Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1984. július-december (17. évfolyam, 27-52. szám)

1984-07-27 / 30. szám

K ■* «fc r Jan Vladislav A kisfiú és a- Hallgassátok meg, mi történt egy kisfiúval. Sötét téli este volt, kint erősen fagyott, a kéményben süvített a szél, a kisfiú a tűz­hely előtt ült, és nézte, ho­gyan röpdösnek a szikrák és csapkodnak a lángok. Egye­dül volt otthon, az édesany­jának el kellett mennie vala­hová, a kisfiának pedig meg­parancsolta, hogy feküdjön le és aludjon. Ám a fiúcska nem feküdt le és nem aludt. Alighogy az édesanyja be­csukta maga után az ajtót, kimászott az ágyból, és háló­ingben a tűzhely elé ült. Sokáig üldögélt ott, talán már éjfél is lehetett, hiszen már csupán attól, hogy a tűz­be bámult, karikák képződ­tek a szeme előtt. Éppen ab­ban a pillanatban, amikor fel akart állni, hogy mégiscsak elmegy lefeküdni, a kémény­ben megzörrent valami, a lángok egy pillanatra ela­ludtak, és a kandallóból ki­ugrott valami. Egy pici, egé­szen picike leány volt, talán még egy arasznál sem lehe­tett nagyobb. A haja ezüst­szőke volt, a szeme zöld, mint a fű, az orcája pedig mint a rózsa. A fiú elcsodálkozott:- Te meg ki vagy? A kisleány felkacagott és csilingelő tiszta hangon így szólt:- Ki volnék? Én. És kicso­da vagy te?- Én is én! - mondta a fi­úcska, hogy visszafizessen a leánykának, mert azt gon­dolta, hogy tréfál vele. A leányka mintha ezt nem hallotta volna.- Gyere, játsszunk együtt- mondta a fiúnak, és körbe­futott a szobában. Sokáig fogócskáztak, bú- jócskáztak, aztán zálogosdit és ki tudja, mi mindent ját­szottak. Aztán megint leültek a tűz­hely mellé, és a leányka ál­latkákat meg fákat, meg em­bereket gyúrt a hamuból, és- minden kis teremtmény, amit csinált, ide-oda moz­gott és futkosott, mintha élt volna, míg csak megint porrá / J líTji/ — ll ®lli i ■ H MimxÚ fl 11 Ülllll Vb I m I I JI j I |l ffi (■ jl I \ I I I I jl V tündérlányka nem morzsolta az ujjai kö­zött. Közben a kandallóban a tűz lassan elhamvadt. Ami­kor ezt a kisfiú észrevette, fogott néhány darab fát, rá­vetette a parázsra, és a ha­mut oldalra kaparta a ku- taccsal. De jajj! Amint kapar- gatta a hamut, hirtelen kipat­tant belőle egy izzó parázs és egyenesen a leányka lá­bára esett. A kisleány rette­netesen kiabálni kezdett:-Anyukám, édesanyám! Ekkor a kéményből iszo­nyatos sikoltás hallatszott. A fiúcska megrettent és be­ugrott a sarokba. A kandalló­ból olyan hang tört elé, mint amikor felüvölt a szél:-Mi van veled, gyerme­kem? Ki bántott?- Én! Én! - kiáltotta a le­ányka.- Kicsoda? — sikította is­mét az iszonyatos hang.- Én, anyukám! Én!- kiál­totta a leányka.- Akkor miért jajgatsz annyira, ha te magad voltál? - szólalt meg a sikító hang harmadszor is. És a kandal­lóban váratlanul egy hosszú, félelmetesen hosszú kéz je­lent meg, fülön ragadta a le­ánykát, és a kéményen ke­resztül kihúzta. A kisfiú úgy állt a sarok­ban, mintha kővé meredt volna, s még szusszanni sem mert. Addig el nem mozdult onnét, amíg haza nem érkezett az édesanyja. Amikor mindezt elmondta neki, az édesanyja nem akar­ta elhinni.- Ez mind azért van, mert nem fogadtál szót és nem feküdtél le, ahogyan illett volna. Biztosan elaludtál a tűzhely fnellett és valamit álmodtál. Legalább máskor majd szót fogadsz! És tudjátok, hogy igaza volt az édesanyjának?! A kisfiú máskor nem mászott ki az ágyából, amikor az édesanyjának este valahová el kellett mennie. Félt, hogy a hosszú, félelmetes hosszú kéz egyszer fülénél fogva öt is kiráncigálja a kéményen keresztül. Kövesdi János fordítása ■i WM M ■ ■§ ■■■ ■■■■■■■■ HU BHJBi Mi Mi ■ ■■ ■■■■ Hihetetlenül hangzik, de igaz: a ma élő egyik legnagyobb állat, a krokodil is bekerült a Fekete könyvbe, melyet Földünk veszélyeztetett állatai­ról ad ki a természetvédők nemzetközi szövet­sége. Be kellett kerülnie, annak ellenére, hogy hatalmas élőlényről van szó. Az állatvilágban csak az elefánt, a viziló és a cápa veszélyezteti életét. Körülbelül kétszáz millió évvel ezelőtt már létezett, vagyis bolygónk egyik legősibb lakója, túlélte a jégkorszakot is. Több zoológus feltételezi, hogy a krokodilok, az amerikai alligátor kivételével, nem érik meg a 2000. évet. Ausztrália partjainál millió számra éltek valamikor, ma alig 5000-en. Az Orinoko folyó az utolsó háromszáz kajmán otthona. Szi­ámi krokodilokat és kínai alligátorokat pedig már csak az állatkertekben látni. Nagymérvű megfogyatkozásuknak, pusztulá­suknak oka - az ember. De csak a második Bonaparte Napóleon hiúságáról sok történet szól. Az egyik szerint egy napon kihallgatáson fogadta Amellhon történetírót, a Francia Akadémia tagját. A császár így fogadta vendégét:- ön tehát a híres Aneillon úr. .?- Igenis, felség. Amellhon vagyok.- Igen, igen, természetesen. Ugye, ön írta meg Lebon római történetének folytatását?- Igenis, felség. Én írtam meg Lebeau történeté­nek a folytatását...- Igen, persze. Konstantinápolynak az arabok által történt elfoglalásáig, 1453-ban.- Úgy van, felség. A törökök által, 1449-ben... Amikor a kihallgatás véget ért, Amellhon így mesélt erről a barátainak:- Csodálatosan nagy a császár tudása! És min­denre pontosan emlékszik! Az ember semmi újat nem tud mondani neki. A. I. világháború utáni időktől, amikor valaki kitalálta, hogy a krokodilbörön jól lehet keresni: kezdtek belőle táskát, cipót, különféle emléktárgyakat készíteni. Divat lett a krokodilbőr. A vállalkozók möhó- sága nyomán kegyetlen és meggondolatlan va­dászat kezdődött, pusztultak a krokodilok. Re-- kordok születtek: például egy amerikai vadász fél év alatt 12 000 krokodilt lőtt le a Fülöp- szigetek-i Mindanaón. A krokodilbőrön ugyancsak jól keresnek az orvvadászok, akik még az Egyesült Államok nemzeti parkjaiba is behatolnak, valamint Afri­kában az ugandai nemzeti parkba, ahol a nílusi krokodil él. A vadászathoz nemegyszer sportre­pülőgépeket, motorcsónakokat is igénybe vesznek. x Floridán nem mindennapi látvány a turisták számára az a néhány hatalmas krokodilhason­más, amely plasztikus anyagokból készült, ijesztő fogakat mutatva a nyitott szájban. Ezek egészen biztosan megérik a 2000. évet, annál is inkább, mivel nem gond újabbakat gyártani, akár fényképről. Az mindenképpen kérdéses, hogy megéri-e a krokodilok valamennyi fajtája a 2000. évet. ns Tóth László 1- Van gól, van gól? - kérdi egy angol.- Nincs gól, mert a kapus véd. Svéd. 2. Tobzódik a szurkoló, ha a csatár nagy gólt ló. Gól ezúttal mégsem lett, mert labdához ért egy lett.- Szöglet! 3. / Száll a labda befele:- Hajrá, fiúk, bumm, bele! Kiabál a sarki hentes:- Tizenegyes, tizenegyes! A cipész meg: - Ó, te, ó, te! - mert a csatár mellé lőtte. 4 Nulla, nulla, ó, be kár, a csatának vége már. Üresen kong a pálya, csak a foci bírája * száguldoz’ a zöld gyepen, s a kapunál hirtelen a labdába rúg nagyot, aztán sípol vagy hatot. < KÖZMONDÁSOK A SZERENCSÉRŐL • A szerencsét olykor meg­találjuk, de még többször elve­szítjük. • Akinek szerencséje van, azért sokat harcolhatott, de ke­veset dolgozott. • Egy hajszálnyi szerencse többet húz rajtunk, mint száz ló. Próbáljunk ki egy nagyon egyszerű kísérletet: vegyük fel magnetofonszalagra saját be­szédünket, és hallgassuk azt meg; Kivétel nélkül minden­kinek feltűnik, hogy milyen fur­csa, teljesen szokatlan szín­ben hallja saját hangját. Erre • Ha valakinek szerencséje van, az másnak balul üt ki. • Ahogy serénykedsz, olyan lesz a szerencséd. • A szerencse és az üveg milyen könnyen eltörik. • A szerencse többször ránk nevet, de végül egyszer kinevet bennünket. mondjuk, hogy rossz „mikro­fon hangunk“ van, de többnyi­re a készülék tökéletlenségére fogjuk a „hangtorzítást“. Pedig ha jól utánanézünk a dolog­nak, a magnetofon valóban azt a hangot rögzíti, amelyet kiej­tünk a szánkon. De miért nem észlelünk változást egy másik személy hangját hallva? A jelenség pontos megérté­séhez szintén a fizikához kell fordulnunk. Ugyanis, amikor beszélgetés során hangunkat halljuk, az nemcsak a szánkról jut el a fülünkbe, hanem az ún. csontvezetéses hallás útján is. Ez utóbbit belső hallásnak is szokás nevezni, a hang itt úgy jut fülünkbe, hogy amikor a hangszálak megrezegtetik • Aki nem fogja meg a sze­rencséjét, ha teheti, nem kapja meg, amikor akarja. • Nem mindenki szeren­csés, akinek szerencséje van. • Egyszer a szerencse minden ajtó elé odaáll. • A szerencsét utol kell ér­ni, meg kell hódítani. a levegőt, egyúttal a száj üreg csontjait is rezgésbe hozzák. Ezeken a csontokon keresztül (szilárd testek sokkal jobban vezetik a hangot, mint a leve­gő) jut el a rezgés a fülünkben lévő „üllő“ és „kalapács“ ne­vű csontocskákhoz, amelyek azután közvetítik a hangot (ill. a rezgést) az agyba. összegezve tehát: beszé­dünket kétféle: „úton” halljuk. A magnetofon felvételen kizá­rólag a megrezegtetett levegő által keltett hang rögzül. Ezért furcsa mindenkinek a saját hangja hangszalagról, míg a máséban semmi furcsát nem tapasztalunk. BODŐK ZSIGMOND LÁTNI, AZ NEM ANNYI, MINT BÁMÉSZ­KODNI. Brecht 1. Lehet elsőéves egyetemi hallgató. Lehet hosszúlábú madár. 2. Lehet szépen szóló hangszer. Lehet illatos virág. 3. Lehet balatoni hal. Lehet ruhaakasztó. 4. Lehet írószer. Lehet sziget. 5. Lehet evőeszközöm. Lehet kertes házam. Lehet zivatar kísé­rője. 6. Lehet, hogy teázáshoz tartozó műveletet végez. Lehet népi ruhadarab. 7. Lehet talpakon csúszó jármű. Lehet, hogy sajnál. MEGFEJTÉS A július 13-i számunkban kö­zölt feladatok megfejtése: 3, 8, 9; lajhár, mormota, kutya, tigris, bakkecske, nyúl, róka, orosz­lán, szarka, csiga, zerge, med­ve, csacsi, macska, macska, sakál, görény, farkas, hangya vagy méhecske, bárány. Nyer­tesek: Vincze Ingrid, Zone (Türen); Bozenik István és Miklós, Balázsfa (Blazov); Ja­kab Erika, Ptruksa; rfj. Hilkó Károly, Ipolyság (Sahy); Dö­mötör János, Komárom (Ko- márno). KOCKATALANY Melyik kocka palástja van szétterítve? ÚJ SZÚ 18 1984. VII. 27.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom