Új Szó, 1985. január (38. évfolyam, 1-26. szám)
1985-01-14 / 11. szám, hétfő
VB-re készülőben Helyszíni főpróbák ellentmondásokkal Az alpesi sísport legnagyobb idei eseménye a január 31-én kezdődő világbajnokság lesz, amelynek színhelye az olaszországi Dolomitokban elterülő téli sportközpont Bormio és Santa Caterina. A tizenegy versenynap alatt 4-4 világbajnoki címet osztanak ki, a férfi és női lesiklásban, mű- és óriásműlesiklásban, valamint a kombinációban. A VB-előkészületekröl érkezett hírek ellentmondásosak. Egyesek szerint a szervezők alapos és jó munkát végeztek, mások viszont arról szólnak, hogy gondokkal is küzdenek. Az előbbit látszik alátámasztani, hogy valamennyi új pályát négy hónappal a rajt előtt átadták rendeltetésének. A versenyzők és a szakemberek körében állítólag a legnagyobb érdeklődést a stelviói férfi lesiklópálya keltette, amelynek hossza 3600, szintkülönbsége 1000 méter. A vélemények szerint eleget tesz minden követelménynek, a legjobb és legkorszerűbb a világon. A megépítésénél a természetvédők tiltakozása ellenére 3000 borókafenyőt kellett kivágni. A 2400 méteres Santa Caterina-i női le- sikló- és óriásműlesikló-pálya létrehozása hasonló beavatkozásokat igényelt, így a szervezők kompromisszumos megoldáshoz folyamodtak. Legalább a mülesik- lóterep építésénél figyelembe vették a természetvédők érvelését, s megmentették az ottani erdőt. A műlesiklást ugyanis a Milánótól északra fekvő Bormio központjában rendezik meg. Ugyanez lesz a színhelye a férfi mű- és óriásmü- lesiklásnak is. A távközlési és a szolgáltatási hálózatot gyors ütemben hozták létre, viszont gondokat okozott a, közlekedés megoldása. A Milánóból Bormióba, majd innen Santa Caterinába vezető utak keskenyek, meredekek és kanyargósak. Az új műutat anyagi okok miatt nem tudták befejezni a VB kezdetéig. Egyébként, ha már pénzről van szó, a sajtóirodák eddigi tájékoztatása szerint 23 milliárd lírába kerül az olaszoknak a VB, viszont remélik, hogy az összeg hamarosan megtérül: a síközpont kiépítése, fejlesztése nyilván több külföldi turistát vonz a közeljövőben a vidékre. A tények és egyes edzők nyilatkozatai viszont nem ennyire egyértelműek, s a másik állítást vélnek igazolni. Legalább is, ami a férfiversenyek színhelyét, Bor- miót illeti, hiszen a decemberre tervezett Világ Kupa-futamokat többszörös halasztás után végül is lemondták. így a főpróba elmaradt, s a legilletékesebbek, a versenyzők, még nem nyilatkozhattak a pályaviszonyokról. Santa Caterina bizonyos előnyben van Bormi- óval szemben: mind az óriásműlesiklást, mind a lesiklást (ezt ugyan sok-sok gond árán, számos halasztás után) megrendezte. Természetesen, mindkét versenyszámban meglepő győzelem született, de ezt már megszokhattuk az idei VK során. (A csehszlovák Olga Charvátová az óriásműlesiklásban 36., a lesiklásban 15. lett). Úgy tűnik, az időjárás megoldotta a szervezők problémáját, s reméljük, a világbajnokság lebonyolításában nem lesznek a főpróbáéhoz hasonló fennakadások. Az alpesi sivilágbajnokság műsora: január 31.: női lesiklás (kombináció) - Santa Caterina, február 1.: férfi lesiklás (kombináció) - Bormio, február 2.: női lesiklás- Santa Caterina, február 3.: férfi lesiklás - Bormio, február 4.: női műlesiklás (kombináció) - Bormio, február 5.: férfi műlesiklás (kombináció) - Bormio, február 6.: női óriásmülesiklás - Santa Caterina, február 7.: férfi óriásműlesiklás- Bormio, február 8.: szünnap, február 9.: női műlesiklás - Bormio, február 10.: férfi műlesiklás- Bormio. URBÁN KLÁRA Sikerek és kudarcok új szú 5 1985. I. 14. Felemás esztendőt zárt a losonci (Lučenec) labdarúgó-együttes. A tavaszi idényben tetemes hátrányt ledolgozva a kerületi bajnokság B-csoportjában elsőséget szerzett, s csak a Bytčával vívott osztályozó mérkőzéseken maradt alul, ezzel elveszítve az SZNL II- ben való szereplés jogát. Az új idény elé is bizakodással tekintettek a szurkolók, de már az elsó bajnoki találkozókon kiderült, hogy a csapat képtelen lesz megismételni tavalyi sorozatát.- A bajnokság elsó félidejére célkitűzéseink között szerepelt az 1 -4. hely valamelyikének megszerzése - mondotta Milan Ben- čok, a csapat edzője, akinek egyéves működése igazán nem volt eredménytelen. - Elképzeléseink sajnos nem váltak valóra, S ebben objektív és szubjektív körülmények egyaránt közrejátszottak. A külső, munkásságunktól független tényezők közül meg kell említenem a bajnoki mezőny minőségi átalakulását, megerősödését. A tavaszi idényben akadt néhány gyengébb képességű együttes, amelyet a tapasztaltabb csapatok rutinjuknak köszönve legyőzhettek (Tisovec, Látky), ósz- szel viszont nem volt egyetlen előre lefutott mérkőzés sem. A bajnokjelöltek száma a duplájára emelkedett azáltal, hogy a kerületi labdarúgó szövetség játéklehetőséget biztosított a kitűnő erőkből álló Dukla Banská Bystrica utánpótláscsapatának. Az SZNL ll-ból kiesett Zvolen is bizonyította, hogy nem véletlenül tartják a bajnoki cím egyik esélyesének. A bajnokság színvonala emelkedett az újonccsapatok kulturált játékával is. A nagykürtösiek például bal- szerencsésen küzdöttek, ezért tanyáznak a táblázat végén. Meggyőződésem, hogy a bajnokság második felében több babér terem majd számukra. Az említetteken kívül nagyon jó erőkből áll még a Fülek, Podbrezová és Brezno csapata is. Ez tehát egyik oka várakozáson aluli szereplésünknek.- A másik: hogy az őszi idény során nem kevesebb, mint kilenc labdarúgóról kellett rövidebb- hosszabb időre lemondanunk különböző sérülések, betegség miatt, s két kitűnő képességű játékos végleg eltávozott. Knoška bevonult, Simon pedig az SZNL l-ben szereplő Poprad együttesét erősíti október óta. Megüresedett helyükre négyen-öten is pályáztak az ifjúsági együttesből, illetve a katonai szolgálatot befejezett játékosaink közül. Idény közben azonban kiderült, hogy a keletkezett űrt még nem képesek betölteni. Az új fiúk többsége erőnléti problémákkal küszködött, s technikai felkészültség terén sem álltak a megkívánt szinten. Mindezek ellenére öt mérkőzésen egyetlen góllal kaptunk ki. Ha a rengeteg helyzetből legalább egyet-egyet értékesítettek volna játékosaink, ma öt ponttal gazdagabban valahol ott lennénk az élbolyban. Sajnos, nem sikerült, s ezen most már fölösleges is elmélkednünk. • Hogyan értékeli a csapatrészek és a játékosok teljesítményét, milyen tervei vannak a csapatépítés terén?- A várakozásnál gyengébb szereplésünk ellenére csaknem maradéktalanul elégedett vagyok a közvetlen védelem teljesítményével. Ebből a sorból Prepelica, Blažek és J. Zermegh végig kiegyensúlyozott teljesítményt nyújtottak. A már említett gólszegénységünk ellenére Laurík kéztöréséig tulajdonképpen fiatal csatársorunk is megtette a magáét. A középpályás sorunk viszont jóval gyengébb volt az elképzeltnél, s ezt én nem a játékosok fegyelmezetlenségével, vagy akaratgyengeségével, hanem képességeikkel magyaráznám. Ettől függetlenül középpályás sorunkat feltétlenül meg szeretnénk erősíteni. Ami az előttünk álló heteket, hónapokat illeti, feltétlenül javítani szeretnénk jelenlegi helyezésünkön. A téli felkészülést január7-én kezdtük alapozó jellegű edzésekkel, s már néhány nap múlva tétmérkőzést játszunk Fülek csapatával a téli kupa keretében. A kerületi labdarúgó szövetség kezdeményezését feltétlenül hasznosnak tartom, hiszen a 12 hetes pihenő ma már a kerületi szintű csapatoknak is sok. A téli kupa mérkőzései arra is módot adnak, hogy felsőbb osztályokban szereplő csapatokkal is találkozzunk, s ez feltétlenül ösztönzőleg hat a játékosokra. Remélem ezzel a sorozattal sikerül acsapatotfelkészíteni. -haA kassai (Košice) bentlakásos sportiskola 1982 szeptemberében alakult. Jelenleg 270 tanulója van, az alapiskola 5. osztályától a gimnázium 3. osztályáig. A kelet- s részben a középszlovákiai kerület tehetséges fiataljai szakavatott edzők irányításával sajátítják el hét sportág alapjait. Felvételünk két szabadfogású birkózó, Jozef Palatínus (balra) és Peter Svat edzómérkőzésén készült. A háttérben Peter Letka mester figyeli a történteket (ČSTK - Svätopluk Písecký felvétele) Olga Charvátová (ČSTK-felv.) Esztelen őrültség Gyorsabban a félelemnél „Ha minden tervszerűen megy, nincs gond“ - állítja a svájci Alain Stump, aki évek óta az egykilomé- teres repülőverseny résztvevője. „Véged van azonban, ha ellenszélbe ütközöl. Csak a legkiválóbb síző menekülhet meg- a haláltól...“ Ilyen tragédia érte 10 esztendővel ezelőtt a francia Beguelint: elvesztette egyensúlyát, s a sebességmérőnek ütközve meghalt. A véletlen müve volt - jelentették ki nagyhangúan társai. Például a finn Häkkinen. Tudja mit mond. Ez a barázdált arcú északi sportoló 22 esztendeje versenyez a félelemmel. Három gyermek apja, 56 esztendős... Kinek volt alkalma eddig a földön 210 kilométeres óránkénti sebességgel közlekednie? Talán csak az autóversenyzőknek. Ki hitte volna néhány évvel ezelőtt, hogy ez sítalpon is lehetséges? Talán senki. Megtörtént. 1982-ben az amerikai Steve McKinney ejtette ámulatba a világot. Már négy esztendővel korábban világrekordot ért el az olaszországi Cervini- ben; akkor mindenki kételkedett teljesítményében: 200,111 kilométeres óránkénti gyorsasággal száguldani?! Lehetetlen! McKinney - az 1983-ban lesiklásban Világ Kupát nyert Tamara bátyja - volt az első ember, aki műanyagból készült sítalpon, betonkemény havon túlszárnyalt egy álomhatárt. Ilyen gyorsan a Porsche gépkocsik száguldoznak. De azoknak kormánya van, amiben kapaszkodhat a „pilóta“. És ott van a fék. A rekordhajhászó sízők viszont csak két bottal rendelkeznek. Amikor McKinney megdöntötte az óránkénti 200 kilométeres sebességi rekordot, élő legenda lett. Két esztendő múlva azonban már kezdték „leírni“. Az idő senkit sem tisztel a nevéért... A svájci Freddy Gasser 201,002 km/órával gyorsabb volt az amerikainál, majd 1982 tavaszán Coloradóban az osztrák Franz Weber még gyorsabb (203,155 km/óra). Weber híres le- sikló akart lenni, olyan mint honfitársa, Franz Klammer. Ehhez azonban túlságosan vakmerő volt. így nem lett belőle lesikló. De indulhat a gyorsasági sízők Világ Kupájában. Ez a társaság évenként hatszor találkozik, hogy összemérje erejét az egykilométe- res repülőversenyben, amely távolról sem egy kilométer. Csak az utolsó 100 métert mérik! Minden olyan gyorsan történik, hogy az ember csak a levegő áramlását érzékeli és aerodinamikus helyzetben arra ügyel, hogy ne vétsen semmilyen hibát; ez a borzalom csak néhány pillanatig tart - állítják a vakmerő legények. Az 51 fokos lejtőn (síléc nélkül meg sem lehet állni rajta!) versenyzők mezén a következő felirat olvasható: „Gyorsabbnak kell lenned a félelemnél..." Ez a filozófiájuk. A célban aztán beismerik: szinte a másvilágról tértek vissza. Egyébként a gyorsasági őrültséget az alpesi versenyzők nem tartják komoly dolognak. Azt vallják, az igazi élményhez kanyarokra és kisebb „repülésekre“ van szükség, mert egyenesen száguldani unalmas... A „vad sízők“ - így nevezik a gyorsasági rekordhajhá- szókat - meggyőződése viszont: 200 kilométeres óránkénti sebességnél nem lenne idejük unatkozni az alpesi versenyzőknek! A futam száguldás a másvilágra - mondogatják, miután sikerült ezen a világon maradniuk. Szigorú elvek szabályozzák a „túlvilági“ futamokat. A gyorsasági sízők szövetsége mintegy 80, a pénzért a halált is vállaló vakmerő versenyzőt számlál; közülük senki sem használhat 2,40 méternél hosszabb és 15 kilogrammnál nehezebb sílécet. A sítalp szélesebb a megszokott lesikló léceknél. A „pilóták“ vékonyka fóliába bújnak, amely minden kis szőrszálat a testhez simít, s a kézfejen leragasztják. Aztán aerodinamikus ruhába öltöznek, légáramlás szabályozó szárnyas sisakot vesznek, a szemet törhetetlen üveg védi. Csipetnyi levegő sem juthat be sehová. Minden takart. Kivéve a sícipót és a vasalást. „160 kilométeres gyorsaságnál kezd izgalmassá válni a futam“ - mondja a finn Häkkinen. „Ekkor a sítalpak már alig érintik a havat, irányításuk szinte lehetetlen. Az ellenszélben testemmel kell ellenőrizni stabilitásomat...“ Hibát véteni legjobb esetben is égési sebeket jelenthet, mivel a műanyagöltözék a havon súrlód- va meggyullad. A törések semmisnek számítanak a kockázat, a pénz nagyságához mérten. Persze csak akkor, ha tud esni a versenyző. Bukás közben vigyázniuk kell a sebesség megszállottjainak, hogy testük ne forduljon át. Ellenkező esetben nincs mentség. Ha a „pilóta“ mondjuk 160 kilométeres sebességnél csak a kezét is leengedi vagy kénytelen felegyenesedni, az ellenszél, mint valami sátorba belekapaszkodik és felborítja ... Az idő előtt „leírt“ Steve McKinney tehát megtréfálta a világot: 1982 utolsó napjaiban a francia Les Arc nevű falucska melletti 2 kilométer hosszú „jégcsatornában" az utolsó 100 métert 210,230 km/óra átlagsebességgel tette meg. Az első nyilvántartott világcsúcs 105,675 km/óra volt. 1930- at írtak akkor... McKinney elmélete: „Ez az igazi sport. Minden csak tőlem, egyedül tőlem függ. Százszázalékos teljesítményt kell nyújtanom, mert egyetlen megingás sem marad következmény nélk':l...“ A Nemzetközi Sí Szövetség (FIS) vezetői azonban az „igazi sportot“ esztelen őrültségnek tartják, a 200 kilométeres gyorsaság szépségét szörnyűnek találják a szövetség főtitkára felteszi a kérdést. Ki vállalja mindezért a felelősséget? (T. V.)