Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1984. július-december (17. évfolyam, 27-52. szám)
1984-07-13 / 28. szám
áz évvel ezelőtt született Györffy István etnográfus, a magyar néprajztudomány egyik legkiválóbb alakja. Születésének centenáriuma alkalmából hazai magyar sajtónkban is megjelent néhány olyan írás, mely a tudós kutató pályáját ismertette, munkásságát méltatta. A szerzők említést tettek egyebek közt Győrffy szlovákiai kapcsolatairól is. A Hétben megjelent írás mindenekelőtt azt a kapcsolatot említi, melyet Balogh Edgár teremtett meg Győrffy és a Sarlósmozgalom között, (Győrffy Istvánról, Hét 1984/8). Liszka József egy előbbi kapcsolatról is említést tesz. A szülőföld vonzásában című cikkéből idézzük az alábbiakat: ,,Akik e sorokat olvassák, azoknak nyilván nem kell különösebben bizonygatnom, hogy néprajzi kutatótevékenysége során kapcsolatba került a mai szlovákiai tájakkal is. Ha másból nem, Móra Ferenc: A honti igricek című bájos történetéből (ill. a témát tudományosabban is feldolgozó írásokból) biztosan tud18-ig járta a vidék falvait. Az volt a feladata, hogy összegyűjtse és elrendezze annak a nagyszabású megyei kiállításnak néprajzi anyagát, melyre 1910. szeptember 24-e és október 2-a közt került sor Ipolyságon. A kiállításnak a néprajzin kívül még tíz részlege volt, s a rangos rendezvényt maga Györffy is nagyra értékelte. A Honti Lapok 1910/40-es számában többek közt ezt írta: ,,Mindazonáltal a kiállított anyagból szakember mindjárt megállapíthatja, hogy Hont megyében kitűnő néprajzi területen jár, és túlzás nélkül azt mondhatom, hogy ilyen néprajzi' kiállítása kevés megyének volt. " A fel- gyüjtöt anyagot a megyeháza három termében állították ki. Szintén a helyi újságokból tudjuk, hogy a kiállított-tárgyak közt a bakabányai (Pukanec) fazekasok, a kálnai (Kalná n/Hronom) kőfaragók, a báti (Bátovce) és a maróti (Moravce) kályhakészítök termékei mellett az érdeklődök megcsodálhatták még a pásztorélet anyagát, az ipolykeszi (Kosihy n/lpGyőrffy azonban nem elégedett meg a kanász „kosztümjével", hanem Bartók figyelmét is felhívta a kiváló zenei anyagra, s értesítette öt, hogy ,,lpolykeszin van egy jó tülkös kanász". Sőt szerette volna a többi honti „zenészt“ is Bartók Béla elé állítani, hogy az „lefonografálja" produkciójukat. Ám nem tudta annak módját, miképp lehet összehozni a távoli pásztorembereket, s ekkor fordult segítségért Szokolyi Alajoshoz. Mert, amint a Honti Lapokban később maga is megírta: ,,a pásztor ilyesmire nem egykönnyen kapható, sőt még az egybegyűjtésük sem könnyű dolog". S épp ezért hangsúlyozza a továbbiakban, hogy ,,egy minden szépért, jóért lelkesedő múpártolóé az érdem, hogy összegyűjtötte a pásztorokat, versenydíjat tűzvén ki a legjobbaknak, számítva - igen helyesen - a magyar ember dicsvágyára, mert bizony nem kis dolog ám pásztorok között, ha őket a vármegye legjobb tülkösének vagy dudásának minősítik". Nos, - s ezt is Győrffy Kanász hangverseny című írásából tudjuk (Honti Lapok, 1910/47) - Se- metke Mihály honti kanász lett a legjobb tülkös, de díjat nyert az ipolypásztói (Pas- tovce) meg a baráti kanász s a palásti kondásbojtár is. A dudások közül pedig az Ipolypásztóról jött Csuvara Mihályé lett a fódíj. Rajta kívül jutalmat kaptak a kemencéi, a bernecei, a merei meg az egegi (Hokovce) kanászok is. Úgy látszik tehát, hogy a mindmáig névtelenség homályában rejtekező ipolykeszi kanász- gyerektől jobb tülkösök, dudások is voltak a megyében. Mindenesetre azonban neki sem kellett szégyenkeznie, hisz az ő játéka keltette fel először Györffy figyelmét, öltözete pedig végül is méltó helyre került. 984. VII. 13. Győrffy István Ipoly menti kapcsolatai nak Györffy 1910-es honti gyűjtéséről, ami nyilván az 1909-ben feladatul kapott szűrszabó mesterség tanulmányozásával függött össze...". (Új Szó, 1984/43) Hogy mivel függött össze a gyűjtés, pontosan nem tudjuk. Az viszont bizonyítható, hogy kutatónk már 1909-ben járt tájainkon. Erről egyik írásából értesülünk, melyhez a későbbiek során még visszatérünk. Nyilvánvaló, hogy legtöbben a Bartókkal együtt végzett 1910-es nagy ipolysági (Sahy) gyűjtőútról tudnak, hisz a szélesebb olvasóközönség elsősorban Móra novellájából értesülhet Györffyék itteni sikereiről. Bevezetőként talán érdemes idéznünk A honti igricek néhány sorát: „1910-ben az ipolysági vármegyeházán egy pesti úr állított be az alispánhoz, Marek Károlyhoz. Szép piros-pozsgás képe volt az úri embernek, a termete is tagbaszakadt, valóságos vidéki földesurat mutatott, azért is igen meglepődött az alispán, mikor a nevét és a mesterségét meghallotta.- Győrffy István vagyok, a Néprajzi Múzeum őre, gyújtőúton járok Hontban.- Úgy? - mosolyodon el az alispán. - No, igen örülök. Talált-e már sok ka- násztülköt doktor uram? Mert azokat nem ártana, ha mind öszeszedné és elvinné Pestre. Vagy legalább azt az egyet, amelyikkel engem felkurjongatnak minden hajnalban, mikor legjobb ízűt alszom." Az elbeszélés szerint Györffynek szerencséje volt, mert „a honti alispánban olyan emberre talált, aki mindejárt elértette, miről van szó". Készségesen segített a tudósnak: ,,Kiadta az ordrét a lovas hajdúknak, hogy szaladják be tüstént a szobi meg a báti járást s aki kanászt találnak, azt erre meg erre a napra állítsák elő. De mind hozza magával a muzsikát is, kürtöt, dudát, furulyát, ki minek mestere." így sereglett volna össze a megyeháza udvarán vagy ötven kanász, hogy az alispán furfangos módon megszólaltassa őket. S amint Győrffy látta, hogy „itt nagy dolog van készülőben, ő is segítségért szalajtott haza egy sürgönyt". Hívására jött is a másik ,,bara- bonciás", azaz Bartók Béla. Móra novellájának sztorija természetesen nem egészen fedi a valóságot. Az ipolysági kanászhangverseny körülményeinek és lefolyásának részleteit Bartók Béla és a „honti igricek“ című dolgozatomban (Hét, 1981/17, Honismeret 1981/3) már aprólékosan feldolgoztam, ezért ennek ismertetésétől most eltekintek. E helyütt talán csak annyit mondok el ismételten, hogy az 1910. november 13-i ipolysági „kanász- és juhászhangversenyt“ nem Marek Károly, hanem Szokolyi Alajos megyei levéltáros szervezte. Ó fedezte a látványos verseny költségeit, s ő tűzte ki a díjakat is. De hogyan is került a fenti eseményeket megelőzően Győrffy István Hont megyébe? Nos, a korabeli vidéki sajtóból értesülhetünk arról, hogy etnográfusunk közvetlenül a novemberi népdalgyűjtés előtt is járt az Ipoly mentén. Egész pontosan 1910. augusztus végétől szeptember lom) kanász teljes öltözetét, az egyház- maróti (Hontinske Moravce) szőtteseket, a palásti (Plást’ovce) viseletét, a dacsólo- mi (Dacov Lom) régi hímzéseket vagy a nagycsalomijai (Vel'ká Galomija) ősi faekét. A gyűjtés során a Néprajzi Múzeum szakemberei hatvan eredeti felvételt készítettek, s a kiállítási anyag nagyrészét beszerzési áron megvásárolták. Az egykori megyei újságok lapozgatása közben akadtam egy olyan tudósításra, amely az előbb említett kanászhangverseny előzményeiről tájékoztat, s egyben arra is magyarázatot ad, miképpen szerveződött meg az ipolysági pásztortalálkozó. A Honti Lapok 1910. november 12-i számában például ezt olvashatjuk: ,, Győrffy István dr. tanár a néprajzi múzeum kiváló tisztviselője volt tudvalevőleg megbízva azzal, hogy a már lezárult kiállításunk néprajzi anyagát gyűjtse és rendezze. Anyaggyűjtő vándor útján feltűnt neki a honti kanászok tülkölése, - de különösen az ipolykeszi kanászé, - aki a mellett a dudát is kezeli. Mellesleg megjegyezzük, hogy ez a gyerek kívül-belül annyira eredeti kanász, hogy Györffy 101 korona árán teljesen levetkőztette ötét. Az ő kosztümjét láthattuk a kiállításon tülköstül, dudástul." Mindezt egyébként a kiállításon készült egyik felvétel is megörökítette. Előtérben a kanászt látjuk „teljes díszben“, háttérben pedig a pasztór- élet kellékeit szép elrendezésben. 1910-es gyűjtőútja kapcsán Györffy örömmel állapította meg, hogy: „Bár a hontmegyei magyar pásztorság is fel- tartózhatatlanul halad a hanyatlás útján, de az ország többi részéhez viszonyítva sok ősi sajátosságot megőrzött, különösen a kanászság. Itt még a pásztor faragó művészet most is él, s az ősi pásztor hangszerek a tülök, furulya és duda még forgalomban vannak". S ez a megállapítás még hosszú időn át érvényben maradt. Hisz Manga János néprajzkutató, a vidék szülötte még a harmincas évek végén is több „zenészutódot“ talált az Ipoly mentén. Ó említi egyik tanulmányában, hogy Tőzsér Ferenc lu- kanyényei (Nenince) kanász még 1933- ban is készített furulyát és dudát. Lörincz Vince ipolyhídvégi (Ipeíské Predmostie) dudásról pedig azt írja, hogy összesen húsz dudát készített. 1933-ban Ipolyfö- démesen (Ipeíské Úíany) hallotta őt játszani. Három farsangi napra 50 csehszlovák koronát, valamint ételt és italt kapott dudálásáért. Tőle tanulta a dudakészítést Seres Vince, aki 1939-ben 41 éves volt, és Tompán (Tupá) kanászko- dott. Sajnos, a híres honti dudák napjainkra már eltűntek a környékről. Am a pásztoremberek kellékei közül a palásti tájház gyűjteményében még ma is őriznek néhányat. Visszatérve Györffy Ipoly menti kutatásaihoz, megállapíthatjuk, hogy itteni munkálkodásai honi magyar néprajzkutatásunk számára is jelentősek. Mindenképp számon kell tartanunk nekünk is ezeket, hisz azon túl, hogy publikációi csak emelték a vidéki sajtó színvonalát, hasznosíthatók a jelenkori kutatások eredményeinek feldolgozásánál is. Ha \ hétről. • »(»>>;»’; i(1 Vi jJ Kanásrtülök ös dudaverseny. A Nemre ti Mu/cum GslogBlG'/Asl «híí.hv.i rc.\ ik ktkUkíMije OvAfrtv István dr és B.iitók >H<I< üámüMiA<• Itó I3 in vasinup détetátt tO őraW i váraid £\ch.G mix Arán vagy a váiánír««» a várrom l»je kanitxdinak. UmláMmak és furulyáéi utak ráuvéiekvil k.íná*elölök vmenyt és .írönki vili káló« duda tfijrsenyt mode* (trombita ki/AUsávat), melynek első dija 10 kor., mázlik dija 5 kor., harmadik negyedik dija konm.L Aíoukivfii a dijjakat mm nyeri egyenek fejenkint I korona ellátási díjban réwesidnek. Hogyan jutó«ufik ehhea a népmnvédeti csemegítwx ? (iyArífy István dr tanár a néprafii múltúm kiváló volt hidvalevdieg roegbúvA ai/al, hogy a már tatárait kiállta tabunk néprajzi anyagát gyűjtse H widme. Anyuggylljló vándor utján feltűnt neki a homf kanásíok tülkölés, - de különösen >u ipolykeszi kan ászé. a ki a mellett a dudái keaeli, Mellesleg megjegymök* hogy ttt a gyorek kivaí-helül annyira ereden kírnási, hogy Györffy UH korona árán telje- < sen h*veik<V.ctic aim. Az ó kosrlömjél Iái- * haltuk ;» kiálWásott httkösitil, dudástul. Györffy István dr. áronnál értesítette Bartók Bcl.it a kiváló iiravmt és zenetudóst, a* ismert Kossuth í/imiörúj szerzőjét, a ki általaiéin ü regi magyar muzsikával, s különösen a régi kört ssöiaín dr, illetve motívumok felkutatásává i és feldolgozásával foglalkozik, tKijry Ipolykes/ín van egy jó tnlkös kanása» Gvórify István dr. Szokoly Alajossal vármegyénk minden s/cpert és jóért lelkeA Honti Lapok 1910. november 12-i számának Győrffyvel kapcsolatos cikke (Nagy László reprodukciói) már az Ipoly menti vonatkozású gyűjtéseiről beszélünk, feltétlenül szólnunk kell azokról az írásokról is, amelyek később jelentek meg az Ethnográfia Néprajzi Értesítőjében. A folyóirat 1933-as számaiban például két idevonatkozó írására bukkantam. Az Adatok egy régi palóc építkezéshez című dolgozatában (Néprajzi Értesítő 154-155. oldal) egy régi ipolysági parasztportát mutat be. Bár a cikk 1933-ban jelent meg, az adatokat a szerző 1909- ben jegyezte le (talán ez lehetett az első honti gyűjtőútja) Baráti János 80 éves ipolysági lakos elbeszélése alapján. Munkájából megtudhatjuk, hogy a Barátinemzetség a múlt század közepén kilenc férfiből és asszonyból állt. A közös házat két szoba, egy konyha s a mellékhelyiségek alkották. A legidősebb gazda, Márton az első szobában lakott a többi férfival. A másik szobában az öreg gazdasszony rendelkezett, ö vezette a háztartást is. Étkezéskor az asszonyok nem ülhettek le; körülállták az asztalt, s fakanállal ettek. j A második szobából nyílt a belső .^.inra, ahol a nők háltak. Aki nem akart itt aludni, az az istállóban hált. A belső kamrán túl még egy kamra volt, ahol a gabonát és a faragószerszámokat tárolták. A portához még tehén-,, tinó- és lóistálló tartozott. A másfél méteres házfal földből volt verve. A szoba és a konyha falát leásták. A „kürtő“ meg a kemence fövenyből volt, az utóbbit „siskának“ hívták. A padlásolt szobában a tölgyfapadokat sárláb tartotta. A lakásban méccsel világítottak. A kerítés nélküli portán még szérű, pajta, pelyvalyuk és disznóól volt. A másik Györffy-írás Az ipolymentl halászat címmel jelent meg a Néprajzi Értesítő 24-28. oldalán. A dolgozatból megtudjuk, hogy századunk elején Nagy- csalomiján, Ipolyhídvégen, Pereszlény- ben (Preselany n/lplom), Ipolyságon, Gyerken (Hrkovce), Ipolyvisken (Vyskov- ce n/lprom), Szakállason (Ipefsky Soko- lec) és Szálkán (Salka) volt a legjelentősebb a halászat. Ipolyság halásztanyái közül Györffy a következőket sorolja fel: Asztalosgödre, Kondégödre, Korpona- szakadás, Parasai rétek, Korponai vas- híd, Kertekalja, Tövises szög és a Szurdok. A legelterjedtebb halfajták közül a szerző a pontyot, a harcsát, a márnát, a csukát, a keszeget, a méhalat, a fehérhalat és a paducot említi. Részletesen foglalkozik cikkében Györffy a halászás módjaival is. Leírja a rekesztő- és emelőhalászást, a bukro- zást, de olvashatunk szigonyozásról is. Rekesztőhalászáskor a rekesz csúcsába vesszőversét tettek. Merítéskor az Ipoly- ba cölöpöket (cövekeket) vertek. Ezek öblöt képeztek, s ebbe tették a meritőhá- lót. A pentöháló a vetöhalászat eszköze volt. Tesmagon tiszta vízben ladikból halásztak vele. Az imént érintett területek újabb feldolgozását az idő egyre inkább sürgeti. A teljes adatgyűjtés mai eredményeit mindenképp érdemes lenne összevetni Győrffy dolgozataival. Ezáltal nemcsak Győrffy előtt tiszteleghetnénk, de önismeretünket is teljesebbé tehetnénk! CSÁKY KÁROLY Az 1910-es Ipolysági kiállítás néprajzi részlege , * 7 ... ' ■' '■ » ' .
