Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1984. július-december (17. évfolyam, 27-52. szám)
1984-12-21 / 51. szám
• Gustáv Husák és Konsztantyin Csernyenko találkozója Moszkvában • Júniusban járt hazánkban Daniel Ortega. Felvételünkön Lubomír Strou- gal búcsút vesz a nicaraguai vendégtől Csehszlovák külpolitika, 1984 MILYEN MM A leköszönő 1984-es év eseménynaptárát lapozva egyértelműen megállapíthatjuk, hogy hazánk - az előző évekhez viszonyítva - a nemzetközi helyzet romlása ellenére tovább haladt azon az úton, amelyet a CSKP XVI. kongresszusa határozott meg. Már a pártkongresszus is megállapította, hogy a nyolcvanas évek nem lesznek könnyűek, mert minél jobban szűkül az imperializmus mozgástere, minél jobban kiéleződnek a kapitalista társadalmi rendszer belső ellentmondásai, annál jobban növekszik a tőkés országok politikájának agresszivitása. Ezt bizonyítja az 1984-es év is. Az alábbiakban arra próbálunk választ adni, hogy a csehszlovák külpolitika miként teljesítette legfontosabb feladatát, miként járult hozzá a béke megvédéséhez és a fejlett szocialista társadalom építéséhez szükséges feltételek megőrzéséhez. Az egyik ilyen fontos feltétel a haza és az egész szocialista közösség védelme. Ezt azért kell itt és most hangsúlyozni, mert amikor az európai légkör romlásáról beszélünk, látnunk kell, hogy azt mindenekelőtt az amerikai rakéták nyugateurópai telepítése idézte elő. Hazánk - az NDK-hoz és a Szovjetunióhoz hasonlóan - ezért döntött a megfelelő válaszintézkedések mellett. A történelem megtanított rá bennünket, hogy nem nézhetjük tétlenül határaink közelében a háborús készülődést, azt, hogy újabb elsöcsapás- méró fegyverek irányulnak ellenünk. Vitathatatlan tény, hogy a békét, a haladást mindenekelőtt a szocialista országok óvják következetes, osztályszempontból kiinduló, a szocialista hazafiságon és a proletár internacionalizmuson, a békés egymás mellett élésen alapuló politikájukkal. Csehszlovákia - a szocialista közösség szilárd tagjaként - teljes mértékben azonosult e politikával. A szocialista közösség sikere tehát a mi sikerünk is. KÖZÖSEN A KÖZÖS CÉLOKÉRT A találkozókat, a párbeszédeket tekintve a most véget érő év a gazdagabbak közé tartozik. Számtalan lehetőség nyílt arra, hogy a KGST-országok a közös célok és érdekek figyelembe vételével még jobban elmélyítsék az együttműködést, összehangolják népgazdasági terveiket, közös fellépéseiket a nemzetközi fórumokon. Gondos előkészítő munka, az érdekek egyeztetése előzte meg a szocialista országok legfelsőbb szintű gazdasági tanácskozását, amelyet akár az év eseményének is nevezhetünk. A Moszkvában elfogadott * Nyilatkozat a KGST-országok közötti gazdasági és tudományos- műszaki együtmüködés továbbfejlesztésének és elmélyítésének fő irányairól című dokumentum egyrészt értékelte a testvéri országok kapcsolatainak helyzetét, s mindenekelőtt meghatározta a jövő feladatait. Fontos megállapítása: az idő igazolta az együttműködés elmélyítését, a szocialista gazdasági integráció fejlesztését célzó közösen kidolgozott irányvonal helyességét és időszerűségét. Az elmúlt évre is vonatkozik, hogy megerősödtek a baráti szocialista országok kapcsolatai, következetesen érvényesül a szocialista internacionalizmus, az állami szuverenitás, a függetlenség és a nemzeti érdekek tiszteletben tartásának, a belügyekbe való be nem avatkozásnak, a teljes egyenjogúságnak, a kölcsönös előnyöknek és az elvtársi segítségnyújtásnak az elve. A moszkvai csúcstalálkozón is megállapították, hogy a szocialista közösség tagállamai együttműködésének elmélyítéséhez, egységük és összeforrottságuk megszilárdításához minden egyes KGST-tagország hozzájárult, a jövőben is hozzá kíván járulni. Ennek konkrét céljait határozta meg a KGST Havannában megtartott 39. ülésszaka. A világ sorsáért érzett felelősség érződik a legfelsőbb szintű találkozó másik dokumentumán. A világbéke esélyei 1984-ben sem javultak olyan mértékben, amilyen mértékben elvártuk volna. A világimperializmus erői - élükön az Egyesült Államokkal - minden alkalmat megragadnak ahhoz, hogy érvényt szerezzenek az erőn, a szocialista országok lejáratásán alapuló politikájuknak. Ilyen helyzetben a világ békeszeretó erőit derűlátással töltötte el a KGST-országok deklarációja, amely - tekintetbe véve a nemzetközi helyzet kiéleződését - világosan és egyértelműen megállapította: semmiféle viláaDrobléma, a szocializmus és a kapitalizmus közötti történelmi vita nem oldható meg katonai erővel. Erre konkrét javaslatokat is előterjesztettek. Ha gátat vetnek az új nukleáris eszközök felhalmozásának, a nukleáris fegyverkísérleteknek, ha megállapodás születik a Varsói Szerződés és a NATO között a katonai erő alkalmazásáról való kölcsönös lemondásról, a békés viszonyok fenntartásáról és a világűr militarizálá- sának betiltásáról - ahogyan azt a szocialista országok javasolták - akkor lesz csak igazán a béke tartós nemcsak Európában, hanem az egész világon. A nemzetközi kérdések és az ideológiai munka legidőszerűbb problémái szerepeltek annak a tanácskozásnak a napirendjén, amelyet a szocialista országok kommunista és munkáspártjainak központi bizottsági titkárai tartottak Prágában. Az itt elfogadott közlemény nem véletlenül foglalkozik a fasizmus felett aratott győzelem közelgő 40. évfordulójával. A dokumentum rámutat, hogy e történelmi esemény megünneplésére való készülődés a szocialista internacionalizmusra és hazafiságra való nevelés ügyét segíti és a háborús fenyegetés elleni harc érdekeit szolgálja. Mindenkinek, különösen a fiataloknak tudniuk kell, hogy a hitleri fasizmus robbantotta ki a második világháborút, hogy a győzelem kivívásában a Szovjetunió - mérhetetlen ember- és anyagi áldozatok árán - döntő szerepet játszott. A történelem igazolta, ahogy a háború ellen addig lehet és kell harcolni, amíg meg nem szólalnak a fegyverek. SZILÁRD, MEGBONTHATATLAN BARÁTSÁG A sokoldalú tanácskozásokon kívül ebben az évben bőven volt lehetőség a kétoldalú kapcsolatok elmélyítésére, az egymás sikerei, gondjai iránti őszinte éredeklődés kielégítésére. Ezek a találkozók szerves részét képezték annak a folyamatnak, amelynek célja a testvéri szocialista országok összeforrottságának, gazdasági és védelmi potenciáljának erősítése. A kétoldalú találkozók rendszerében rendkívül jelentős helyen szerepelnek a csehszlovák-szovjet kapcsolatok. A történelem folyamán még sohasem értek el olyan szintet a két ország politikai, gazdasági, kulturális és egyéb kapcsolatai, mint most. Maghatározó jelentőségűek a két ország képviselőinek találkozói, különösképpen Gustáv Husák és Konsztantyin Csernyenko megbeszélései. Rendkívül eredményes volt Lubomir Strougal moszkvai tárgyalása Nyikolaj Tyihonov szovjet miniszterelnökkel a két ország népgazdasági terveinek egyeztetéséről. Eredményes volt az 1984-es év a többi szocialista országgal folytatott együttműködést tekintve is. A különböző szintű találkozók közül az élre kívánkozik Gustáv Husák megbeszélése Todor Zsivkowal, a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottságának főtitkárával, a Bolgár Népköztársaság Államtanácsa elnökével és Kádár Jánossal, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkárával. Hasznos volt mindkét találkozó, s megerősítette, hogy a kapcsolatok szorosabbra fűzése közös érdek. Ugyancsak így értékelhetjük Mika Spiljak, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság Államtanácsa akkori elnökének és Kim Ir Szénnek, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság elnökének csehszlovákiai látogatását. Gazdasági kérdések voltak a fő témái azoknak a megbeszéléseknek, amelyeket Lubomír Strougal szövetségi miniszterelnök folytatott Budapesten, Szófiában és Belgrádban. HAZÁNK ÉS A FEJLŐDŐ ORSZÁGOK Rendszerünk lényegéből ered, hoav seaíti a feilődő országokat, különösképpen azokat, amelyek a fejlődés szocialista útját választották. Megkülönböztetett figyelemmel követtük ezen országok antiimperialista küzdelmét, országépitó munkáját. Őszinte aggodalommal tölt el bennünket például, hogy az Egyesült Államok hadüzenet nélküli háborút folytat Nicaragua ellen, s a fegyveres támadás veszélye is szüntelenül fennáll. A kétoldalú kapcsolatok kereteit is túlszárnyalta az a látogatás, amelyet Daniel Ortega legfelsőbb nicaraguai vezető Prágában tett. Figyelemreméltó esemény volt miniszterelnökünk mexikói látogatása is. A robbanékony közel-keleti helyzet mielőbbi rendezése halaszthatatlan feladat. Hazánk a rendezés szovjet javaslatát támogatja, nevezetesen azt, hogy Izrael vonuljon ki a megszállt arab területekről, a palesztin nép nyerje vissza elidegeníthetetlen jogait, beleértve az önálló államalapítás jogát is. Mindenképpen szavatolni kell a térség valamennyi országának szuverenitását és biztonságát. Álláspontunkat és az arab országokhoz fűződő kapcsolataink fejlesztésére irányuló óhajunkat Lubomír Strougal szíriai és líbiai, továbbá Sadli Bendzsedidnek, az Algériai Demokratikus és Népi Köztársaság elnökének, a Nemzeti Felszabadítási Front Pártja főtitkárának, Faruk Kadduminak, a PFSZ végrehajtó bizottsága tagjának és Valid Dzsumblattnak, a Libanoni Haladó Szocialista Párt főtitkárának prágai tanácskozásán volt alkalmunk kifejteni. Az év figyelemre méltó eseménye volt szövetségi miniszterelnökünk indiai és burmai útja, valamint U Maun Kha burmai, Agathe Barbara máltai, Chan Sy kambodzsai miniszterelnök és Van Thien Dung vietnami nemzetvédelmi miniszter prágai látogatása, valamint Bohuslav Chnou- pek zimbabwei, angolai és mauritániai megbeszélése. Valamennyi egymás jobb megértését, a kapcsolatok elmélyítését célozta. A nemzetközi kommunista- és munkásmozgalom egységét erősítette az a párbeszéd, amelyet Alvaro Cunhal, a Portugál Kommunista Párt főtitkára és Harilaosz Flora- kisz, a Görög Kommunista Párt főtitkára Prágában folytatott Vasit Bitak elvtárssal. VISSZAFOGOTTABB KAPCSOLATÉPÍTÉS Külpolitikánk többször elismételt alapelve, hogy - a kölcsönös tisztelet, az egyenlő előnyök, az egyenlő biztonság, a belügyekbe való be nem avatkozás elvének szigorú tiszteletben tartásával - a kapitalista országokkal is a kapcsolatok bővítésére törekszünk. A nemzetközi helyzet általános kiéleződése azonban e törekvésekre is negatívan hatott. Az imperialista erők katonai agresszivitásának növekedése nem tette lehetővé, hogy 1984-ben látványos közeledésre kerüljön sor. Bár részünkről a hajlandóság mindvégig megvolt és ma is megvan, a kontaktusokat tekintve mégis a szegényebbek közé sorolható a most leköszönő év. Hogyan is fejlődhetnének a kapcsolatok akkor, amikor vezető amerikai politikusok megkérdőjelezik Európa háború utáni elrendezését, s ehhez vezető nyugateurópai államok is csatlakoznak. Hogy beszélhetünk ilyenkor a szuverenitás, a függetlenség tiszteletben tartásáról, a kölcsönös tiszteletről? Hazánk nemegyszer határozottan kijelentette, hogy politikai rövidlátásra vall, ha valamely ország azt támadja, ami az európai és világbéke alapja immár 40 éve. A nácizmus vereségéért revansra készülő erők, úgy tűnik, részben elérték céljukat: megzavarták, jelentősen lefékezték a kapcsolatok normalizálódásának folyamatát. E szempontból csak Andreasz Papandreu görög miniszterelnök, Pierre Trudeau akkori kanadai miniszterelnök, Sven Stray norvég, Lennart Bodström svéd, Leo Tindemans belga külügyminiszter és Erw/'n Lanz akkori osztrák külügyminiszter prágai, illetve Bohuslav Chnoupek NSZK-beli és svájci útja érdemel figyelmet. HOZZÁJÁRULÁSUNK A BÉKEHARCHOZ Világszerte kedvező visszhangot váltott ki, hogy a szocialista országok, köztük Csehszlovákia is a békejavaslatok kidolgozásának aktív részese, az egyenjogú nemzetközi együttműködés híve. E szellemben tevékenykedünk az Egyesült Nemzetek Szervezetében is. Javier Pérez de Cuellar ENSZ-főtitkár idei csehszlovákiai látogatása során elismerően szólt hazánk ENSZ-beli munkájáról. Amint az elmondottakból világosan kitűnik, a csehszlovák külpolitika a szocialista országok viszonylatában az átlagosnál mozgalmasabb, a kapitalista országokat tekintve viszont az előzőekhez képest szegényebb évet zár. Törvényszerű ez, hiszen a két világrendszer közötti viszony minden ország kapcsolatrendszerére kihat. Előrehaladásunk, az egyre igényesebb gazdasági feladatok megoldása békét, nyugalmat, kölcsönösen előnyös együttműködést kíván, s nem tűri a konfliktusokat, a feszültséget, a háborús veszélyt. Nyilvánvaló tehát, nem rajtunk múlott, hogy hazánk és a kapitalista országok közeledése ezúttal is elmaradt. Az viszont kétségkívül sikereink közé tartozik, hogy ebben az évben is sikerült megőrizni a békét, s az 1984-es évet a szocialista közösség gazdasági és védelmi potenciálja összeforrottsága növekedésének éveként könyvelhetjük el. KOVÁCS ILONA
