Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1984. július-december (17. évfolyam, 27-52. szám)
1984-10-05 / 40. szám
N ehéz megmondani, hogy ezen a napon kik keltek korábban, a szakácsok vagy a forgalomirányítók. Tény, hogy virradatkor már mindnyájan a helyükön voltak. A csehszlovák néphadsereg táborához vezető útelágazásnál Antonin Kőtár és Jiri Stefánek közlegény teljesítettek szolgálatot, irányították a forgalmat.- A hadgyakorlat előtt háromhónapos tanfolyamon vettünk részt - jegyzi meg a tizedes, miközben leveszi fehér sisakját s tábori sapkát tesz a fejére. - A szolgálat mindig addig tart, amíg az egység be nem vonul. A tábori konyha körül nagy a nyüzsgés. Alig, hogy kiadták a reggelit, máris megkezdték az ebéd főzését: daralevest, borsófőzeléket füstölt hússal. Fazekas Zoltán százados, ellátó tiszt még egyszer körüljárja a tábori konyhákat, ellenőrzi, mindenütt megkapták-e, amire szükség van. Stépán Sagát őrmester főszakácshoz érve megkérdi:- A gyümölcs megérkezett-e már? Megörül, amikor megtudja, hogy szőlőt kaptak, majd ezt mondja. - /'. tábori feltételek között is ügyelnünk kell arra, hogy a katonák megkapják az előírt kalóriamennyiséget. A legszívesebben süteményt is adnánk az ebédhez, de ez nehézségekbe ütközik, így keksszel pótoljuk. Rudolf Figura közlegény a borsóföze- lékre vigyáz. Szorgalmasan kavargatja, hogy oda ne kozmáljon, s olykor-olykor elkapja a kezét a párafelhö elől. Patrik Wolf nagy darab füstölt húst emel ki a katlanból, aztán hozzáfog a darabo- ■ láshoz.- Ezekben a napokban keveset alszunk, hiszen mintegy ezerötszáz emberre főzünk. Csupán reggelire több mint hatszáz liter tea kell, úgyhogy három órakor már fel kell kelni - mondja Rudolf Figura közlegény, szakács. - így van ez már jó két hete, de amint látja, épségben és egészségben élünk, dolgozunk mi itt a konyhán, a többiek pedig a gyakorlótéren. A távoli domboldalon foglalt védelmi állást a gépesített lövészegység legénysége. A domb mögött légvédelmi egység helyezkedik el. Az első lövegnél Jozef Fejti őrvezető raja teljes készenlétben áll. A föltételezett ellenséges gépek támadását várják. Minden szempár az égboltot kémleli. Hogy a híradósokat ne zavarjuk, az őrvezető halkan beszél, miközben szemével a légteret figyeli.- Példás egység legénysége vagyunk. Már megszoktuk a tábori feltételeket. A hadgyakorlatot megelőzően éleslövészeten már kiválóan helytálltunk s remélem, most is kiérdemeljük a dicséretet. A légvédelmi egységtől nem messze áll a gépesített lövész alegység törzskarának a harci járműve. Amíg a tisztek terepszemlét tartanak, bepillantunk a jármű belsejébe, ahol Imrich Svihla közlegény, híradós mechanikus az adóvevő rádióállomás műszerfala előtt ülve ismételgeti.- Fenyő... Fenyő... Itt Fenyő kettő... Maradjanak a helyükön... Az ellenség támadását piros rakétával jelezzük... Az ötös harckocsi a jobb szárnyon igazodjon a szovjet harckocsiegységhez. Miután visszaigazolják a vételt, elégedetten jegyzi meg.- Amikor még a Liptovsky Hrádok-i Tesla vállalatnál dolgoztam, nem gondoltam, hogy ilyen felelősségteljes beosztást bíznak rám a néphadseregben.- No, csak ne szerénykedj - szól közbe a visszatérő törzsparancsnok, majd hozzáfűzi: - Bár még csak egy éve szolgál a néphadseregben, már megszerezte a Példás katona jelvényt, s a katonai körzet parancsnokától megkapta A néphadseregben végzett kiváló munkáért kitüntetést. A fedélzeti fegyvert is kifogástalanul kezeli. Az egység SZISZ alapszervezetének az elnöke, s azt vallja, hogy a legjobb propaganda a személyes példamutatás. Ki tudja mi mindent tudtunk volna még meg erről a katonáról, ha nem érkezik parancs, s a harci jármű nem indul el nagy sebességgel arra a helyre, ahol nagyobb biztonságban lesz, s főleg jobban ellenőrizheti a terepszakaszt. Ám nem maradunk egyedül. Jiri Stonovsky alhadnagy páncélelhárító szakasza foglalt itt közben tüzelőállást. Miután meghatározzák a tájékozódási pontokat, jut idő a beszélgetésre is.- A hadgyakorlat mindenkitől jól összehangolt munkát követel meg - állítja az alhadnagy, aki civilben erdészmérnök. - Az irányított lövedék célba juttatása sok gyakorlatot kíván meg. Mindig alkalmazkodni kell az időjáráshoz, mert a legkisebb hiba is könnyen megbosszulhatja magát. A szakasz legénysége különböző helyről érkezett a néphadseregbe. Stanislav Vales közlegény például mozdonyjavító s most a harci jármű vezetői és operátori tisztségét látja el. Mindnyájan egyet akarnak: az első lövéssel megsemmisíteni a célt. S hogy erre képesek, már nem egy alkalommal bizonyították. A tarack egység kezelőszemélyzetén az ember az első pillanatban észreveszi, hogy többségük tartalékos katona. A hadgyakorlat előtt vonultak be, de az eltelt napok alatt olyan ügyességre tettek szert, hogy a tényleges katonákkal is felveszik a versenyt.- Magam is meglepődtem azon, hogy a tábori feltételek között a tartalékosok ilyen jól helytállnak - vélekedik Václav Kovác hadnagy. Keresztbe fektetett francia kulcsok vannak festve a javítók műhelykocsijára, amely a helyzethez alkalmazkodva páncélozott jármű. A főmechanikus Miroslav Sova közlegény. A jankovi szövetkezetből vonult be, ahol gépjavítóként dolgozott. Most a harci járművek javítását bízták a gondjaira.- A tábori feltételek között is gyorsan megjavítjuk a meghibásodott járművet, ha kell kicseréljük a lánctalpat is - mondja. Igor Gottgeisl közlegény és Daniel Skokan közlegény tartozik még a műhelykocsi személyzetéhez. Olajosak, de szemük mosolyog. Bíznak önmagukban, abban, hogy a telephelyen sikerült úgy felkészíteniük a jármüveket, hogy azokkal a gyakorlat folyamán nem lesz sok baj. A gyalogsági harci járművekhez érve már csak annyit sikerül megtudni, hogy Ján Pálenik hadnagy századával találkoztunk. Aztán elszabadul a pokol. Dübörögnek az ágyúk, ropognak a kézifegyverek, a harckocsizok felderítő szakasza átjárót létesít az ellenség aknamezején. Repülőgépek húznak el a magasban. Védelemből támadásba lendülnek a csehszlovák, a magyar, a román és a szovjet magasabb egységek... Egy emberként helytálltak. Ki-ki dicséretben részesül, van akit előléptettek, más pedig rendkívüli szabadságot kapott. Jiri Fauser tartalékos alhadnagy a parancsnoktól egy karórát kapott, de kijutott az elismerésből René Érti tisztjelölt szakaszvezetőnek, Frantisek Salpla- cha tartalékos tizedesnek, lövegparancs- noknak, valamint Stefan Polák tartalékos közlegénynek is. így volt ez minden * egyes egységben, hiszen sokan voltak, akik helytállásból, köteleSfegtudásból a Pajzs ’84 hadgyakorlaton jelesre vizsgáztak. -# A néphadsereg katonái bizonyították, hogy méltó utódjai azoknak, akik negyven évvel ezelőtt a szovjet hadsereggel vállvetve harcoltak a fasizmus ellen, hogy megbízható láncszemét képezik a Varsói Szerződés egyesített haderejének. NÉMETH JÁNOS » Imrich Svihla közlegény a rádió- állomás műszerfala előtt Rudolf Figura közlegény a tábori konyhában Stanislav Vales közlegény civilben mozdonyjavító- Ha kell a lánctalpat is kicseréljük - mondja Igor Gottgeisl közlegény Daniel Skokan közlegény társaival jól előkészítették a járműveket a hadgyakorlatra (A szerző felvételei) iá SZÚ 9 U tazunk, sokat utazunk. Kötelességből, látogatóba, ügyes-bajos dolgaink intézésére, kirándulásra. Sokszor dolgaink távolabbra, több száz kilométerre is elszólítanak. Úticélunkat hol vasúton, hol autóbusszal érjük el. A Csehszlovák Autóközlekedési Vállalat az utasok érdekében vezette be a gyors, kényelmes távolsági autóbuszjáratokat. Ilyen távolsági járat közlekedik naponta - vasárnap kivételével - Nagykapos (Veiké Kapusany) és Rozsnyó (Rozna- va) között. Vezetője egy napbarnított, kékszemű, barátságos, középkorú férfi. Egyik utamon, útitársam megjegyezte: - Gyakran utazom ezzel a ,,pilótával.“ Barátságos, udvarias, segítőkész, kitűnő sofőr. Megérdemelné, hogy Írjanak róla. Ez a jellemzés felkeltette érdeklődésemet s a napokban sikerült közelebbről is megismerkednem Diószeghy Ferenccel, a Tőketerebesi (Trebisov) Autóközlekedési Vállalat nagykaposi kirendeltségének dolgozójával. Rozsnyón a várakozási idő alatt nem kellett a kocsin semmit javítania, így elbeszélgethettünk.- 1949-ben kerültem a nagykaposi traktorállomásra - vallja magáról. - A katonai szolgálat alatt is sofőr voltam. Ez volt ám az igazi iskola! Figyelje meg azokat a kollégáimat, akik.mint katonák is gépkocsivezetők voltak. Észre veheti, hogy fegyelmezettek, pontosan megtartják a közlekedési és vállalati szabályokat, gépkocsijuk mindig rendben van. Ez pedig nagyon fontos, hiszen emberéletek százai vannak naponta ránk bízva.- Mióta vezet autóbuszt?- 1958-ban kerültem a vállalathoz s nyolc éve járok ezen az útvonalon. Naponta háromszázhúsz kilométert teszek meg, közel járok a kétmilliomodik kilométerhez, s jó órában legyen mondva, a legkisebb baleset nélkül. A közutakon minden pillanatban váratlan helyze- A menetrend arra van, hogy megtartsuk. Az én útvonalamon jó az út, még csúcsforgalom idején is, amikor több a teás felszálló meg lehet tartani minimális eltéréssel. Ha nincs váratlan műszaki hiba, pontos szoktam lenni. Ez a kötelességem, ezt várják tőlem az utasok. Igen, az utasok. A közlekedés is szolEmberek vagyunk KÖZEL A KÉTMILLIOMODIK KILOMÉTERHEZ tek érhetik az embert. Hiába vigyázok én, ha valaki fegyelmezetlenül, vagy esetleg ittasan vezet. Ennek ellenére az a meggyőződésem, s ezt a hosszú gyakorlat is igazolja, ha az ember megtartja a közlekedési szabályokat, a járműve tökéletes állapotban van, sokkal kevesebb az esélye, hogy veszélyhelyzetbe kerüljön. Ez bizony így van, csak az a baj, hogy még mindig nagyon sokan vannak a járművezetők között, akik ezt nem tudatosítják. Ezt bizonyítják a baleseti statisztika szomorú adatai is. Gyakran utazom Diószeghy Ferenccel, s megállapítottam, hogy órámat a menetrendhez, pontosabban az ő érkezéséhez igazíthatom, amit nem mondhatunk el minden járatról. Hogyan csinálja? gáltatás, de milyenek azok, akiket szolgál?- Mindegyik más, mint minden ember - mondja Diószeghy Ferenc. - Vannak türelmesek, rendszeretők, agresszívak, vidámak, hangosak... sorolhatnám tovább. A gyakorlat megtanított arra, hogy megfigyeljem az utasaimat s miközben jegyet kérnek már tudom is hogy ,,hová tegyem“ őket. Nem elhamarkodott ítélet ez, csupán sejtem, hogy mint utas a hosszabb úton hogyan fog viselkedni. Az utasokért, biztonságukért, a rendért a busz vezetője a felelős. Ritkán van nálam rendbontás, s ha mégis előfordul, főképpen ittas emberek s feltűnésre vágyó fiatalok idézik elő. Ilyenkor határozottan kell fellépnem. Diószeghy Ferenc Ungmogyoróson (Krisovská Liesková) lakik. Innen indul minden reggel négy órakor a már megszokott hosszú útra. Délután ötkor érkezik haza. Elégedett, fegyelmezett ember. Munkáját pontosan, becsülettel végzi. Családi élete boldog. Büszke három gyerekére. Egyik lánya építész, a másik a vajányi (Vojany) elektromos műveknél adminisztrátor. A fiú gépészmérnök, rövidesen befejezi az egyéves katonai szolgálatát. Útközben sokszor többet tesz kötelességénél. Gyermekkocsit emel be, időseket, betegeket támogat, csomagokat rak fel. Miért teszi? A válasz tömör: - Emberek vagyunk. • FECSÓ PÁL X 984. X. 5.
