Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1984. július-december (17. évfolyam, 27-52. szám)

1984-10-12 / 41. szám

rozsnyói (Rozöava) barlangászok csoA portja az egyik legnagyobb Szlovákiában. A gazdag hagyományokkal rendelkezöcsoport ma már több mint ötven tagot számlál. Nemcsak a bányászváros fiatal és néhány veterán spe- leológusát tömöríti, hanem a járás más városában és községében is akadnak, akik ennek a hobbinak hódolnak. Ma már barlangászat! eseménynek számit dr. Roda István, Herényi László, Ivanec István, Abonyi Árpád mérnök és Villám Rozlozsník több éves megfeszített munkája, melynek eredményeként 1951-ben feltárták a gomttaszögi (Gom- basek) cseppkőbarlangot. 1948-ban ők voltak a csoport alapítói, de a közülük életben lévők még napjainkban is kiveszik részüket a tevékenységből. Nyomdokaikat követik a fiatalok. Herényi László és Lázás Tamás a rozsnyói bányászmúzeum két fiatal alkalmazottja már a második barlangász nemzedék képviselői. Évek óta a csoport aktív tagjai. Általuk ismertem meg a barlangászok életét és tevékenységét.- Tudni kell, hogy a rozsnyóiak kutatási területe a Szlovák Karszt, amely nyugodtan nevezhető a barlangászok paradicsomának, hisz barlangokban, szakadékokban különösen gazdag - tudtam meg Herényi Lászlótól. - Az itt található szalmacseppkö-diszítések párjukat ritkítják. Mindamellett fiatal, élő barlangról van szó, amely napjainkban is fejlődik, alakulásban van. Több nagyobb felfedezés fűződik a csoporthoz. így 1957-ben a Gyepű forráson bejutva egy 700 méter hosszú barlangot tártak fel. Mai napig is nagyértékű a Hosszúrét (Krasnahorská Dlhá Lúka) melletti Buzgó-barlang. Itt van egy 32 méteres cseppkő, amely tudomásunk szerint a világ második legnagyobb ilyen képződménye. Az utóbbi évek felfedezései közül megemlíteném a Körtvélyesi-barlangot, melyet Lázár Tamás és két további társuk, Boros Róbert és Alexander Buzinkay tártak fel. Ez a barlang nyerte el a ,,Legérdekesebb barlang“ címet, melyet a Csehszlovák Barlangászok Szövetségének szakemberei ítéltek oda. Különleges kristályképződmények találhatók benne. Ezen kívül mintegy 400 barlangot és szakadékot térképeztünk már fel, de még most is van mit csinálnunk Közép-Európa legnagyobb karsztvidékén.

Egy barlangászt mindig vonz, csábít az új, számára nagy élmény minden külföldi expedíció.- öt évvel ezelőtt én is eljutottam több társammal a francia Alpok legmélyebb szakadékába, a világrekordnak számító Jean Bemard szakadékba, legutoljára pedig a spanyolországi Sima Gesm szakadékban voltak társaink, - mondta külföldi expedícióikról Herényi László. - Több ízben jártunk Jugoszláviában, ahol a ljubljanai barlangászokkal tartunk fenn baráti kapcsolatokat és a budapesti Vörös Meteor, valamint a debreceni VITUKI barlangászaihoz is szoros baráti szálak fűznek. Hazánkban főleg a zvoleni, rulomberoki, libereci, brnói, prostéjovi és prágai speleológusokkal működünk együtt, kölcsönösen látogatjuk, segítjük egymást.

A barlangászok tevékenysége színes, sokrétű. Néha több száz méteres szintkülönbségeket kell legyőzniük. Műszaki és egyéb adottságokkal is kell rendelkezniük. A föld gyomrának feltérképezése, kutatása szakismereteket, de egyben rátermettséget is igényel. Lázár Tamás így vélekedik erről:- Valójában, az embernek sokoldalúnak kell lennie, még akkor is, ha vannak köztünk specialisták, akik egyErőnlét és bátorság kell a barlangok kutatásához

(Lázár Tamás felvételei)

A Körtvélyesi barlangban

egy területre összpontosítják figyelmüket. Mindenekelőtt fontos a fizikai rátermettség, az edzettség, a félelem legyőzése, a szívósság és az akaraterő. A felszerelésen is sok múlik, és mivel a hazai piacon nincs bő választék, sokszor saját magunk tapasztalataiból és ötleteiből kiindulva készítjük el az egyes darabokat. A barlang feltárása után pontos méréseket végzünk, részletesen feltérképezzük azt. Minden barlangról ún. dokumentációs lap készül. Ehhez tartozik a fotódokumentáció, a fizikai mérések, hőmérséklet, nedvességtartalom stb., a hidrogeológiai feljegyzések és sok minden más. A barlangokat rendszeresen figyeljük és sok esetben nyitott a lap, mert felfedezésünk csak relatíve végleges. Közülünk többen a központi szervekben tevékenykednek, így Abonyi Árpád a Szlovák Barlangászok Szövetségének alelnöke.^dr. Roda István pedig az elnökség tagja. A szövetség mellett működő egyes szakbizottságok munkájában szintén részt veszünk.

A roisnyói barlangászok rátermettségét fémjelzi benyújtott találmányunk. Mi szerkesztettük a Bogibs mászógépet, mely vertikális szakaszok megmászására alkalmas. Az sem titok hogy a gomgaszögi cseppköbarlangban egészségügyi megfigyeléseket is végeznek kollégáink gyógykezelés céljából. Az 1980-ban alapított mentőszolgálatnak, mely szlovákiai hatáskörrel szolgálja a barlangászok biztonságát, Rozsnyóról jelenleg nyolc tagja van.

Lenn a mélyben, a föld gyomrában állandó a hőmérsék- < let, így mindegy milyen évszak van. A barlangászok nem ismernek holt szezont. Végezetül munkájukról, terveikről beszélgettünk.- A barlangban mindig egyforma a hőmérséklet - mondta Lázár Tamás így télen-nyáron dolgozhatunk, y

sót vannak helyek, ahol a vízmozgások miatt csak télen lehet tevékenykedni. Most már rendszeresítettük a tavasztól őszig tartó táborozást az éppen feltárás alatt lévő barlang közelében. A munka így nem szünetel és a télen is rendszeresen dolgozunk. Napjainkban a Szilicei-fennsí- kon van táborunk, ahol egy karszt-töbör alját ássuk. Már kb. 30 méterre vagyunk a felszín alatt és reméljük újabb barlangra bukkanunk. Bízunk benne, hogy egy új, érdekes és rendkívüli képződménnyel lep meg minket a Föld mélye. POLGÁRI LÁSZLÓ

A - utcán senki sem mondaná róla,

AZ hogy hetvenkét éves. Zinovij Petrovics Szednyenkov, nyugalmazott mérnök százados bölcsője az egyik Szmolenszk melletti faluban ringott. Két éve a szlovák fővárosban él, ahová egyetlen lánya férjhez jött. Negyven éve Szlovákiát a második hazájának tekinti. A Szlovák Nemzeti Felkelés idején nemcsak bátorságáról tett tanúbizonyságot, hanem emberségből is. Ővermovo díszpolgára, hacsak teheti, minden évben ellátogat oda.- Gyermekkorom nem volt könnyű, szűkösen éltünk - eleveníti fel életútját.- Hatan voltunk testvérek. 1928-ban- a bátyámmal együtt búcsút vettünk a szülői háztól, hogy szakmát tanuljunk. A Komszomol javaslatára Szverdlovszk- ba mentem, hogy tovább tanuljak. Sok volt a jelentkező, nem vettek föl, így tehát két évig az egyik üzemben dolgoztam. Majd Moszkvába kerültem, ahol elvégeztem a rádiótávirászi iskolát. 1934 novemberében megkezdtem tényleges katonai szolgálatomat.

Két év elteltével az egyik egységhez vezényelték mint szakembert. Nemcsak a híradáshoz értett, hanem az aknász szakmát is elsajátította. Rövid ideig a harkovi fronton is volt, de hamarosan visszahívták, partizánok tanításával bízták meg. Obarovban, ahol az ukrán partizántörzs kiképző bázisa volt, ismerkedett meg Ernest Bielikkel, Nógrádi Sándorral, Úszta Gyulával, Augustin érámmal. Amikor bevetésre mentek, mindig kikísérte őket a repülőtérre, s ilyenkor csak azt sajnálta, hogy nem tarthat velük, továbbra is a hátországban kell maradnia.- 1944 szeptemberében engem is beosztottak Aszmolov partizán törzskarába, és Szlovákiába repültem - mondja. - Az első időben az volt a feladatom, hogy ellenőrizzem az egykori ,,diákjaimat“, megtanítsam őket az időzített akna kezelésére. Feladatom teljesítése után hazatérhettem volna, de én önként maradtam. Bujakovban aknásziskolát létesítettünk. Több száz partizán itt sajátította el, hogy hogyan kell észrevétlenül a vasúti sínek alá az aknát elhelyezni.

Amikor a felkelők a túlerő elől a hegyekbe vonultak vissza, ő a Jánosík partizándandárral maradt, de nemegyszer ellátogatott a többi egységhez is. A fiatal főhadnagy otthonosan mozgott Szlovákia hegyeiben. Egyik esetben, amikor a JánoSík partizándandár törzskarában tartózkodott, a felderítők jelentették, hogy 2ílinából fasiszta tüzérséget szállító vonat tart Poprád felé. - Megsemmisíteni - hangzott a parancs. Zinovij Szednyenkov egy pillantást vetett a térképre s néhány társával azonnal elindult a feladat teljesítésére. Az ellenséges csapatokat szállító vonat megsemmisült.- Sohasem számoltam, hogy hány összecsapásban vettem részt, hány ellenséges szerelvényt semmisítettem meg. Közös volt a számlám a többi romboló alegységekkel, akiknek munkájáért felelős voltam - folytatja. - Mi, partizánok diktáltuk a vonat közlekedésének grafikon(A szerző felvétele)

ját. Szinte lehetetlenné tettük Koéice és Prága között a vasúti közlekedést. Egy alkommal hírül hozták, hogy fasiszta páncélvonat közeleg. Felkészültünk a méltó fogadtatásra, de nagy volt a meglepetésünk, amikor az személyvonatot tolt maga előtt. Nagy bosszúságunkra robbantásról szó sem lehetett, de társaink, akik távolabb voltak, csapdába ejtették a páncélvonatot s személyzete közül senki sem menekült meg.

Fényképet vesz elő. A telgárti viadukt előtt készült róla s két társáról. A néphadsereg egyenruháját viselő személyre mutat, majd ezt mondja.-Azó érdeme, hogy túlélte a háborút ez a szép viadukt és a közeli alagút. Ugyanis amikor szorult helyzetben voltunk, fel akartuk mindkettőt robbantani. Ő azt mondta, kár érte, közeleg a szovjet

hadsereg, s a fejével felel azért, hogy ezen a vasútszakaszon nem halad át ellenséges szerelvény. Szavát meg is

tartotta.

Egy alkalommal Pohoreiában járt, de megfordult Strecno, Pohronská Maáa, Cervená Skala, Svermovo térségében is. Nem emlékszik ma már minden harcostársa nevére, de szeretettel gondol visz- sza rájuk. Kevesen tudják, hogy ó szervezte meg a híradást a partizán törzskar és az alegységek között.- örülök, hogy akkor én is itt lehettem, segíthettem a szlovák népnek nemzeti felszabadító harcában - jegyzi meg, majd így folytatja. - Sokan már nem élnek, akikkel együtt harcoltam, de ma is gyakran találkozom Ernest Bielikkel, Ján Sebőval. Hogy a többiek merre vannak, nem nagyon tudom. Vajon hol lehet Andrej Tluőák, a pohorelái favágó, Jozko Tajboé, Andrej Laurinc és a többiek? Gyakran felbukkannak emlékezetemben, úgy ahogy akkor megismertem őket. Ha élnek, azóta minden bizonnyal éppúgy megváltoztak mint én. Az idő mély nyomot hagy az emberen.

A nehéz tél után március végén találkozott az övéivel, a Vörös Hadsereg katonáival. Nagy volt az öröm. főleg azután, hogy 1945. május 5-én a Kremlben átvette a Vörös Csillag Érdemrendet. A hadseregből 1945 októberében szerelt le. Lvovban műszerészként dolgozott az Elektron televíziógyárban, amelynek később a vezetője lett. Évekig dolgozott a helyi televízióban, majd a szakmunkás- képző intézetben tanított. Esti tagozaton fejezte be a műszaki főiskolát. Két éve, hogy véglegesen nyugdíjba ment, akkor, amikor lányához Bratislavába költözött.- Az idő, no meg a sok-sok robbantás nyomot hagyott a hallásomon. Ha ez nem volna, ma is dolgoznék még - állítja.- Szívesen vennék részt az építőmunkában, de így marad a két unokával való foglalkozás, a reggeli séta, mert naponta bejárok a városközpontba, hogy szovjet ^újságokat vásároljak, noha megtanultam már a latin ábécét is. Érdekel, hogy mi történik otthon, de az is, hogy mi újság új hazámban, milyen újabb munkasikereket érnek el a csehszlovák dolgozók.

A fényképsokaságból előkerül egy róla készült korábbi felvétel. Zakóján a Vörös Csillag Érdemrend mellett ott látom a Vörös Zászló Érdemredet, a Partizán Vörös Csillag Érdemrendet is. A csehszlovák kitüntetések között ott van a Haza védelméért, a Fegyverbarátságért, az SZNF emlékérem, valamint a partizán híradósok érme.- Ha alkalomadtán az egykori harcostársaimmal találkozom, a harcokról folyik a szó, de az is szóba kerül, hogy mit tehetünk a békéért, azért, hogy-sohase legyen már háború - mondja búcsúzóul, miközben tekintetét a két unokájára emeN NÉMETH JÁNOS