Új Szó, 1985. január (38. évfolyam, 1-26. szám)

1985-01-14 / 11. szám, hétfő

Mindent meg kell tenni a békéért, a háborús veszély elhárításáért (Folytatás az 1. oldalról) kell állítani. Ez volt a genfi párbe­széd résztvevőinek legfontosabb feladata. Az USA kormánya arra töreke­dett, hogy megakadályozza a világ­űrrel kapcsolatos kérdések áttekin­tését, s a kozmoszt a lázas fegy­verkezés színterévé kívánta vál­toztatni. Az ilyen magatartás telje­sen elfogadhatatlan. Mi ezt szám­talanszor hangoztattuk, a genfi ta­lálkozó előestéjén úgyszintén. A találkozó feltételeinek előkészí­tése nem volt egyszerű, de végül is megállapodás született arról, hogy e problémáról lehet és kell is tárgyalni. Mint tudják, a közös nyilatkozat­ban szintén szó van a világűrről, ami azt jelenti, hogy túlsúlyba ke­rült a nézet, miszerint nem lehet tárgyalni a stratégiai, valamint a közepes hatótávolságú atom­fegyverekről anélkül, hogy ne be­széljünk a világűrről, pontosabban a világűrbeli lázas fegyverkezés megakadályozásáról. Az amerikai fél végül is elfogad­ta ezt a véleményt. Ez pozitív tény. S itt kívánom elmondani, hogy amikor visszatértem Genfból, s amikor Shultz miniszter is haza­tért Washingtonba, küldött nekem egy levelet. Ebben azt írja: az USA kormánya teljesíteni kívánja azt, amiről Genfben megállapodtunk és hogy komolyan veszi az e meg­állapodásból eredő kötelezettsé­geket. Ez is pozitív jelenség. De amint mondani szokás: várjunk, s majd meglátjuk. • Mindebből kitűnik, hogy az űrfegyverek kérdése kulcsfon­tosságú lesz a tárgyalásokon az előrehaladás szempontjából. Miben különbözik a Szovjetunió és az USA álláspontja?- A különbség lényege abban áll, ami a genfi találkozó előtt is szembetűnően megmutatkozott: az USA megpróbálta mellőzni a vi­lágűr kérdését s csupán azon fegyverfajtákkal kívánt foglalkozni, amelyekről már tárgyaltunk. Ezek a stratégiai eszközök, valamint a közepes hatótávolságú atom­fegyverek Európában. Ez a dolog lényege. A Szovjetunió kategorikusan el­lenezte az ilyen megközelítést. Az volt és ma is az a meggyőződése, hogy a kozmikus térségtől nem szabad eltekinteni. Végső soron elméletben el le­het képzelni azt a helyzetet, hogy sikert érnénk el a stratégiai fegy­verek és a közepes hatótávolságú atomeszközök kérdésében. A vi­lágűrben viszont tartana a lázas fegyverkezés. Egyre több fegyvert helyeznének el. Ez nemcsak sem­missé tenné, hanem árnyékot is vetne mindarra, amit a földön elér­tünk. A béke szempontjából na­gyon kedvezőtlen mérleget jelen­tene, a helyzet még bonyolultabb, veszélyesebb lenne. Ezt nyíltan megmondtuk az amerikai kor­mánynak, szövetségeseinek, az egész világnak s Genfben is be­széltünk róla. Keményen, mond­hatnám élesen beszéltünk. Azt akartuk, hogy ezt tudatosít­sa mind az amerikai kormány, mind pedig azok, akik a világűrrel kapcsolatban támogatták és tá­mogatják véleményét. A következ­tetés, amelyre jutottunk - s amit Genfben is megismételtünk - a következő: a stratégiai atom­eszközök és a közepes hatótá­volságú nukleáris fegyverek kérdé­sét nem lehet hatékonyan meg­ítélni a világűr, a kozmikus térség problémáinak megtárgyalása nél­kül. • Konkrétan mit kell az alatt érteni, hogy a Szovjetunió kö­vetkezetesen a világűr militari- zálásának megakadályozására törekszik?- Ez alatt azt értjük, hogy kate­gorikusan be kell tiltani azokat a fegyvereket, amelyeket a világ­űrben elhelyezett objektumok el­len lehet alkalmazni s ugyancsak egyértelműen be kell tiltani azokat a fegyvereket, amelyekkel a világ­űrből a Föld, mint bolygó ellen lehet támadást intézni. Más szó­val. a légkörben, a tengereken és a szárazföldön elhelyezett objek­tumok ellen. • Akik a helyszínen kísérhet­ték figyelemmel a tárgyaláso­kat, azokban olyan vélemény alakult ki, hogy a tanácskozás nem volt könnyű. Igaz ez?- Lehet így mondani. Nagyon nehéz, időnként nagyon bonyolult, s a szó politikai értelmében talán feszültnek is nevezhető tárgyalá­sok voltak. Bár - természetesen - nem vertük ököllel az asztalt és nem vágtuk a szemüveget az asz­tal alá. összességükben, s ezt hangsúlyozni szeretném, tárgyila­gos, szeriózus és nyílt tárgyalások voltak. Ismétlem: nyíltak voltak ab­ban az értelemben, ahogyan ezt a szót általában használjuk, ami­kor tárgyalásokról van szó, olya­nokról, amelyeken a felek nem félnek kimondani azt, amit gondol­nak, teljesen pontosan fogalmaz­va anélkül, hogy szüntelen tekin­tettel lennének az udvariassági szempontokra. • Gromiko elvtárs, az Egye­sült Államok széles körű rakéta­elhárító programjával kapcso­latban egy kérdés. Washing­tonban azt állítják, hogy ez alatt csupán a tudományos-kutató munkát értik, ümi állítólag nem ellentétes a rakétavédelmi rend­szerek korlátozásáról kötött szerződéssel, tehát washingto­ni megfogalmazás szerint a ra­kétavédelmi program alatt nem értik e fegyverek kísérleteit és telepítését. Hogyan nézzünk er­re a magatartásra?- El kell mondanom, e terv amerikai hívei, az ún. széles körű rakétavédelmi rendszer hivei e program egyes elemeit, a prob­léma egyes stádiumait megkísérel­ték „elsüllyeszteni“, nem tettek különbséget közöttük. Később rá­ébredtek, hogy az ilyen álláspont természetesen gyenge és a bírá­latok nyomása alatt, mondhatnám, miután fény derült a lényegre, vál­toztattak rajta s arra a megállapí­tásra jutottak, hogy a rendszer egyes elemeinek elhelyezését, a velük folytatott késérieteket be lehet tiltani. Ezt először Genfben mondták ki nyíltan. Ami pedig a tudományos kuta­tómunkát illeti, az állítólag szüksé­ges. Azzal próbálták magyarázni, hogy a kutatómunkát éppúgy nem lehet megtiltani, mint ahogyan el­lenőrizni sem. Már most nagyon bonyolult kérdés, hogy lehetsé­ges-e az ellenőrzés vagy nem. Ha a kutatást a vonatkozó dokumentá­ció előkészítésének keretében zárt helyiségekben fogják végezni, akkor természetesen nem lesz könnyű az ellenőrzés. Gyakran megtörténik azonban, hogy a laboratórium közelében van valamilyen kísérleti lőtér, amit a céloknak megfelelően használ­nak ki. De valljuk be: az ellenőrzés ne­héz. Felmerül azonban a kérdés, minek kell végrehajtani az ilyen munkát és tudományos kutató tevékenységnek nevezni akkor, amikor érvényes a megállapodás, hogy a nukleáris fegyverek teljes felszámolására kell törekedni. További kérdés az, hogy miért van szükség tudományos-kutató munkára a világűrben elhelyezen­dő új típusú fegyverek egész rend­szerének létrehozásakor. Az USA kormányának ez az állás­pontja, amely a tudományos-kuta- tó munkát védi, nagyon is sebez­hető. Minek - bárcsak kezdeti szakaszban - készülni erre, ha később más fegyverfajtát akarnak kifejleszteni és kipróbálni? És ki garantálja, hogy a tudo­mányos-kutató munka befejezése után megmaradnak csupán ennyi­nél? Nem akadhatnak talán embe­rek, tudósok és avatatlanok, akik majd kijelentik: no engedjék meg, hiszen ha ennyi és ennyi milliárd dollárt költöttünk a tudományos­kutató munkára, akkor miért kelle­ne ennek az összegnek veszen­dőbe mennie? Valóban. Ismerjük az amerikai kormány stílusát és ismerjük az Egyesült Államokban uralkodó helyzetet. Ezért különö­sen szeretném hangsúlyozni a tu­dományos-kutató munka felé tör­ténő orientálódás azzal a céllal, hogy létrehozzák a rakétavédelmi rendszert, sem politikai, sem er­kölcsi értelemben nem áll meg a bírálattal szemben, ezért sebez­hető hozzáállás, el kell utasítani. Őszintén szólva az ilyen orientá­ciót csupán egyetlen lépés vá­lasztja el az abszurditástól. • Az amerikai fél gyakran ál­lítja, hogy a Szovjetunió lebe­csüli az ellenőrzés jelentőségét. Néha még azt is lehet hallani, hogy a Szovjetunió állítólag megsérti a vállalt kötelezettsé­get. Mit tudna erről mondani?- Az amerikai fél már régóta használ ilyen érveket, mondhat­nánk 'a leszerelési tárgyalások kezdetétől fogva, a második világ­háború befejezése után. Vála­szom ez lenne: egyetlen állam sem terjesztett elő radikálisabb és hatékonyabb javaslatokat az ellenőrzésre, mint a Szovjetunió. Amikor feltalálták az atomfegy­vereket és felmerült az ellenőrzés kérdése, az ENSZ-ben javasoltuk, hogy e fegyvereket örökre be kell tiltani. Azt felelték nekünk: És mi lesz az ellenőrzéssel, a más típu­sú fegyverekkel? A válaszunk egyszerű volt: mi lenne,- ha más fegyvertípusokról is tárgyalnánk és megállapodnánk az ellenőrzés kérdésében? Milyen ellenőrzésről van szó? A legszélesebb, a legál­talánosabb, a legkövetkezetesebb ellenőrzésről. Ilyen javaslatot ter­jesztettünk elő. Más állam ezt nem tette. A barátaink teljes mértékben támogatták. Ez a mi közös javas­latunk. Hosszú éveken keresztül szorgalmaztuk az általános ellen­őrzés alatt megvalósítandó általá­nos leszerelésről szóló javaslat el­fogadását. Azt gondolják, hogy a Nyugat és az Egyesült Államok ezt elfo­gadta? Nem. Nem egyezett bele sem az általános ellenőrzésbe és az atomfegyverek betiltásába, sem az általános leszerelésbe. Ez a javaslat mind a mai napig ott fekszik az USA és más NATO- országok kormányainak, a világ összes kormányának az asztalán. Ami pedig azokat az állításokat illeti, melyek szerint a Szovjetunió nem teljesíti valamely, szerződé­sekből eredő kötelezettségeit, ez puszta koholmány. Figyeljék meg, hogy azokban a memorandumok­ban és jelentésekben, amelyeket az amerikai kormány küld a Kong­resszusnak, s amelyekről néha az Egyesült Nemzetek Szervezetét is tájékoztatják, s melyekben arról van szó, hogy a Szovjetunió úgy tesz, amint már említettem, ilyen kifejezések találhatók: nem biztos, hogy a Szovjetunió teljesíti kötele­zettségeit, vagy pedig: úgy tűnik, hogy a kötelezettségeket nem tel­jesíti maradéktalanul és így tovább. De sehol sem találni olyan nyílt megfogalmazást, amely bizonyíté­kokat, alátámasztott tényeket tar­talmazna arról, hogy a Szovjetunió bármit is megszegett. Mi ezt kate­gorikusan elutasítjuk. Nem, a Szovjetuniónak nem szokása megszegni a szerződé­sekből és megállapodásokból ere­dő kötelezettségeket, azokat ame­lyeket ő és más államok aláírtak s legyen szó akár kétoldalú, akár sokoldalú szerződésről. Erre büszkék vagyunk. A világ ezt ter­mészetesen megszokta. Amikor az amerikaiak kijelentik, hogy a Szovjetunióval kötött szerződés valamelyik cikkelyének teljesíté­sével nincs minden rendben, azt általában nem veszik komolyan és még sohasem történt meg, hogy egyéb országok is kijelentették volna: ezek az állítások valósak. Tényleg nem. A mi lelkiismeretünk tiszta. Nem azért kötünk megálla­podásokat, hogy ne teljesítsük azokat. • Az USA hivatalos képvise­lői jelezték, hogy csak az atom­fegyverekről akarnak szeriózu- san tárgyalni, ami pedig a koz­mikus fegyvereket illeti, az ame­rikai fél csupán „meg akarja magyarázni e rendszerek jelen­tőségét a béke megszilárdításá­ban“. Miként lehet értékelni eze­ket a szavakat?- A Genfben tanúsított amerikai álláspont ilyen szabad értelmezé­se nem fejezi ki annak a megálla­podásnak a szellemét. Ha úgy fogjuk értelmezni, ahogy minden értelmes embernek értelmeznie kell, akkor kijelenthetjük, ott egye­nesen megmondták, hogy olyan tárgyalásokról lesz szó, amely a következő területeket öleli fel: a világűrt, a stratégiai atomfegyve­reket és a közepes hatótávolságú atomfegyvereket. Amennyiben valaki olyan hely­zetre gondol, amelyben a világűr problémáinak megítélése során az egyik fél szüntelenül csak magya­rázná a megegyezés szellemének meg nem felelő álláspontját, míg a másik fél csupán tudomásul venné ezt, akkor az ilyen szeminá­riumra nem tartunk igényt. Ez fe­lesleges időveszteség lenne. Pár­huzamos, mind a három vonatko­zásban kölcsönösen összefüggő megegyezés nélkül elképzelhetet­len az előrelépés annak megvaló­sításában, amiben Genfben meg­egyeztünk. örülnénk annak, ha az Amerikai Egyesült Államokban kissé kevesebb lenne az ehhez hasonló pontatlan nyilatkozat. A legjobb az lenne, ha az ilyen nyilatkozatokra egyáltalában nem kerülne sor. Az ilyen kérdésekkel komolyan kell foglalkozni. Az eh­hez hasonló kötetlen értelmezés­nek nincs helye. • Milyen kilátásai lennének a stratégiai fegyverrendszerek korlátozásának, amennyiben megegyezés születne a világűr militarizálásának elhárításáról?- Meg kell állapítanunk, hogy az eddiginél jóval kedvezőbb kilá­tások nyílnának meg. Mondottam már, hogy a stratégiai fegyver- rendszerek tilalmáról nem lehet a világűr fegyverrendszereitől el­szigetelten tárgyalni. Amennyiben azonban megfelelőképpen tár­gyalnánk a világűr problémáiról és ebben a vonatkozásban kirajzo­lódna a megegyezés, előreléphet­nénk a stratégiai fegyverrendsze­rek kérdéseiben is. A Szovjetunió nemcsak tárgyal­ni kész a stratégiai fegyverrend­szerek problémáiról, hanem lé­nyeges korlátozásukra is. Termé­szetesen az egyenlőség és az azonos biztonság elvei alapján. Ezzel szemben, ha nem történne előrelépés a világűr kérdéseiben, felesleges lenne beszélni a straté­giai fegyverrendszerek korlátozá­sának lehetőségeiről. • Hatályban maradtak a stra­tégiai fegyverrendszerekkel kapcsolatos korábbi megegye­zések?- A SALT-1 szerződést illető­en, amelyet akkor kötöttünk meg, amikor Richard Nixon volt az Egyesült Államok elnöke, a felek megegyeztek, az arról szóló hiva­talos nyilatkozatváltásban, misze­rint a szerződésileg elfogadott kö­telezettségek érvényben marad­nak a szerződés érvényességé­nek lejárta után is. Ezért a kötele­zettségek mindmáig érvényesek. Továbbra is készek vagyunk így értelmezni ezt a szerződést. A SALT-2 egyezményt, ame­lyet annak idején Bécsben ré­szünkről Leonyid Brezsnyev, az Amerikai Egyesült Államok részé­ről James Carter írta alá, az Egye­sült Államok köztudottan nem rati­fikálta. A felek által elfogadott a szerződésből következő kötele­zettségek ezért nem jogérvénye­sek. A felek azonban abból indul­nak ki, hogy gyakorlatilag érvé­nyesnek kellene lennie annak, aminek a szerződésben pozitív a jelentősége. A helyzet ezzel 'a szerződéssel kapcsolatban sok vonatkozásban bonyolult. Néhány cikkelye - s ezt tisztázni kell -, például a robotrepülőgépekről szóló cikkely, érvényét vesztette. E te­kintetben hatást gyakorolt az idő tényezője. Ezek a cikkelyek, egye­bek között a szerződéssel kapcso­latos jegyzőkönyv, tárgytalanokká váltak, már nem érvényesek. Tel­jesen helyén való lenne az a meg­állapítás, hogy említett szerződés­hez kötődő pozitív elemeknek ha­tályban kellene maradniuk. Ez iránt mindkét fél megértést tanúsít, s ez jó dolog. • Az amerikai kormány nyo­matékosan hangsúlyozza azt a tényt, miszerint destabilizáló- lag hat, hogy a Szovjetunió ne­héz interkontinentális balliszti­kus rakétákkal rendelkezik. Ra­gaszkodik ezeknek az eszkö­zöknek jelentős csökkentésé­hez. Indokolt az ilyen értel­mezés?- Nem, a kérdés ilyen értelme­zése teljesen megalapozatlan. Amidőn nemrég tárgyalás folyt a stratégiai fegyverredszerekről, a megegyezés részét képezték ún. nehézrakétáink, amelyek most különösképpen szálkát jelentenek Washington szemében. Ismétlem- részét képezték a megegye­zésnek. Akkoriban engedményt tettünk- Európát beleértve - az előretolt védelem amerikai nukleáris esz­közeinek kérdéseiben és ebben az egyezményben nem foglalkozz tünk az Európában levő amerikai bázisokkal, noha kijelentettük, hogy a következő tanácskozáson meg kell oldani ezt a kérdést. Ezzel szemben az Amerikai Egye­sült Államok elismerte annak létjo­gosultságát, hogy a Szovjetunió nehéz rakétákkal rendelkezzen, amivel kapcsolatban az Egyesült Államokban néha olyan sok a szó­beszéd, mi több, nagydobra verik a dolgot. A Szovjetunió ebben a kérdés­ben is híve volt és ma is híve az egyenlőség és az azonos bizton­ság elvének. Erre felhívtuk az Egyesült Államok kormányának fi­gyelmét, amelyben nyilván gon­dolkodó emberek vannak. A kor­mány megérti, hogy a Szovjetuni­óban és az Amerikai Egyesült Ál­lamokban a stratégiai fegyver- rendszerek létrejöttének történe­tében ezek a fegyverrendszerek eltérő módon fejlődtek. Az Ameri­kai Egyesült Államokban mindig erős volt a bombázógépek légiflot­tája, elsősorban az atomfegyver- hordozóik légiflottája. Kedvező­en alakult számára az olyan té­nyező is, amilyen a tengeralattjá­róké. Ezért komolytalan lenne az a követelmény, hogy a stratégiai nukleáris erők struktúrájában is egyik napról a másikra szüntesse meg ezt a különbséget. Úgy tűnik, hogy az Amerikai Egyesült Álla­mok hivatalos körei is végre kez­dik megérteni, hogy a mi nehézra­kétáinkkal kapcsolatban korábban erőteljesen hangoztatott követel­ményük eltúlzott és nem helyén­való. Mind gyakrabban így nyilatkoz­tak: Igen, mindkét országban tisz­tában kell lenni a stratégiai nukle­áris erők fejlődésének történe­tével. Nem hátráltunk és nem hátrá­lunk meg az atomfegyverekkel kapcsolatos tanácskozások alap­vető elveitől sem - az egyenlőség­nek és az azonos biztonságnak az elvétől. így volt ez a múltban, így van ez ma és így lesz ez a jövőben is. Éppen ez a szilárd és meggyő­ző alap, s csak erre építve lehet törekedni megegyezésre, vala­mint a stratégiai nukleáris fegyve­rek problémáinak, a világűr prob­lémáinak, valamint a közép-ható­távolságú nukleáris fegyverek problémáinak pozitív megoldá­sára. • Nézete szerint az előkészü­letben levő tárgyalásokon mi­lyen szerephez jut a közepes hatótávolságú nukleáris fegy­verek kérdésének megoldása? S miképp alakul a helyzet, ha az amerikaiak továbbra is telepíte­ni fogják új atomrakétáikat?- Amennyiben az Amerikai Egyesült Államok Európában to­vábbra is telepíteni fogja közép­hatótávolságú nukleáris eszközeit, akkor nyíltan meg kell mondani, hogy a helyzet bonyolódni fog. Ismeretes, hogy javasoltuk' min­den nukleáris eszköz befagyasz­tását. Mi több, Genfben az Egye­sült Államokat elég világosan fi­gyelmeztettük arra, hogy ilyen el­járás, a közép hatótávolságú nuk­leáris eszközök telepítésének foly­tatása - s ók mindenképpen hang­súlyozzák, hogy ez a tervük s ezt meg akarják valósítani -, kétsé­gessé tenné azt a tanácskozást, amelynek a genfi megegyezéssel összhangban kell megindulnia. Is­métlem, hogy erre figyelmeztettük az Egyesült Államokat. Reméljük, hogy ezt számításba veszi. (A beszélgetés befejező részét holnapi számunkban ismer­tetjük) ÚJ SZÚ 2 1985. I. 14.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom