teljesítményt egyelőre nem tudja megismételni. Ennek ellenére a járás szakemberei bíznak a ja­vulásban. Milan Kocák mérnök, a járási mezőgazdasági igazgató­ság állattenyésztési osztályának vezetője például így vélekedik:- Ahhoz, hogy tejtermelésben teljesíthessük az ötéves tervünket, legalább 300 literrel többet kell egy tehéntől fejnünk, mint tavaly. Hogy sikerül-e ezt elérnünk? Túl nehéz dolognak tűnik, de szeret­nénk. Takarmányfélékből termett elég. jól felkészültünk a télre. Mind­össze négy-öt üzemünkben ta­pasztalható kisebb hiány, ám azo­kat a többiek megpróbálják kisegí­teni. A Bodrogszerdahelyi (Streda nad Bodrogom) Állami Gazdaság­nak, a bolyi és polyáni (Poľany) földművesszövetkezet ad tömeg­takarmányt, a kuzmiceieknek az (Folytatás a 2. oldalon) veszély csökkentésére és a nem­zetközi kapcsolatok javítására irá­nyuló kiterjedt szovjet javaslatok és a Varsói Szerződés tagállamai­nak közös indítványai. (Folytatás a 2. oldalon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom