Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1984. július-december (17. évfolyam, 27-52. szám)

1984-11-02 / 44. szám

Folyamatos gyártmányfejlesztéssel A Kremnicai Ércbányák nemzeti vállalatnál az akkumulációs villanykályhák újabb típusainak a gyártását készítik elő A hatvanas évek végére a Kremnica környékén jövesztett ércek már oly kevés aranyat tartalmaztak, hogy kitermelésük már nem fizetödött ki. Nem maradt más - hátra, a bányászok számára új munkale­hetőségek után kellett nézni. Ebben az időben szükségessé vált a legkorszerűbb fűtőtestek, az akkumulá­ciós villanykályhák hazai gyártásának a bevezetése. Döntés született egy belgi­umi licenc vásárlásáról, melynek meg­szerzése után azonban nehéz idők kö­vetkeztek: a műszaki dokumentációt hoz­zá kellett igazítani a csehszlovák szabvá­nyokhoz, a gyártást el kellett látni megfe- j lelő gépi technológiával és szerszámok­kal, s gondoskodni kellett gépipari techni­kusok neveléséről is, vagyis a bányászo­kat gépipari szakemberekké kellett átké­pezni. A gyártás beindításának első évében, 1973-ban a volt kremnicai bányászok elkészítették az első 500 villanykályhát. Tíz évvel később, vagyis tavaly a terme­lés már 29 ezer darabra növekedett, amiből 2300 magyarországi megrende­lők számára készült. Az 1984-és év első nyolc hónapja alatt a kremnicai gépgyár­tók 17 600 akkumulációs kályhát szállí­tottak a megrendelők igényes követelmé­nyeihez igazodó minőségi szinten.- Az ember termelő és fogyasztó is egy személyben - mondogatják a krem- nicaiak. - Ha fogyasztókként kiváló ter­mékeket igényelünk, akkor nekünk is jó minőségű termelésről kell gondoskod­nunk. A kremnicaiak a belga licencszerző­désben előírt minőség megtartása érde­kében két évig importáltak tőkés államok­ban gyártott részegységeket, valamint különböző szigetelő és alapanyagokat. A motorventillátort és a kapilláris ter- mosztátokat az NSZK-ból, a szigetelő anyagokat Angliából, a pléheket Olaszor­szágból hozták be. Később a motorventil­látorokat a pohorelái Strojsmalt üzemben kezdték gyártani, de jelenleg már a krem­nicai gépgyártók önellátókká váltak ebből* a részegységből. Az angliai Caposil szi­getelőanyag helyett a Banská átiavnica-i Ércbányák testvérvállalatnál gyártott Ca- lothermex anyagot kezdték használni. A kapilláris termosztátok gyártásáról nemzetközi együttműködés keretében budapesti termelők gondoskodnak, s az utóbbi időben egy jugoszláviai vállalat is bekapcsolódott ebbe az együttműkö­désbe.- A fejlesztési, műszaki-tervezési, konstrukciós, és a termelési technológiát előkészítő részlegek munkájának jó egy­behangolásával és átfedésével az akku­mulációs villanykályhák innoválását aránylag rövid időn belül elvégeztük - mondja Milan Smolár mérnök, a Krem­nicai Ércbányák gépgyártó üzemének igazgatóhelyettese. A kremnicaiak megértették a termelést előkészítő szakaszok munkájának jelen­tőségét, azt, hogy éppen a fejlesztési dolgozóktól, a műszaki tervezőktől, a konstruktőröktől és a technológusoktól függ az új termékek műszaki színvonala és megbízhatósága. A gépgyártó üzem fejlesztési és konst­rukciós részlegének dolgozói öt új kály­hatípusnak a kifejlesztését egy egész évvel lerövidítették. Az innovált villany­kályhák energiafogyasztása egyenlete­sebb, nagyobb a fűtési dinamikájuk, emellett alacsonyabb zajszint és felületi hőmérséklet mellett működnek. A gyárt­mányfejlesztés eredményeként a nem szocialista országokból származó beho­zatal utolsó tételét is megszüntették. A prágai Állami Minőségvizsgáló Intézet­ben már a próbaüzemeltetések folyamán az I. minőségi osztályba sorolták az új kályhákat.- Az AD RB típussorozathoz tartozó új villanykályhák gyártását 16 hónappal kezdtük el, s ezzel egyúttal 306 ezer devizakoronát is megtakarítottunk - ma­gyarázza Ervin Köppl mérnök, a gép­gyártó üzem műszaki-fejlesztési részle­gének vezetője. - Ehhez azonban 64 féle szerszámot kellett előkészíteni, s ha meggondoljuk, hogy egy új szerszám kifejlesztésének és elkészítésének az át­lagos ideje két év, ebből világosan kitű­nik, hogy milyen nagy nehézségekkel kellett megküzdeniük a gyártmányfejlesz­tés anyagi-műszaki ellátását biztosító dolgozóknak. Ez nem lesz könnyebb és egyszerűbb az újabb HD RB jelű típusso­rozat előkészítésénél sem. Ehhez a soro­zathoz a hibrid akkumulációs villanykály­hák három különböző nagyságú változa­ta fog tartozni lakások, irodai és egyéb helyiségek fűtésére.- Intenzíven folytatjuk e korszerű ter­mék fejlesztési munkáit - veszi át a szót Ivan Kurka mérnök, a fejlesztési-konst­rukciós csoport vezetője. - A hibrid kály­ha akkumulációs részének bemeneti tel­jesítménye a kályha összteljesítményé­nek 60 százalékát képezi. A maradék 40 százalék a közvetlen fűtésre szolgál. Az akkumulációs rész feltöltése este tíz órá­tól reggel hat óráig történik, ami egysze­rűen szabályozható a felhasználó szük­ségletei szerint. A külső hőmérséklet na­gyobb mértékű csökkenése esetében automatikusan működésbe lép a közvet­lenül fűtő rész, amely délelőtt 11 órától 17 óráig kapcsolható be. Az új kályha ener­giatakarékos, kis méretű, szerkezeti megoldása korszerű, kezelése egyszerű. A hibrid villanykályhák olyan helyiségek fűtésére alkalmasak, ahol több mint ti­zenkét órán át kell megfelelő hőmérsék­letről gondoskodni.- Az új hibrid kályhák gyártásához to­vábbi 52 új szerszámról kell gondoskodni- folytatja Köppl mérnök. - Az üzemünk­ben jelenleg használt 394 szerszám kö­zül csupán 66 készül helyben. A többit 22 vállalattól kapjuk az egész országból. Az említett több mint 55 új szerszámot is többek között a Nővé Mesto nad Váhom-i Szellözéstechnikai Művektől, a brnói Zbrojovkától és a Smeral Művektől, a Detvai Nehézgépgyártól, a kremnicai Állami Pénzverdétől, az Avia Praha válla­lattól és a Zlaté Moravce-i Calex vállalat­tól kellene kapnunk. Az első szállításokra 1985 első negyedévében lenne szüksé­günk, hogy elkezdhessük a hibrid villany­kályhák sorozatgyártását. Ehhez termé­szetesen saját szerszámkészítő műhe­lyünk kapacitását is növelni fogjuk. A termékek minősége a gazdasági szervezetek prosperitásának alapvető feltétele. Jozef Osús elvtárs, a Kremnicai Ércbányák minőségszabályozó és ellen­őrző részlegének vezetője ezzel kapcso­latban megjegyzi:- Nálunk ma már megszokott dolog, hogy a termelésbe nem léphetnek be hibás alapanyagok, vagyis a hibás gyár­tás nem folytatható. Ehhez azonban a műszaki ellenőrzést el kell látni megfe­lelő műszerekkel a belépési, a művelet- közi és a kilépési ellenőrzések elvégzé­sére. Az ellenőrző méréseket végző részlegünket folyamatosan látjuk el a szükséges műszerekkel, elsősorban az alkatrészek és az alapanyagok villamos- sági értékeinek a mérésére. Természetesen az is előfordul, hogy a belépő ellenőrzés hibás, illetve az előírt értékeknek nem megfelelő tulajdonságú alapanyagot vagy alkatrészt talál a készle­tekben. Ilyesmi már előfordult a kötőele­mek, a szerkezeti pléhek, a csapágype­remek vagy a kapilláris termosztatok ese­tében. Az ilyen hibás termékeket rekla­máljuk a gyártónál és nem soroljuk be a gyártási folyamatba. így saját belső selejtgyártásunk mindössze 47 ezreléket tett ki, s a reklamációs és a jótállási javításokra fordított költségek az I. minő­ségi osztályba sorolt termékeknél a ter­melési érték 0,15 százalékát, a II. minő­ségi osztályba soroltaknál pedig 1,06 százalékát képezte. Az akkumulációs villanykályhákat szi­gorú kilépési ellenőrzésnek vetik alá. Kü­lön vizsgálják meg az egyes részegysé­gek, a termosztát, az ellenállások, a mo­torventillátor, a fűtőtestek stb. minőségét. Az erre szolgáló minőségvizsgáló rend­szer szintén a fejlesztési-konstrukciós csoport tagjai, konkrétan Stanislav Hale- nár mérnök, Ivan Kurka mérnök, Jozef Novotny, Konrád Schwarz és Milan Mis- kóci hozták létre. A termékek minőségi színvonalát első­sorban a nyers- és az alapanyagok minő­sége dönti el - magyarázza Milan Smolár mérnök, a gépgyártó üzem igazgatóhe­lyettese, a komplex minőségszabályozási rendszer koordinációs munkacsoportjá­nak az elnöke. - Ezért az alap- és a segédanyagokra ugyanolyan csehszlo­vák normákat és átvételi feltételeket kell érvényesíteni, amilyenek a késztermékek átvételére és minőségi osztályozására vonatkoznak.- A jótállási javításokat az egész or­szág területén a Mechanika Praha szer­vezet kirendeltségei végzik. A- Ziar nad Hronom-i járásban azonban a Ziaran szolgáltatási vállalat, a Banská Stiavnica-i járásban pedig szintén a járási ipari szol­gáltató vállalat gondoskodik az akkumu­lációs kályhák jótállási javításairól - álla­pítja meg Ivan Ciliik, a Kremnicai Ércbá­nyák szervizosztályának vezetője. A pót- alkatrész ellátásról saját üzemünkből gondoskodunk. A minőségnek mindinkább döntő sze­rep jut a gazdasági eredmények elérésé­ben. A termékek használati tulajdonsá­gai, élettartamuk, tömegük, energiafo­gyasztásuk, gyártási költségük olyan té­nyezők, amelyek nemcsak az egyes vál­lalatok sikeres fejlődését határozzák meg, hanem a népgazdaság dinamikus fejlődésének, a párt gazdasági és szociá­lis programja megvalósításának a kulcsát is képezik. JÚLIUS TADIAN Jozef Matúska az akkumulációs villanykályhák részegységeinek a szerelését végzi (A szerző felvétele) nyabb gazdálkodásra. De az üzemeket és a vállalato­kat sem kell sajnálni, mert ők serkentik sofőrjeiket arra, hogy ügyeljenek a járművek műszaki állapotára, ne terheljék túl azokat és az elhasználódott gumiabron­csot akkor cseréljék ki, amikor az még újrafutózható. Vajon melyik dolgozót érte már közvetlenül anyagi kár azért, mert eldobta a gumiabroncsot?! Pedig nagyon sok érték és munka kerül így a szemétdombra. Én úgy hiszem, hogy gazdasági szempontból nem áll olyan jól ez az ország, hogy ilyen felelőtlenül bánhassunk java­inkkal. Arról nem is beszélve, hogy a gumiabroncsok gyártásához szükséges alapanyagot külföldről hozzuk be nem is olcsó pénzért.- Ezek szerint hiába a rendelet, egyelőre nincs megoldás...- De van, igaz, csupán részleges. A kormányrende­letet a saját számlánkra azzal szigorítottuk, hogy csak akkor adunk új abroncsot, ha az elhasználtakból az előírt mennyiséget újrafutóztatja a vállalat. Természe­tesen esetenként ez az igyekezet is kudarcba fulladt. Mert ugye, nem tehetjük meg azt, hogy aratás alkalmá­val ne adjunk abroncsot a szövetkezeteknek, ha nem igényelnek újrafutózást. Vajon hogyan vélekednek azok, akik a gumiabron­csokat vásárolják (vagy vásárolnák)? A sok-sok vállalat közül csupán kettőt választottam ki. Tudom, vélemé­nyük nem lehet irányadó, de mindenképpen elgondol­kodtató és talán még hasznos következtetéseket is levonhatunk belőle. Először a Mezőgazdasági Felvásárló és Anyagellátó Vállalatnál jártam.- A gumiabroncsokkal sok a gondunk, ennek ellené­re üzemeink nem panaszkodhatnak, mert szükséges mennyiségnek legalább a 90 százalékát megkapják - tájékoztat Ivan Uhrovcík, a közlekedési osztály veze­tője. - Még akkor is, ha mondjuk az idén, a megrendelt abroncsoknak csupán a 65 százalékát tudtuk megvá­sárolni. Hogy az üzemek a szűkebb esztendőket ke­vésbé érzékelik, az csupán szervezés kérdése. A gu­miabroncsból mindig megvesszük azt a méretet és fajtát, ami éppen kapható és egy központi raktárban helyezzük el. így mindegyik abroncsból fokozatosan létrehozzuk a megfelelő készletet, s ez teszi lehetővé az üzemek aránylag jó ellátását. Az újrafutózást szin­tén központosítottuk, s azonkívül anyagilag is ösztö­nözzük dolgozóinkat arra, hogy az abroncsokat még időben cseréljék ki. Mindegyik futózásra visszahozott gumiabroncsért prémiumot kap a sofőr, amelynek összege az abroncs mérete szerint változó. Ez az ösztönzörendszer a vállalatnak közel kétmillió korona megtakarítást hoz évente, és természetesen géppar­kunk jobb műszaki állapotát is biztosítja. És a dolgo­zók...? Nálunk a sofőrök nagy matematikusok, ók nagyon jól tudják, hogy megéri gyakrabban ellenőrizni, illetve cserélni a gumiabroncsokat. A másik színhely a Bratislavai Városi Közlekedési Vállalat.- Nálunk a gumiabroncsokkal való gazdálkodást nagyon befolyásolják a munkakörülmények - mondja Lubomír Mázát mérnök, közlekedési igazgatóhelyettes. - Közülük csupán néhányat említek. Azt hiszem, azok számára, akik igénybeveszik szolgáltatásainkat nem ismeretlen az a tény, hogy autóbuszaink túlterheltek. Ez pedig 30 százalékkal csökkenti a gumiabroncsok élettartamát. A gyakori fékezés és a városi közlekedés többi negatívuma sem tesz jót az abroncsoknak. Az autóbuszok legtöbbje naponta 15-18 órát üzemel. A fenmaradó 6-9 óra viszont a karbantartásra nem elegendő. A légnyomás ellenőrzésére sincs idő; mű­szak után, amikor az abroncsok át vannak forrósodva, az ellenőrzést nem lehet elvégezni. Munkakezdéskor viszont, amikor 468 autóbuszt indítunk, csupán 15 perc jut a járművek műszaki állapotának ellenőrzésére. A gyártó ugyan meghatározza azokat a feltételeket, amelyek biztosítása mellett szavatolja a gumiabron­csok élettartamát, de hát mi ezeket nem tudjuk megtar­tani. Sőt az elkövetett mulasztásokért még csak fele­lősségre sem tudunk vonni senkit, mert a 15-18 órás üzemelés alatt több sofőr is váltja egymást az autóbu­szokon. Az említett körülmények ellenére azonban a gumiabroncsok legnagyobb részét újrafutóztatjuk. De arra is volt már példa, hogy az újrafutózható gumiab­roncs a szemétdombra került. S hogy az ilyen eset is előfordulhat, az sok más, idáig még megoldatlan prob­lémának tudható be. ezekről viszont itt fölösleges szót ejteni, mert közvetlenül nem függnek össze gumiab­roncs-gazdálkodásunkkal. Egyébként az idén kétezer abroncsot küldtünk a Baruma bratislavai központjába, de idáig csak 1829 futózottat kaptunk vissza. Ezek után, ha azt kérdezném, hogy a fentebb említett két vállalatot a gumiabroncsokkal jól, vagy kevésbé jól gazdálkodók csoportjába sorolnák-e, vajon meg tudnák egyértelműen mondani? Sőt arra a kérdés­re sem könnyű választ adni, hogy vajon a vállalatok helyesen értelmezték-e a rendeletet. Am az éremnek másik oldala is van. A rendelet ugyan megszületett, csak éppen azoknak a munkakörülményeit nem veszi figyelembe, akikre vonatkozik. S ez mindenképpen elgondolkodtató. Az nem vitás, hogy néha a fogyaté­kosságok a nemtörődömség számlájára írhatók. Vi­szont nem kizárt, hogy ez a felelőtlen hozzáállás éppen a gazdasági érdekeltség elégtelenségéből adódik. KOVÁCS EDIT

Next

/
Oldalképek
Tartalom