Új Szó, 1985. január (38. évfolyam, 1-26. szám)
1985-01-12 / 10. szám, szombat
Hegyet bontottak... A hetvenes évek végén kezdődött. A Malá Vápenná nyúlványain akkoriban még összefüggő sávban húzódott az erdő, lejjebb a dombokon termést érlelt a határ, de a hegyvonulat tövében elterülő falucskában, Mohiban (Mochovce) már tudták az emberek, hogy a természet utoljára varázsolt ilyen képet eléjük. Maguk is távozni készültek. És sorban el is mentek onnét. Teret és munkalehetőséget adva az építőknek, az atomerőmű építőinek. A településnek ma már csak maradványai vannak. Jobb állagú épületek, utcák és a templom, felkiáltójelként ágaskodó tornyával. Ennyi az egész. A környék teljesen megváltozott. Egy óriási építkezés felvonulási területévé alakult. A Malá Vápenná erdőborította vonulata megszakadt, s ezen a helyen most a hegy gyomrába lát a nap. A sziklák, kómálladékok helyén mérnöki pontossággal megépített betontestek, az erőműobjektumok alapjai ütnek el a kőtalapzat anyagától. A természet és az emberi fantázia megvalósulásának ritka szimbiózisa tárul elénk. Atomerőmű épül a hegy gyomrában. Napról napra nyilvánvalóbbá válik: ez az összefonódás végleges lesz. De mi történt a nagyberuházáson mostanáig? Legutóbb azokat hallgattam végig, akik már akkor is itt dolgoztak, amikor még nem az erőmű objektumainak építése zajlott. Terepet rendeztek, „ágyat“ készítettek a majdani atommeghajtású kolosszusnak. S közben hegyet bontottak, robbantottak, sziklákat, kőbálványokat szállítottak rendeltetési helyükre. Munkagépeik kabinjának ajtaján a žilinai Váhostav cégtábláját lepte be minduntalan a por. Most arról az időszakról emlékeztek, amely az építkezés első szakaszaként kerül be a krónikákba. Távol az otthontól, az üzem székhelyétől Vojtech Belčák üzemigazgató:- Azzal kezdeném, amiről az emlékiratok aligha tesznek majd említést. Csak bennünk, emberekben hagyott nyomokat. Hetvenkilencben Mohiban a nagyberuházás előkészületeinek jegyében élő falucskára találtunk. Első pillantásra látni lehetett: a település évek óta éppen hogy csak létezik. Többnyire idős emberekkel találkoztunk. Kérdéseinkre olykor, barátságtalanul és ingerülten válaszoltak. Még akkor bejártuk a terepet, megismerkedtünk a geológiai felmérést végző szakemberekkel. Azt kell mondanom, már kezdettől fogva tetszett nekünk a ránk váró munka. Az üzemvezetésnek sem volt különösebb gondja az emberek meggyőzésével, hiszen mindenkinek az volt a véleménye, hogy folytasuk a nagy kőmunkák végzését, amelyekbe korábban már a fekete-vági csúcserómű építésekor belekóstoltunk. Még annak árán is vállaltuk, hogy az üzem székhelye mintegy 200 kilométerre fekszik Mohitól, s alkalmazottjaink döntő többsége is arról a vidékről való. Éppen az ő képességeikben bíztunk. Feletteseink közül néhányan meg is kérdőjelezték: képesek leszünk-e ilyen Gépkínálat - világszínvonalon- Nem mindent sikerült megoldanunk, nem minden ment úgy, ahogy elképzeltük - emlékezik vissza Vincent Leskovský művezető. - De felelősségteljesen állíthatom, jó előkészítéssel sok problémát sikerült megelőznünk. Gondoljon csak bele! Tízmillió köbméternyi anyag megmozgatása várt ránk, ebből hatmillió köbméter kőzet. S mindenre három-négy évet szántak. A Fekete-Vágon elvégzett munkánk nagysága ehhez viVasazás közben rövid idő alatt ekkora teljesítményre? Az idő múlt, s mi fokozatosan bizonyítottunk. Vállalatunk a hazai beruházáspolitikában egyedülálló eljárásra vállalkozott. A beruházónak lehetősége nyílt a geológiai felmérések elvégeztetésére, aminek alapján utólag kidolgozhatták a tervrajz-dokumentációt. Közben, mint az építkezés majdani kivitelezői, mi is lehetőséget kaptunk a fúrási, szállítási és tömítési technológia kipróbálására. Tapasztalataink döntő hányada a tervrajzokba is belekerült. A tereprendezés és a geológiai felmérés 1981. februárjában befejeződött, az anyag- szállítást azonban folytatnunk kellett. A beruházó késett az előkészületekkel. Nem voltak hiteles adatai arról, hogy végül is pontosan hova kerül az atomerőmű. Az engedély kiadására és az építkezés nyilvántartásba helyezésére csupán 1981. májusában került sor. S mivel embereink, a munkagépek és a szállítási eszközök ekkor már a helyszínen voltak, nem maradt más hátra, minthogy hozzálássunk a munkához. A részhatáridőket rendre teljesítettük, a tételes és pénzmerítési feladatokat szintúgy, sőt mindig meg is toldottuk valamivel. Végül is öt nappal a határidő eltelte előtt és kiváló minőségben fejeztük be ezt a munkát. Szeptember utolsó napjaiban... ÚJ SZÚ 5 • 1985. I. 12. Hegybontás és alapozás - egyszerre (Štefan Petráš - ČSTK felvételei) szonyítva csak nyári sétának tűnt. Pedig mindnyájan tudtuk, az sem volt sétagalopp... Mohiban legelőször is a géppark összetételét kellett tisztáznunk. Olyan gépeket és berendezéseket javasoltunk, amelyek méltó segítőtársaink lehettek volna az itteni tennivalók elvégzésében. Mindegyik kiválasztott géphez mégsem jutottunk hozzá. A döntő fontosságúak azonban fokozatosan megérkeztek. Hogy kiválasztásukra milyen súlyt fektettünk, az abból is kiderült, hogy Mohiban egymás mellett mutathatta be fúróberendezéseit a világ valamennyi elismert gyártója. Végül is a Hausherr céget választottuk, mert a legmegfelelőbb konstrukciójú gépet ajánlotta és felismerte, hogy az itteni kőzetekben a búvárkalapács alkalmazása szinte elkerülhetetlen. A munkák sajátos helyzetét képezte a rakodógépek kiválasztása. Mennyi véleményen kellett átrágni magunkat! Legtöbb energiánkba talán tágabb környezetünk meggyőzése került. El kellett hitetnünk, hogy a hazai elektromos baggerek ilyen volumenű munkára teljesen alkalmatlanok. Az élet később egyértelműen nekünk adott igazat. A rakodógép-park Oren- stein Koppéi, BroylésDH összetétele nem volt ideális, de az adott körülmények között egyedüli megoldásnak kínálkozott. Az emberek is csodálatra méltót műveltek. A rakodógépkezelők, a lőmeste- rek, mindenki... Nyolcvankettő áprilisában hajtottuk végre a legnagyobb robbantást az építkezésen, s Csehszlovákiában egyaránt: hatvanháromezer tonna robbanóanyaggal 120 ezer köbméter kőzetet bontottunk meg. Ez havi szállítási teljesítményünk felével ért fel. Nyolcvanháromtól megváltozott a hegybontás módja, csökkent az aknafal magassága és elkezdtük az atomerőmű „szívének“ tartott, fő termelési blokkok helyének mélyítését. Véleményt mondott Emil Chorvát, az Energetikai Beruházó Vállalat igazgatóhelyettese is.- Túlzás nélkül állíthatom, hogy a Váhostav az I. építkezésen maradéktalanul teljesítette feladatait és magasra emelte a mércét a nagyberuházás többi kivitelezője előtt. Fontosnak tartom továbbra is, hogy a kivitelező vállalatok ezután se becsüljék le az építkezés műszaki igényességét, a minőségi munka követelményeit és a magas fokú munkaszervezést. Van kitől példát venniük. Optimista vagyok. Ha a Váhostav meg tudott birkózni azokkal a feladatokkal, amelyek teljesítését sokan megkérdőjelezték, reménykedem, hogy ugyanez a hátralévő esztendőkben más kivitelezőknek is sikerülni fog. (gy legyen! J. MÉSZÁROS KÁROLY Új rendelet az útiköltségekről Tavaly június elsején lépett hatályba a szövetségi Munka- és Szociálisügyi Minisztérium új ren- delete a szolgálati útiköltségekről. Noha nem tartalmaz alapvető változásokat, mindenképpen tökéletesíti a korábbi vonatkozó jogszabályokat és egyszerűbbé teszi alkalmazásukat. Alapvető célja az eddiginél gazdaságosabbá tenni az útiköltség térítésének módját. Az előbbi jogszabályok eléggé hézagosan határozták meg például a dolgozó tartózkodási helyét. Ezzel a pontatlansággal gyakran visszaéltek nemcsak a dolgozók, hanem a szervezetek is. Az új rendelet ezt a hiányosságot azzal szünteti meg, hogy tételesen meghatározza a tartózkodási hely fogalmát, mégpedig olyan községként, amelyben a dolgozó állandó tartózkodásra van bejelentve. A dolgozó kérésére azonban szervezete más községet is tartózkodási helyének minősíthet, mégpedig azt, amelyben lakik. Sőt, a dolgozótól függetlenül, egyoldalúan más, a személyi igazolványában fel nem tüntetett községet is meghatározhat tartózkodási helyéül, amennyiben megállapítja, hogy a dolgozó a feltüntetett tartózkodási helyén nem lakik, illetve nincs komoly akadálya annak, hogy ebbe a községbe eljárjon. Ennek feltétele, hogy ez az eljárás a szervezet számára gazdaságosabb legyen. E rendelkezés alapján megszüntették az útiköltség folyósítását akkor, ha megállapítást nyert, hogy a tartózkodási hely követelményének formálisan tettek eleget s a dolgozónak valójában nem keletkezett nagyobb költsége. Ehhez hasonlóan pontosabban meghatározták a dolgozó rendszeres munkahelyének fogalmát is. Amennyiben a szervezet a munkaszerződésben vagy másképp konkrétabban nem jelöli meg valamely szervezeti egységét vagy egységeit rendszeres munkahelynek, akkor annak kell tekinteni minden szervezeti egységét, amely a megegyezés szerint a munkavégzés helyszínének minősülő község területén van. Ez biztosítja azt, hogy amennyiben a dolgozónak munkát jelölnek ki bármely ilyen munkahelyen, a munkába-, illetve a munkából járás címén nem tarthat igényt az útiköltség és az esetleges mellékes kiadások térítésére. Az új rendelet alapján bevált az utazással eltöltött időért járó térítés kiszámításának egyszerűbb módja. Továbbá az, hogy ennek a térítésnek napi felső határa a 6.00 órától 22.00 óráig terjedő időszakban már nem a napi 8, illetve a munkaszüneti napokon nem a 16 korona. Pozitívan értékelhető annak lehetősége, hogy a tömeges rendezvények résztvevőinek étkezését csak részben biztosítják térítésmentesen. Nem vált be ugyanis az eddigi eljárás, amely ezt tiltotta. Az új rendelet értelmében, ameny- nyiben a szervezet a szolgálati úton levő dolgozó számára az egész napi étkezésnek csak egy részét biztosítja, akkor az útiköltségek elszámolásakor köteles számára fedezni étkezési költségének azt az elmaradt részét, amelyre joggal igényt tarthat. Az étkezési költségnek ezt az összegét úgy határozzák meg, hogy a szolgálati út tartama szerint igényelhető étkezési költségből levonnak a térítésmentesen nyújtott reggeli fejében 7, az ebédért 13, a vacsoráért pedig 12 koronát. Ez az eljárás napi három étkezésnél. Amennyiben ennél kevesebb az egy napra biztosított étkezési lehetőség (ha például a szervezet csak ebédről és vacsoráról gondoskodik, akkor az említett összegeket arányosan emelik, illetve naponta több étkezés biztosítása esetében arányosan csökkentik. Részben módosítja az új rendelet az útiköltség folyósítását, ha a dolgozót egy másik községben levő munkahelyre teszik át, illetve a felvételénél. Továbbra is érvényes azonban az alapvető szabály, hogy ha a dolgozót más községbe a munkáltató szervezet érdekében, illetve egészségügyi okból helyezik át, akkor a rendeletben megszabott feltételek meg- tanása esetében jogigénye van erre a térítésre. E tekintetben más a helyzet a dolgozó felvételénél, amikor is a feltételek megtartásánál az útiköltség megtérítése csak lehetséges, de erre nincs jogigény. A gyakorlatban sokszor előforduló probléma az útiköltség térítése akkor, ha a dolgozót bizonyos időtartamra helyezik át. A korábbi és a jelenlegi rendelkezés értelmében ilyen esetben a dolgozót olyan útiköltség-térítés illeti meg, mint a szolgálati utaknál, mégpedig tekintet nélkül a családi állapotára. A különélési pótlék helyett étkezési és szállásdíjat kap. Az új rendelet azonban megállapítja, hogy ha az áthelyezés időtartama egy évnél hosszabb, akkor a dolgozó különélési pótlékot kap, amelynek összege ugyanolyan, vagyis napi 14 korona, mint a bizonytalan időtartamra történő áthelyezésnél. A munkáltató szervezetek kedvezően ítélik meg azt az új rendelkezést is, amely szerint ha a dolgozó közvetlenül a szolgálati útja előtti napokban szabadságát vagy a munkaszüneti napokat átmeneti munkahelye községében tölti, akkor nincs igénye az e községbe való utazás útiköltségének, az étkezési költségeknek, illetve az utazással töltött időért járó költségeknek a megtérítésére. Ezzel az intézkedéssel kívánják megakadályozni például azt, hogy a dolgozó hétfő reggel helyett már pénteken este elutazzon ideiglenes munka- és egyidejűleg pihenőhelye községébe. Hasonló az eljárás akkor is, ha a dolgozó munkaköte-’ lezettségének eieget téve, átme neti munkahelye községében marad és ott tölti szabadságát vagy a munkaszüneti napokat. A központi szervekben és a munkáltató szervezetekben a legtöbb vitát és kivételt szorgalmazó kérést az a rendelkezés váltotta ki, hogy a szervezetek dolgozóinak nem téríthetik meg a rendszeres munkahelyük községébe, a munkába, illetve a munkából való utazás költségeit, eltekintve a rendeletben, valamint a külön előírásokban felsorolt néhány esettől. Amennyiben a munkáltató szervezet kivételesen a saját közlekedési eszközeivel, illetve más szervezetek közlekedési eszközeivel, de a saját költségére biztosítja az ilyen utakat, akkor köteles a dolgozóktól igényelni a tényleges szállítási költség megtérítését s amennyiben ez a költség nagyobb a nyilvános tömegközlekedési eszközök menetdíjánál, akkor az utóbbinak megfelelő összeget. Ezzel kapcsolatban korábban nem volt egységes a munkáltató szervezetek eljárása. Egyesek közülük igényelték az útiköltség megtérítését, mások viszont nem. Az utóbbi gyakorlat nem volt helyes, mivel a dolgozó a saját költségén köteles a munkába, illetve a munkából utazni. A rendelet azonban lehetővé teszi az illetékes minisztériumoknak, hogy megegyezve az SZSZK Munka- és Szociálisügyi Minisztériumával, valamint az SZSZK Pénzügyminisztériumával, indokolt esetekben kivételeket engedélyezzenek e tilalom alól. Ezzel a lehetőséggel egyelőre az SZSZK Mezőgazdasági és Élelmezési, valamint az Erdő- és Vízgazdálkodási Minisztériuma élt. Tilalmat feloldó kivételt engedélyeztek az egységes földművesz- szövetkezetek, az állami gazdaságok, az egyéb mezőgazdasági vállalatok és az erdőgazdaságok olyan távolfekvő munkahelyei számára, ahová a dolgozók szállítása nem biztosítható nyilvános tömeg- közlekedési eszközökkel. Az új rendelet cikkelyeinek idejében történő, helyes alkalmazása hozzájárul egyrészt a munkáltató szervezetekben az anyagi eszközök gazdaságosabb felhasználásához, másrészt pe ig a szolgálati utakkal kapcsolatban a dolgozók jogos költségmegtérítési igényei jobb kielégítéséhez is. Dr. JÚLIUS FEHÉR, az SZSZK Munka- és Szociálisügyi Minisztériumának munkatársa
