Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1984. július-december (17. évfolyam, 27-52. szám)

1984-07-20 / 29. szám

- Még sokat kell menni, Etüs- ke? - kérdezte Kajla Fülöp süntől.- Még sokat. De megéri, mert meglátod azt, amit eddig még so­se láttál. Ahogy mondtam, dinnye- nézőbe viszlek, Fülöp. De vigyázni kell ám! Mert a dinnyét egy har- csabajszú, nagykalapos, öreg csősz őrzi, akinek kétcsövű puska lóg a vállán. Nemsokára odaé­rünk. Miután odaértek és óvatosan belopózkodtak a dinnyeföldre, Fü­löp csak tátotta a száját, szólni is csak annyit tudott, hogy: olyan, mint a káposzta. KESZELI FERENC Kajla Fülöp kalandjai Etüske leintette és azt mondta, majd ha megkóstolod, meglátod, sokkal jobb a káposztánál... Az­tán megvárta, amíg Fülöp elmaj­szolja az első falatokat, amig foga a dinnye pirosáig ér. Boldog volt, a mert Fütöpnek módfelett ízlett a görögdinnye. Aztán amikor a sárgába is belekóstolt, nem győzte dicsérni. Etüske azt mondta, hogy ő nem szereti a dinnyét, ezért amíg Fülöp csemegézik, addig ő elmegy, hogy kedvére való harapnivaló után nézzen. Mire Fülöp jóllakik, addig­ra ő visszajön. Etüske el is ment, Fülöp meg rágta, majszolta tovább a mézédes sárgadinnyét. Ette, et­te, teljesen belefeledkezett, annyi­ra ízlett neki. És miközben így falatozott, egyre sötétebb lett. De nem ám a nap tért nyugovóra, hanem az történt, hogy Kajla Fü­löp mélyen beleette magát a diny- nye belsejébe. Olyan mélyen, hogy már csak a két lekonyult fülevége látszott fejéből. És minél mélyebbre rágta magát, annál iz- letesebbek voltak a falatok. Ami­kor pedig a dinnye belseje teljesen elfogyott, addigra Kajla Fülöp is jóllakott. Igenám, de közben a feje is eltűnt teljesen a dinnyehéjban. Ekkor ismerte fel Fülöp a helyze­tet, de már nem volt visszaút: a dinnyehéj a fejére szorult. Nem látott mást, csak sötétséget. Visí- tozni, kiabálni kezdett, de bizony a segélykérés kétségbeesett sza­vait, senki se hallotta meg. Aztán belefáradt a kiáltozásba. Leült, gondolkodni kezdett. Belát­ta, nincs más választása, mint megvárni Etüskét. Ö majd bizto­san kitalál valamit s mint oly sok­szor, kihúzza most is Fülöpöt eb­ből a kajlamajkából. Csakhogy Etüske késett. Sze­gényes volt a vadászat, hosszú időbe telt, amig jóllakott. Addigra éppen beesteledett. És mert bees­teledett, nem volt könnyű Fülöpöt megtalálnia. Végül is nehezen, de azért csak ráakadt. Látván, hogy mi történt szegény mohó Kajla Fülöppel - Etüske ismét gurult a nevetéstől. Jól kinevette magát és azt mondta Kajlának: egyetlen módon tudja csak kiszabadítani a fejét a dinnyehéjból.- Hogyan, Etüske, hogyan?- Sajnos, csakis egy furkós- bottal.- Jajajaj - sápitozott Kajla Fü­löp, de be kellett látnia, aligha adódik egyéb módja a szabadu­lásnak. Keresett hát Etüske egy jókora furkósbotot, megcélozta vele Fü­löp fejét, de bizony, ötször, tízszer is rá kellett csapnia, míg a dinnye­héj végre elrepedt. Fülöp szédel- gett, tántorgott, ismét sírni kezdett.- Ne sírj Fülöp! örvendezz in­kább, hiszen megszabadultál a si­sakodtól.- Miket beszélsz, dehogy sza­badultam. A sötétség ugyanolyan körülöttem, mint eddig volt. Csak annyi a különbség, hogy a botüté­seidtől most már csillagokat is látok. Etüske megint nevetett.- Kedves Fülöp! Ez a sötétség már egy más sötétség. Időközben beesteledett, vaksötét este van, borult az ég, a csillagok sem lát­szanak. Azok a csillagok, amelye­ket te látsz, valójában csak a fáj­dalmas káprázat csillagai. Mire Fülöp elhitte, hogy ez a sö­tétség már nem az a sötétség - addigra hirtelen megeredt az eső. Hazafutniuk már aligha lett volna okos dolog, ezért Etüske gyorsan bemászott a félbetörött, üres, kirágott dinnyehéj alá. Biz­tatta Fülöpöt, másszon be ö is a másik fél alá. De Fülöp hallani se akart róla. Csak ült az eső alatt, ázott, elázott. Legszívesebben rögtön hazafutott volna, de nem volt szíve otthagyni Etüskét. FELLINGER KÁROLY ÁLOM Valahol a tapadón, szunyókál a kalapom, álmában egy reggelen ott csücsül a fejemen. MESE Dicsekszik a tarka rét, fésülködik margarét, ünneplőben a határ, táncot jár egy csigapár. Csigapár, csigapár, mosolyog az anyu már. MONDÓKA Bandukol a kisegér, úgy hívják, hogy Elemér, kiscipöjén három lyuk, megszámolja a kakukk. Ide megy, oda megy - ahol sajtból van a hegy. KERGETŐSDI Egyszer ám 9z Elefánt, megtudta, hogy mi a fánk. Sütemény, sütemény - kergetózzünk, te meg én. FERENCZY ANNA KAKASLEGÉNY Kakaslegény kevélyen lép, megnősülök tyúkfehérnép! Szemétdombon ihol váram, tyúktoll legyen rajta ágyam! A legszebbje álljon elém, tollászkodjon, itt a remény! Farkam tolla csuda hetyke, álljon odébb ki lefetyke! Vén kárálók odébbálltak, jércelányok meg csak vártak, kakaslegény kikorászott, és egy jércét kiválasztott. Lett nagy lárma, bonyodalom, dinom-dánom lakodalom, járták is ám, csakúgy porzott, szétrúgták a szemétdombot. Oda kukorinak vára, tyúktoll ágya, be nagy kára! Farka tollát széthintette, vén tyúkóllal beérhette. ÉRDEKESSÉGEK Közép-Európa legrégebbi, máig is fennmaradt útjelző oszlopa Lengyelország­ban található, Konin város közelében. A homokkőből készült oszlopot, a rajta levő latin nyelvű felirat szerint, 1151 -ben állították. Magassága az alapzat nélkül 252 centiméter. Az útjelző oszlop a Kalisz városa és a kruszwicai piactér közötti utat osztotta két részre, méghozzá meglehetősen pontosan. Kalisz és Kruszwica között a távolság 104 kilométer, az oszlop mindössze 250 méteres tévedéssel jelzi ennek a távolságnak a felét. Borostyánkő több kontinensen található. A történelem előtti időkből származó, megkövesedett fenyögyanta darabjaiban gyakran láthatók rovarok - szúnyogok, szöcskék, pókok - maradványai. Dominikai geológusok azonban nemrégiben olyan borostyánkőre bukkantak, amelynek belseje egy húszmillió évvel ezelőtt élt kaméleont őrzött meg. A tudósok megállapitották, hogy a hét centiméteres kaméleon ahhoz a fajhoz tartozik, amely máig fennmaradt a Karib-tenger partján levő országok erdeiben. Kozmikus biliárd Közvetlenül újhold előtt és után, amikor a Holdat csak keskeny sar­lónak látni, gyakran tapasztalhat­juk, hogy a korong nem megvilágí­tott része is jól érzékelhető szabad szemmel. Ha kisebb távcsővel nézzük, akkor még egész kis rész­leteket is észrevehetőnk az árnyé­kos részen. Vajon minek köszön­hető ez, hiszen a geometriai opti­ka törvényeinek értelmében sem­miképpen sem juthatnak napsu­garak a Hold Naptól elfordult felére? Tréfásan, biliárdos műszóval, mandiner-effektusnak is nevez­hetnénk e jelenséget, minthogy lényegében ugyanaz történik a mi esetünkben, mint amikor a biliárd­golyó visszapattan a játékasztal peremétől. Itt persze a fénysugár a golyó, és a Föld a visszaverő felület. Vagyis a Föld légköre - fő­ként a felhőzet - a beérkező nap­sugarakat (részben) visszaveri a világtérbe. így juthatnak el azok a Hold felszínére. Magunk is ta­pasztalhatjuk, milyen világos van éjszaka, ha fenn van az égen a Hold. Nem ritka esetben - teli­holdkor - még olvasni is tudnánk, ha nem lenne a szemnek nagyon megerőltető. Ugyanez történik a Holdon is, amikor onnét nézve teleföld van; és mivel a Föld átmérője majdnem négyszer nagyobb a Holdénál, igy sokkal több fény éri a Hold felszí­nét. Arra a kérdésre pedig, hogy miért akkor látható ez a derengő fény, amikor a Hold csak keskeny sarló alakú, a válasz az, hogy a Holdról nézve, ilyenkor van tele­föld, vagyis ilyenkor veri vissza a legtöbb fényt. BÖDŐK ZSIGMOND Bűnös vagy áldozat? A vádat Roppant Jenő elégséges rendű képvisel­te, és kétoldalt rezzenéstelen arccal ültek az ülnö­kök. Roppant Jenő fenyegetően feltornyosult.- Ismertetem a vádat! Derekas Levente, több ízben is jelesre feleltél a tanév folyamán! A hallgatóság elszörnyedt: Néhány alsó tagoza­tosnak befogták a fülét. Az ülnökök rezzenéstelen arccal ültek...- Becsúszik az ilyesmi... - védekezett ügyetle­nül a vádlott.- Hát velem például még sohasem fordult elő! - közölte metsző hangon Roppant Jenő. - Erre készülni kell! Előre megfontolt szándékkal... Nos?- Nehéz gyermekkorom van - mondta a vádlott megtörtén. - Velem törődnek a szüleim! Ott segíte­nek, ahol tudnak... Ha valamit nem értek, elmagya­rázzák. így kerültem a lejtőre. Bennem is feltámadt a tudásvágy, és... nem tudtam ellenállni. És most... ítéljetek! Megrendítő volt. Roppant Jenő csak annyit tudott kinyögni, hogy elejti a vádat, aztán előkotorta a zsebkendőjét és pityeregni kezdett. Csak az ülnökök ültek továbbra is rezzenéstelen arccal. Vasból voltak ezek a fiúk... (H) NAGY DOLOG A NAGYSÁG, DE MÉG NA­GYOBB AZ EMBERSÉG. Rogers • Szomorú eredményre jutott egy kanadai tengerkutató expedí­ció Közép- és Dél-Amerika partjainál a tengeri teknősbékák pusztulásának okait vizsgálva. Az elpusztult" állatok boncolása során a tudósok megállapították, hogy több teknösbéka nyelőcsö­vében műanyag zacskók darabjai akadtak fenn, amelyeket az óceánjárók utasai a hajók fedélzetéről a tengerbe dobtak. A teknő­sök az áttetsző műanyagdarabokat medúzáknak vélve lenyelik, s ez okozza pusztulásukat. GONDOLKODOM. TEHAT.. FEHÉR-FEKETE 1. Ilyen szín szerepel annak a mesehősnek a nevében, aki hét pöttöm bányászra főzött. 2. Ilyen „lófia“ egy magyar mondahös. 3. Ilyen István ilyen színű kutyája Bogáncs. 4. Ilyen népnek nevezték a régi magyarok a nőket. ESZTERLÁNC Magda haja ugyanolyan színű, mint Dórié. Magda bal oldalán Ella áll és jobb oldalán Angéla, akinek ugyanolyan színű haja van, mint Marikának. Vajon melyik lány hányas számú? MEGFEJTÉS A július 6-i számunkban közölt feladat megfejtése: táti­ka, tintás. Nyertesek: Tóth József, Ragyolc (Radzovce); Bozó Iván, Safárikovo; Bratko Iván, Bratislava; Tánczos Gábor, Dunaszerdahely (Dunajská Streda); Godó Niko­letta, Pozsonyeperjes (Jahodná).- Itt a bika, hol a bika! Ezek a «ízben keresnek engem I

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom