Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1984. július-december (17. évfolyam, 27-52. szám)
1984-11-02 / 44. szám
JOZEF PAVLOVIC Hogyan találkozott a kisfiú és a kislány a farkassal? Volt egy fiú és volt egy kislány. Kint voltak éppen a réten és énekeltek: Magas fának legtetején körtét szedett száz kis legény, almát szedtek a kislányok. s az egyikük farkast látott.- Gyomorkorgás. furcsa nóta. nem ettem én ebéd óta- szólalt meg ekkor a kislány.- Bizony, bizony, vacsoráig ki se bírom - szólalt meg a fiú is.- Menjünk, szedjünk mi is almát!- Menjünk, szedjünk mi is körtét!- Én alma fa vagyok.- Én meg körtefa A fiú már régen észrevette, hogy a kislánynak olyan piros az arca, mint a legpirosabb alma:- Hiszen te egy gyönyörű almafa vagy, mert az arcod olyan piros, mint a legpirosabb alma.- Csak azért piros, mert ma piros paradicsomszósz volt nálunk ebédre. De a kislány is észrevette, hogy a fiúnak olyan az arca, mint a körte.- Te meg egy gyönyörű körtefa vagy, mert olyan az arcod, mint a szép zöld körte.- Csak azért ilyen szép, mert zöldborsófőzelék volt nálunk ebédre.- Rázz meg engem!- mondta a kislány a fiúnak.- Te is engem! Elkapta erre a fiú a kislány vállát, a kislány pedig a fiú vállát, s rázták az almafát és a körtefát, rázták, hogy maguk is csak úgy rázkódtak bele, de hiába: az alma és a körte nem akart potyogni.- Gáncsolj el! - szólt ekkor a fiú a kislánynak.- Te is engem! Amint mondták, úgy is tettek, és ... zsipi-zsupsz, az alma és a körte máris a földön volt.- Úgy a földre pottyantam, mint a szotyős alma -sóhajtott a lány.- Én meg mint a szotyős körte - sóhajtott a fiú is.- De tudod-e, hogy mi a leg- nagvohh szégyen?- Micsoda?- Ha valaki lotyogós. És ekkor, honnan, honnan sem, előttük termett egy farkas:- Hadd látom a fecsegőt, hogy fölfaljam menten öt.- Miért? - förmedt rá a farkasra a fiú és a kislány.- Mert én vagyok az éhes farkas. ,- Mi is éhesek vagyunk, mint a farkasok, s majd meglátjuk, ki eszi meg hamarabb a másikat: te, aki egyedül vagy, minket kettőnket, vagy pedig mi, akik ketten vagyunk, téged egyedül?!-Va...va... valóban? - dadogott a farkas!- Valóban! Szörnyen megrémült erre a farkas, és uzsgyi, menten a nyaka közé kapta a lábát.- Nézd, hogy fut, csak úgy porzik az út - szólalt meg a kislány.- Nem az út porzik ott, hanem a mi kéményünk füstölög ügy - szólalt meg a fiú is.- És miért olyan fekete a kéményetek füstje?- Mert az anyukám mákos tésztát főz vacsorára.- Jaj, de jó, a mi kéményünk is füstölög már - dicsekedett a kislány.- És miért olyan fehér a kéményetek füstje?- Mert az anyukám túrós csuszát főz vacsorára.- Menjünk haza, amíg nem késő! - sürgette a fiú a kislányt.- Menjünk, menjünk! - sürgette a kislány is a fiút. Volt egy fiú. És volt egy kislány. Kint voltak éppen a réten, de most már hazatérőben vannak és énekelnek: Alkonyodik, menjünk , szépen, farkast láttunk kint a réten, fekete volt őkelme, mint a farkascseresznye. TÓTH LÁSZLÓ fordítása Az igazi zsákmány Késő délután volt, amikor a kocsink megállt a bekötőút végén. Nem szokás megkésve érkezni leshelyünkre, de most úgy elszaladt az idő az otthoni előkészületekkel, hogy talán jobb is lett volna, ha ezen a napon kihagyjuk az őzvadászatot. - Sebaj! - szólta barátom -, feltérképezzük a területet - majd a táskából elő is vette távcsövét. Délután most nem a megszokott, kellemes meleg volt, hűvösebbre fordult, a levegő bátrabban mozgott, meg a napot is mintha húzta volna valaki lefelé - igyekezett a hegyek háta mögé. - Először menjünk a tarvágás fölé - jegyeztem meg, majd óvatos léptekkel lopakodtunk előre az alig használt, már-már befüvese- dett kocsiúton. Csend volt. A fák koronáján - mint vitorlások a tavon - lebegtek a lemenő nap sugarai. Csillogásukat, akár egy vízre zuhant sirály, borzolta fel egy-egy lecsapó héja.- Megérkeztünk! - jelezte barátom, aki távcsövét újra a szeméhez emelve, kezdte végigpásztázni a területet. Ebben a vágásban láttak már őzet a vadásztársaim, de nekem még nem sikerült. így reménytelenül, de kíváncsiságtól telítetten vettem távcsövembe én is a fenyővel már beültetett területet. Nem szóltam, vártam Sztyepan Scsipacsov Az a nap Mintha tegnap - a balti öbölből sós szél fúj a városon át, az Auróra ágyúja dördül s mintha tegnap - reng a világ. Ama távoli éjszaka lángja nem sápad a kor felett. A hajó páncélzatára havaseső csepegett. A golyók ragyásra verték a Téli Palotát, kék füst lepi minden termét s gomolygó folyosóin át. Nem sápad az éjbe kígyóit láng vöröslő fénye sem s a Szmolnij-palotában a kucsmák repültek lelkesen. Kitört dörögve, dobogva az ujjongás fergetege, s a tribünről a századokba mutat a nagy Lenin keze. Hajnalban repült ez a bolygó s a kezdetből úgy lehet, már látta szeme a gomolygó, nagy ötéves terveket. Azóta év évre szalad már, de bárhogyan is sietnek, ha messzebb ma az a nap annál, közelebbik azok a tettek. VAS ISTVÁN fordítása a barátom véleményét, aki teljes meggyőződéssel jegyezte meg, hogy - itt őz nincs. Hát akkor hol van? - Megkeressük! - mondtam és elindultunk a fiatal tölgyes irányába, ahol tőlünk alig nyolcszáz méterre, a hegyek közé beszorulva, egy gyönyörű tisztás látható. A régi kocsiút kerékvágásaiban folydogáló viz helyenként már tavacskákat alkotott, melyek szélét nyugodt lépésekre utaló szarvas-, őz- es vaddisznónyomok csipkézték. Jólesett kicsit megmártani zöld csizmánkat a kristálytiszta vízben, ami kellemesen hűtötte le lábunk melegét. A környék nyugalmát - úgy látszik - mostanában keveset zavarták, amit a felriadt madarak is jeleztek. Különösen egy rigó nyugtalankodott, hangoskodásával felverte a környéket.-A fene belé - mérgeskedett barátom -, lehet az ember óvatos! Sokat nem bogarászhattunk, hiszen az est egyre jobban közeledett, a tisztáshoz pedig alig félúton jártunk csak még. Megnyújtottuk lépéseinket. Egyszer csak úgy ötven méternyire ott állt előttünk egy szarvasbika mozdulatlanul, kimért tekintettel, de teljes biztonságérzettel, mintha ö lett volna a környék királya.- Micsoda agancs!? - csodálkozott a barátom, mire a csodálatos bika lágy lépésekkel, puhán hajló lomha mozdulattal továbbment és belesimult a zöldbe. Lépéseink felvillanyozódtak. Puskáinkat úgy szorítottuk, mintha valaki el akarta volna venni, azonban a cél még hátravolt. A kocsiúton helyenként a benyúló ágak miatt csak hajolva lehetett továbbmenni, ami csak fokozta izgalmunkat. Az úttól jobbra, illetve balra, elkülönülve helyezkedtünk el egymás látómezejében. Micsoda táj - micsoda fegyelem a hegyek között. Itt semmiféle felesleges zaj, a természet hangja az, ami szólít; a madarak, a rovarok, mozgó levelek, a nagy természet érzéseket megrengető hamisítatlan zenevilágában. Kár lenne bántani. A kezem egyre lazább, a puskámat már csak úgy fogom, mint egy sétabotot. A barátom is mereng - távcsövével szinte mozdulatlanul - egy irányba figyel, nála ez azt jelenti, hogy halmozza az élményeket. Néhány lépést a rét széléhez közeledve megértettem társam mozdulatlanságát. Most már mindkettőnk távcsövében, mondhatni lötávolságon belül ott legelészett álmaink őzbakja. Kecses mozdulata a tisztás gyönyöre volt. Szép, formás agancsa, akár a ranglista tekintélyes trófeái közé kerülhetett volna, de nem... Nem lőttünk, vártunk - élveztük az életét, élveztük ki-kirobbanó futkározásait, amit néhány méteren belül oda-vissza tett meg, de már egy tekintélyes fiatal suta jelenlétéban. Micsoda szép pár! - ők kettesben itt a hegyek között! Már alkonyodéi kezdett, barátom lámpát villantott és elindultunk hazafelé teljes zsákmányunkkal - a természet szépségével. GYENES ISTVÁN OKOS, BECSÜLETES EMBEREKNEK MINDIG VAN HOVA MENNIÜK. Csehov HOGYAN HŰSÍT A VENTILLÁTOR? Gondolkodtatok-e már ezen? Akár igen, akár nem, a legtöbben bizonyára azt válaszolnátok a kérdésre, hogy a ventillátor hideg levegőt fúj, és ezt természetszerűleg hűvösebbnek érezzük a környezet melegebb légrétegeinél. De így van-e valójában? Mérjük meg szobahőmérővel a ventillátor felől áramló levegő hőmérsékletét és a kapott értéket hasonlítsuk össze a szoba más helyein mért fokokkal. Lehet, hogy hihetetlennek tetszik, de semmiféle különbség nem lesz köztük. De hát akkor hogyan hűt ez az ördöngős szerkezet? Mint annyi más esetben, a megoldást ezúttal sem a kiváltó okban kell keresnünk. Az emberi test bőrfelületét vékony légburok veszi körül, amelynek a hőmérséklete megközelítőleg egyenlő a test hőmérsékletével (36-37°C). A ventillátor nem csinál egyebet, mint hogy ezt a légburkot lefújja testünkről, amely így közvetlenül érintkezik a környezet alacsonyabb hőmérsékletű levegőjével. Mindehhez még az is hozzájárul, hogy az emberi szervezet állandóan vizet párologtat el (különösen melegben), ami újabb hőveszteséggel jár. Áramló levegőben a kipárolgás sokkal gyorsabb, ezáltal a hidegérzetünk növekedik. Egyébként e jelenség a magyarázata annak is, hogy sokkal jobban fázunk, ha fúj a szél, mint amikor szélcsend van. Persze nem minden esetben jár a légáramlás „hűtéssel". A sivatagi szelek éppen a fordítottját idézik elő. A sivatag forró homokja felett a levegő melegebb lehet, mint a testhőmérséklet, ezért az arab vándort nemhogy hűsítené, éppenséggel hevíti a sivatagi szél. A sivatagi szélfajták közül az egyik legrettenetesebb a sirokkó, melyet tüzes leheletnek hívnak arrafelé. Ezért van, hogy az arabok ruhával védekeznek a meleg ellen, míg délebben élő embertársaik, a négerek mezítelen testtel járkálnak, ugyanis Közép-Afrika szélcsendesebb vidék. Akiknek nincs kézközeiben ventillátoruk, a saját szájukkal is elvégezhetik a kísérletet. A nagy sebességgel kifújt levegő hűsít, míg a nyitott szájjal, lassan kiengedett melegít. Pedig egyforma hőmérsékletű levegőről van szó mindkét esetBÖDÖK ZSIGMOND GONDOLKODOM, TEHÁT... HELYSÉGNEVEK 1. Az eleje versenykutya, a vége ötszáz, visszafelé nem olcsó és ha az első betűjét utolsónak ugratjuk, nem egykönnyen adja meg magát. Melyik helységről van szó? 2. Játsszuk ugyanezt most egy másik helységnévvel! Az eleje lehetne névelő, a vége lehetne ezer féle, s ha az első betűje utolsónak ugrik, lehet Na?COj, de akár szikvíz is. Hogy hangzik a név? SASSZEMÚEKNEK / M - IrVNí JA Egy betű nem illik E DO|t rfc d a többi közé. Melyik? R'Sh QaNcc ?FÍ MEGFEJTÉS Az október 19-i számunkban közölt feladat megfejtése: különjárat, váróterem. Nyertesek: Krizsan Andrea, Galánta (Galanta); Tóth Gabriella, Vicsápapáti (Vycapy-Opatovce); Jasák István, Csata (Cata); Szarka Gyula, Palást (Plásíovce); Rácz Gábor és Nóra, Dunaszerdahely (Dunajská Streda).
