Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1984. július-december (17. évfolyam, 27-52. szám)

1984-11-02 / 44. szám

te a választási program megsegítésére mintegy ezerkétszáz óra társadalmi mun­kát végzünk. Részt vettünk az óvoda és a sportcsarnok építésében, s az egység nevéhez fűződik a pionírtábor létrehozá­sa, karbantartása is. Nemrég sífelvonót is építettünk. Egyszóval mindig ott vagyunk, ahol szükség van a segítségünkre. Tekintélyt keltő szakállas ember viszi a vállfán az egyenruhát a raktárba. Ami­kor visszafelé jön, kiderül, hogy a 03-as üzem javítórészlegének a technológusa. Jaroslav Barcuch a neve. Tíz éve dolgo­zik a vállalatnál, s ezalatt nemcsak a szakközépiskolát végezte el, hanem a marxista egyetemet is. Három éve az egység tagja.- Jó dolog a más munkahelyen dolgo­zókkal együtt lenni, közelebbről megis­merni egymást. Az eltelt három év alatt sok barátra tettem szert - vélekedik. - Sokat kaptam az egységtől, az üzemtől, mindig érzem, hogy nem vagyok egye­dül, van akivel megoszthatom a problé­máimat. Jól érzem itt magam, de nem­csak én vagyok így ezzel. Lassan szállingóznak hazafelé. Oda­haza feleség, gyerek várja csaknem mindnyájukat. Vannak azSnban akik ci­garettára gyújtanak, csoportba verődve Oto Achs vitatják meg a zárógyakorlatot. Elége­dettségre nemcsak az ad okot, hogy ma helytálltak, hanem az is, hogy a vállalat teljesíti a termelési tervet.- Azt az elvet valljuk, hogy a népi milícia tagjainak a munkahelyükön is jól kell dolgozniuk - mondja Tibor Butko század­parancsnok, az üzerrii egység parancs­nokának politikai helyettese. - Aki ha­nyag munkát végez, az nem való közénk. Ma már ott tartunk, hogy minden párttag nagy megtiszteltetésnek veszi, ha sora­inkba léphet. Eredményeinket többek kö­zött annak köszönhetjük, hogy az üzem gazdasági és politikai vezetőitől minden segítséget, támogatást megkapunk. Az egység, amely az év elején ünne­pelte fennállásának 20. évfordulóját, min­den dicséretet megérdemel. Az állomá­nyának mintegy hetven százaléka tagja valamelyik szocialista munkabrigádnak, Kiss Miklós jelentős részük bekapcsolódik az újító­mozgalomba, egyharmada vállalati kitün­tetést kapott. Többen közülük képviselő­ként is helytállnak. Patronálják a vágsely- lyei, a farkasdi (Vlcany) és a tornóci (Trnovec nad Váhom) alapiskolát. A ta­nulók részére rendszeresen honvédelmi napokat szerveznek, de máskor is elláto­gatnak közéjük.- Sokat vagyunk távol a családtól. Ezért is született meg hét évvel ezelőtt a gondolat, hogy minden év novemberé­ben a népi milícia egysége zártkörű mu­latságot rendez. Az első alkalommal ma­gunk sem gondoltuk, hogy ilyen nagy sikere lesz - mondja az egység parancs­noka, majd így folytatja. - A jövőben is minden tőlünk telhetőt megteszünk azért, hogy a példás egység címet megvédjék. Hangos búcsúzkodás, indulnak a me­netrendszerinti autóbuszok. Lassan ki­ürül a népi milícia üzemi egységének he­lyisége, csak az ügyeletes szakasz tagjai maradnak még ott takarítani. Van akinek a kezében ügyetlenül áll a seprű, de sebaj. Aztán, hogy végeznek, ők is haza­felé veszik az útjukat. NÉMETH JÁNOS Kufár András (A szerző felvételei) fel&ZÚ 9 siklás következtében később már mohá­juk a rendőrség állapit meg sokkal súlyo­sabb mulasztásokat, esetleg bűncselek­ményt. Az ilyesmiben gyakran nemcsak a ve­zetők ludasak, hanem a közvetlen kör­nyezet, a munkatársak is, akik közömbös vállvonogatással szemet hunynak olyas­mi fölött, ami legalább kemény bíráló szóért, dorgálásért, sokszor a Munka Törvénykönyv alkalmazásáért kiált. E te­kintetben sokhelyütt példát vehetnének a szovjet munkakollektíváktól, amelyek a kisebb fegyelemsértéseket és kihágá­sokat sem hagyják szó nélkül. Nálunk is kezd teret hódítani az a meggyőződés, hogy ideje lenne munkakollektíváink sze­repét intézményesen, jogszabályozással is növelni, ahogy azt nemrég a Szovjet­unióban tették meg. Ez annál szükségesebb, mivel egye­sek nyerészkedési szándékaik megvaló­sításában már kifejezetten arcátlanok. Egy bíró ismerősömtől tudom például, hogy a gépkocsijavító szervizben az egyik szerelő félreérthetetlenül a tudo­mására hozta, a hálapénztől függ, mikor veheti át kijavított gépkocsiját, noha nem volt titok előtte, hogy a fél ezúttal igaz­ságügyi dolgozó. A gazdasági és az egyéb bűnözés folyamatos háttérbe szorításának további igen fontos feltétele, hogy minden mun­kahelyen szilárdítsuk a fegyelmet. Ez ugyan elsősorban, de nem kizárólag a ve­zetők kötelessége. Ezen túlmenően álta­lában olyan légkört kell teremteni, amely­ben a munkát tessék-lássék végzők szá­mára nem terem sok babér S az már csak a különböző szintű vezetők feladata, hogy irányító tevékenységük szerves és elhanyagolhatatlan részének tekintsék az ellenőrzést. A törvényesség végül is aligha szilár­dítható szándékainknak megfelelően, ha nem szívleljük meg azt, amit említett bíró ismerősöm így fogalmazott meg:- E törekvés eredményességének egyik alapvető előfeltétele, hogy gyerek-, serdülőkornak és felnőttek körében olyan nevelő munkát folytassunk, amely min­den tekintetben szocialista jellemű, szi­lárd erkölcsi tartású embert formál... Igen, nem vitás, hogy közvetve ugyan, de a bűnözés elleni harcban is rendkívül nagy szerepe van a családnak, az iskolá­nak, a munkatársi közegnek csakúgy, mint a kommunista párt vezetésével a társadalmi szervezeteknek. S noha nevelő munkájuknak kimutathatóan igen jelentős a kedvező hatása, azért vannak még hézagai, hiányosságai és mulasztá­sai is, amelyek fölött semmiképp sem szabad napirendre térnünk. GÁLY IVÁN Vannak, akik régi autók felújításával foglalkoznak szabad idejükben A vélemények megoszlanak. Van, aki dicséri, van, aki bírálja. Hogy a nyolcvan­hat ezer látogató közül kinek van igaza, azt nehéz lenne eldönteni, hiszen az ízlé­sek különbözőek. Mindez talán csak az időjárásra nem vonatkozik - azzal aligha lehetett valaki is elégedett. A rendezvény ugyanis tíz napig tartott, s azalatt nem volt egyetlen csapadékmentes nap sem, néha pedig reggeltől estig szakadt az eső. * * * A hagyományos kassai (Kosice) őszi kira­kodóvásár helyett az idén „Az ember és kedvtelései“ néven a maga nemében egye­dülálló kiállítás volt a Hernád parti városban. Azok közül a látogatók közül, akiket a múltban tapasztalt vásári hangulat, az árubőség, a cirkuszi mutatványok sokasága, vagy a lacipecsenye, a sült kolbász, a jó sör, illetve a murci csábított ismét a Szepsi úti sporttelepre, s nem az újságokban valamint röplapokon hirdetett kiállítások és szakelő­adások, többen csalódottan távoztak a ren­dezvényről és sajnálták, hogy a belépője­gyért kiadtak tíz koronát. A legjobban azok mérgelődtek, akik a negyedik napon, vagy még később érkeztek, mert akkorra a szoká­sosnál amúgy is jóval kevesebb iparcikket árusító sátor közül néhánynak már hűlt helye sem maradt. A kereskedelmi vállalatok közül csak a Prior áruház, a Jednota fogyasztási szövetkezet, a Zelenina helyi üzeme, a ga- lántai Slovodev ipari szövetkezet és még néhány vendéglátó üzem állták a sarat. Az egyik tornateremben a Prior rendezkedett be - itt ötmillió korona értékű áruból válogathat­tak a vásárlók. - Ennek a felét a budapesti Centrum, a nyíregyházi Kelet, a pitesti (Ro­mánia) Trivale, a lodzi (Lengyelország) Centrum és a Sztara Zagora-i (Bulgária) áruház küldte Kassára. Az élelmiszeripari cikkek közül a Piros arany, a Vegeta ételíze­sítő, a libamájkonzerv, valamint a tésztafélék aratták a legnagyobb sikert. A piperecikkek­ből a különböző samponok, a fenyőillatú Fabulon fürdőhab, az Amo szappan és a mosóporok fogytak leginkább. Keletje volt a biztonsági ajtózáraknak, a Lego játéknak, a kordbársony nadrágoknak, a kötött pulóve­reknek és más árunak is. A görögdinnyéből mindenkinek jutott, kilója csupán egy ötven- be került. A vendéglátóüzemek sátra előtt csak az első három napon kellett sorban állniuk a megéhezett vagy megszomjazott látogatóknak. Hogy a hagyományos vásáron most nem a kereskedelemé volt a főszerep, hanem a szabadidő-tevékenységé, az nem a véletlen műve. A rendezők még tavaly elhatározták, hogy legközelebb a különféle kedvteléseket mutatják be. Legalábbis azoknak egy részét. Nos, aki végignézte a a felfújható sportcsar­nokban, valamint négy további tornaterem­ben megrendezett kiállítást, az minden bi­zonnyal kalapot emel a kivitelezők előtt. Az érdekes ötletet ügyesen keltették életre, s a látogatóknak nemcsak ízelítőt adtak a hasznos kedvtelésekből, hanem aligha­nem sok emberben felkeltették az érdeklő­dést az effajta tevékenységek iránt. A legnagyobb csarnok egyik sarkában a poprádi Veteránklub régi személygépko­csikat és motorkerékpárokat mutatott be. Néhány méterrel távolabb a kassai, valamint a Kassa környéki kertbarátok idei termékei sorakoztak. Volt közöttük fehér uborka, óri­ásparadicsom, articsóka, patisszon, bimbós­kel, többféle alma és körte, valamint sok más, figyelemre méltó termék. Érdekesség­ben bővelkedett a halászok, vadászok, mé­hészek és barkácsolók tevékenységét tükrö­ző kiállítás. Láthattunk gyógynövény-, gyu- fásdoboz-, csokoládépapír, érem-, bélyeg- és palackgyüjteményt, közszemlére bocsá­tották legsikeresebb munkáikat az amatőr fényképészek, az egyik vitrinben a kassai maratoni futóverseny eddigi műsorfüzetei és plakátjai kaptak helyet, s nem hiányoztak az ügyes ke^ű nők kézimunkái sem. Az egyik teremben a kihaló mesterségek közül a kerékgyártással, a kosárfonással, és a kovácsmesterséggel ismerkedhettek a né­zők - igaz, csak képről és egy-két kiállított tárgy alapján. Ugyanitt sokan megcsodálták a leleszi (Leles) Ferencz György és Bíno István művészi fafaragásait, a királyhelmeci (Král'ovsky Chlmec) Csótó László grafikáit, a nagykaposi (Veiké Kapusany) Galgóczy Tibor csont- és szarufaragványait, faragott pásztorbotjait és ostornyeleit, a presovi He­lena Hamalová és Stanislav Hanudel kerá­miáit, a jolsvai (Jelsava) Helena Kruspierová szőtteseit, a zdiari Ludmila Nemesányiová hímzéseit és a kassai Lengyel Ottó rózsás faládáját. Ennek a tárlatnak a vendégfüzeté­ben sok hasonló bejegyzés szerepel: ,,Ha másért nem is, az itt látottakért megérte eljönni. Kár, hogy ezekből a tárgyakból Kas­sán nincs egy állandó kiállítás“. Akadt néhány különlegesség a lakberen­dezési tárgyak között is. A KORT-ban, a ke­rületi műszaki fejlesztési intézetben tervezett konyhabútort bizonyára sokan elfogadnák otthonukba. Gyártását jövőre kezdik, s az ára körülbelül huszonötezer korona lesz. Nagy tetszésnek örvendett a Sabinovban készített Éva heverő is. Színe, formája meg­nyerő, ugyanakkor kényelmesnek is tűnt. A stropkovi Tesla üzem nyomógombos tele­fonkészülékei előtt szintén sokan elidőztek. A vélemények megoszlanak. Pontos adat nem áll rendelkezésünkre, de megfigyeltük, hogy nagyon sokan dicsérték a rendezvényt. Köztük a Rátvay házaspár is. Ők így véle­kedtek:- Nincs vásár jellege, jóformán semmit sem vettünk, mégis elégedetten távozunk. Elégedetten, mert a látnivalók között renge­teg olyan dolgot is felfedeztünk - így például a fafaragásokat, a hímzéseket, vagy a lila krumplit - amilyeneket- az ember már csak elvétve lát. GAZDAG JÓZSEF Ezt a konyha­bútort bizonyá­ra sokan elfo­gadnák A szerző felvételei) 1984. XI. 2.

Next

/
Oldalképek
Tartalom