Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1984. július-december (17. évfolyam, 27-52. szám)
1984-07-06 / 27. szám
a végzősök tablói sorakoznak, majd a legjobb tanulók arcképei. A lépcsőházban és a folyosók falain sok-sok elismerő oklevél tanúskodik arról, ügyes diákok vannak a faluban. Július Kuruc példás tanító, az iskola igazgatója elégedetten szólt eredményeikről.-Annak örülünk a leginkább, hogy nyolcadikosaink közül mindenkit felvettek oda, ahová jelentkezett. Ez az egész kollektíva sikere. A gyerekek nemcsak a tanulásban állják meg helyüket. Sokrétű az iskolán kívül végzett szakköri munkájuk is. Két világnézeti kört látogatnak, az énekkar tagjai, Drahomíra Blasková vezetésével a polgári ügyek testületének munkájába is bekapcsolódnak, sokat szerepelnek a különböző szertartásokon. A műszaki érdeklődésű tanulók körét Karol Pinter ■ irányítja. A Helena Janíková vezette barátság klub külön elismerést érdemel. Tagjainak többsége szovjet pionírokkal levelez. Ezeknek a barátságoknak története van. Az iskola megnyitásakor jelen volt Viktor Makszimov kapitány, egykori partizánparancsnok^Skycov tiszteletbeli lakosa. Ő vitte az első üdvözleteket, leveleket a szovjet gyerekeknek. Azóta folyik a levélcsere: tájékoztatják egymást életükről, a pionírszervezet tevékenységéről. Az igazgató a sportolókra a legbüszkébb. Van is oka rá. Különböző versenyeken öregbítik az iskola jó hírnevét. A sífutók sikerei különösen kiemelkedők. Nekik Július Kuruc a vezetőjük. Nagy lelkesedéssel, odaadással jár a gyerekekkel a környék havas hegyoldalaira. A szülőket is sikerült beszerveznie, először segítőként, később ók is aktívan részt vettek a téli túrákon. — Úgy igyekszünk tanulóinkat nevelni, hogy helytálljanak az életben, örülünk sikereiknek, s annak is, ha az elköltözők benéznek hozzánk néha-néha, hogyan élünk, dolgozunk, örülünk, ha látjuk, nem feledkeznek meg szülőfalujukról, melynek szomorú múltja, de szép jelene van -mondotta búcsúzóul Július Kuruc. DEÁK TERÉZ • Az újjáépült Skycov Óvoda, iskola, művelődési ház, a forradalmi hagyományok emlékszobái, honvédelmi ház, bevásárlóközpont és egyéb közhasznú létesítmények épültek a községben, melyek a lakosság kényelmét, igényeit szolgálják.- Az eredményeink még nem jelentik azt, hogy gondtalanul élünk - folytatta Vlasta Paulovlcová. - Az erősen megrongált kastély rendbetétele már évek óta várat magára. Pedig ha sikerülne a tatarozása ifjúsági klubot, szertartástermet, könyvtárat és még mást is elhelyezhetnénk ott. Sok utánjárást igényelt, míg a falu központjában egy régi ház lebontásához megkaptuk az engedélyt. Helyén az emlékmű környékét szeretnénk méltóképpen elrendezni. AZ IFJÚSÁG MÉLTÓ ELŐDEIHEZ 1963-ig csak az alsó tagozatosok jártak helyben iskolába. Akkor készült el az új épület. Igaz, az első tanévben közel 300 gyerek jött ide reggelente, ma már alig fele a számuk. A tágas folyosón emberek élnek itt. Az idősebbek közül még sokan jól emlékeznek a második világháború szörnyűségeire. 1945. március 12-16-a nem törölhető ki emlékezetükből. A túlerőben levő fasiszta ellenség lerohanta a falut, a lakosságot kiűzték onnan. Tizenhárom férfit koncentrációs táborba hurcoltak el. Amikor kiürítették a községet, felgyújtották: 226 lakóház égett le. S hogy mi maradt meg? A templom, a papiak, az iskola, az üzlet és a véletlennek köszönhetően egy szalma- „ fedelű házacska, ebben a lakónak sikerült a németek elvonulása után eloltani a tüzet. A legtöbb ház helyén csak a fekete üszkös kémények maradtak meg: felkiáltójelként emelkedtek ki a hamuból és törmelékből. A fegyverropogás megszűnte után fo- kozotosan visszamerészkedtek a lakosok. Ki a környező erdőkből, ki a szomszéd falvakból, ahová" az üldözök elől menekültek.- Hihetetlen akarattal fogtak neki az emberek a falu újjáépítésének. Ki-ki otthont igyekezett teremteni. Fát a környező ' A falu apraja-nagyja felemelte hangját a békéért (Ján Géci felvételei) N emrég ünnepnap volt Skycovban. Tavaly novemberben a tokajíki nők felhívására mozgalom bontakozott ki Szlovákiában, hogy a fasiszták által felégetett falvak lakói emeljék fel szavukat a békéért, a szörnyű napokra emlékezve emlékeztessenek napjaink égető fontosságú, létünket meghatározó feladatára: a békeharc fokozására. A Szlovákiai Nőszövetség rendezvényére azonban nemcsak a község lányai, asszonyai jöttek el, a falu apraja-nagyja ott voit a szovjet hősök emlékműve előtt. Jól megfigyelte az egyik kisdiák, aki az iskola folyosóján kifüggesztett fogalmazásában a szobor leírásában az elsők közt emeli ki: a katona Kelet felé néz, ahonnan szabadságunk érkezett. A falugyűlésen is köszönettel, hálával szóltak felszabadítóinkról. Az emlékezés és a figyelmeztetés stafétája a romokból újjáéledt faluba érkezett. Újabb rajz került itt a Hazánk elnevezésű sorozatba, melyet ügyes kezű gyerekek készítenek lakóhelyükről. Az emlékmű előtti parkban pedig, a többi felégetett faluhoz hasonlóan, itt is kiültetik azt a negyven rózsatövet, mely virítva köszönti a Szlovák Nemzeti Felkelés idei évfordulóját. ÜSZKÖS FELKIÁLTÓJELEK Skycov. A nyitrai (Nitra) járás egyik legrégebbi községe. Egyszerű, dolgos erdők adtak, a többi építkezési anyagot is, bár nehezen, de megszerezték - emlékszik vissza Jozef Jenis, a hnb titkáta. Korábban mezőgazdasággal és mész- égetéssel foglalkoztak az itt élők. Szlová- kia-szerte lovaskocsikkal szállították, árulták a meszet. A felszabadulás után egyre többen a közelben találtak megélhetést jelentő foglalkozást. Sokan mentek a Zlaté Moravce-i Calex vállalatba, a Nitra menti téglagyárakba, az állami erdőgazdaságba, vagy a nitrai Kovoplast helyi műhelyébe dolgozni. Fejlődött, szépült a falu, melynek ma 1214 lakosa van. SZOCIALISTA FALU ÉPÜLT A nemzeti bizottságon Vlasta Paulovicová elnök szívélyesen fogad, örömmel mondja el, mi minden változott meg gyökerestől ebben a faluban. Szólt arról, hogy az emberek az otthonteremtés után a közösről sem feledkeztek meg.-Ezzel nem azt akarom mondani, hogy mindenki magától jön, ha társadalmi munkáról van szó - magyarázta az elnök. - A személyes vagy névre szóló meghívásnak azonban megvan az ereje. Igazán csak azok utasítják vissza, akiknek komoly elfoglaltságuk van. Falun a ház körül mindig akad tennivaló, de egy kis jóakarattal beosztják úgy az idejüket, hogy mindannyiunk érdekében is tegyenek valamit. m join A JÓLÉT BETEGEI Fiatal lány. Tizenéves. Hosszú csillogó hajában divatos fésűket viselt, és talán ez volt minden, amiben a divatot követhette, mert korához, magásságához mérten kövér volt. Eleinte nem zavarták osztálytársai megjegyzései, édesanyja intelmei. Jó étvággyal megevett mindent, s otthon hiába dugdosták előle szülei az édességeket, hiába főztek kalóriaszegény ételeket, a lány hízott. Kitűnő tanulmányi eredményei, barátságos természete miatt mindenki szerette. Azután gimnáziumba került s abba a korba, amikor az első szerelmek varázsa teszi szebbé az iskolaéveket. De őhozzá a fiúk csak pajtásként közeledtek, mert nem felelt meg ideáljuknak. Talán ezért kezdett fogyókúrázni s néhány hónap alatt a dundi kislány húsz kilót lefogyott és lassú ütemben, de egyre tovább fogyott... A szülők kétségbeesetten kérték, hogy egyen, próbálták jó szóval, szigorral; ha valamit megevett is, fokozott mozgással „ledolgozta“ a kalóriákat... Az érettségi előtt álló lány szinte csont és bőr lett, mire a szülök döntöttek: radikális beavatkozásra van szükség, hiszen a lányuk a szemük előtt „vész el“. A bratislavai Üprková utcai I. gyermekklinikán kezelik azokat, akik önként vállalt éhezéssel a divatot követve vékonyak, karcsúak akarnak lenni.- Csak a kora reggei órákban találkozhatunk - közölte a telefonban dr. Jan Bircák professzor, a kórház igazgatója. Mire másnap korán reggel megérkeztünk, tea illatozott dolgozószobája asztalán és Bircák professzor emlékezni kezdett.- Tizenhat évvel elezött fogadtuk az első betegeinket, azóta már vagy az ötvenediket kezeljük. Sajnos, az utóbbi években számuk növekedik - szólt. - De hadd mondjam a lényeget - szólt hirtelen. - A lányokat (mert eddig csupán öt fiút kezeltünk) két csoportba osztjuk. Volt néhány olyan betegünk, akik valamilyen váratlan esemény, stressz hatására (haláleset, a szülők válása, szerencsétlen szerelem) hagyták abba az evést. Ezeket másképp kell gyógyítanunk, mint az önként fogyókúrázókat. Az ő esetükben gyakran a pszichológusunk sem jön rá arra, mi az igazi oka az élelem megtagadásának. Mert a lányok eleinte, amíg el nem érik a szerintük optimális súlyt, egyáltalán nem esznek. A szülők rendszerint csak későn veszik észre, hogy a lányuk azért fogyott le, mert nem eszik, ugyanis a hölgyek millió kifogást találnak, hogy az esti, illetve a szombat-vasárnapi étkezést kikerüljék. S ha netán a szülő kényszeríti őket, az ételt szándékosan kihányják. A családban egyre fokozódik a feszültség, mindenki árgus szemekkel figyeli, hogy menynyit eszik a gyerek s hiába viszik egyik vizsgálatról a másikra, az orvosok szervi bajt nem állapítanak meg. Betegeink majdnem mindig kitűnő tanulók, pedantériá- iuk, mozgásigényük túlzott, s tu- datalattukban rögződik a ,,csak nem hízni“ jelmondat. - Mit lehet tenni ilyenkor? - kérdeztük, és dr. Bircák készségesen elmagyarázta a gyógyítás hogyanját. Elmondta, hogy ilyenkor nem segít a szigor, a verés, a jó szó, vagy a könyörgés, a beteget (mert ez már pszichoszomatikus betegség) ki kell ragadni megszokott környezetéből, kórházba kell utalni. De hova, melyik osztályra? - tehetjük fel a kérdést, mert ha nem pszichiátriai esetről van szó, egy serdülőnek nem tesz jót a pszichiátriai osztályon eltöltött idő. A belgyógyászatra? Ahol sok az idős beteg, gyakoriak a halálesetek? A már nem gyerek, de még nem felnőtt lányok ezért kerülhetnek a gyermekklinikára.-A hozzánk kerülteket főbb hetes, hónapos itt-tartózkodásuk alatt nemcsak felhizlaljuk, hanem elsősorban meggyőzzük őket cselekedetük helytelenségéről - folytatta dr. Birőák. - Infúziókkal, különböző tápláló folyadékokkal gyors, ám hatástalan eredményekhez juthatnánk. A pszichológusunk naponta órákat tölt a beteggel, beszélget vele, figyeli reagálásait. Az osztályorvos is naponta foglalkozik a beteggel, akinek az egészségügyi nővérek segítenek. Azonban ez sem elég. El kell érni, hogy a beteg akarjon hízni. Saját maga méri súlygyarapodását, vezeti annak görbéjét, persze ellenőriznünk kell, mert hajlamos az apróbb csalásokra. Hányszor próbálták a lányok kijátszani az orvosok éberségét, s a hátuk mögött a vízvezetékbe öntötték a tejet, a levest. Hányszor szinte toporzékolva keltek ki magukból azért, mert 4-5 kilót híztak s megint „szörnyű az alakjuk“. Ezzel mi nem törődünk, ez a gyógyulási folyamat egyik jele. A betegek eleinte tétlenségre vannak ítélve. Nem olvashatnak, kézimunkázhatnak, tanulhatnak, nem írhatnak levelet, nincs látogatás. Csak akkor, ha hízni kezdenek és néhány hétig egyre híznak, - jutalmul - kezdhetnek el olvasni, fokozatosan tanulni, tévét nézni, telefonálhatnak a szülőknek, látogatót fogadhatnak. Hacsak egy-két napig ismét fogyni kezdenek, visszaáll a szigor. Nem azt akarjuk, hogy a lányok elhízva távozzanak tőlünk. Csupán visszaállítjuk, nor- malizáljuk a pulzusukat, vérnyomásukat, hormonrendszerüket, hiszen a szervezetük takarékon tartotta fenn az élethez nélkülözhetetlen funkciókat. A néhány hónapos kezelés hatására a lányok rendszerint észhez térnek. A professzor elmondta még azt is, hogy hazatértük után sem szűnik meg velük a kapcsolat. Eleinte hetente, később, ha nem fogynak, 3—4 hetenként hívják őket ellenőrzésre. Ez idáig csupán három visszaesőt jegyeznek s ez is annak a jele, hogy a gyógymód bevált. Az érettségi előtt álló lány itt-ott még fellázad, de fokozatosan kezd rájönni arra, hogy minél lassabban hízik, annál később mehet haza. Áll szobája ablakánál s talán arra gondol, hogy társai már leérettségiztek, hogy itt a nyár s ő nem nyaralhat, de lehet, hogy az is eszébe jut már, hogy helytelenül cselekedett... PÉTERFI SZONYA
