Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1984. július-december (17. évfolyam, 27-52. szám)

1984-12-21 / 51. szám

I I— meggyújtod: jóbarátot találsz. Ha eloltod: egy régi barátItci Ságnak vetsz véget. Ha eladod: boldogság. Ha sötét éjben látod világát: nagy szerencse vár rád. Mindez persze, csak akkor történhet meg, ha elhiteted magaddal Krúdy Gyula Álmoskönyvének igazát. Ha nem, marad a szertefoszló kép, amely másnapra már eszedbe sem jut: gyertyát láttál álmodban.

Gyertya. Ha akarod: hangulatot teremt, ha nem vigyázol: árulkodó jel lehet. Sercegő lángja fényt ad és egy csöppnyi meleget. Anyám kezében ugyanolyan kincs, mint a só vagy a kamilla. Amióta csak az eszem tudom, mindig ugyanott tartja: a konyhaszekrény harmadik fiókjában. Odanyúlt, amikor gyerekek voltunk és felsírtunk álmunkból, onnét vette elő, amikor az éjszaka kellős közepén nagy titokban akarta a párnánk alá csúsztatni apró ajándékait, s azt húzza ki ma is, ha elalszik a fény.

Gyertya. Ilyenkor, karácsony táján még több fogy belőle mint máskor. Gyertyát gyújtunk, mert nem mindennapi hangulatra vágyunk, gyertyát gyújtunk, mert ünnepibb lesz tőle a vacsora, emlékezetesebb az este, varázslatosabb az együttlét.

Mária Hamátková, a bratislavai Kozmetika hlohoveci üzemegységének közgazdásza rezignáltan teszi elém a gyár gyertyakatalógusát.- Nem, persze, hogy nem vagyok elégedett a választékkal; szebb és mutatósabb gyertyákat szeretnénk gyártani mi is, de ez nem olyan egyszerű. Azért nem, mert ehhez elsősorban új gépekre és nagyobb anyagi beruházásra lenne szükségünk. De drágák a gépsorok és hiánycikk a paraffin.

A negyvenes években még két gyertyagyár volt az országban: az egyik Ústi nad Labemban, a másik itt, nálunk. Tíz évvel később,

• „Nem spagetti, gyertya“ - mondja Jana Cho- vancová

• Nemcsak erő, kitartás is kell ehhez a munkához (Gyökeres György felvételei)

amikor már csak mi gyártottunk gyertyát, egyre több fogyott belőle. Évente 600 tonna került a piacra. Aztán a hetvenes években már 4700 tonnát gyártottunk. A mai számok viszont már más valamiről árulkodnak: évi termelésük 4 ezer tonna, s a munkások száma is százötvenre csökkent. Sajnos, kevés a paraffin is. A Szovjetunióból évente 650-700 tonna érkezik, de ennél jóval többet is fel tudnánk használni. Ha minden igaz, jövőre Kínától kapunk egy jelentős szállítmányt, s az majd javít a helyzetünkön. Aztán szó van arról is, hogy új gépeket veszünk az NSZK-tól. Mert a mostaniak nagy része annyira régi, annyira elavult már, hogy a legszívesebben átutalnám őket a honismereti múzeumba. A gyertyaöntő részlegünk szégyen ide, szégyen oda: olyan, mint egy manufaktúra. Szóval pénz kellene, nagyon sok. S ha valaki a szakembereinket is felrázná csipkerózsika álmukból, jóval szebb gyetyákat kínálhatnánk vásárlóinknak.

Lenn, a gépek között Jana Chovancovával, az üzem legfiatalabb mesterével beszélgetek. A huszonéves szőke lány még csak második éve dolgozik a gyárban, de a kisujjából rázza a számokat. A gyertyaöntőben minden nő három gépet szolgál ki, mondja, s egy műszak alatt 564 kiló gyertyát önt. Egy gépben, egy rekeszben 700 darab gyertya készül, amit kézzel kell kiszedni.

Anna Nyvitová hat éve végzi ezt a munkát. Egyszer délelőtti, máskor esti műszakban dolgozik. Alacsony, szókimondó asszony. Bár ha nem árulná el, hogy három gyerek anyja, észre sem venném rajta, hogy napjai ugyanolyan zsúfoltak, mint a mellette álló, ötven év körüli Estera Váraökovának. Arra a kérdésemre, hogy miből kell itt több: erőből vagy kitartásból, mindketten azt felelték, hogy kitartásból. Az erő nem elég, hangsúlyozta egyikük, az csak ahhoz kell, hogy cipelhessem a faggyúval teli vödröket. De ahhoz, hogy az ember éveket töltsön el itt, erős akaratú kell, hogy legyen.

SZ. G. L.

Anna Nyvitová és hétszáz gyertyája

Jó útravalót kapott a Kismalomban

Kissé fáradtan ül az íróasztalnál. Nfem csoda, az őszi időszakban már az ötödik szabad szombaton teljesít szolgálatot. Ugyanannyi vasárnap is a munkahelyén kellett dolgoznia. Nyáron nyolc szombaton és nyolc vasárnap irányította-szervezte a gabonafelvásárlást végző üzemrészlegeket. Tóth József, a Bratislavai Mezőgazdasági Felvásárló és Ellátó Vállalat dunaszer- dahelyi (Dunajská Streda) üzemének igazgatója példát mutat. Ha kell, megnyújtja a műszakokat és az ünnepeket is hétköznappá teszi, hogy amit a földművesek megtermelnek, az gyorsan és jó minőségben kerüljön a raktárakba.

Munkaszeretete, a földművesek munkájának megbecsülése nem újkeletű. Gyerekkorában alakult ki benne. A nagymegyeri (Calovo) Kismalomban szerzett segédlevelet. Ott tanulta meg a jó liszt őrlésének fortélyait, s az ott eltöltött idő jó útravaló volt további munkájához. Igaz, meg kellett küzdenie a segédlevélért, de amint mondani szokta, megérte, mert ma egyetlen raktárban, takarmánykeverék-készítő részlegen sem vezethetik félre. Mint régi, szakképzett dolgozó, aki állandóan bővítette tudását, nagy szakértelemmel irányítja és fejleszti a rábízott üzemet.

A felszabadulás után apjával együtt megértette, hol a helye. Kolozsnémán (Klizská Nemá) együtt léptek be a gépszövetkezetbe. Később, amikor megalakult az egységes földművesszövetkezet, gondolkodás nélkül aláírták a belépési nyilatkozatot. Nagy esemény volt számára, a kiállított tagsági könyvet gondosan megőrizte. Mutatta már az efsz-ek dunaszerdahelyi járási konferenciáján is, és most is előveszi az egyik fiókból. A 61/32-es számú könyvecske olyan, mint az új. Kiolvasható belőle, hogy 1950. május 22-én lépett a Kolozsnémai Efsz-be, és 250 korona tagdijat fizetett. Ezen felül még apjával együtt beadtak egy üszőt, négy

süldőt és egy darálót. így kezdődött. így alakult kapcsolata a földművesekkel, annak ellenére, hogy molnárlegény volt. Egyidejűleg dolgozott az akkori Földműves Raktárszövetkezetben (RSD), és mivel az itteni munka

(A szerző felvétele)

jobban megfelelt szakképesítésének, megmaradt felvásárlónak és raktározónak. Sok-sok önfeláldozást kívánt és kíván tisztsége, de a többiekkel együtt mindig helytállt. Üzemünkben már megszokott az éjszakai vagy az ünnepi műszak. Ha hirtelen megérkezik egy szállítmány, minden munkerőt mozgósítani kell. Minden esetben meg is teszik, mert nem hagyhatják, hogy a kész termény tönkremenjen.

Az igazgatót szerény és olyan tisztségviselőnek tartják, aki mindig keresi a problémák megoldási lehetőségeit, és meg is találja. Azt szokták mondani, hogy Tóth József olyan körülményeket alakított ki, amelyek lehetővé teszik a gyors felvásárlást. Évi forgalmuk 540 millió korona. A nyári és az őszi aratás idején képesek a sűrűn vetett gabonát, a szemes kukoricát és más terményt jól elhelyezni. A későbbi időszakban a kiváló minőségű gabonából olyan abraktakarmányt készítenek, amelyet jól hasznosítanak az állatok, mert a raktározási lehetőség növelése mellett keverékek készítésére is új részlegekkel bővítették az üzemet.

Fel-felcseng a telefon, a gépkocsivezető jelzi, készülődjön a körútra. Gondosan bezárja az asztalfiókokat, körülnéz, hogy minden rendben van-e és elindul, hogy végigjárja a részleget. Ki tudja, mikor fejeződik be ez a szabad szombati műszak. Amint elmenőben mondogatja, akkor, ha mindent rendben talál, és már nem lesz egyetlen szemes kukoricával megrakott jármű sem a felvásárló központok előtt. Mert sokat kell adni a földművesek véleményére. Jólesett neki, amikor aratás után a szövetkezeti elnökök bejöttek a részlegbe, és megköszönték a jó együttműködést. A kézszorításuk többet ért minden kitüntetésnél. Bár abból is van elég a falon, köztük A kiváló munkáért állami kitüntetés és számos ágazati kitüntetés. Elismerik munkáját és ez még jobb munkára ösztönzi. BÁLLÁ JÓZSEF

Ha gyetiya Htö (áM