Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1984. július-december (17. évfolyam, 27-52. szám)

1984-07-20 / 29. szám

A „Békét most“ mozgalom akti­vistáinak tünte­tése a megszállt Ciszjordániá- ban az erősza­kos telepítés­politika ellen (Telefoto: ÖSTK) IZRAEL - VÁLASZTÁSOK ELŐTT II. ígéretek helyett fenyegetőzés A világ nem akar megbarátkozni vele, de mégis lassan kénytelen lesz tudomásul venni, hogy az Egyesült Államo­kon kívül van még egy ország, amelynek politikája különö­sen kiszámíthatatlan, illetve kiszámíthatatlanul veszélyes- éppen a választás évében. Ez az ország - Izrael. A két választási év - 1981 és 1984 - eseményeinek párhu­zamba állítása árulkodik arról, hogy a választások közel­sége egészségtelenül felhevíti a hangulatot, s a kormány­zat még a szokásosnál is könnyebben vállalkozik meggon­dolatlan háborús kalandokra. Ebben az évben Izrael több irányban fokozza egyre növekvő mértékben a nyomást. A fő célpont most Szíria lett, s Tel Aviv mindent elkövet, hogy Szíria egyetlen egy fronton se érezze magát biztonságban. Ha hinni lehet az izraeli fenyegetőzéseknek, akkor - függetlenül attól, hogy ilyesminek még az Egyesült Államok sem örülne feltétlenül- Tel Aviv alig ellensúlyozható kísértést érez, hogy próbára tegye a frissen felerősített szíriai katonai potenciált. A szír légvédelem megnövekedett kapacitása valamint a szocia­lista országok és Szíria között tovább fejlődő katonai együttműködés ugyan némileg lehűti a kedélyeket, — Izrael mégis koncentrálja erejét a szíriai frontra. A fő ellenség Szíria lett. Mondhatnánk így is: most már csak egyetlen egy frontország létezik, és ez - Szíria. Akár Camp David kiterjesztése, akár Libanon megalázása a tét, mindenképpen Szíria az első számú akadály. Izraeli munkapárti funkcionáriusok hitetlenkedve kons­tatálják külföldi beszélgetőparnereiknek, hogy Samirék kortesérvelését teljesen elborítják a háborús frázisok. A kormánynak Damaszkusz-fóbiája van, és egyáltalán nem lehetetlen, hogy a hadsereget és a népet belezavarja egy pusztító, Szíria-ellenes kalandba - mondta nekem az egyik Maárách-funkcionárius.^ Egy Izraelben élő arab novellista tömören így fogalmaz­za meg komor helyzetelemzését: Háborúban elnémulnak az érvek. Háború után - vagy akárcsak egy nagyobb szabású összecsapás után — Samirék mentesülhetnek attól, hogy megmagyarázzák bizonyítványukat és felvázol­ják konkrét terveiket. Emellett a háború még egy előnnyel kecsegtet. Azt ígéri a kormánynak, hogy visszatérnek a koalícióba azok a vallásos politikusok, akik csalódásaik miatt „elhagyták a zászlót“. Ha pedig a választók is visszatérnek a „közös akolba“, - akkor a Likud végre konszolidálhatja pozícióit. Eli Dajan TAMI pártja hátat fordított a kormánynak, így' Samir nem tudta elkerülni a leszavazást. A TAMI a vallá­sos, keleti (észak-afrikai, arábiai, dél- és kelet-európai) származású zsidókat képviseli, azokat, akik mostoha gyer­mekei voltak eddig az államnak. Akik a legkevesebbet kaptak tőle, akik másodrangú állampolgári sorsra kénysze­rültek. Érdekes módon ez a réteg (réteg? Izrael lakosságá­nak 55 százaléka!) eddig helyeselte a szélsőségesen arabellenes, palesztinellenes lépéseket, de arra töreke­dett, hogy végre kapjon valamit a hatalom áldáséiból, a hatalom kalácsából is. Eli Dajan ezt mondta nekem Tel Aviv-i beszélgetésünk alkalmával: „Mi nem tudunk betörni a középosztályba, hiába akarunk. A magasabb pozíciókból alig kapunk valamit. Közülünk kerühd az a 35 ezer felnőtt analfabéta, aki már itt, Izraelben született. Analfabéták maradtak, mert nem volt óvodájuk, iskolájuk, mert nagy családban nőttek fel, s kilátá­suk sincs a kvalifikáltabb munkára. Itt a születési és neveltetési körülmények meghatározóak, nekünk tehát ezeket a körülményeket kell megváltoztatnunk. Evégböl erős hatalmat akarunk, olyant, amely előtérbe hozza majd a szociális, kulturális, egészségügyi kérdéseket.“ A „keleti zsidók“ tehát erős hatalmat akarnak. Ezt akarták három évvel ezelőtt is, és akkor csatlakoztak a Likudhoz. Akkor így érveltek: „Mi pragmatikusok vagyunk. Nem ideológiai alapon döntünk. Mérsékelten izgat bennünket a külpolitika is. Annyit azonban tapasztal­tunk: a Maáráchtól nem várhatunk csodát.“ Csodára hiába vártak: a Begin-Samir kabinetek nem változtattak semmit a belső egyenetlenségeken. Pedig a vallási erők, - köztük a minipártok - jónéhány évig feltétel nélkül támogatták a háborús politikát. Amikor Izrael kitűzte a választások időpontját, már nyilvánvalóvá vált, hogy Libanonban Damaszkusz szerepe lett a meghatározó és törvényszerűen vereséget szenved minden olyan erő, amely a damaszkuszi szándékokat keresztezni akarja. így felmondták az Izraellel kötött egyezményt és hozzáfogtak a nemzeti egységkormány megalakításához egy új nemzeti charta kidolgozásához. A lassú és zökögő libanoni konszolidálódás folyamata mögött is Szíria áll. A kalandorok számára így egyre csábítóbb lehetőség: csapást mérni az izraeli szándékokat keresztező Szíriára. Ám a csapás kockázatai annyira nyilvánvalóak, hogy Tel Aviv eddig csak a fenyegetőzésig jutott el. És - valódi háború helyett - a megszállt libanoni területeken fokozza a terrort, az elnyomást. Éppen a terror jelentett újabb problémát a kormányzat számára. Izrael lakosságának egy részét megdöbbentette, hogy az Izraelben és a megszállt területeken tomboló arabellenes terrorcselekményekre a kormány tudtával került sor. Sőt, a hatóságok gyakran segédkeztek is. Ezen a tavaszon már elkerülhetetlen volt a bírósági felelösség- revonás megkezdése. Egyelőre nem látni még: ki is kovácsol majd tőkét az előkészített perekből? A kilátásokról óvatosan beszélnek Tel Avivban. Pedig a jövendőmondók most sem szerénykednek. De még a fáradhatatlanul hirdető Ruth Uziel parapszichológus is szívesebben vállalkozik arra, hogy jogi, házassági, üzleti ügyekben nyújtson eligazítást, semmint politikai kérdések­ben. „Zaccos Ruth“ önérzetesen óvatos és udvariasan eltanácsolja azt, aki politikai jövendömondást akar tőle. KRAJCZÁR IMRE (Vége) ÚJ SZÚ 5 984. VII. 20. mrnnm/s KÖZÖSEN A legenda szerint hét eladólány hozo­mánya volt a mai URSUS traktorgyár elődje; 7 részvényes 1893-ban Varsóban gépgyárat alapított. Főként cukorgyári és élelmiszeripari gépeket gyártott, no nem nagy tételben, szerény körülmények kö­zött. Három évvel megalakítása után öt­ven munkást foglalkoztattak a gyárban. 1900-ban már kilencvenet, s egy évtized­del később már szűk lett a hely, költöznie kellett. A gyár belsőégésű motorok gyár­tásával kísérletezett, s az első világhábo­rú kirobbanásáig 600 erőgép hagyta el az üzemet. Ezerkilencszázhúszban vette fel az URSUS erőgép- és traktorgyár nevet, s két évvel később megszületett az első kistraktor, a 25 lóerős, kéthengeres UR­SUS. Egy példány a gyár szabadtéri múzeumában látható. A traktorgyártás újabb szakasza a 60-as években követ­kezett be a gyárban. Csehszlovákia és Lengyelország 1962-ben irta alá az együttműködési szerződést, amely leszögezte, hogy a lengyel fél csehszlovák dokumentáció alapján gyárt traktort, a második sza­kaszban pedig közösen kidolgozzák egy újabb traktor tervét, ami kooperációban készül majd. Három évre rá legyártották az első traktort, a C-4011 -est. Bizonyos módosítás után URSUS-C-350 néven a lengyelországi földművelés fontos munkagépe lett, s ma is igen népszerű típus, midmáig gyártják. Az együttműködés második szakaszá­nak megvalósítására kutatóintézet léte­sült brnói székhellyel, és 1969-ben cseh­szlovák és lengyel mérnökök tervezésé­ben elkészült az első közös nehéztraktor, az URSUS C-385, ennek a kabinja már zárt, fűthető. Jelenleg mindkét országban 7 típusú traktort gyártanak (6-6 ezer darabot évente), a legutolsó típus 150 lóerős. Az alkatrészek fele-fele arányban készülnek a Martini Nehézgépgyárban és a varsói URSUS-ban. A két fél a 80-81-es években sem szakította meg az együttműködést, bár bizonyos megtorpanások voltak, az akko­ri lengyel válságos helyzet miatt. Ezt Maciej Zieliriskitől, az üzemi pártszerve­zet titkárától tudom meg, aki 1981-től tölti be ezt a tisztséget. Maciej Zielinski 16 éve dolgozik az URSUS-ban, évekig a Lengyel Szocialista Ifjúsági Szövetség funkcionáriusaként működött: 1974 óta párttag, 35 éves.- Milyen a párttagok átlagéletkora az URSUS-ban? Maciej Zielihski párttitkár (Archívumi felvétel) •4- Gyári viszonylatban nem vezetünk ilyen statisztikát. De az utóbbi másfél évben az újonnan felvett tagok 80-85 százaléka az ifjúsági szervezet tagja, ez évente 10-15 személyt jelent.- Hány tagja van a szakszervezetnek?- Három és félezer.- Milyen a légkör az URSUS-ban je­lenleg?- Jó. Persze nyíltan és erősen bírálunk bizonyos jelenségeket, éppen azért, hogy a hetvenes évek gyakorlata ne ismétlődhessen meg. Akkor megszépített jelentések kerültek a vezetők elé, így a felsőbb szervek nem kaptak valós ké­pet a helyzetről. Ha nem hallgatjuk el a tényeket, az előforduló problémákat közös erővel megoldhatjuk. KOPASZ CSILLA Háttérben az el­ső traktor látha­tó, 1922-ben ké­szült (A szerző felvétele)

Next

/
Oldalképek
Tartalom