Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1984. július-december (17. évfolyam, 27-52. szám)
1984-12-28 / 52. szám
Egy kép - hány maszk? Alighanem kapna valamilyen díjat ez a felvétel ,,Az év fotója“ pályázaton. Spadolini olasz hadügy- és Genscher nyugatnémet külügyminiszter önfeledt kacagása szinte kihallatszik a képből. Az ember önkéntelenül is azon kezd morfondírozni, vajon min nevethetett ekkorát ez a két prominens politikus, megfeledkezve minden bújáról-bajáról? Vagy éppen ezeken vidulnak? Mivel a fotó mégiscsak néma, megpróbáltuk rekonstruálni a felvétel előtti pillanatokat. Valószínű, hogy a bizalmas párbeszéd nem is kezdődött olyan vidáman. Valahogy így:- Te, Giovanni, mi van ezzel az Andreottival? Volt köze a P-2-höz vagy sem? Tudom, tudom, a parlament tisztára mosta, de hát ez még semmit sem jelent. Nálunk az ilyen már rég lemondott volna. Különben is eléggé a begyünkben van. Hogy képzeli, hogy két Németország van és annyinak is kell maradni? Azt hittük, nagyobb realitásérzéke van, hiszen volt már vagy négyszer kormányfő, sőt hadügyminiszter is...- Ne kezd, Hansi, az ügyet már lezártuk. Jól tudod, hogy kommunista gyűlésen mondta ezeket, egyébként is már visszakozott. De valami ingerültséget érzek a hangodban! Mit akarsz a szemünkre hányni? Az év balhéja nálatok volt! Lambsdorff barátod és Barzel úr is megitta a levét, s a főnököd sincs biztonságban. No meg téged is megcsapott a Flick- maffia szele, ugye?- Micsoda?! Te beszélsz maffiáról, amikör köztudott, hogy nálatok mindenki maffioso, még a nálunk dolgozó vendégmunkásaitok is. Ide figyelj, hagyjuk egymás szennyesét, beszéljünk inkább a máséról!- Si, Hansi, igazad van, régi barátok vagyunk. Te, mit szólsz ehhez a Gonzálezhez? Jól átverte a spanyolokat. Azért aggódom, ki tudja, meddig halogathatja a NATO-tagságról szóló népszavazást?- A Thatchert sem irigylem. Vajon mivel fog fűteni, ha beüt a tél? Persze, lehet, hogy az IRA-terroristák megint összehoznak valamit, s attól biztos melege lesz.- Az az igazság, hogy Mitterrand-t egyenesen sajnálom. Nagyobb barátunk, mint elődei voltak,' mégis minden oldalról támadják. De azért jó húzása volt, hogy a kommunistákat kipaterolta a kormányból. Azok csak a munkanélküliséget, az inflációt látják, nem képesek felfogni, hogy vannak más, fontosabb dolgok is.- Persze, tudom, az oroszokra céloztál. Ók is ránk céloznak, úgyhogy azt hiszem, az amerikaiak csak növeljék a rakétaszállítmányokat. Ez engem nem izgat, ugye téged sem? Ezen a ponton teljes lehetett az egyetértés a két jeles férfiú között, olyannyira, hogy félre is tették' a napi dolgokat, és viccek mesélésébe fogtak. Azokon lehet ekkorát nevetni... »occoso90oeí5<soo9soeoBoooK>!»coc60ososeooosooc<»soeooocciooocc«ooooc „Héja“ - szoknyában... ... azaz a rajzon nadrágban, ami nyilván azt akarja kifejezni, hogy a férfiakat lepipálva nő is lehet filozófus (lásd a könyvet) és politikus (lásd a furkósbotot). Ezek- után már lehet is sejteni, miért lett alkalmas Jeane Jordan Kirkpatrick az USA ENSZ-nagykövetének tisztségére. Érdekes, hogy az elmúlt négy évben mennyit változott a Rea- gan-csapat: magukat elszóló vagy a maffiával együttműködő miniszterek, megvesztegetési ügyekbe és egyéb botrányokba keveredett tanácsadók jöttek-mentek. _ Ö azonban szilárdan őrizte helyét, bár a botrányos kijelentésekkel nem fukarkodott. Ó volt az, aki a világszervezetet „pletykafészeknek“ nevezte, amelyben „a valódi eseményeknek csak a görbetükre látszik“, s emlékezetes az a kijelentése is, miszerint ,,a BT egy politikai színház“. Ehhez csak annyit: ha azzá is változott néha, elsősorban épp az ö érdeme volt. Kirkpatrick asszony, tisztségéből eredően, ugye, mindenhez értett, de elsősorban a latin-amerikai ügyek ismerőiéként szerzett hírnevet és pozíciót a kormányban. Egyik ,, filozófiai“ müvében pl. Panamát és Mexikót azon országok kategóriájába sorolja, amelyek ,,kormányának törvényessége kétségbe vonható“. Ezzel szemben szerinte Somoza „hagyományos típusú“ vezető volt, s Pinochet tábornokról azt állítja, „megnyitotta az utat Chile progresszív liberalizálása előtt“. Ezekután nem csodálkozhatunk azon sem, hogy a grenadai invázió szerinte „erkölcsös és jogos“ volt. Amikor Reagan hivatalba léped, a kulcspozíciókat betöltő „kaliforniai maffia“ sehogy sem értette, miért éppen Kirkpatrick asszony kapta meg a miniszteri szintű ENSZ-nagy követi kinevezést. Vajon mivel tudta levenni lábáról az elnököt a Kalifornia Egyetem filozófia doktora, a geor- getowne-i egyetem - akkor 54 éves - professzora - kérdezték értetlenül. No, nem kell semmi rosszra gondolni, a választ tulajdonképpen már megadtuk: ,,a héja szoknyában“ nevet kiérdemelt politikus asszony az amerikai kormányzó körök világképének és erkölcsének talán legmarkánsabb kifejezője, s mint ilyennek, stabil helye volt a kormányban... ... azaz lenne még most is, ha nem érezte volna szűknek az üvegkalitkát, s nem kívánt volna magasabbra repülni, mondjuk egyenesen a külügyminiszteri vagy a nemzetbiztonsági tanácsadói székbe. így szárnyát szegte, kiszállt a Reagan-csapatból. A furkósbotot már nem tarthatja, viszont nyugodtan írhatja újabb filozófiai műveit. Ki tudja, talán a földre is leszáll, bár a „héjáknál“ ez ritkaságszámba megy. ‘=b Mondottam, Margaret... Méghogy biztonságosabban meg fegyelmezettebben vezetnek. Ugyan, maszlag az egész. A kormány nem stoppolófa! A szomszéd az igen! Az tudja a módját! Szerinte a mákdaráló a legbonyolultabb műszaki vívmány, amit egy nőre még rá lehet bízni. Mit csinált, amikor neje repesve hazavitte frissen szerzett hajtási jogosítványát? Fogott egy cipósdobozt, lyukat vágott rajta, beledugott egy fakanalat, s az asszony azon gyakorolja azóta is a sebességváltást. Mert egy kocsival finoman kell bánni! Még sima úton sem lehet kapkodni, rángatni a kormányt, hát még ha egyre göröngyösebb, rázósabb a terep. Aki nem tud idejében sebváltani, az sok benzint fogyaszt. A mai világban pedig az energiát komolyan kell venni. Margaretröl júliusban azt mondták, hogy belerángatta a brit szekeret a szigetország történelmének egyik legelkeseredettebb és legköltségesebb sztrájkjába. És még egy fél év múlva se váltott...! Egyre nehezebben jön ki a kosztpénzből is. A százharminc ezer bányász pedig megmakacsolta magát: Margaret kasszájában 1550 millió font sterlingre rúgott a pluszkiadás október végén, s még további 1,5 milliárdot is elő kellene keríteni. Mi kerül ilyen sokba? A termeléskiesés + a hatalmas rendörosztagok mindennapi kenyere és bevetése + a pótlólagos fűtőanyagok ára. Hideg időben is lehetnek forró pillanatai egy sofőrnek. .. És a bányászok nem tágítottak, hiába a gumibot, hiába a bíróság. Mondták is Margaretnek: a bánya- rémek kora lejárt, ne riogassuk egymást. De Margaret úgy érzi: ö hordja a (vas) kalapot. És csak gyarapodik a buktatók, a munka- nélküliek száma. A legjobban megvasalt szekér is kapott már kátyúban lengelytörést. Mennyivel könnyebb lenne egy repülösző- nyeget kormányozni, sima szelek szárnyán lengedezni. Hipp-hopp - és máris... De mi van, ha nem is igazi varázsszőnyeget kapna, esetleg megbokrosodna mint egy rossz csikó, hiszen ki tudja, hol szövik az arab világban? No nem, ez még szilveszteri tréfának is ízetlen volna... Még szerencse, hogy a család megérti. Mister Thatcher is csak néhanapján dörmögi lefekvés előtt, halkan: Mondottam, Margaret, maradj a fakanálnál! »occooccoascooooocíooí Arik király Maximalista. Mindent olyan alaposan csinál, hogy utána kő kövön nem marad. Szinte beteg, ha nincs háború. De ha az izraeli kormányban a mezőgazdasági tárca jut neki, akkor sem esik kétségbe. Viszályt vet, s az 6 földjein a halál arat. A legújabb kabinetben az ipari és kereskedelmi minisztériumot bízták rá - ezt sem bánja. Volt már tárca nélkül - akkor is feltalálta magát. Olyan mint a macska: mindig talpra esik... A legjobban persze akkor érezte magát, amikor a hadügyek irányítója volt. Bevonult Libanonba, s katonái elmeneteltek egészen Bejrútig. Ezt a háborút is olyan alaposan megcsinálta, hogy Izrael máig sem képes kikecmeregni belőle. Igaz, nem is nagyon akar... Azért Sáron valahol mégis csalódott. Többre vágyott, mint ilyen békés tárcára. A kormányfői bársonyszékre! Valahányszor rákérdeztek erre, fölényes mosollyal utasította vissza a „gyanúsítást“. De azért „tűrte“, hogy imádói Izrael királyának titulálják. Persze Szabra és Satila után nehezen lesz valami a királyságból, a libanoni mészárosnak trón nem dukál. „Elsöpörjük az ellenséget!“ - volt mindig a jelszava, s ezzel érdemelte ki másik becenevét, >5COOCCeCCCOSOCOOOSOOOOCCOC«OOOOCOOCOC«X»aCOí09COC« White House Corporation ÍJ szú 4. XII. 28. Sziklaöklű Joe A nadrágba bújtatott ,,héja“-lady - Kirkpatrick asszony - méltó partnere ez a belevaló cowboy. Filmek tucatjaiban tűnt fel egykor a nyugatnémet plakátutánzaton ábrázolt szerepben, s a világpolitikában immár négy éve a vadnyugati stílust műveli. Igaz, a „pénzt vagy életet“ kérdést nem a prérin hagyományos colttal dönti el, hanem atomfegyverekkel hadonászik, láthatatlan bombázókkal, lézer- fegyverekkel fenyegetőzik. Valóságos Sziklaöklű Joe a Fehér Házban. Kapásból határoz és döntéseivel utólag már nem foglalkozik. Több amerikai lap csak így becézi: teflon-elnök, hiszen minden lepereg róla. Minek pocsékolná drága idejét erre, úgyis olyan gyorsan eltelik a munkanap. Pláne, ha kilenckor érkezik az ovális irodába. Shultz, McFarlane ilyenkor már túl van a sokadik kávén. De legalább ők kezdenek idejében. Különleges elnöki előjogának tartja, hogy szerdánként naphosszat lovagol. Részmunkaidős elnök - ez a második beceneve. 5OO0COCCO0CCOS »OOOCOCOOOOCCOOOOS« A nagy csevegő - ez a minősítés éppúgy tapad nevéhez, mint mondjuk Grenada. Ha felelősen cselekedni nem is, de tréfálkozni mindenképpen tud. A nyáron azonban túllőtt a célon. Hallgatósága nem vette a lapot. „Három, kettő, egy, zéró", vagy: „ma szép időnk van“ - ilyeneket szokás mondani mikrofonpróba közben. Ó eredeti módon bejelentette a Szovjetunió elleni támadás öt percen belüli megindítását. Amerikai lapreagálás: az „Isten áldd meg Amerikát“ kezdetű himnuszt így kellene módosítani: „Isten óvd meg Amerikát“. Vérfagyasztó tréfája után sem lelkizett. Hiába, nem vetkőzte még le a vadnyugati hősök stílusát. A préri vastörvényei szerint „a jó indián - a halott indián“. Tehát a jó orosz is csak a halott orosz lehet. A plakátfelirat ezt más szavakkal így mondja el: egy férfi, aki holttesteken keresztül gázol. Ezért a szerepért nem járna neki Oscar-díj, de béke Nobel-díj sem. Habár volt már ilyenre példa... JBOOOCOOCCCCOOSOCCOOCCCCO a Bulldózert. Az utóbbi időben azonban mintha már nem lenne ennyire rámenős. Sót nagyon is önérzetes. Megsértődött, amiért az amerikai Time azt merte állítani, hogy előre tudott a két palesztin menekülttábor védtelen lakóinak tervezett lemészárlásáról. „Becsületsértésért“ perbe fogta a magazint, és 50 millió dollár kártérítést követelt az elszenvedett „erkölcsi kár" kiegyenlítésére. Ennyire taksálná a miniszterelnöki posztot? Vagy 6 akar lenni a világ leggazdagabb embere? Hiszen ha minden laptól, amely öt teszi felelőssé a mészárlásért, 50 milliót fog követelni, annyi pénzhez jut (persze, ha fizetnek), hogy Darius királyt utólag át kell minősíteni koldusnak. Az oldalt írták: PAPUCSEK GERGELY, P. VONYIK ERZSÉBET, GÖRFÖL ZSUZSA és MALINAK ISTVÁN Karikatúrák: Julo Polák és a Cambio 16-ból fUUATlAN ÍMliiM
