Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1984. július-december (17. évfolyam, 27-52. szám)
1984-10-26 / 43. szám
s flft aé ŰIűk§OKÍ S Sh fiP§litp§lí emg ;%^>' j&WflH jMV M| ^Kj| &g|gjjg^ Sm *^W W® SB^ py ifflii^flaF ■■ |B SBB^mj WB1 |jj^K|f»pS^ ^*m-7_ ■ .’\ íTfe**'^ '_j 7«!'. ,yÄ“iii’J1' “j'^'fi^í,. 'i^’w.-fi • , ■"■ ■ ; -«»*& .. ■ • ,|VHBHHHHBHHHf ™ «_.r <í>~-r~-—— »• Itt minden ősi, érintetlen volt- a harmattól nedves por szaga, a bojtorján sátrai a dűlőutak menti árkokban, amelyeket félig belepett a pitypang pelyhe, a napsütéses dél- ideji csönd a hőségtől eltikkadt fű között cirpelő tücskökkel, a vastag csörű varjak alkonyi zsivaja, a göndör felhők hótiszta ragyogása az északi kék égen, s a meleg reggeli ködök, amelyek fölött a nap vörös korongja úszott - mindez oly tágas, szabad volt és olyan boldogságot árasztottak a hajnali fényben fürdő erdei tavak, s olyan kéjes volt a kakasok kukorékolása nyirkos virradatkor, s annyira csábító a reggeli árnyék a füvön, a házak tövében, hogy ők mind a ketten úgy érezték, szinte most kezdődik a hirtelen megismétlődő életük, és csodálatos módon visszatér az ehhez az örvendetes világhoz fűződő, ifjúkori szerelmük. Amikor pedig egész napra megpihentek a faluban, és csaknem gyermekes gyönyörűséggel megfürödnek a folyóban, amely a bájos Nadaska névre hallgatott, s meleg, lágy, átlátszó vize simogatta testüket és szinte vastag üvegen keresztül villantotta fel a napsugarak fényfoltjainak csillámló játékát a homokos mederfenéken és az ebihalak ezüstös fröcskölését a fenéken levő köveken, amikor átköltöz-' tek, kicsit heverésztek a tisztáson, s frissen-üdén felfelé indultak a zöld lejtőn a faluba vezető, kitaposott ösvényen, a málnabozót mellett, ahonnan a napközben átmelegedett kert illata áradt - az asszony vidáman mondta:- Szerencsére van még ilyesmi a világon. Moszkvában már lehetetlen élni: lárma, robaj, tülekedés, fülledtség. Megviselt, ingerült emberek... Meg akarlak csókolni, kedvesem. Köszönöm, hogy elhoztál ide és megmutattad a te gyermekkori paradicsomodat.- Újabban gyakran álmodtam a Nadaskáról... Örülök, hogy legalább most láthattad ezt a vizet. Húsz évvel azután, hogy összeházasodtunk. Hiszen te Szocsit, a Krímet szeretted...- Minden nyáron itt szeretnék lakni. Ha nem lettél volna azelőtt olyan szerencsétlen fukar és feltártad volna embertársaid előtt ezt az áldott szülőföldedet, ahol nincsenek vegyi üzemek, nincsenek gyárak! Milyen pompás itt a levegő, érzed? Milyen simogató a víz! És mennyi a hal - valósággal hemzseg a tavakban és a folyókban!- Errőj jut eszembe: hallevessel várnak bennünket. A nagybátyám szenvedélyes horgász.- Megmondtam én neked az első napon: nem állód meg és ugyanolyan kedves ózó kiejtéssel beszélsz majd, mint arrafelé mindenki. És lám, tessék: ho-orgász. Milyen szépen kikerekíted az o-t. Tudod, miért óznak nálatok? Hát mert az első dolog, amit a gyerek a házból kilépve lát: a horog- o az elején, o a végén. Érted: a horog?- Kedves kis ábrándköltöm...-Tudod, az életnél szebbet nem lehet költeni. Hiszen én az Uraiban születtem, és ez annyira hasonlít arra.- Menjünk oda, vár ránk a halleves.- Menjünk oda, menjünk oda- mondta az asszony nevetve, a férfi beszédében felbukkant ózást utánozva. Azután, a kertben, az almafák alatt, hallevessel kínálták őket, amely ugyanott, szabad tűzön, halászüstben főtt, s ők fakanállal ették a perzseljen forró levest, abból pedig, akárcsak ezer esztendővel ezelőtt, szabad tűz, folyó, sás, földi boldogság illata áradt, és az emberi jóllakottságnak erre az ősrégi szagára csíkos darazsak szálltak oda az asztalhoz, óvatosan dongtak a tányérok fölött, azután két álmos macska jelent meg s kéjesen dorombolva dörgölőzött az emberek lábához a padok alatt, és minduntalan felvillantották a sokat sejtető összehunyorított szemüket. A férfiak teleitták magukat forró teával és mézet meg olyan fehér, ízletes házi zsemlét ettek hozzá, hogy az majd szétolvadt a szájukban, majd élvezettel rágyújtottak; ezután a vendégek, a boldog fáradtsággal eltelve, a hátsó kertajtón át lesétáltak a partra, és itt, a kis öbölben, a vízből félig kihúzott dereglyén üldögéltek, és a már alkony előtti eget nézték, meg a bárányfelhők vonulatait, a csendes folyót s fölötte ugyanazokat a felhőket, a csendes falut, amely szétszórtan terült el a dombon, a réttel borított lapály fölött, ahol ferdén húzódtak az árnyak a napközben veröfénytöl átjárt s estére különösen bágyasztó szagot árasztó, gömbölyű szénaboglyák felől- és az asszony ekkor megint így szólt komolyan:- Egyvalamit nem értek - miért van még ebben a faluban is olyan sok üres, elhagyott ház? Hiszen minden jel arra vall, hogy itt sohasem éltek rosszul...- A férfiak többsége nem jött vissza a háborúból. Az asszonyok itt maradtak... De egyesek manapság is potom pénzért eladják a házukat és a városi komfort közelébe költöznek. Mellesleg szólva, a nagybátyám háza mellett eladó egy ötfalú parasztház- csupán ötszáz rubelt kérnek érte.- Mi az az ötfalú ház? ( -Óriási ház, hozzáépített konyhával.- És ilyen olcs,ó?- Szinte ingyen van. Látod ott balra, azt a faragott ablakos házat, a fenyőfa mögött?- Balra? Igen, igen, látom. Hiszen ez valóságos palota. És nagy kert is van hozzá. S valóban milyen csodálatosak azok az ablaktokok!- Az ilyen ablaktokok negyven napig készülnek nálunk. Illetve, készültek valamikor.-Tudod, most mindjárt, azonnal meg akarom nézni ezt a házat! Vagy tíz perc múlva az ötfalú ház tulajdonosnője, egy hetvenéves forma, de még eléggé friss és beszédes öregasszony valósággal vidáman mutogatta meg nekik a virágos tapétával borított, takaros szobákat, ahol küszöbtől küszöbig futószönyegek húzódtak, jó állapotban levő függőprics- csek, erős lócák voltak, terjedelmes orosz kemence állt, mely fehér oldalaival két szobára és a konyhára nézett, ahol szembeötlött a forradalom előtti fényesre tisztított rézszamovár a viaszosvászonnal borított asztalon, s a gerániummal telirakott, alacsony ablakokat takaró kis függönyök mögött legyek raja zümmögött - mindenütt (bár a ház száraz volt) a régi fa penészes szaga terjengett, amilyen a régiségüzletekben az ódon pohárszékek kihúzott fiókjaiból, belsejéből árad. A falakon felaggatott, szárított gyógyfü-csomók nem fojtották el ezt a kibírhatatlan szagot, mivel a ház mintegy magába szívta az évszázados alapoknak, az emberi melegnek, az igénytelen életnek, a dolgos életnek egyszerű kellékeivel ezt az egész falusi szagkeverékét. Az asszonyt meglepte a fehér tisztaság és a múltban nyilván nem túlságosan tiszta, idegen életnek ez a szobák levegőjébe beléivódott, kellemetlen szaga - itt valamikor minden más volt, a durva világosságig egyszerű -, s ő a szánalom megmagyarázhatatlan érzésével nézett az öregasszonyra, amikor az sajnálkozás, egyetlen sóhaj nélkül „végső árként négy és fél százast“ kérta házért, saz eladás okaként nemtörődöm hangon azt a magyarázatot adta, hogy lányához költözik Leningrádba: „az onokát dajkálni“. Alkudni illetlenség, lelkiismeretlenség lett volna, az öregasszony egyszerűen odaajándékozta a házat, s a házaspár zavartan egynapi gondolkodási időt kért, a komolyság kedvéért -és kiléptek a sikátorba, ahol az alkonyi levegő a füvek melegével csapta meg őket, s napnyugta után még arany színű világos volt az ég. Megint ösztönösen a folyóhoz mentek, és az asszony hátranézett a vörös égbolt közepette a hegyoldalon sötét körvonalaival kirajzolódott és a kerttel elborított házra, s izgatottan arról beszélt, hogy maga a sors segíti őket ahhoz, hogy legalább egy nyári hónapot itt tölthessenek, ezen a kedves gyermekkori tájon, hogy egyetlen percig sem szabad habozniuk, hanem már másnap reggel ki kell fizetniük a ház árának a felét vagy az egészet, és azonnal fontolóra kell venniük, miként rendezhetik be lassanként, aránylag kényelmes (palackos gázzal, kis gáztűzhellyel), azonkívül - le kellene bontani az asztal fölé kinyúló és a szoba képét elrontó függóprics- cset, ki kellene cserélni a rozzant bútorokat, a zsindelytetőt pedig palára cserélni: általában persze nem túl sok a vesződség meg a kiadás, ha összehasonlítják a Moszkva környéki nyaralók hajmeresztő árával, de már a jövő nyáron idejöhetnek, és saját fedél lesz a fejük fölött, idejöhetnek ebbe a védett falusi zugba, amely megfiatalítja a lelkűket.- Istenem, milyen olcsón meg lehet vásárolni azt a lehetőséget, hogy az orosz Svájcban élhetünk - mondta az asszony változatlan izgalommal és gyengéden mosolygott, s karon fogta a férjet. - Itt élni nyáron a mi korunkban - hát lehet-e másmilyen boldogságról ábrándozni? Csupán apró- cseprő kozmetikai javításokra van szükség itt-ott a házban. Tudod, ón idehoznám a régi cseh pamlagot és a zöld huzatú finn székeket, meg az edényes polcot. A lakásban már úgyis régóta útban vannak - itt pedig nagyon jól festenének.- És mi lesz a pincével? Láttad, milyen nagyszerű pince van?- Nos, ez nem kell feltétlenül. A pince kissé kényelmetlen dolog: jég, szalma, tavasszal meg persze víz. Hűtőszekrény okvetlenül szükséges. Meg vízvezeték is... Vagyis hideg víz kell a konyhában. Mit szólsz hozzá?- Igen, de a ház mellett kitűnő vizű kút van. Megígérem, hogy rendszeresen hordok majd neked vizet. Minden alkalommal két vödör kristálytiszta kútvizet. És az udvaron mosakszunk majd, vaskannából.- Olyan zörgő vascsőrú kannából? Remek, kedvesem. Én is így gondoltam. De a konyhában mégis állandóan kell víz, és villanyszivattyúval működő kis vízvezetéket lehetne felszerelni. Láttunk ilyet a Kutuzov-sugárúti háztartási boltban.- Jól van, benne vagyok.- De hát valóban ideadja nekünk négyszázötven rubelért ezt a csodálatos házat? És valóban itt lakunk majd nyáron? S megint a ház hihetetlen olcsóságáról beszéltek, arról, hogyan rendezik majd be saját ízlésük szerint a szobákat, teszik őket lakályosabbá, a konyhát pedig kényelmesebbé. Moszkvából idehozzák a fölösleges bútoraikat, s itt a szerény nyaraló, nem pedig a városi lakás lehetőségeihez mérten helyezik el őket, és képzeletük már elébük vetítette azt az örvendetes, megkönnyebbülést nyújtó napot, amikor beköltöznek a frissen tatarozott szobákba, amelyeknek újonnan festett padlóját vietnami fonott szőnyegek borítják, a tisztára mosott ablakokat új függönyök takarják, a konyhában kényelmes hűtő- szekrény és fajanszmosogató lesz, beköltöznek ebbe az immár saját házukba, amely szerencsésen pótolja a nyaralót számukra Moszkvától hatszáz kilométerre, ebbe a sors kegyes ajándékaként kapott palotába, s ilyen háza bizonyára egyetlen irigy városkedvelő ismerősüknek sem volt és nem is lehet. A férfi mosolyogva nézte a felesége arcát, hallotta a hangját, hallotta, azt, amit saját maga mondott, s igen világosan, a meleg kényelem érzésével együtt, elképzelte az általuk felújított, rendbe hozott nagy házat, látta saját magát, a feleségét, a vendégeiket, amint az alkonyi szürkületben az asztalnál ülnek, a jó illatú, forró szamovár körül. „De mit is akarunk mi?“ - jutott eszébe hirtelen, mivel abban a percben még nem értette meg világosan az apránként a tudatába belopózó, maró aggodalom okát. S amint egy pillantást vetett az égen kibontakozó nyári este halványrózsaszínű visszfényeire a folyón, a nyugodt öblöcskékben a nád tükörsimán visszaverődő képe között pirosló felhőkre - most valamiért nem érezte az előbbi izgalmat, amely a szülőhely visszaszerzett, gyermekkori őseredetiségével történt bűvös találkozás miatt fogta el, mintha valami eltompult volna a lelkében, könyörtelenül kiszorította egy egészen más, anyagian-súlyos, tárgyi dolog - mintegy az ördögi erő parancsoló átka, egy ördögi erőé, amely a minden természetes szépségből fakadó igazi örömöt hamis pénzzel cseréli fel. GELLÉRT GYÖRGY fordítósa Julo Polák: SÉTA A FOLYÓNÁL P álnak és Virgini; dani. De vaiai - végigfutja a szem« utolsó részben valai - szaggatott párbes; írónak valahogyan sik leg kedvet kap, és el« ben nem. Ezért szerel tességgel, izgatóan n lehet. Mert most iga izgatót. Annyira simár ve az utolsó akkordok Ezenkívül nagyon sz< ismerőseim, és nem valami idegen lény« a papiroson a történe Unokatestvér volt a és egészségesek, őri két láttam, akár a m voltak. Kicsiny korul« tették, vastag, kövér bi Mosolyogva mereszte gyerekszemeiket. És c mondták: ,,no csókol unokatestvéredet“. E« pén, és együtt játszott; ga nyári délutánokon I kor csak vacsora utál ölelkezve mentek be < Gyönyörű volt mind; ő szerelmüknek a har hogy mire lassan mi kezdtek beszélni róluk ez meg ez. A Pál apjt illik, hogy Pál az unok< Virginiát annyit ölelge amikor a tücskök má janak. Ez nagyon fájt nek ilyen tiszta szerelmet, huzavona nélkül halad amikor megindul a di dadog, meg elakad a nyal, lány pedig húzód megcsókolni. (Akkor s gyermekkoruktól szere másról szó, mint hog\ csak egész kicsinyek« megmondta (ha ven« rokonok): - „Én a Pál Mint mondtam, ali< évesek lettek: észrevi történt semmi, amLa^ delejesség bújna belé tói. Azt hiszem, hogy nem mondta a kisleá engedd, hogy megcs nem szépeket mondái semmit. (Ismerem öt:
