Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1984. július-december (17. évfolyam, 27-52. szám)

1984-07-13 / 28. szám

VIGYÁZZ, HA JÖN A KANYAR! A kanyarodás „anatómiája” 1. Csökkentett sebes­séggel a kanyar bejá­ratába 2. A motort finoman bedönteni 3. Stabilan tartott gázzal a kanyarban 4. Enyhe gyorsítással ki a kanyarból V észf ékbelyxet ben a) A féklámpát fel­villantva a motoros a tükörbe néz b) A fékkapacitás 70%-át az első fék adja c) A forgalom miatt jobbra húzódik d) Figyelje az út szennyezettségét A kanyarodásnak egyetlen aranyszabálya van. A motorkerék­pár tempóját még a kanyar előtt kell annyira mérsékelni, hogy biz­tonsággal bekanyarodhassunk. Különösen aktuális kérdés ez csú­szós úton, amikor is a „túlmérete­zett” tempó éppen az útviszonyok miatt, a kanyarban már semmi áron sem korrigálható. A kanyarban már az éppen ak­tuális sebességi fokozatban gáz, motorfék és fékezés nélkül gurul a motor, majd a kijövő ívrészből finom gázadással húzatunk ki. Ezek a szentenciák persze ideális állapotokat írnak körül. Nagyképü, íróasztal'izű program ez, és ha valaki túlságosan komolyan veszi, a gyakorlati motorozás során könnyen pórul járhat. A vezetés- technikai tanácsokat sohasem szabad túlon-túl mereven kezelni. Hiszen a forgalmi körülmények gyakran kényszerítik a motorost arta, hogy például éppen a kanyar közepén fékezzen, sebességet váltson vagy akár gázt adjon. Pon­tosan ezek megvalósításához lé­nyeges az elöljáróban említett aranyszabály, mert ezek a manő­verek csak akkor hajthatók végre biztonságosan, ha a motor már mérsékelt sebességgel ért a ka­nyar bejáratához. Rendkívül lényeges, hogy a se­bességváltoztatásokat egyenlete­sen, zökkenőmentesen hajtsuk végre. Például mindkét féket egyenletesen használjuk, a kup­lungot és gázt harmonikusan ke­zeljük. A motor kereke egy pilla­natra se csússzon meg az úton. Dióhéjban ennyit a kanyarodás­ról. A fékezésre szintén érvényes: arra kell törekedni, hogy a kerekek ne csússzanak meg, vagyis az álló súrlódási együtthatót ne cseréljük fel a „csökkentett értékű" mozgó súrlódási tényezővel, mert ez a cserebere menthetetlenül bu­káshoz vezethet. A nagyobb fék­hatást a súlypont elörevándorlása miatt mindig az első fék adja, az összfékerö mintegy 70 százaléka * az első keréken ébred. Csúszós úton azonban, a kormányzott ke­rék megcsúszása okozta stabili­táscsökkenés miatt az első fékkel óvatosan bánjunk. Erősebb lassí­tásnál fokozatosan vissza kell kapcsolgatni. Okos vezetéssel a kisebb sebesség elérésére álta­lában a motorfék is elegendő. Ilyenkor a hátsó féket csak fék­lámpa felvillantására használjuk, a mögöttes forgalom tudósítására. Vészhelyzetben, fékezéskor kerüljük a motor bedöntését. Mindkét fékkel a kerekeket éppen a csúszáshatáron tartva fékez­zünk, közben a kuplungot behúz­va, a váltót dobáljuk vissza a se­bességnek megfelelően. Egyide­jűleg a tükörben figyeljük a mögöt­tünk jövő forgalmat, és nézzük az előttünk levő útszakaszt, nehogy csúszós, olajos felületre fussunk. A leirt tanácsok így önmaguk­ban csak felszínes tájékoztatási pontokat adnak. Az igazi ered­ményt a gyakorlat hozza meg. Ezért azt javasoljuk, hogy forga­lommentes utakon, különböző üt­és időjárás viszonyok közepette, időnként gyakoroljuk ezeket a ve­zetéstechnikai fogásokat. S. P. M inden ország közlekédési baleseti statisztikájában a legtöbb eset - néha még 90 % is - a gépkocsivezető hibájára ve­zethető viszza. Annak érdekében, hogy ezekre az összefüggésekre fényi derítsenek, a Daimler Benz AG kutatócsoportja elhatározta, hogy kifejleszt és megépít egy menetszimulátort, amely valóság­hűen tudja utánozni az utazást tetszés szerinti úton, akármilyen méretű kocsival. A vizsgálati sze­mélyben maradéktalanulaz uta­zás érzetét kelti, noha az egy helyben álló kabinban ül. A kabin azonban képes bizonyos menet­helyzeteknek megfelelő mozgá­sokra. Az út, és annak a közvetlen környezete a tájjal együtt egy fél­kör alakú képernyőn jelenik meg. A környék képe a kocsi „haladá­sának” megfelelően úgy változik, hogy a vezetőnek az az érzése, a táj elmegy mellette. Ez az egye­lőre még fejlesztési stádiumban levő szimulátor nem hasonlít az autósiskolákban használatos be­rendezésekre, mivel ez — ami a szimulált közlekedési helyzetet illeti - messze túlnő a szokásoson. Az új szimulátorban a vezetőt olyan ülésben helyezik el, amilyen általában a sorozatgyártású sze­mély- vagy tehergépkocsikba van beépítve. Az egész közvetlen kör­nyezet: a karosszéria, a műszer­fal, a kapcsolók, a sebességváltó stb. pontosan olyan, mint a való­ságban. Még a szellőzés és a lég­Kísérleti Audi Az NSZK Kutatási és Technológiai Minisztériuma még 1978-ban kutatási programot kezdett azzal a céllal, hogy előmozdítsa olyan jármüvek kifejlesz­tését, amelyek a mai autókkal szemben számos előnnyel rendelkeznek: takarékosabbak, csende­sebbek, tisztább üzeműek és nagy sorozatban gyártani lehet őket. Az NSZK három nagy autógyár­tó cége vállalt részt ebben a programban, közülük az egyik az Audi. Az Audi kísérleti autó kényelmes limuzin, akkora utastérrel, amely egy öttagú családnak és poggyá­szának elegendő. Kifejlesztésekor tudatosan nem azt a technikailag legegyszerűbb megoldást válasz­tották, hogy az utastér a kényelem vagy a menettel­jesítmény rovására tegyék takarékosabbá és kör­nyezetkímélőbbé. Hanem éppen ellenkezőleg, cél­juk annak a bizonyítása volt, hogy a technika továbbfejlesztése révén takarékosabb, környezetkí­mélőbb és az ésszerű anyagfelhasználással a jö­vendő környezeti feltételeknek megfelelő autót le­het építeni. Az Audi a kísérleti tanulmányban belsőégésű motorhoz ragaszkodott. Az ismert folyékony üzem­anyagok helyett, illetve azok pótlására - adott esetben alkohol hozzáadásával - még hosszabb távon sem látszik semmiféle pótlék, annál inkább is fontos, hogy az üzemanyag-fogyasztást a jövőben határozottan igyekeznek csökkenteni. Ezt a célt megközelítve városban 8,5 állandó 90 km/h sebeséget tartva, 5,0 liter és állandó 120 km/h sebességgel 6 liter fogyasztást értek el a kísérleti Audival. Ezek a számok a mai magasabb középosztályú járművek átlagával egybevetve azt igazolják, hogy ez a modell körülbelül egyharmad- dal kevesebbet fogyaszt. Az Audi kísérleti autónak elektronikus gyújtású, négyhengeres 1,6 literes, 81 kW (110 LE) teljesít­ményű Ottomotorja van. Az erőforrás külön érde­kessége a kipufogógázas turbókompresszor, amely a porlasztó és a motor között van elhelyezve. A fogyasztásnak kedvező alacsony fordulaton vi­szonylag nagy teljesítményt lehet ezzel a motorral elérni. Azzal, hogy a kompresszor a porlasztó mögött kapott helyet, az üzemanyag-levegő keve­rék mechanikusan és termikusán egyaránt jobban van előkészítve, ennélfogva a legkisebb üzem­anyag-cseppecskék is tökéletesen mennek át a gáz­nemű állapotba. így rendkívül homogén üzem­anyag-levegő keverék keletkezik. A „sovány üzem”, amely ezzel a motorral megvalósítható, különösen kedvező fogyasztási és károsanyag-értékhez ve­zet. Bonyolult kipufogógáz-katalizátorok nélkül is lényegesen kevesebb káros anyagot termel a mo­tor, mint a ma vele összehasonlítható más jár­művek. A nagyon takarékos fogyasztás ellenére a me­netteljesítmények szinte szárnyalóak. A kocsi eléri a 180 km/h sebességet és álló helyzetből mindösz- sze 12 másodperc alatt gyorsul fel százra. Persze, egy autó fogyasztását nem csupán a motor határozza meg: a gurulási és gyorsulási ellenállás függ a jármű súlyától is, a légellenállás pedig a jármű formájától. A karosszéria első pillantásra nem nagyon külön­bözik a mai modellektől. Utas- és csomagtere akkora mint a mai Audi 100-asé. A karosszéria konstrukciójában mégis merész újítások vannak. Mindenekelőtt feltűnik az aerodinamikus és bizton­sági szempontok szerint kialakított forma, amely az üvegezett részeken is^zaggatottság nélküli felü­lettel együtt 0,30 légellenállási tényező (cw) értéket ad. Ez több mint 25 % javulást jelent a vele összehasonlítható egyéb autók átlagával szemben. Az aktív biztonságot szolgálja minden velejáró kuriózummal a gondosan felépített, minden körül­Az ülés részeinek kiszedésével, illetve felhajtá­sával a gyermek biztonsági ülése néhány fogás­sal készenlétbe helyezhető. Négy éven aluli gyermeket a támlából lehajtható párnára ültet­nek. Lábait az ülés mélyébe teheti, hátának a tábla mélyedésében oldaltámasztéka van. Na­gyobb gyermekeknek nem kell az ülőpárnát lehajtani. Mindkét korcsoport védelmét szolgál­ja az asztalka és a biztonsági öv. mények között kiváló úttartást nyújtó elsökerékhaj- tás, amelynek érdekében az Audi immár fél évtize­de végez úttörő munkát. A szerelvényfalon különleges központi jelzés fi­gyelmezteti a vezetőt, ha nem kielégítő az abron­csokban a légnyomás, elhasználódtak a fékbetétek, vagy éppen túlságosan kevés a motorolaj. Egy beépített számitógép minden fontos információt megad az időjárási körülményekről, az útszakasz­ról, a fogyasztásról és az átlagsebességről. Ez a kísérleti autó tulajdonképpen egy minden­napi használatban már bevált eszköz, a legfrissebb autótechnikai kutatási eredmények szemléltető be­mutatására. (am) HASZNOS KÉSZÜLÉK Hogyan lehet a legtakarékosabban felhasználni a vezetésnél a gépkocsi üzemanyagát - erre a ta­pasztalt vezetők számára is nehéz kérdésre azon­nal választ ad egy elektronikus szerkezet, melyet szófiai konstruktőrök hoztak létre. A szerkezet nem­csak az útviszonyokat elemzi, hanem az út sajátos­ságaitól, az éghajlati viszonyoktól és a gépkocsi terhelésétől függően konkrét ajánlásokat is ad a ve­zetőnek: változtassa meg a benzinadagolást, vált­son sebességet stb. Ha a vezető két-három másod­perc alatt nem követi a készülék utasításait, kigyul­lad egy jelzőlámpa, mely az üzemanyag-többletfo­gyasztásra hívja fel a figyelmet. Menetszimulátor kondicionálás sem hiányzik. A ve­zető működése ebben a szimulá­torban teljesen olyan", mint a hét­köznapi, gyakorlati vezetés során, azaz itt is „gázt kell adni”, kuplun- golni kell, sebességet váltani, kor­mányozni és fékezni. Egy kép­rendszer biztosítsa a menet köz­ben keletkező látási élmények reprodukálását, ami a kocsi se­bességétől és irányváltoztatásától függően módosul. A képek nem­csak az utat ábrázolják, hanem a közelebbi és távolabbi környe­zetet is, tehát a táblákat, más autósokat, házakat, sőt a tájat is. A vezetőnek ezekhez az optikai információkhoz kell igazítania a magatartását, sót még azt is figyelembe kell vennie, hogy éj­szaka van, köd, eső, hull a hó, oldalszél van, vagy éppen csúszik az út. A jármű tulajdonságait egy szi­mulációs számítógépben tárolják úgy, hogy a kísérleti utat éppúgy meg lehet tenni egy fürge sportko­csiban, mint egy nagy, kissé ne­hézkes limuzinban, vagy egy te­herkocsin. Még az út lefutását, minőségét és a környező viszo­nyokat is tetszés szerint lehet programozni. A berendezés mag­va egy hidraulikus mozgató rend­szer, amelynek segítségével a ve­zetőt az üléssel együtt a pillanat­nyi menethelyzetnek megfelelően lehet mozgatni. Ennek a drága menetszimulá­tornak elsőrendű célja az, hogy segítségével olyan adatokat kap­janak, amelyek segítenek a jármű­vezetőknek valós teljesítőképes­ségüknek felismeréséhez. Emel­lett az is fontos, hogy számításba tudják venni a jármű viselkedését, amikor már nem lehet felette ural­kodni. A készülék erre alkalma­sabb, mint a próbapálya. További feladat a kritikus helyzetek elem­zése, amelyek lefolyásában nem­csak a kocsi tulajdonságai, hanem a vezető magatartása is szerepet játszik, (gy már meg tudják közelí­teni a vezetők hibájának problé­máját, amelyek megvizsgálása - remélik - útbaigazítást fog adni a balesetelhárítást szolgáló továb­bi intézkedésekhez. Ezen a be­rendezésen kevésbé komplex problémákat is meg lehet vizsgál­ni, mint például a vezetési szoká­sok hatását az üzemanyagszük­ségletre, a különféle használati utasítások hatásosságát, valamint a közlekedésirányítási és -szabá­lyozási intézkedések eredményeit.- > ■> ÚJ SZÓ 16 1984. VII. 13

Next

/
Oldalképek
Tartalom