Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1984. július-december (17. évfolyam, 27-52. szám)

1984-12-28 / 52. szám

Vasárnap 1984. december 30. A NAP kel - Kelet-Szlová- kia: 7,27, nyugszik 15.49 Közép-Szlovákia: 7.34, nyugszik 15.56 Nyugat-Szlovákia: 7,40, nyugszik 16.02 órakor A HOLD kel - Kelet-Szlo- vákia: 11.43, nyugszik - Közép-Szlovákia: 11.50: nyugszik ­Nyugat-Szlovákia: 11.56, nyugszik órakor Névnapjukon szeretettel köszöntjük DÁVID nevű kedves olvasóinkat 1819-ben született Theodor FONTANE haladó szellemű német költó és kritikus (+1898) • 1859-ben született Josef Bohuslav FOERSTER cseh zeneszerző, nemzeti művész (f1951) • 1874-ben született Jankó JESENSKY szlovák költő, elbeszélő, mű­fordító (fi 945) • 1884-ben született Otakar STÁFL cseh festő és grafikus (fi 945). AZ ÚJ SZÓ JÖVŐ HETI VASÁRNAPI SZÁMÁNAK TARTALMÁBÓL NEMZETI FELSZABADÍTÓ HARCOK KELET- CSEHORSZÁGBAN Dobroslav Simonka kandidátus írása ELNÖK­VÁLASZTÁS ELŐTT Papucsek Gergely cikke HAZEM KÍVÁNSÁGA Szaszák György Írása A GYÓGYÍTÓ CSZSENY-CJU Péterfi Szonya riportja AZ ÖSSZEFOGÁS EREDMÉNYE Németh János riportja A KISLÁNY Ladislav Hruby elbeszélése HERVADÓ OLAJÁG Görföl Zsuzsa írása #ÚJ szú VASÁRNAPI KIADÁS index 48097 A Povazská Bystri- ca-i járásban levő Be- lusa Észak-Szlovákia egyik legdinamiku­sabban fejlődő köz­sége. A jelenlegi öt­éves tervidőszak kez­dete óta a Z-akcióban számos létesítmény épült, köztük zöld­ség-, hús- és tejbolt, tornaterem és tüzol- tószertár, s bővítették művelődési otthonu­kat. Átadták az ötmil­lió korona értékű szolgáltató házat is. A beluáaiak évente átlagban 32 ezer tár­sadalmi munkaórát dolgoztak. A fenti ké­pen: Alojz Mlynicky a rádió- és tévéjavító üzem dolgozója tévé- készüléket javít, a lenti képen: Soha Osrmanová a szabó­ság vezetője (balol­dalt) és Alzbeta Stop- ková a műhelyben dolgozik. (Vladimír Gabco felvételei - ŐSTK) IDŐSZERŰ GONDOLATOK Az 1985. évi gazdasági és szociális fejlő­dés állami tervjavaslatának kidolgozása azokra a döntésekre és határozatokra épül, amelyeket a párt központi bizottságának el­nöksége és a CSSZSZK kormánya fogadott el az elmúlt két esztendő pozitív gazdasági fejlődése és a belső tartalékok feltárásának lehetőségei alapján a 7. ötéves tervidőszak utolsó éve feladatainak emelésére. Ezeknek célja több erőforrás megteremtése, ami lehe­tővé teszi a további gazdasági és szociális fejlődést, a társadalom és a lakosság mind változatosabb, növekvő szükségleteinek ki­elégítését. Az állami tervjavaslat rendkívül igényes, főleg az intenzifikálás folyamatának meg­gyorsítását és a nagyobb hatékonyság eléré­sét illetően. Elmélyíti továbbá a pozitív ten­denciákat azzal, hogy jobban hasznosítja a belső tartalékokat és azokat a fogyatékos­ságok kiküszöbölésére orientálja. Ez az alap­ja a nemzeti jövedelem állandó árakban tör­ténő 3,2 százalékos gyarapításának. Fontos­nak tartjuk, hogy ebben az esztendőben és a jövő évben is a fejlődés dinamikusabb a XVI. pártkongresszuson meghatározott 2,7-3 százalékos évközi növekedésnél. Ez a növekedés megkívánja a tudományos-mű­szaki fejlődés eredményeinek sokkal határo­zottabb felhasználását, a CSKP KB 8. ülése határozatainak következetes megvalósítását. A termelési ágazatok elé kitűzött feladatok súlyt helyeznek a gyártmányok műszaki színvonalára, minőségére és a termékek megfelelő hatékony felhasználására. Az ipari termelés feltételezett 3 százalékos növeke­dése összefügg a további szerkezeti változá­sokkal. Az építőipari termelést 1,2 százalék­kal fokozzuk, nagyobb kapacitással töreked­ve a fontos beruházások befejezésére, illetve a kapacitásokat összpontosítva a kiemelt területekre és növelve a karbantartás és a javítások hányadát. Tavaly és ez idén a me­zőgazdasági bruttó termelés jelentős, 8 szá­zalékos növekedése után lényegében ennek a volumennek a megtartására törekszünk, viszont hatékonyabban akarjuk felhasználni saját takarmányforrásainkat, s nagyobb hasznot, valamint intenzifikációs fokot aka­runk elérni a mezőgazdasági termelésben. Ez lehetővé teszi az élelmiszeripari termelés további fejlesztését, az élelmiszerválaszték bővítését és javítását. (A CSKP KB 12. ülésén elhangzott be­számolóból) M ost jövök rá: lassan tíz éve ismerem öt. Tíz éve szinte hetente látjuk egy­mást. Látom öt a délelőtti táncpróbák feszült csöndjé­ben, amint pontatlan lépéseket korrigál a színpadon, máskor meg a próbateremben pattan fel előttem a székről, s úgy, ahogy van, nadrágban vagy kiskosztümben mutatja meg, miért engedetlen a kar, a láb vagy a derék. Úgy tanít, hogy közben nevet a szeme, bátorít a hangja, simogat a tekintete, összefutunk a bemutatók, a vendégszereplések szünet­jelben is. Ilyenkor éppen hogy csak váltunk néhány szót; megsúgja véleményét, és már siet is a színfalak mögé. Alica Pastorová, a bratislavai Szlovák Nemzeti Színház dra­maturgja. De mondhatom azt is, hogy próbavezetö, pedagó­gus, szakmai tanácsadó, kriti­kus, műfordító és tánctörté­nész egy személyben. Élete a színház. A tánc. A balett.- Hatéves koromban kezd­tem el táncolni - nyílik meg hosszú faggatás után -, s bár nem nagyon nyújtózkodhat­tunk, hiszen nagy család volt a miénk, anyám mégis össze- kuporgatott annyi pénzt, hogy balettre járhassak. És képzelje csak el: talán két hét sem vá­lasztott el az első órától, ami­kor szerepet kaptam egy me­sejátékban és spiccen kellett végigmennem a színpadon. Hogy ez mekkora teljesítmény volt, azt gondolom, elég ha csak azzal jelzem, hogy a mai növendékek fél év után állnak először spiccre. Hát így indul­tam én a pályán. Lábujjhe­gyen, hatévesen! A folytatás? Ivó Vána Psota növendéke voltam Brnóban, aztán szóló­táncos Olomoucban, 1950-tól 1974-ig pedig a Szlovák Nem­zeti Színházban. Eltáncolta Júliát, Hamupipő­két, a Diótörő Másáját, ó volt Clarisse a Két úr szolgájában, Nune a Gajanéban. Sikere volt a Giselle-ben, A hattyúk tavá­ban, a Leningrádi szimfóniá­ban, a Rajmondéban - kis és nagy szerepek hosszú sora fű­ződik a nevéhez. Köztük né­hány nagyszerűen megformált nadrágszerep: törpeként kezd­te a Hófehérkében, majd ő volt a férfi harcos a Polovec tán­cokban és Pierre a Párizs lángjaiban.- De ne beszéljünk már a múltról... - veszi ki a kezemből a megtört, régi fényképeket.- Huszonhat évig táncoltam, de egyszer sem izgultam any- nyira egy bemutató előtt, mint ma. Akár hiszi, akár nem: én minden táncossal együttérzek. Ha ők lehangoltak, nekem sincs jókedvem, de ha sikerük van, én is repülni tudnék. Ne csodálkozzon, ilyen a színház! Aki félvállról veszi, annak nem sokat jelent. Aki az életét teszi fel rá, az sosem tud hátat fordí­tani neki. Emlékszem, voltak évek, amikor nemcsak délelőtt- este, sőt késő éjszaka is próbákat tartottunk. A férjem sokszor nem is akarta elhinni, hogy a balettrúd vonz annyira. Ha kételkedsz, gyere velem, és várj meg, hívtam magam­mal, aztán órákon át kuksolha­tott a próbaterem előtt. A mai táncos nem nagyon ismeri az éjszakai próbák hangulatát. Nem baj! Az a fontos, hogy helytálljon. Hogy addig küzdjön a testével, amíg le nem győzi. Furcsa, ugye? Ami ma frissnek, utánozhatatlannak látszik, az holnap már befejezetlen, meg­tört mozdulat lehet. Itt nincs megállás. A tükör a legapróbb hibákat is „kikiabálja“. En 45 éves voltam, amikor elköszön­tem a színpadtól. Miért mész el, kérdezték sokan, megbán­tottak netán? Nem, nem ért sérelem. Mindössze megszó­lalt bennem egy hang és figyel­meztetett: elég volt. De mint mondtam: boldog ember va­gyok ma is. Boldogít, hogy itt maradhattam a színházban, hogy tanulhatok és taníthatok, hogy kezem nyújthatom min­den fiatalnak, akiben megér­zem a tehetséget, hogy letöröl­hetem a könnyeiket egy rossz nap után, hogy velük együtt örülhetek, ha zúg a taps és nevet a szemük. Aztán jóleső érzéssel tölt el az is, hogy akkora ajándékokat kaptam az élettől, amilyenekre sosem számítottam. Jelen lehettem a legnagyobb európai balett­versenyeken, találkozhattam sok világhírű táncossal, kore­ográfussal, s át is adhattam, amit tőlük tanultam. De miért beszélek múlt időben? Hisz ma is tanítok, ma is jóformán csak aludni járok haza. De mielőtt azt gondolná, hogy én mind a mai napig az élet napos oldalán jártam, kimondom: en­gem is ért fájdalom, keserű­ség, nekem is voltak tévedése­im, melléfogásaim. Az is meg­történt, hogy földre huppan­tam. De rájöttem: minél többet esik az ember, annál könnyeb­ben áll talpra. Nézem a szemét: nevetve mondja ezt is. Mint mindig, most is mosolyog. Nem kérde­zem tőle, hogy miért, minek is kérdezném. Hallgatásai, ügye­sen kormányozott mondatai, életének féltve őrzött titkai egyértelmű választ adnak he­lyette: a szenvedésnek van egy bizonyos pontja, amely után már csak derűs mosoly következhet. SZABÓ G. LÁSZLÓ A tánc szolgálatában K.adpi Szlovákia Kommunista Parija Központi Bizottsága főszerkesztő Rabay Zoltán helyettes főszerkesztő Szarka István es Csetö Janos szerkesztóseg 815 81 Bratislava Gorkého 10 telefon 309 331 ?52 332 301 szerkesztőségi titkárság 550 18 gazdasági ügyek 506 39 Távíró 092308 Admm.sztraoo Pravda Kiadóvállalat 815 80 Bratislava Volgogradska 8 Fenyszedéssel készül a Pravda az SZLKP Nyomdaipari Vallalata 02-es üzemében 815 80 Bratislava Martanovicova 21 Hirdetési iroda maganszemelyeknek 815 80 Bratislava Jiraskova 5. telefon 337-823 337-825 Hirdetésnroda a közie­teknek 815 80 3rat,slava Vajanskeho nábrezie 15 II emelet telefon 551-63 544-51 Előfizetési díj havonta - a vasárnapi kiadassa! együtt - Kcs 14 70 A vasárnapi kiadás előfizetési di|a neqyedevenkent Kcs 13 Terjeszti a Postai Hírlapszolgalat előfizetéseket elfogad minden posta es kézbesítő Külföldi megrendelések PNS. Ustcedná expediaa a dovoz tlace 813 81 Bratislava. Gottwaldovo námestie 6

Next

/
Oldalképek
Tartalom