Új Szó, 1985. január (38. évfolyam, 1-26. szám)

1985-01-04 / 3. szám, péntek

Nagy szükség van a szovjet-amerikai párbeszédre Vélemények a közelgő Gromiko-Shultz találkozóról (ČSTK) - Genfben január 7-én ül tárgyalóasztalhoz Andrej Gro- miko szovjet és George Shultz amerikai külügyminiszter. A talál­kozó közeledtével politikusok, •közéleti személyiségek - és nem utolsó sorban a sajtó - nyilatkoza­tokban fejezik ki a világ békesze- rető közvéleményének várakozá­sait, illetve értékelik a szovjet -amerikai külügyminiszteri esz­mecsere várható eredményeit. Martin Kaplan, a Pugwash- mozgalom főtitkára a moszkvai rá­dió genfi tudósítójának nyilatkozva egyebek között rámutatott, a Gro- miko-Shultz találkozó a jelenlegi kiélezett nemzetközi helyzetben rendkívüli jelentőséggel bír. A tár­gyalások hozzájárulhatnak a nuk­leáris leszerelés területén folyta­tott konstruktív párbeszéd felújítá­sához - mondotta Kaplan. Roger Dafflon, Genf polgár- mestere ugyancsak a moszkvai rádiónak nyilatkozva kijelentette, az emberek mindenütt a világon megértik, mennyire szükség van a szovjet-amerikai párbeszédre a világbéke biztosítása szempont­jából. A bécsi Arbeiter Zeitung teg­napi kommentárjában a találkozó­val kapcsolatos amerikai hivatalos Libanon Érvénybe lépett a biztonsági terv (ČSTK) - Libanonban hivatalo­san érvénybe lépett az a sokat halogatott terv, amely a katonai megnyugvást célozza Bejrúttól délre, egészen az izraeli megszál­ló alakulatok első állásaiig. A bej­rúti televízió szerint a különleges rendőri alakulatok megtették az utolsó előkészületeket arra, hogy áthelyezzék őket a fővárostól dél­re fekvő tengerparti útszakasz mentén és Iklim al-Kharrub térsé­gében, ahová a jövő héten erősí­tésként bevonul a libanoni hadse­reg is. Libanon tehát az évet olyan újabb lépésekkel kezdte, amelyek elősegítik a rend, a nyugalom és a stabilitás megteremtését célzó rendkívül nehéz folyamatot. A Bej­rúttól délre fekvő térség helyzeté­nek a normalizálása - ahol az utóbbi napokban kiújult harcok ve­szélyeztették a megnyugvást - egyrészt javíthatja az általános légkört, másrészt erősítheti Liba­non tárgyalási pozícióját a január 7-én folytatódó izraeli-libanoni tárgyalásokon. Bejrút keleti és nyugati szektora között immár egy hete zárva van minden átkelőhely. Az elmúlt hét vége óta az összecsapások nyo­A válsággócok a BT napirendjén (ČSTK) - A Közel-Kelet, Kö- zép-Amerika és Dél-Afrika az el­múlt évben is változatlanul a nem­zetközi feszültség legfőbb válság­gócai közé tartozott. Erről tanús­kodik az ENSZ Biztonsági Taná­csának tavalyi munkájáról képet adó áttekintés, amely szerint a ta­nács 1984-ben üléseinek több mint a felén az említett térségek­ben kialakult helyzettel foglalko­zott. A BT 14 alkalommal tárgyalta meg a közel-keleti helyzetet. Az üléseken a tagállamok többsége hangsúlyozta, hogy a térség kér­déseinek átfogó rendezése magá­ban kell, hogy foglalja a palesztin nép önrendelkezési jogának az elismerését. A Biztonsági Tanács rendkívüli figyelmet szentelt a közép-ameri­kai térségben kialakult helyzetnek, azonban a politikai megoldást cél­zó törekvések az Egyesült Álla­mok ellenállásába ütköztek. Wa­shington a pretóriai rezsimmel együttműködve lehetetlenné tette a Namíbia függetlenségének megadására irányuló ENSZ-hatá- rozat gyakorlati megvalósítását. mán eltűnt libanoniak hozzátarto­zói blokkolják itt a forgalmat. Kö­vetelik, hogy derítsék fel rokonaik hollétét. A bejrúti kormány ülésén foglalkozott ezzel a kérdéssel is és úgy döntött, hogy fokozott erőfe­szítéseket tesz az eltűnt szemé­lyek felkutatására és új vizsgáló bizottságot hoz létre a tavaly nyá­ron életre hívott hasonló bizottság mellett. A Ľorient-le Jour napilap legkevesebb 2000-re becsüli az utóbbi két évben eltűnt személyek számát. állásponttal foglalkozik. A lap megállapítja: azoknak, akik tavaly novemberben egy ,,új Reaganról“ beszéltek, nyilvánvalóan nincs igazuk. Végeredményben ugyanis ugyanarról az ,,öreg Reaganról“ van sző, aki számos tanács elle­nére megakadályozta az USA ka­tonai kiadásainak csökkentését. A kemény vonal washingtoni hívei az ún. csillagháború stratégiájára fektetik a hangsúlyt. Amennyiben azonban az USA nem lesz hajlan­dó tárgyalni a világűr militarizálá- sának megakadályozásáról, akkor már előre veszélybe kerül bármi­féle párbeszéd a leszerelésről - hangsúlyozza a bécsi lap. A nyugatnémet kommunisták lapja, az Unsere Zeit ugyancsak arra mutat rá, hogy az amerikai kormány igyekszik megtéveszteni a nemzetközi közvéleményt és azt a látszatot akarja kelteni, hogy Washingtonban „valami elindult“. A lap azt írja, a tervezett szov- jet-amerikai külügyminiszteri ta­lálkozó előtt egyelőre csak az vilá­gos, hogy a washingtoni kormány továbbra is kategorikusan elutasít­ja az űrfegyverkezésre vonatkozó moratóriumot, és hogy szabad ke­zet akar az űrfegyverek fejleszté­séhez. Ez a hozzáállás nem te­remt jó feltételeket a genfi tárgya­lások számára - állapítja meg az Unsere Zeit. Az eltűnt személyek hozzátartozói a zöldvonal mentén folyó tilta­kozó akciójukkal akarják a kormányt arra kényszeríteni, hogy fényt derítsen a nyomtalanul eltűntek sorsára. (Telefoto - ČSTK) Megkezdte munkáját az Egyesült Államok 99. Kongresszusa (ČSTK) - Washingtonban teg­nap megkezdte munkáját az Egyesült Államok 99. Kongresszu­sa. A legfelsőbb törvényhozó szerv ülésén első ízben vesz részt az a 44 szenátor, illetve képviselő, akiket a november 6-i elnökvá­lasztással párhuzamosan megtar­tott részleges törvényhozói vá­lasztásokon választottak be a Kong­resszusba. Mint ismeretes, újjává­lasztották a 100 tagú szenátus egyharmadát, valamint a 435 tagú képviselőházat. A választások nyomán azonban az erőviszonyok lényegesen nem módosultak az alsó-, illetve felsóházban. A sze­nátusban a hatalmon levő republi­kánusok ugyan két mandátummal kevesebbet szereztek, de válto­zatlanul megtartották fölényüket 53:47 arányban. A képviselőház­ban az ellenzéki demokraták je­lenleg 252:183 arányú többséget élveznek. Ennek ellenére várható, hogy Reagan elnök a január 20-án kez­dődő újabb, második megbízatási időszakában sokkal nehezebben tudja majd keresztülvinni javasla­tait a Kongresszusban. Reagan azt állítja, hogy adóemelés és a 310 milliárd dolláros katonai ki­adások csökkentése nélkül is le­hetséges a 200 milliárd dolláros szövetségi költségvetési deficit csökkentése. A demokraták ezt lehetetlennek tartják, sőt Reagan táborából is számos republikánus képviselő kételkedik ebben. Hasonlóképpen viharos viták várhatók az MX rakéták, valamint a nicaraguai ellenforradalmárok­nak nyújtandó támogatás kérdé­sében. Elvhű politika ÚJ SZÚ 3 1985. I. 4. (ČSTK) - A moszkvai Pravda tegnapi számában kommentár­ban foglalkozik a szocialista ál­lamok külpolitikájával. A cikk egyebek között megállapítja: A Szovjetunió és a testvéri szo­cialista államok senkit sem fenye­gettek, és senkit sem fenyegetnek sem Európában, sem Ázsiában vagy a világ más térségeiben. Nem tesznek többet annál, mint ami elengedhetetlen biztonságuk és a lehető legalacsonyabb szintű stratégiai erőegyensúly megőrzé­se szempontjából. A szocialista közösség országai fontos intézkedések széles körét magába foglaló realista program­mal állnak elő. Ezek közé tartozik a világűr militarizálásának meg­akadályozása, ami specifikus, kulcsfontosságú feladat, továbbá ide sorolható a hadászati fegyve­rek és a közepes hatótávolságú nukleáris eszközök korlátozása, ami lehetővé tenné a haladást a nukleáris fegyverek teljes betil­tására, majd felszámolására irá­nyuló erőfeszítésekben. • A szocialista országok jóakara­tának legújabb bizonyítéka az a szovjet kezdeményezés, amely az amerikai kormánynak javasolja, kezdjenek tárgyalásokat a nukleá­ris és az űrfegyverekkel összefüg­gő kérdések egész komplexumá­ról. A szocialista közösség elvhű nemzetközi politikája jelentős mértékben befolyásolja a világ- helyzet alakulását. A szocialista országokkal szembeni egyoldalú előnyök elérésére tett bármilyen kísérletek kudarcra vannak ítélve. Az egyenlőség és az egyenlő biztonság elvének következetes betartása mellett a szocialista or­szágok mindig és mindenütt a ko­moly és tisztességes párbeszédet szorgalmazzák. A nukleáris hábo­rú ellen folytatott küzdelem sikeré­nek reális biztosítéka a szocialista közösség ereje, a szocialista or­szágok testvéri kommunista és munkáspártjainak a marxizmus -leninizmus és a szocialista inter­nacionalizmus elvei alapján törté­nő összeforrottsága - írja a Pravda. A pekingi párbeszéd Hosszas előkészületek után - mondhatnánk az év utolsó per­ceiben - került sor Ivan Arhipov- nak, a szovjet minisztertanács el­ső elnökhelyettesének pekingi út­jára. E látogatás az év végén- elején szokásos nemzetközi összefoglalókban és értékelések­ben előkelő helyen szerepel. Az 1984-es év krónikájába az általá­nos nemzetközi légkört javító, a béke esélyeit növelő esemény­ként vonult be. A szovjet-kínai kapcsolatok ki­alakulásának, majd pedig meg­romlásának eddigi történetét is­merve pozitív változásokat, köze­ledési szándékot sejtetett a mi­niszterelnök-helyettesi szintű pár­beszéd felújítása. A maga nemé­ben akár szenzációnak is nevez­hetnénk, ha nem ismernénk az előzményeket. Nevezetesen azt, hogy az elmúlt két-három évben szaporodtak az érintkezési pontok a két ország között. Az 1983-ban aláírt szovjet-kínai külkereskedel­mi és fizetési megállapodás értel­mében a kölcsönös árucsere a há­romszorosára nőtt, hosszú szünet után újraélesztették a tudományos és sportkapcsolatokat, az idegen- forgalmi együttműködést és a ha­tárkereskedelmet. 1984 elején újabb egyezmény született, amely a kereskedelmi forgalomnak több mint 50 százalékos növekedését irányozta elő. A látogatás tehát az előzmé­nyek törvényszerű következmé­nye volt. Eredményeit ismerve tovább sorolhatjuk a gazdasági együttműködés előmozdítását se­gítő eseményt: Ivan Arhipov pe­kingi párbeszéde során megálla­podás született arra nézve, hogy ez év első felében 1986-tól 1990- ig terjedő gazdasági és kereske­delmi megállapodást köt a két fél. Ezenkívül gazdasági, kereskedel­mi és tudományos-műszaki együttműködési szerződést írtak alá, s 2,6 milliárd svájci frankról 4,6 milliárdra emelkedik majd a kölcsönös kereskedelem értéke. Megállapodás született arról is, hogy a két ország segítséget nyújt egymásnak a szakemberkép­zésben. A gazdasági kapcsolatoknál jó­val lassúbb, nehézkesebb a köze­ledés a politikai kontaktusok terén, bár meg kell jegyezni, hogy Arhi­pov pekingi útját e tekintetben is bizonyos bíztató jelek előzték meg: felújították a külügyminisz­ter-helyettesi konzultációkat, s hosszú évek után, 1984-ben szó esett a politikai párbeszédről azon a megbeszélésen, amelyet Andrej Gromiko folytatott Csien Csi-csen- nel, a külügyminiszter-helyettesi konzultációkon részt vevő kínai küldöttség vezetőjével, illetve New Yorkban Vu Hszüe-csien külügy­miniszterrel. Ezen mindkét fél a politikai kapcsolatok fejlesztése mellett foglalt állást. Bár Peking az utóbbi időben gyakran hangoztatta, hogy érdeke a kapcsolatok fejlesztése, mégis a mai napig politikai feltételekhez köti a viszony javítását. Azt sem titkolja, hogy a Szovjetunióval szembeni területi követelések a mai hivatalos pekingi politika részét képezik. Arhipov kínai láto­gatása során a területi követelése­ket jobbnak látták nem hangoztat­ni, azt azonban nyíltan kijelentet­ték, hogy véleményük néhány nemzetközi probléma megítélésé­ben különböző. A Szovjetunió részéről nincs akadálya az álláspontok közele­désének. Elvi, következetes politi­kája ismert. Ezt legutóbb az elmúlt év márciusában Konsztantyin Csernyenko ekképpen fogalmazta meg: „A Szovjetunió a kapcsola­tok javítására irányuló őszinte tö­rekvése mellett sem egyezik bele abba, hogy olyan kétoldalú megál­lapodásokat kössön Kínával, amelyek károkat okozhatnak har­madik országoknak, legyen az akár Mongólia, Vietnam vagy Af­ganisztán.“ Ebben a kérdésben, úgy tűnik, az előrehaladásnak még csak a jele sem mutatkozik. Csao Ce-jang miniszterelnök szovjet vendégének is kijelentette, hogy „nagy akadályok“ vannak még a két ország viszonyában. Nem fér kétség ahhoz, hogy a Mongóliában, Afganisztánban és a kínai határok mentén állomá­sozó szovjet csapatokra, valamint a Kambodzsában tartózkodó viet­nami önkéntesekre gondolt a miniszterelnök. Az is világos, hogy a Szovjetunió szövetségesi kapcsolatai és az ázsiai egyensúly károsodna, ha Moszkva teljesíte­né a Peking által támasztott felté­teleket. Hogyan módosítaná egy esetle­ges kínai-szovjet olvadás Viet­nam viszonyát a két országhoz, tette fel a kérdést a Newsweek című amerikai hetilap Pham Van Dong vietnami miniszterelnöknek. „Bármely két ország között nor­malizálódjék a viszony, ez mindig az adott két országra vonatkozik. Egy kínai-szovjet olvadás azon­ban kedvezően hathatna Ázsia békéjére és biztonságára, ezért mi szívesen fogadnánk“ - válaszolta a miniszterelnök. Nos olvadásról, látványos köze­ledésről ez alkalommal sem be­szélhetünk. Az azonban hozzá tartozik Ivan Arhipov kínai látoga­tásának értékeléséhez, hogy Moszkvában egészében véve hasznosnak, eredményesnek, az ott felsorakoztatott „akadályokat“ viszont mesterségesnek tartják. A szovjet álláspont változatlan: nem más országok kárára, hanem egymás érdekeinek tiszteletben tartásával kell törekedni a szovjet -kínai viszony javítására. Pekingi vélemény szerint a nézetkülönb­ségeknek nem szabad akadályoz­niuk a közeledést olyan területe­ken, ahol a közeledés lehetséges. Arhipov pekingi útja is bizonyítot­ta, hogy van ilyen terület - és nem is keves. KOVÁCS ILONA ÚJ FORDULAT A HAINBURGI ERŐMÚ ÜGYÉBEN (ČSTK) - A Hainburg mellett tervezett vízierómű körüli vita teg­nap új fordulatot vett. A közigaz­gatási bíróság ugyanis a Nemzet­közi Környezetvédelmi Alap pana­sza nyomán úgy döntött, hogy a további tárgyalásokig az ottani ártéri erdő területén nem irthatják a fákat. A bíróság azzal indokolja döntését, hogy az erőműépítési munkálatok tulajdonképpeni meg­kezdéséhez a legfelsőbb vízgaz­dálkodási szerv egyértelmű enge­délyére van szükség, ami minded­dig még hiányzik. Jogi szempontból a tegnapi bí­rósági rendelkezés ugyan nem je­lent döntést az ügyben, azonban minden esetre egy hónappal, sőt talán egy egész évvel is elodáz­hatja az építési munkálatok meg­kezdését. A kormányzó Osztrák Szocialis­ta Párt elnöksége tegnap délután rendkívüli ülésen foglalkozott az erőműépítés kérdésében követen­dő magatartással. A koalíciós Sza­baddemokrata Párt szűkebb ve­zetősége ugyancsak tegnap szin­tén erről tárgyalt. Az osztrák kor­mány ma rendkívüli ülésen vitatja meg a hainburgi vízierómű ügyét. Miközben az erőmű ügye fe­szült belpolitikai helyzetet idézett elő, a kormánypárt fegyelmi eljá­rást akar indítani két tagja, Frieda Meissner és Günther Nenning újságírók ellen, akik kezdettől fog­va támogatták az erőmű építését ellenző mozgalmat. Az utóbbi egyúttal az újságírók szakszerve­zetének elnöke is és azt követeli, hogy Kari Blech belügyminiszter ellen induljon eljárás, aki szerinte ártott a párt tekintélyének azzal, hogy rendőri alakulatokat vezé­nyelt a hainburgi völgybe, amelyek ártatlan emberekre támadtak. Hollandia Révkalauzok sztrájkja (ČSTK) - A három legnagyobb holland kikötő, Rotterdam, Ams­terdam és Vlissingen révkalauzai mindaddig nem hajlandók éjszaka és hétvégeken szolgálatuk teljesí­tésére, amíg nem vonják vissza a fizetésük csökkentését előirány­zó döntést. A holland közlekedési minisztérium közölte, hogy vádat emel a sztrájkoló révkalauzok el­len. A munkabeszüntetés követ­keztében az említett három kikötő­ben 69 hajó vesztegel.

Next

/
Oldalképek
Tartalom