Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1984. július-december (17. évfolyam, 27-52. szám)

1984-07-20 / 29. szám

A — Egyiptomi Arab Köztár- nZ saság területe ugyan meghaladja az 1 millió négyzetki­lométert, de a mezőgazdaságilag megművelhető földterületeinek nagysága nem több 35 ezer négy­zetkilométernél. Egyiptomot mégis mezőgazdasági országnak tartják, s az utóbbi időben ehhez méltán teszik hozzá, hogy fejlődő ipara van. Az olaj, a foszfát, a mangán feldolgozásán kívül az utóbbi években a vasércbányászat bőví­téséhez és a vasérc intenzívebb feldolgozásához is hozzáláttak. E fejlesztési programok megvaló­sításában a múltban és jelenleg is figyelemre méltó segítséget nyúj­tottak és nyújtanak az egyes szo­cialista országok. Kairó mellett, a Nílus partján az E. I. S. (Egyp­tian Iron and Steel) Vasmű például hathatós szovjet segítséggel épült. Tóth Attilla, az INORGA kassai (Koéice) részlegének fiatal mérnöke az ENSZ iparfejlesztési A kassai INOGRA-ban Tóth Attila (jobboldalt) magyarázatát Kamal Abd El-Gawad, Anas Faris, Hemdan Sabah, Yousef Aziz hallgatja (Gazdag József felvétele) ■ ír­Számítógépes üzemirányítás a fáraók földjén Négyszemközt egy ENSZ-megbízottal intézetének (az UNIDO-nak) meg­bízásából hosszabb időt töltött eb­ben a vasműben. Feladatának si­keres teljesítése után Kassán ke­restük fel.- Az INORGA éppenséggel nem a legfiatalabb csehszlovák létesítménynek számít, hiszen már két évtizede eredményes munkát fejt ki. Jóllehet, sokan van­nak nálunk, akik most hallanak róla először, arra kérem mutassa be munkahelyét.- Az INORGÁ-nak Prágában van a központja. Számítógépek ipari - főleg a kohászati és nehéz­gépipari - alkalmazásával foglal­kozunk. A kassai részleg az infor­mációs rendszerek tervezési mód­szereinek kidolgozását kapta fel­adatul, s újabban feljövőben van a robotizálás is. Az ENSZ iparfej­lesztési intézete intenzívebb kap­csolatot 1978 óta tart fenn velük. Jómagam is ekkor kerültem fel az ENSZ számítástechnikai szakér­tőinek listájára.- Gondolom, a bizalmat nem látatlanban szavazták meg...- Természetes, hogy nem. 1978-ban itt, a Kelet-szlovákiai Vasműben sikeresen valósítottunk meg egy ENSZ-programot. Ez a számítógépes kohászati karban­tartás információs rendszerének kidolgozása volt. A feladatot sike­resen megoldottuk. Ezt a rend­szert az ENSZ most már átadja az egyes fejlődő országok kohásza­tának megsegítésére. Egyiptom­ban lényegében ennek az infor­mációs rendszernek az üzembe­helyezésével foglalkoztam.- Mit tud ez a rendszer?-Azzal kezdeném, hogy ha­gyományos módszerekkel a kohó­ipari üzemek karbantartása igen drága. Nos, ennek a tervnek, amit mi megvalósítottunk, a lényege az, hogy csökkenti a kohászati berendezések karbantartási költ­ségeit. Ez a számítógépes rend­szer figyelemmel kíséri az egész gyár gépi berendezéseinek el­használódását, s naprakész infor­mációkat ad a vezetőknek, továb­bá optimális szinten tartja a kész­leteket és az alkatrészgyártást.- Hogyan fogadták Egyiptom­ban, és hogyan viszonyultak eh­hez az újdonsághoz?- Az egyiptomi nép kedves, ba­rátkozó. Ha tisztelettel fordulnak hozzájuk, nagyon is odaadóak. Ha látják, hogy valaki segíteni tud raj­tuk, azért igen hálásak. 1983 szeptemberében indultam Kairó­ba. A feladatom műszaki része az volt, hogy megtervezzem és bein­dítsam az acélmű számítógépes irányítását. A feladat második ré­sze oktatási jellegű volt. Az acél­mű kohó-, illetve gépészmérnökei közül kiválasztottak tizenötöt, aki­ket meg kellett tanítanom a számí­tástechnika és a programozás alapjaira, s egyben fel kellett őket készítenem arra, hogy üzemeltetni tudják a számítógépes irányítási rendszert, sőt, ők maguk is tudja­nak hasonló rendszereket készí­teni. I- A kéthónapos kiküldetésből úgy tudom, hogy végül is nyolc hónap lett...- Az UNIDO eredeti elképzelé­se az volt, hogy kimegyek két hónapra, a rendszert beindítom, tanácsot adok a mérnököknek és ők majd folytatják a többi teendőt. Nos, az ottani realitások mások voltak. Utólag az UNIDO is belát­ta, hogy olyan igényes szakmát, mint a számítástechnika, két hó­nap alatt nem lehet tökéletesen megtanulni, még ha napi 10-12 órát foglalkozom is velük. Az egyiptomi vállalat és a külügymi­nisztérium ezért kérte az ENSZ-t, hogy hosszabbítsák meg ott-tar- tózkodásomat, amibe bele is egyeztek.- Milyen nyelven beszélf az egyiptomiakkal?- A tizenöt mérnök mind jól be­szélt angolul, ezért ezen a nyelven társalogtunk, de ott-tartózkodá- som alatt az arab nyelvből is rám­ragadt valami. Meg kell monda­nom, hogy a nyelvtanulás nekem különösebb gondot soha sem je­lentett - és talán azért nem, mert gyerekkoromtól rá voltam utalva. Tesedíkovón születtem. Az iskolá­ban először szlovákul, majd oro­szul tanultam meg. Az egyetemet Prágában végeztem, ahol a cseh és az angol nyelvet sajátítottam el.- Mi jelentette ott-tartózkodása során a legnagyobb élményt?- A legnagyobb szakmai élmé­nyem kétségtelenül az volt, amikor a rendszer beindult, amikor a szá­mítógép sikeresen rákapcsolódott a konverterre és fel tudtuk dolgoz­ni az információkat, majd vissza tudtuk jelezni a gépkezelőknek, hogyan irányítsák tovább a folya­matot.- Kiküldetésének sikeres befe­jeztével, gondolom, nem szakadt meg a kapcsolata az egyiptomi­akkal.- Ószintén mondhatom: nem­csak kollégákra, hanem barátokra is találtam az ottani mérnökök kö­zött. Az ENSZ ösztöndíján a leg­jobb négy egyiptomi kollega most itt van nálunk, velük még tovább foglalkozom. A rendelkezésükre álló egy hónap valószínűleg ele­gendő lesz arra, hogy megtanulja­nak önállóan is programrendsze­reket tervezni.- Köszönöm a beszélgetést. SZASZÁK GYÖRGY ÚJ szú vezetékek szigetelésével, villany- fűtőtestek, gépi berendezések, in­dukált árammal működő villany­kályhák, az acél- és üveggyártás­nál használatos elektromos ke­mencék, s egyéb bonyolult, eddig ismeretlen termékek készítésével kell foglalkozniuk. Éppen azért - még mielőtt az üzemfejlesztéssel kapcsolatos be­ruházásokról beszélünk - a szak­emberképzés helyzete felöl érdek­lődünk. Erről Kajla Ernő tájékozta­tott.- A vállalati vezetés rugalmas­ságának köszönhetően üzemünk átvétele után a gépi berendezé­sekkel együtt szakemberek is ér­keztek hozzánk a vállalattól, akik segítettek dolgozóink átképzésé­ben. Vezető szakembereink közül számosán részt vettek a krompa- chyi üzemben számukra rendezett szakmai tanfolyamon. Tehát a leg­szükségesebb szakkáderek ren­delkezésünkre állnak. Komoly táv­lati intézkedések is folyamatban vannak a szakemberképzés terén. Üzemünk ez év szeptemberétől átveszi a helmed szakmunkás­képzőt, ahol az eddig „ingázni“ kényszerülő fiatalok megtalálhat­ják helyüket. Évente átlagosan ki­lencven fiatal szakembert neve­lünk saját üzemünk részére, s emellett más munkahelyek szá­mára is. Távlatilag ennek az isko­lának 300-320 tanulója lesz. A je­lenlegi iskola tantestületét megfe­lelő számú szakpedagógussal tölt­jük fel. Szedlák János - érthetően - új­ból az igényes munkát, magas fokú szervezést követelő terme­lésre terelte a szót, amely nem állt le az új cégjelzés alatt működő helmed üzemben. Jelenleg há­rom, egymástól távoleső üzem­részlegben folyik a termelés. Az egyikben még - a népgazdasági szükségleteknek megfelelő arány­ban - tovább foglalkoznak a ká­beldobok gyártásával, generátor­vázak forrasztásával. A másik két részlegben erősáramú kapcsoló- rendszerek és más elektrotechni­kai termékek gyártását végzik.- Az új üzem működésének el­ső évében, tavaly 52 millió korona értéket meghaladó árut termel­tünk, az idén termelésünk értéke megközelíti a 63,5 millió koronát, a jövő évben eléri a 70 millió és 1990-ben a 168 millió koronát- tájékoztatott Szedlák János.- Dolgozóink tervezett létszáma az idén 287 fő, számuk 1990-ig 700-ra emelkedik. Nagyon örülünk annak is, hogy csaknem 200 női munkaerőt tudunk foglalkoztatni a jövőben. Már most tervbe vettük a szükséges lakások építését, óvodai férőhelyek létesítését. Ter­mészetesen a növekvő termelési feladatoknak megfelelő új üzem építése - csaknem 80 millió koro­na ráfordítással - szintén a tervké­szítés, illetve megvalósítás stádiu­mában van. Az épíkezés befeje­zését 1989 októberére tervezik. Addigra a megfelelő szakemberek is rendelkezésre állnak majd. Mi tagadás, komoly munkát vé­geztek Szedlák Jánosék, a volt Kablo üzem dolgozói és mind­azok, akik bármit is tettek az új létesítményért. Úgy látszik, igaza van az igazgatónak: jó talajra lép­tek. KUUK GELLÉRT 984. VII. 20. EGYÜTT, EGYMÁSÉRT Hétköznap egy földmüvesszövetkezetben I Néhány hete, az aratásra való felkészülés időszakában jártam a lukanyényei (Nenince) földművesszövetkezetben.- Gépeink akár holnap hadrendbe állhatnának — mondta akkor Domin János mérnök, a szövetkezet elnöke. Alapos körültekintéssel dolgozunk, s ha csak az időjárás nem tréfál meg bennünket, igyekezetünknek meg kell, hogy legyen az eredménye. Egyébként, hogy adatokkal is szolgáljak, szemes kukoricából, búzából és őszi, valamint tavaszi árpából 1450 hektárnyi területről kell betakarítanunk a jónak ígérkező termést. Híves József főgépesítő sem panaszkodik.- Mi nem ijedünk meg a saját árnyékunktól! Nem félünk, de nem is féltünk soha az aratástól. Az utolsó őszi munkák befejeztével, már a tél folyamán sorra vesszük a gabonabetakaritáshoz szükséges gépeket, alaposan átellenörizzük, átvizsgáljuk mindegyiket. Kijavítjuk a hibákat, pótoljuk a károsodott, vagy hasznavehetetlen alkatrésze­ket. így aztán, ha kasza alá érett a termés, gépparkunkból kigördül­hetnek a kombájnok, szalmaprések, vontatókocsik, szemszállító teherautók .. Az elnöktől tudom: a közösben bevezették a differenciált bérezést. Magyarán: a szövetkezet tagjainak csak a jól elvégzett munkáért fizet. A hagyagul, lustán dolgozó ember még az alapfizetését sem kapja kézhez. Annak viszont, aki becsülettel helytáll, bérét akár harminc százalékkal is megtoldják.-Természetesen nem mindenki lelkesedett az elképezésünkért I annak idején, esztendőkkel ezelőtt - magyarázta Domin János mérnök —, de ezt talán mondanom se kell. Viszont elértük, hogy minden munkaterületen csupán a legkiválóbbak maradtak meg, akikkel öröm dolgozni. És ez persze, a teljesítményeken is megmu­tatkozik. Egyébként a szövetkezet vezetőségének az elnök a legidősebb tagja, holott ő is mindössze negyvenéves. Tizenkét mérnök és több technikus buzgólkodik a jobb eredmények elérésén. Hogy is mondta Híves József? — Nagy a regula minálunk, ám aki szeret dolgozni és érti is a munkáját, szép pénzeket vihet haza fizetésnapon. A főgépesítő egyébként szigorú ember. Naponta ellenőrzi a mun­kaszakaszon dolgozók teljesítményét. Nem kivételez még saját bátyjával, Ferivel sem. Híves Ferenc különben műhelyvezető. Ok ketten 120 ember munkáját irányítják. S tegyem mindjárt hozzá, nagy értéssel, szorgalommal, körültekintéssel. A szerelő-javító munkabrigád munkamódszere a következő: min­den idénymunka után aprólékosan átellenőrzik a gépek állapotát. A hibákról, hiányzó alkatrészekről jegyzéket készítenek. A többi pedig már az anyagbeszerzők, Balga István és Zatyko József dolga, gondja, feladata. Nem ülnek a gépjavítók soha babérjaikon, nem várnak gépeik ellenőrzésével, javításával. A műhelyben egyébként már az őszi talajelőkészítő munkák gépsorait készítik elő a bevetésre. Mert - mint Hives József elújságolta - jó idő esetén náluk 12 napnál tovább nem igen tarthat az aratás. A műhelyfőnök szavát 19 ember ügyeli. Szerelők, gépjavítók mind. Kálazi Ferenc is közéjük tartozik. Negyvenkét esztendős, 20 eszten­deje tagja a közösnek. Helybéli. Felesége baromfigondozó. Egy kimustrált kocsit bütykölt épp, amikor beléptem birodalmába.- Régi szaki vagyok én már - tolja odébb szerszámosládáját -, igyekszem a rám bízott munkát becsülettel elvégezni. A szövetkezet is segit nekem, jól keresek, hiszen ha ráhajtok egy kicsit, összejön télen is a havi háromezer korona, hát miért ne lennék azon, hogy a gazdaság is jól járjon velem?! Tőle egy ajtóval odébb Szegedi Zoltán munkálkodik.- Róla meg azt érdemes tudni - magyarázza kísérőm, Híves Ferenc -, hogy a szövetkezet legjobb kombájnosa. Évek' óta a járá­sunkban is ö a legeredményesebb. Távolabb Szvoren János, Horváth Mihály és Vaskor János egy kerekes traktor csinosításán fáradozik. Jó ideig nézem őket, de nem zavartatják magukat, nem hagyják abba a munkát.- Maguk nem pihennek soha sem? - kérdezem tőlük.- De - jegyzi meg egyikük -, este, meg vasárnap, esetleg szombat délután. Persze, akkor se mindig. Vállaltuk ugyanis, hogy szabad időnkben, munka után, mi szerelők, betakarítunk 15 tonna szálas takarmányt.- No, de ezt úgy értse - fűzi hozzá Híves Ferenc -, hogy mi vágjuk le kézi kaszával a gép számára hozzáférhetetlen helyeken levő füvet, s be is gyűjtjük kazalba, vagy valamelyik szabad csűr alá. Messzi nagyon még a nyár vége, vállalásukat azonban máris teljesítették. Szinte minden műhelyben ténykedik néhány újítójuk is. A sort Híves Ferenc vezeti. Ézidáig neki van a legtöbb benyújtott és elfogadott javaslata. Tavaly például a nagykürtösi (Verky KrtiS) járás gépjavítói számára meghirdetett versenyt is a nyényeiek nyerték. A közös dolgozói szívügyüknek tekintik az e1tz-ben a munkát. Ismét Híves Józsefet idézem. „Hozzánöttek az emberek a szövetke­zet gondjaihoz.“ így jó, és csak így érdemes, összefogással - együtt, egymásért dolgozni. Hát még ha elkészül az épülőfélben lévő telephelyük, könnyebb is leáz dolgozni! ZOLCZER LÁSZLÓ • Szvoren János, Horváth Mihály és Vaskor János egy kerekes traktort javít. (A szerző felvétele)

Next

/
Oldalképek
Tartalom