Új Szó, 1985. január (38. évfolyam, 1-26. szám)
1985-01-11 / 9. szám, péntek
A végső elöntés előtt Még egyszer a pályaválasztásról L egfelsőbb párt- és állami szerveink állandó és megkülönböztetett figyelmet szentelnek a tanulók pályaválasztásának. Elengedhetetlen követelmény ugyanis, hogy az alapiskolában és a középiskolában a pedagógusok úgy irányítsák a tanulókat, hogy választásuk a társadalom igényeiből induljon ki, összhangban legyen a továbbtanulási lehetőségekkel és az egyes tanulók adottságaival, képességeivel. Több esetben azonban azt tapasztaljuk, hogy a fontossági sorrendet nem egy iskolában sajnos rosszul értelmezik, és a tanuló nem is eléggé határozott érdeklődési köre, illetve a szülök elképzelése játssza a legfőbb szerepet a „végső döntésben“. Ezekben az iskolákban a pályaválasztás előkészítése során pontosan a lényegről, a meghatározó tartalomról feledkeznek meg, arról, hogy a tanulókat tudatosan és tervszerűen olyan pályára irányítsák, amelyre a társadalomnak szüksége van és amely teljes mértékben megfelel a tanulók adottságainak, tudásszintjének, képességeinek. Külön is kiemelem azt, hogy az adott pályára való irányításnak tudatosnak és tervszerűnek kell lennie, hiszen ez feltételezi a szülőkkel való együttműködés tudatosságát és tervszerűségét. Napjainkban éppen ezen a területen mutatkozik a legtöbb gond, nem egy szülő ugyanis jogosan panaszolja, hogy nincsenek megfelelő információi egy-egy iskoláról, sót a középiskolai továbbtanulás egyes formáiról sem. Az iskola és a szülő együttműködésében lévő hiányosságok feltételezhető oka a szükséges bizalom hiánya egy- egy szülő részéről, illetve az iskola pedagógusainak nem eléggé hatékony, esetenként formális vagy direkt munkamódszereiben keresendő. Az említett nehézségek fokozottabb mértékben determinálják Szlovákia magyar tanítási nyelvű iskoláinak eredményességét, hiszen egyértelműen bizonyítható, hogy a továbbtanulási lehetőségekkel az elmúlt iskolai évben sem tudtunk élni a kívánt mértékben. Az eredményeket, illetve eredménytelenséget vizsgálva elmondhatjuk, hogy a korábbi évekhez viszonyítva némileg egyenletesebb volt ugyan a tanulók érdeklődése az egyes középiskolák és tanulmányi szakok iránt, mégsem sikerült kihasználnunk a tanulók előtt álló továbbtanulási lehetőségeket. Aránylag kevés kiváló előmenetelő tanuló - főleg fiú - jelentkezett gimnáziumba, és a vártnál is kisebb volt az érdeklődés a szakmunkásképző iskolák érettségivel végződő, valamint a szak- középiskolák néhány műszaki irányzatú tanulmányi szakja iránt, azok iránt, amelyeken anyanyelven folyik a tanulók képzése. A kisebb érdeklődés következtében a gimnáziumi osztályokba több olyan tanulót is fel kellett venni, akik a felvételi vizsgán csak közepes vagy gyenge eredményt értek el, illetve olyanokat is, akik helyszűke miatt nem kerültek be az óvónői, közgazdasági vagy egészségügyi szakközépiskolába, ahol, a múlt évben is többszörös volt a túljelentkezés. A tanulók ilyen összetétele megnehezíti a gimnázium oktatási és nevelési feladatainak igényes teljesítését és a pályaválasztás céljainak elérését. N em lehetünk elégedettek azzal sem, hogy a magyar nemzetiségű tanulók alacsony érdeklődése miatt nem sikerült elérni a tervezett létszámot például a Bratislavai Vegyipari Szakközépiskola, a Lévai (Levice) Gépipari Szakközépiskola magyar tanítási nyelvű osztályaiban, sőt a Losonci (Lučenec) Építőipari Szakközépiskolában az aránylag vonzó geodéziai tanulmányi szakon sem; a felvehető tanulóknak csak az 55 százalékát sikerült felvenni. Jogosan vetődik fel a kérdés, megtett-e mindent az illetékes iskola vezetése, a pályaválasztási felelős, a tantestület és a szülő azért, hogy a magyar tanítási nyelvű alapiskolából a 8. osztályt eredményesen befejező tanulók 50 százaléka érettségivel végződő középiskolába jelentkezzen, ahogyan azt az SZSZK Oktatási Minisztériuma feladatként meghatározta a magyar tanítási nyelvű iskolák számára. Erre a kérdésre kerestük a választ a nemzetiségi iskolák irányításával megbízott járási és kerületi tanfelügyelők múlt év decemberében összehívott tanácskozásán is. Egyik határozatunk értelmében az oktató-nevelő munka színvonalának értékelésekor sokkal nagyobb figyelmet kell szentelni annak, hogy az adott iskolából a végzős tanulóknak hány százaléka folytatja tanulmányait érettségivel végződő középiskolában, tehát az iskola milyen mértékben teljesítette a minisztérium utasítását. Az alábbiakban tekintsük át, milyen lehetőségek adottak napjainkban a középiskolai továbbtanulás terén. A magyar tanítási nyelvű gimnáziumok és osztályok jelenlegi száma és területi megoszlása biztosítja a magyar nemzetiségű tanulók megfelelő arányszámban történő beiskolázását, ezért a gimnáziumok számában az 1985/86- os tanévben nem lesz változás. Az új tanévben 34 magyar tanítási nyelvű 1. évfolyam nyílik, melyekbe az alapiskolák 8. osztályos tanulóinak 15-16 százalékát kell irányítani. Tudatosítanunk kell, a gimnázium elsőrendű feladata, hogy főiskolai továbbtanulásra készítse fel a tanulókat, ezért ebbe az iskolatípusba főleg a kiváló előmenetelő tanulók jelentkezését várjuk, akiknek képességei, adottságai lehetővé teszik, hogy az érettségi után eredményesen folytathassák tanulmányaikat a főiskolán. Nyilvánvaló azonban, hoy nem minden érettségizett kerülhet be valamelyik felsőoktatási intézménybe. E látszólagos hátrányt egyértelmű előnnyé változtathatja a jelenlegi gyakorlat, mely szerint a gimnáziumban a szakképzés tantárgyaiból tett érettségi feljogosítja a tanulókat arra, hogy középszintű szakemberekként dolgozzanak. A gimnáziumokhoz hasonlóan az 1985/86-os iskolai évben a szakmunkásképző iskolák hálózatában sem történnek jelentős változások. Fontos feladatunk, hogy lényegesen emelkedjen az érettségivel végződő tanulmányi szakokra jelentkező tanulók száma, ezért ebbe az iskolatípusba a 8. osztályos tanulóknak legalább a 7 százalékát kell irányítani. Továbbra is kiemelt feladatként kell kezelnünk azt a követelményt, hogy a nem érettségivel végződő, s nem is a legvonzóbb, de társadalmi szempontból a legfontosabbak közé tartozó szakmákba is elegendő érdeklődőt biztosítsunk. B izonyos változásokra kerül sor a szakközépiskolák hálózatában. A több éve tartó érdektelenség miatt az 1985/86- os iskolai évben nem nyílik magyar tanítási nyelvű osztály a Lévai Gépipari Szakközépiskolában, helyette a Komáromi (Komárno) Gépipari Szakközépiskola elektrotechnikai irányzatán nyitunk osztályt. Ebben az iskolában a következő évben így módosul a magyar tanítási nyelvű osztályok száma: a gépipari irányzaton 3 osztályt (1-1 osztályt a gépészeti technológia, a gépi konstrukciók és a gépi berendezések üzemeltetése szakon), 1 osztályt az elektrotechnikai irányzaton (automatizációs technika), további két osztályt pedig az építőipari irányzaton nyitunk (magasépítészet). Az új tanévtől a Hurbanovói Óvónői Szakközépiskola magyar és szlovák tanítási nyelvű osztályait Lévára helyezzük át, a Hur- banovóban felszabaduló tantermekbe pedig fokozatosan átköltözik a Komáromi Gépipari Szakközépiskola építőipari irányzata. Az említett változások mellett a magyar nemzetiségű tanulók továbbra is ugyanazokban a szak- középiskolákban és tanulmányi szakokon tanulhatnak anyanyelvükön, mint az előző években. A középiskolák ezen típusába a 8. osztályos tanulóknak mintegy 17-18 százalékát kell irányítani. Tudnunk kell azonban, hogy a szakközépiskolák és a gimnáziumok az egyes kerületek munkaerő- igényével összhangban elsősorban a saját kerületükből jelentkező tanulók érdeklődését elégítik ki. Ez a megállapítás teljes mértékben vonatkozik a legtöbb magyar tanítási nyelvű gimnáziumra és szakközépiskolára is. Az egyes kerületek közötti csere viszont lehetővé teszi, hogy a tanulók képességeiknek leginkább megfelelő, de más kerületben lévő középiskolába jelentkezzenek. Ez a csere főleg a következő iskolákat érinti: Bratislavai Magyar Tanítási Nyelvű Gimnázium (32 tanulót vesz fel a nyugat-szlovákiai kerületből), Ipolysági (Šahy) Magyar tanítási Nyelvű Gimnázium (26 tanulót a közép-szlovákiai kerületből), Kassai (Košice) Magyar Tanítási Nyelvű Ipari Szakközépiskola (2 tanulót Bratislavából, 15-öt a nyugat-szlovákiai és 45-öt a közép-szlovákiai kerületből), Losonci Építőipari Szakközépiskola (a geodézia szakra 1 tanulót Bratislavából, 5-öt a nyugat-szlovákiai és 2-t a kelet-szlovákiai kerületből; a magasépítészet szakra 10 tanulót a nyugat-szlovákiai és 10- et a kelet-szlovákiai kerületből), Bratislavai Vegyipari Szakközép- iskola (11 tanulót a nyugat-szlo- vákai, 8-at a közép-szlovákiai és 4-et a kelet-szlovákiai kerületből), Šafárikovói Mezőgazdasági Műszaki Szakközépiskola (12 tanulót a kelet-szlovákiai kerületből), Losonci Óvónői Szakközépiskola (14 lányt a kelet-szlovákiai kerületből), Szepsi (Moldava nad Bodvou) Mezőgazdasági Műszaki Szakközépiskola a mezőgazdaság gépesítése szakra 3 tanulót a nyugatszlovákiai és 10-et a közép-szlo- vákiai kerületből). A pontos és részletes tervet az SZSZK Oktatási Minisztériuma, illetve az egyes kerületi nemzeti bizottságok eljuttatták a szakközépiskolák és gimnáziumok igazgatóságához, amelyek kötelesek a keretszámokat figyelembe venni a tanulók felvételéről való döntéskor. Ezért fontos, hogy a szülők még utólag is kérjenek tájékoztatást a választott középiskola igazgatóságától. így kerülhetik el, hogy gyermekük esetleg adminisztratív okok miatt nem kerül be a választott középiskolába. Dr. FIBI SÁNDOR, az SZSZK Oktatási Minisztériuma nemzetiségi iskolák osztályának munkatársa Gazdag tartalom, jó színvonal Madách Imre irodalmi és kulturális napok másodszor Azt hiszem, Dél-Szlovákia járásai közül csak kevés dicsekedhet olyan gazdag irodalmi hagyományokkal, mint a nagykürtösi (Veľký Krtiš). Ha ilyen értelemben kerül szóba ez a vidék, mindenekelőtt Madách Imre és Mikszáth Kálmán, az egyetemes magyar irodalom két kiválósága jut eszünkbe. Mellettük aztán „eltörpül“ a többiek alakja; s hajlamosak vagyunk mi is arra, hogy munkásságukról megfeledkezzünk. Pedig közülük többen is nagyobb figyelmet és megbecsülést érdemelnének. Talán elég, ha csak az Alsósztregován (Dolná Strehová) született Rimay Jánost, a magyar későreneszánsz kiemelkedő íróegyéniségét, Ipolyi Arnoldot, a múlt századi művészettörténészt és folkloristát, a csábi (Čebovce) Szeder Fábiánt, a néprajzírás úttörőjét, vagy Gáspár Imrét, a műfordítót és újságírót, a szlovák-magyar irodalmi kapcsolatok szorgalmazóját említjük. De sorolhatnánk a megkezdett névsort tovább is. Például azokkal a szlovák és magyar írókkal, akik ugyan nem a járás szülöttei, de szoros szálakkal kötődtek ehhez a tájhoz. Balassi Bálintra, Božena Némcovára, Fraňo Kráľra gondolok elsősorban. Feladat ezekután akad hát bőven az Ipoly mentén. Emlékeink feltárása, a múlt és jelen jobb megismerése terén egyaránt. Mindezzel pedig tisztában van a CSEMADOK nagykürtösi járási titkársága és annak irodalmi-nyelvi szakbizottsága is. Éppen ezért rendezték meg immár második alkalommal a Madách Imre irodalmi és kulturális napokat. Hasonló kísérletek ugyan voltak a múltban is, de korántsem közelítették meg a mostani színvonalát, s rendszerességről sem lehetett beszélni. Lássuk azonban, mi valósult meg az utóbbi, több mint egy hónapig tartó rendezvénysorozat során. Volt két járási szintű irodalmi szeminárium, melyen több mint száz személy vett részt. Az egyiken többek között az Ipoly mente irodalmi hagyományairól és a járás irodalmi emlékhelyeiről volt szó. Dr. Praznovszky Mihály, a Nógrád megyei Múzeumok igazgatója és dr. Michal Mázor, a Járási Honismereti Múzeum munkatársa tartott figyelemkeltő, színvonalas előadást. Ugyanitt napjaink magyar lírájáról Pál József, a Palócföld fiatal szerkesztője adott áttekintést, Duba Gyula érdemes művész pedig a Madách Kiadó munkájáról, jövőbeli terveiről tájékoztatta a hallgatókat. Járási szinten első alkalommal került sor Nagykürtösön nyelvművelő előadásra. Ezt Kovács László tanár tartotta. A második szeminárium Nagy- csalomiján (Veľké Čalomija) volt, ahol dicséret illeti a helyi szerveket, hogy a Gáspár Imre emléknapot példásan megrendezték. Madách, Mikszáth, Rimay után végre érdemben foglalkoztak a vidék e szülöttjével is. Gáspár kiváló publicista, a századvég ellenzéki irodalmának képviselője, s egyben a szlovák irodalom első magyar tolmácsolója volt. Az emléknap témájához éppen ezért szervesen kapcsolódott Mayer Judit előadása is. A Madách Kiadó osztályvezetője a műfordításról s a könyvkiadó műfordítói tevékenységéről tartott szakmai szempontból is értékes előadást. Az említetteken kívül a helyi népművelési otthon Gáspár életét dokumentáló kiállítást is rendezett, a CSEMADOK járási bizottsága pedig egy ismeretterjesztő kiadványt is megjelentetett. Itt jegyezzük meg, hogy tavaly, a Madách-évfordulóra is készült már hasonló füzet. Az említett két szemináriumon kívül volt még egy másik járási szintű rendezvény is. A CSEMADOK helyi szervezetei számára a Balassi-évforduló alkalmából irodalmi-honismereti túrát szerveztek. Az efféle kezdeményezésnek is hagyománya van már a járásban, hisz a múlt év folyamán Madách nyomában jártak az irodalombarátok. Bebizonyosodott, hogy az emléktúráknak nagy közösségformáló szerepük van. A legutóbbi kirándulás ötvenhárom részvevője azokat a helyeket kereste fel, amelyekhez a nagy költő életének egy-egy szakasza kapcsolódott. A szakmailag is jól előkészített túra (a részvevők nyomtatott programot kaptak) útikalauza Marosi Endre történész, a szlovákiai várak s a Balassi- emlékhelyek kitűnő ismerője volt. Az út során, illetve a zvoleni várban is Hybén Havas Judit előadóművész és Budai Ilona népdalénekes adott emlékezetes műsort. Az idei Madách-napok során Ipolynyéken (Vinica), Lukanényé- ben (Nenince) és Ipolyvarbón (Vrbovka) Duba Gyulával, illetve Zalabai Zsigmonddal találkoztak az olvasók. A találkozókat keret- műsorokkal kötötték össze, s valamennyi helyen, akárcsak a járási szemináriumokon volt könyvkiállítás és árusítás is. Ezért elsősorban Urbán Aladárt illeti dicséret. Szólnunk kell még a további rendezvényekről is. Ipolybalogon (Balog nad Ipľom) Havas Judit és Budai Ilona előadóestjére került sor, Varbón szovjet képzőművészek reprodukcióiból és a CSEMADOK helyi szervezetének életét dokumentáló régi fotókból rendeztek kiállítást. Csábon, Szeder Fábián szülőfalujában a 200 éve született tudós tanárra, a palóc nyelvjárás első kutatójára emlékeztek. Nagykürtösön a budapesti Nemzeti Színház Kamaraszínháza lépett fel. Sárospataky István Teakúra című komédiáját mutatták be Szemes Mari és Lukács Margit főszereplésében. A színházi esten mintegy háromszázan vettek részt. Az idei Madách-napok alkalmából a járási lapban is több cikksorozatot indítottak. Megjelent Praznovszky Mihály Az élő Madách című tanulmánya, s ismeretterjesztő anyag látott napvilágot Gáspár Imre életéről és munkásságáról is. Balassi Bálintról irodalmi verseny indult. Ennek anyagát Urbán Aladár állította össze. A legutóbbi Madách-napokat is a járási nemzeti bizottság kulturális osztályának védnöksége alatt rendezték meg. A jó együttműködés eredménye, hogy a szervezésből s az anyagi kiadások fedezéséből a járási népkönyvtár és a Honismereti Múzeum, valamint a Szocialista Akadémia egyaránt kivette részét. Az illetékesek egyébként legközelebb - ez év tavaszán - a Mikszáth Kálmán irodalmi és kulturális napokat rendezik meg. Immár ezt is második alkalommal. CSÁKY KÁROLY ÚJ SZÚ 1985. I. 11.
