Új Szó, 1985. január (38. évfolyam, 1-26. szám)

1985-01-17 / 14. szám, csütörtök

Emlékeiből szól hozzánk DÉNES ZSÓFIA SZÁZADÉVE Valami meghatározhatatlan mágnesesség vonz az idő mind fizikai, mind emberi lényegének a megragadásához. Az idő emberi léptékű, kétértelmű meghatározá­saként a kor, az ezt szellemközeli- ségbe hozó kortársiság vágyása, tudása és jelenlétem így megsok­szorozódó lehetősége táplálja ezt az atomi mélységből feltörő ener­giát. Nem véletlen tehát, hogy a most saját századát búcsúztató Dénes Zsófiáról legszívesebben népmesét írnék. Olyan irodalmi műfajt, amelyben a tudósok sze­rint a népek kollektív emlékezete, a történelem folyamának emberi léptékű vetületei mutathatók ki. Mert az ó alakja, az ó élete már népmesei hősökével vetekszik. Az egykor a történelem hegyeit meg­mozgató óriások kortársa volt ő. Mindenekelőtt Ady Endréé, akiről annyit írt, s úgy, hogy filoszok vitáztak vele. Ó pedig mindenek­előtt a saját kortársi, embertársi igazát, a dokumentumok rideg tényszerűsége fölött álló kiküzdött, megszenvedett és mindenekelőtt a lelkében érzett igazát mutatta fel. Legutóbbi könyvében, a Talán Hellász küldött-ben, amely egy hozzá írt Ady-vers címét idézi, éppen a tévhitek, a tapintatlan vá­dak ellen adja közre Ady, Csinsz­ka és saját leveleit. Mindenütt ott árad, ömlik, zuhog a század, a kor - az idő. Eleven emberi jelenléte a nagyok kortár­saivá szenteli könyveinek olvasóit. Mint hírnök él köztünk, aki emlé­keiből szól hozzánk, s az idő em­beri léptékű játéka egy évszázadot forgatott ki élete kockáján. És ő ajándékoz, önmagát és az élt, a formált történelmet, Ady Endrét, az embert, a költőt, a szeretett Szalatnyay József festménye Dé­nes Zsófiáról férfit. Az Élet helyett órák című, Adyról 1939-ben írt első könyvé­nek 1967-ben megjelent újbóli kia­dásának előszavában írja: ,,Őszinte írás, bevallom: vad és merész, mert nem alkuszom, nem festek át, és nem kertelek. Ady elbírja a teljes igazságot. Mert az ó világa és emberi jelentkezése, sok megpróbáltatásával együtt, úgy, ahogy elénk állt, minden sab­lonmértéknél nagyobb szeretetet érdemel. “ De nemcsak ez számunkra Dé­nes Zsófia, akit egykor Ady Endré­vel együtt az idő is menyasszo­nyává fogadott. Az idő, a történe­lem egy évszázada, az emberiség legeslegújabb kora. Mint a nép­mesék hősei, ó is magában, egyé­niségében hordozza a század minden kincsét, amit a két világ­égéstől sújtva is teremtett az em­ber. A Szivárvány és a Párizsi körhinta című köteteinek 1979- ben újból megjelent együttes kia­dásában erről a hol egekig fele­melő, hol sárba taposó századról ir. Nagy találkozásaira emlékezik a tízes évek elejének Párizsából, Közép-Európájából, Magyar Ta­nácsköztársaság leverése utáni bécsi emigrációból, a két háború közötti Európából. így avat be, így szentel fel a kortársi szerepre, mert írásainak közvetlensége, az élmény leírásának eleven időtlen­sége felemel. Ennyire tiszteli olva­sóját, ennyire szereti. Egyik tévéinterjújában mondta, hogy minden újabb nap ajándék számára. A teljes emberi lét aján­déka. Nem tudom, ki hogy van ezzel, de számomra megtisztelte­tés, hogy könyvei által az ő felava­tott kortársa lehetek, s az idő fizi­kai korlátait legyőzve kortársa azoknak, akiknek arca és szelle­me nyomot hagyott a velük talál­kozó író-asszonyon. Egy írónak olyan emlékei ezek, amelyek nemzeti kincsszámba vétettek. Ehhez méltó kívánsága is, amelyet az Élet és Irodalom 1984. karácsonyi számában tett közzé: ,,Szeretném, ha századik szüle­tésnapomra kialudna mindenütt, minden népben és emberben a fé­lelem és a gyűlölet lángja. És az elkövetkező századokra a béke és szeretet szivárványa ülne ki az égre." Lám ebben a születésnapi ajándék-óhajtásban is benne az adakozás, hiszen kinek másnak kíván békességet, szeretetet, ha nem nekünk: kortársainak. DUSZA ISTVÁN CSEH KULTURÁLIS MOZAIK ,Smetana zenéje bennünk van...1 Az elmúlt év rendkívülien bősé­ges volt cseh zenei évfordulókban. Nemcsak a hazai, de a nemzetkö­zi zenei élet is megemlékezett a cseh nemzeti zene alapítója, Bedfich Smetana születésének 160., halálának 100. évfordulójá­ról, s Antonin Dvoŕák halálának 80. évfordulójáról. De 1984-re esett a cseh zenekultúra számos más kiválóságának - Bohuslav Matéj Černohorský, Vilém Blodek, Leoš Janáček, Terezie Stolzová, Josef Bohuslav Foerster, Vitézs- lav Novák, Josef Suk, Oskar Ned­bal, Bohuslav Martinu, E. F. Buri- an, Václav Dobiáš és több más zeneszerző, előadóművész, to­vábbá zenekar, zenetudományi intézmény jubileuma. Érthető te­hát, hogy az illetékesek 1984-et a cseh zene évének nyilvánították. Elérkezett a mérlegvonás ideje. Dr. Václav Holzknecht, a kiváló cseh zenetudós, a cseh zenei élet nagy tiszteletnek örvendő szerve­zője az év végén így jellemezte a maga nemében páratlan zenei eseménysorozatot:- Nagyszerű zenei események­nek lehettünk tanúi, de főként az okozott meglepetést, hogy ezek az események nemcsak Prágára, hanem szinte az egész országra kiterjedtek. Meggyőződhettünk ar­ról, hogy zenei életünk valóban gazdag; a komolyzene iránt az egész országban nagy az érdeklő­dés. Smetana zenéje ma is elvá­laszthatatlan alkotóeleme életünk­nek - ez a zene bennünk él. A prágai Nemzeti Színház Smetana valamennyi operáját be­mutatta, a Supraphon hanglemez- kiadó vállalat pedig 44 lemezen kiadta Smetana egész életművét. A nagy zeneköltő tisztelőinek ha­talmas tábora legnagyobb örömé­re 1984-ben Prága Smetana- szobrot is kapott. Poličkában Bo­huslav Martinúra méltó síremlék, Prágában mellszobor emlékeztet immár... Nagy figyelmet szentelt a cseh zene évének a rádió és a televízió is. Különösen a tévé Képek a cseh zene történetéből című ciklusa váltott ki nagy érdeklődést ország­szerte. A cseh zene évének mérlege nagyon kedvező. Nemcsak a cseh zenekultúra nagy hagyományairól tanúskodik ez a megállapítás, ha­nem arról is, hogy a múlt öröksé­gének ápolása meghozza az eredményeket, hozzájárulhat mű­velődéspolitikai céljaink kiteljese­déséhez. A zene ma is nagyszerű tettekre össztönözhet, szebbé te­heti életünket. A brnói színház centenáriuma December elején ünnepelte fennállásának 100. évfordulóját a brnói színház. A morva metropo­lisban jóval nehezebb körülmé­nyek közt jöhetett létre egy önálló cseh színház, mint Prágában. El­ső épülete is egy átalakított ven­déglő, illetve táncház volt, s csak a későbbiek során jutottak mél­tóbb hajlékhoz. A mai brnói Állami Színháznak van opera-, drámai, balett- és daljáték (operett és mu­sical) együttese, s legújabban két stúdiószínpaddal bővült: A Divadlo na provázku (Zsinegen függő színház) néven ismert és a Haná tájegység központjában, Prosté- jovban létrehozott Hanácké divad­lo színházzal. A brnói színház az elmúlt száz esztendő alatt nem­egyszer töltötte be a hangadó sze­repét a cseh kultúrában, pl. a hú­szas években a Janáőek-művek színrevitelével, a harmincas évek­ben a szovjet drámairodalom leg­javának bemutatásával, húsz év­vel ezelőtt pedig híres Brecht-mű- soraikkal stb. A brnói Állami Színház öt együttesével az ország legna­gyobb színházai közé tartozik. Az operatársulat ma a modern Janá­ček Színházban, a dalszínház a régi brnói Redutban, s a drámai együttes a Mahen Színházban ka­pott hajlékot. Az említett Divadlo na provázku, különösen a fiatal színházlátogatók körében örvend nagy érdeklődésnek. Boleslav Po- livka pantomimszinész összeállítá­sai a humanizmus és az emberi összetartozás eszméjét hirdetik. A prostéjovi Hanácké divadlo tö­rekvéseinek fókuszában viszont a mai nemzedékek önvallomása áll. Dr. štépán Vlašín professzor, neves irodalomtörténész a jubile­um alkalmából írt cikkében a brnói színházak legégetőbb gondját - s ez vonatkozik más városok színházaira is - egy kiváló, alkotói, drámaírói háttér hiányában jelölte meg. „Ilyen háttér nélkül aligha képzelhető el pezsgő színházi élet, s csupán a klasszikusok szín- reviteléből nem élhetünk, ha nem kívánjuk, hogy az aktuális, mához szóló művészetből múzeum le­gyen.“ Évforduló A CSSZK-ban megjelenő lapok szinte kivétel nélkül megemlékez­tek a cseh nemzeti himnusz szüle­tésének 150. évfordulójáról. A himnusz létrejötte szorosan összefügg a cseh nép hazafias törekvéseivel, nemzeti öntudatá­nak erősödésével 1834. decem­ber 21 -én a prágai Rendi Színház­ban került sor Josef Kajetán Tyl, a cseh nemzeti színjátszás egyik megalapozója Fidlovačka (Cinco- gó) című darabjának bemutatásá­ra. A színmű énekszámaihoz a ze­nét František Škroup komponálta. A darab negyedik felvonásában egy vak hegedűs lép a színre, s szívhez szóló bensőséges dalt énekel a szülőföld, a haza tájairól. A Kde domov műj kezdetű dal annyira megtetszett a közönség­nek, hogy szüntelenül megismét­lését követelte. A darabot, kifeje­ző hazafias szelleme és a nemze­tüket megtagadó, elnemzetietle- nedett úri osztály ellen irányuló éle miatt az első ismétlés után leve­szik a műsorról. Ám, a benne felhangzott csodálatos dal, a Kde domov műj maghódítja az egész cseh nemzetet, sőt, eljut a külföl­dön élő csehek közé is. Cseh­országban akkoriban ez a dal nem hiányozhatott egyetlen hazafias ünnepség, társadalmi megmozdu­lás ünnepi műsorából. Évtizedek­kel később felmerült olyan elgon­dolás is, hogy Bedrich Smetana alkosson új himnuszt. A cseh nemzeti zene megalapítója azon­ban így utasítja vissza az ajánla­tot: - Amely dalt a nép önmaga emelt himnusszá, továbbra is az legyen a nemzet himnusza! S így is lett. SOMOGYI MÁTYÁS Néhány évvel ezelőtt lapunk hasábjain is foglalkoztunk a Vár- gedei (Hodejov) Alapiskolában uralkodó áldatlan állapotokkal; az égető helyhiánnyal, s a magyar osztályok sajátos problémájával, a cigánytanulók egy részének is­kolakerülésével. Jobbító szándé­kú tervek és elképzelések foglal­koztatták akkor az iskola vezetőit. Megvalósulásukról beszélgettünk Ondrejcsák József igazgatóhe­lyettessel.- Sajnos, nem sok változott ná­lunk az elmúlt két-három eszten­dőben; gondjaink nem szűntek meg, sőt szaporodtak. Az iskolai étkezde és konyha korábban egy roskadozó, múlt századbeli épület­ben kapott helyet, s üzemeltetése az utóbbi időben már-már életve­szélyessé vált. A járási közegész­ségügyi intézet döntése tulajdon­képpen senkit sem lepett meg, amikor ajtaját bezáratták. A legége­tőbb tatarozási munkák elvégzé­sét követően - jobb híján - azon­ban újra engedélyezték működé­sét. A hatvan személy étkezteté­sére tervezett helyiségben most már 180 tanuló préselődik össze, s legalább harminc tanulónak nagy szüksége lenne még a me­leg ebédre, hiszen bejárók és csak az esti órákban érkeznek haza. A jnb illetékes bizottságának egy korábbi határozata értelmében a cigánygyermekek számára is biztosítani kellene az iskolai ét­keztetést, nos ennek a határozat­nak sem tudunk eleget tenni. Nem javultak az oktató-nevelő munka feltételei sem; napközi ott­honunk négy tantermet foglal el, s működése zavarja a szomszé­dos termekben folyó oktatást. A szakköri tevékenység pedig az iskola falain kívül szorult. A zene oktatása a folyosón történik, a képzőművészeti szakkörök pe­dig még mostohább körülmények között dolgoznak. Az iskolai étkez­de építését a legújabb változat szerint egy kassai (Košice) cég vállalta el, s - ha igaz - az alapo­zási munkákat már a jövő tavasz- szal megkezdik. A tornaterem épí­téséről még ennyit sem mondha­tok, mindenesetre a könnyűszer­kezetes épület vasvázát már vagy 6-7 esztendeje leszállították, s azóta rozsda marja, idő kérdése csak, mikor megy teljesen tönkre.- A körülmények tehát nem kedveznek az oktató-nevelő mun­kának... ­- Nem bizony. Ráadásul a ma­gyar osztályok 190 tanulója közül 104 cigányszármazású, s közülük sok az iskolakerülő, jelentős há­nyadukkal nem lehet hatékony pe­dagógiai munkát végezni. Sok mindennel próbálkoztunk legalább a rendszeres iskolalátogatás biz­tosítása érdekében, sajnos né­hány családnál még a közbizton­sági szervek sem tudnak ered­ményt elérni. Meggyőződésünk, hogy az iskola megfelelő szociális ellátottsága esetén a mi erőfeszí­téseink is elegendők lennének. Egyébként ami az eredményeinket illeti, nincs szégyellnivalónk, hi­szen a felettes szervek legutóbbi értékelése szerint a járás 25 isko­lája között a 11. helyen állunk, s végzős tanulóink megállják he­lyüket mind a középiskolákban, mind a szakmunkásképző intéze­tekben. Legtehetségesebb tanuló­ink pedig egy sor jó olimpiai helye­zéssel örvendeztettek meg ben­nünket. Hagyományosan jól sze­repelnek növendékeink a fizikai olimpián, a kiejtési és a szavaló­versenyeken. Bohó Beáta például eljutott az országos döntőig, s jól képviselték iskolánk színeit a raj­zolók, festők is. A batikolásban a legjobbak vagyunk a járásban, korábban pedig az alufóliával ügyeskedő gyerekek szereztek babérokat. Akadnak tehetséges sportolók is, futásban például volt egy járási bajnokunk is.- A sportot a következő hóna­pok során mindenekelőtt a sparta­kiád jelenti majd az iskola tanulói számára. Vajon a mostoha körül­mények között is eleget tudnak-e tenni az elvárásoknak? - kérdez­tem Tóth Vilmos testnevelő tanár­tól, aki egy fiúcsoportot készít fel a bemutatóra.- Amíg csak az időjárás enged­te, az iskola közelében lévő kézi- labda-pályán gyakoroltunk, most pedig a folyosón folytatjuk a felké­szülést. Rövidesen elkészül az is­kola közelében a művelődési ház, s ennek nagyterme alkalmas lesz a gyakorlásra is. A helyi és az ajnácskői (Hajnáčka) körzeti be­mutatóra a legkisebbek közül hú­szán készülnek, a II. és a IV. osztályokban a fiúk és a lányok közül egyaránt 32-32 tanuló gya­korol, az V—VIII. osztályos tanulók közül pedig hatvannégyen kap­csolódtak be a közvetlen felkészü­lésbe. Persze télen és tavasszal több sportrendezvényt is tartunk a spartakiád jegyében; ezeken az iskola valamennyi tanulója részt vesz. A legutóbbi felmérésből egyébként arra következtethe­tünk, hogy nem lesz gond a májusi bemutatókon. Amint az elhangzottakból is ki­derül, Várgedén a helyzet szinte változatlan. Nehéz körülmények között dolgoznak a pedagógusok, s nem is eredménytelenül. De az előrelépéshez, az oktatás színvo­nalának emeléséhez immár elen­gedhetetlenül szükség lenne a kellő munkafeltételek megte­remtésére. De vajon belátható időn belül lehet-e ezzel számolni? A kérdés­re Galamb Ernőnél, az SZLKP rimaszombati (Rimavská Sobota) járási bizottsága ideológiai osztá­lyának oktatási kérdésekkel meg­bízott munkatársánál kerestünk választ.-Természetesen tudomásom van a várgedei alapislolában ural­kodó állapotokról, hiszen bizottsá­gunkban nem is olyan régen fog­lalkoztunk az üggyel. A riportban elhangzottak helytállóak - még ha a bajok sajnos nem is egyediek. Hasonló a helyzet például Rima- szécsen (Rimavská Seč) is, ahol az oktatási szervek mentőakciója révén már az idén elkezdődhet az iskolabővítés. A várgedei étkezde építése a tervek szerint nyomban ezután kezdődik, s azért nem ko­rábban, mert tavaly sem a beruhá­zásokhoz szükséges pénz, sem kivitelező nem állt rendelkezé­sünkre. A tornaterem kérdése jó­val egyértelműbb. Legjobb tudo­másom szerint ennek építését an­nak idején Z akcióban kellett volna elkezdeni, s hogy nem így történt, ez elsősorban a helyi embereken múlott - beleértve az iskola és a falu vezetését is. A jelenlegi helyzet sem egyik napról a másikra alakult ki, aligha­nem több mint egy évtizedes mu­lasztás következménye. Korábban természetesen lehetőség nyílt vol­na iskolabővítésre, étkezde- és tornaterem építésre. Azokban a községekben, amelyekben ezt szorgalmazták az illetékesek - s a lakosság sem tagadta meg a segítséget - mindezek megvaló­sultak. Azt hiszem, Galamb Ernő sza­vai rávilágítottak az érem másik oldalára is. És így már mi is sok mindent másképp látunk. HACSI ATTILA A történelmi évforduló jegyében Ma bemutató a Thália Színpadon Ma este mutatja be a Magyar Területi Színház kassai (Košice) Thália Színpada Karinthy Ferenc Gellérthegyi álmok című drámáját. Az előadást Horváth Lajos ren­dezte; aki mindenekelőtt a társulat fiatal tagjainak teremtett lehetősé­get alkotó erőik, tehetségük kipró­bálására. A drámát kettős szerep- osztásban játsszák. Az első vál­tozatban Pólós Árpád és Danyi Irén alakítja a Fiú, illetve a Lány szerepét. A másikban Bajcsi La­jost és Pesti Ildikót láthatja a kö­zönség. A díszletet és a jelmeze­ket Platzner Tibor tervezte. Karinthy Ferenc drámája két fi­atal véletlen találkozása kapcsán vall a legnemesebb erkölcsi érté­kekről, a humánumról, a háborúel­lenességről. A szerző legismer­tebb és külfölön is legtöbbször játszott antifasiszta drámáját a színház a felszabadulás 40. év­fordulójának tiszteletére mutatja be. (d-n) ÚJ SZÚ 1985. I. 17. Az érem két oldala Várgedén a helyzet (szinte) változatlan

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom