Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1984. július-december (17. évfolyam, 27-52. szám)
1984-10-05 / 40. szám
ÚJ szú 3 1984. X. 5. N em igazolódtak a NATO-tagállamok vezető köreinek reményei, hogy az amerikai rakéták nyugat-európai megjelenésével a rakétaellenes mozgalom fokozatosan „kialszik“. Csupán az NSZK-ban több mint 500 városban tüntettek az amerikai nukleáris rakéták elhelyezése ellen a Tiltakozás Napján, 1984. január 30-án. Több NATO-ország imperialista körei a tömegek háborúellenes akciói ellen küzdve mindent bevetettek, ami elképzelésük szerint közömbösítheti, semlegesítheti, lejárathatja a békemozgalmat. A reakciós sajtó mocskolódik. Megszokottá vált a mozgalom egészének vagy egyes résztvevőinek rágalmazása. A béke híveit hazafiatlanság- gal, sőt a nemzeti érdekek elárulásával vádolják. Ezzel párhuzamosan a „szovjet fenyegetésre“ hivatkozva igyekeznek félelmet kelteni. A NATO-országok háborúellenes mozgalmaival szembevetett eszköztár korántsem merül ki a lélektani ráhatásban. Olyan módszereket is felhasználnak, mint a milita- rizmust támogató különféle álszervezetek szembeállítása a békeszeretó közvéleménnyel; a titkosszolgálatok megfigyelései és provokációi; pénzbüntetések kiszabása a háborúellenes tüntetések résztvevőire, különleges törvények bevezetése, illetve azok megszigorítása; közvetlen erőszak. Nézzük a tényeket. A militarizmust támogató szervezetek. Céljuk az, hogy aláássák a háborúellenes mozgalmat, zavart okozzanak soraiban, eltérítsék a béke híveit a helyes iránytól. Ilyen újsütetű szervezet például az Egyesült Államokban „A vallások és a demokrácia kérdéseivel foglalkozó intézet“, amelyet egyebek között a pacifista érzelmű papok prédikációinak semlegesítésére hoztak létre. Pénzügyi forrásai szoros kapcsolatban állnak a Pentagonnal és a CIA-vel. Az intézet tanácsának több mint egyharmadát a hírhedt „bizottság a szabad világért“ nevű szervezetben működő megrögzött reakciósok alkotják. Az intézet a Reagan- kormányzat külpolitikai irányvonalát követi, és a Reagan- kormányzat természetesen áldását adja tevékenységére. A HÁBORÚELLENES MOZGALOM RÉSZTVEVŐINEK ÜLDÖZÉSE A NATO-ORSZÁGOKBAN Egy másik hasonló szervezet az Egyesült Államokban a „Nemzeti Fórum“, amelynek élén a féktelen antikommu- nista szenátor, Jeremiah Denton áll. A „fórumot“ az 1982- ben kezdődött népszavazás során hozták létre, amikor mintegy 900 helyi hatalmi szerv a nukleáris fegyverek befagyasztására szavazott. „Hitvallása“ a feszültség szítása a nemzetközi kapcsolatokban, a fegyverkezési verseny és az „erő pozíciójából“ végrehajtott akciók támogatása, ami megfelel az imperialista politika érdekeinek. Nagy-Britanniában a reakciós erők által létrehozott különféle csoportok ilyen jelszavakkal lépnek fel: „a békéért a biztonság pozíciójából“, a „szabad világért“, „békét a NATO segítségével“, a „védelemért“ stb. Mindezek a csoportok helyeslik az Egyesült Államok és a NATO militarista irányvonalát, megpróbálják eltorzítani a Szovjetunió és a többi szocialista ország békekezdeményezéseit, támadásokat intéznek a nyugat-európai rakétaellenes mozgalom résztvevői ellen. Totális megfigyelés. Reagan még elnökségének első évében eltörölte az FBI-nak és a CIA-nek az országon belül folytatott „titkos műveleteit“ megtiltó rendelkezést. (Lásd Political Affairs, 1981. október, 22. old.) A két hivatal megkapta a jóváhagyást arra, hogy bármely társadalmi szervezetbe, így a háborúellenes szervezetekbe is informátorokat küldjenek, s ók élnek is ezzel a lehetőséggel. A titkosszolgálatok telefonbeszélgetéseket hallgatnak le, magánleveleket bontanak fel, minden szankció nélkül behatolnak állampolgárok otthonába, számos ismert közéleti személyiséget tartanak megfigyelés alatt. Az olyan háborúellenes szervezeteknek, mint a „Június 12. bizottság“, az „Orvosok a társadalmi felelősségért“, a „Mozgósítás a túlélésért“ vagy az Egyesült Államok Béketanácsa, az FBI minden lépését rögzíti. Hasonló a helyzet Nagy-Britanniában. Itt is megfigyelik a háborúellenes mozgalom résztvevőit, lehallgatják a telefonbeszélgetéseket és felbontják a magánleveleket. A brit rendőrség számítógépe 36 millió ember - gyakorlatilag az egész felnőtt lakosság - adatait tartja nyilván. Az NSZK- ban, Olaszországban, Törökországban és más NATO- tagországokban feketelistákat állítanak össze a különleges szolgálatok. A békeharcosok megfigyelésében a katonai szolgálatok is részt vesznek. Ez év januárjának végén a The Washington Post arról tudósított, hogy a Pentagon rendszeresen informátorokat juttat be a nukleáris fegyverek befagyasztását követelő mozgalomba. Az 1984 januárjában az NSZK- beli Böblingenben tartott konferencián, amelyet a demokratikus szabadságjogok felszámolása elleni tiltakozás jegyében rendeztek meg, elmondták, hogy a rendőrség, az „alkotmányvédő“ hivatal és az NSZK katonai elhárítása összesen 6 400 000 állampolgárt ellenőrzött. Pénzbüntetés. A NATO-országokban a háborúellenes mozgalmak elleni harc egyik elterjedt eszköze a pénzbüntetés. Az amerikai rakéták telepítése ellen 1983 októberében Brüsszelben tartott hatalmas tüntetés szervezőit 900 000 belga frankra büntették. Kanadában pénzbüntetést szabtak ki azokra, akik részt vettek az amerikai robotrepülőgépekhez alkatrészeket gyártó Lytton Systems társaság székháza előtt rendezett békés tüntetésen. Az NSZK-ban a bíróság 9000 márkára büntette Gert Bastian volt Bundeswehr-tábornokot, amiért háborúellenes tüntetéseken vett részt. Számos nyugatnémet városban arra kötelezték a tüntetőket, hogy fizessék meg a rakétaellenes meneteket biztosító rendőrök „szolgálatait“. Különleges törvények. Jellemző a nyugatnémet kormánynak a tüntetők büntetőjogi felelősségre vonásáról szóló törvénytervezete. Eszerint egyévi börtönbüntetéssel sújthatják a béketüntetéseknek azokat a részvevőit, akik a rendőrség felszólítására nem hagynak fel az „erőszakos cselekményekkel“ és nem oszolnak szét haladéktalanul. (Márpedig tudvalevő, hogy az erőszakos cselekményeket a provokátorok követik el, akiket maga a rendőrség küld háborúellenes tüntetésekre. Krefeldben például a Bush amerikai alelnök érkezéséhez időzített húszezres békemenet során provokátorok csoportja kövekkel és üvegekkel dobálta meg az alelnök páncélozott gépkocsiját, ürügyet szolgáltatva ezzel a tüntetők elleni fellépéshez.) A törvénytervezetet országszerte hevesen bírálták. Határozottan elítélte a nyugatnémet békemozgalom koordinációs bizottsága, az alkotmány megsértésével vádolva a kormányt. A bizottság külön nyilatkozatában felháborodásának adott hangot amiatt a „példátlan hajtóvadászat miatt, amelyet... a szövetségi kormány folytat az új amerikai nukleáris fegyver telepítését ellenzőkkel szemben“. Mann Hirsch, a szociáldemokrata jogászok szövetségének elnöke kijelentette: el sem tudja képzelni, hogyan lehet egy nagy tüntetés alkalmával arra kényszeríteni az emberek tömegeit, hogy haladéktalanul hagyják el a helyszínt. Mivel erre képtelenek, máris „törvényszegőkké“ teszik őket. Nagy-Britanniában a békeharcosok elleni perek növekvő száma arra késztette a hatóságokat, hogy egy úgynevezett egyszerűsített eljárást vezessenek be, megfosztva így a háborúellenes mozgalom résztvevőit annak lehetőségétől, hogy esküdtbírósághoz forduljanak. Törvénytervezet készül a „rendőri és büntető eljárásról“, amelynek alapján a rendőrök általános motozást tarthatnak az utcán, és vádemelés nélkül hosszú időn át fogva tarthatják a letartóztatottakat, beavatkozhatnak a britek magánéletébe, beletekinthetnek személyes iratokba, sót az orvosi titoktartást is megsérthetik. Kidolgoztak egy olyan törvény- tervezetet is, amelynek értelmében a tüntetések résztvevőinek meg kell fizetniük a rendőri biztosítás Költségeit. Denis Healey volt brit munkáspárti hadügyminiszter ezzel kapcsolatban kijelentette: úgy látszik, hogy a vélemény- nyilvánítást a jövőben csak a gazdagok engedhetik meg maguknak. Közvetlen erőszak. A békeharcosok elleni hatósági fellépésben megszokott „érv“ a gumibot, a könnygáz és a vízágyú. Az Egyesült Államokban, mint arról a világ közvéleménye értesülhetett, hónapokon át működött a Kalifornia A békemozgalom fiatal aktivistái Nagy-Britanniában 360 kilométeres tiltakozó menetelést szerveztek. A Londonhoz közel levő kilenc amerikai katonai támaszponton jegyzéket adtak át, amelyben tiltakoznak az országban felhalmozott atomfegyverek ellen. A felvétel az akció résztvevőit örökítette meg, amikor visszatértek Londonba. A főváros több ezer lakosa lelkes fogadtatásban részesítette őket állambeli Livermore-ban, a nukleáris fegyverek új fajtáit kidolgozó tudományos kutatóközpont mellett a békeharcosok sátortábora, amelyet több társadalmi és egyházi szervezet kezdeményezésére létesítettek. Résztvevői szemináriumokat és tömeggyúléseket tartottak, a Fehér Ház militarista politikájával való szembeszállásra buzdító röplapokat terjesztettek. A rendőrök több ízben is megtámadták a békeharcosokat, megverték őket, szétrombolták a sátorvárost, amely azonban mindig újjáépült. Tavaly június 20- án, a leszerelésért folytatott akciók napján ezer rendőrt vetettek be a tábor lakói ellen. Estig több mint 900 ember került börtönbe. Valóságos háborút folytatnak a brit hatóságok a Green- ham Common-i amerikai támaszpontnál tiltakozó asszonyok ellen. Fizikai leszámolással fenyegetik ennek a hosz- szú ideje tartó háborúellenes akciónak a résztvevőit. Az utóbbi időben ezeknek a fenyegetéseknek mind gyakrabban adnak nyomatékot huligánok támadásai, felbérelt banditák és bűnöző elemek éjszakai rajtaütései. Nemegyszer csatlakoztak hozzájuk lovas- és gyalogos rendőrök kutyákkal, valamint ejtőernyősök. Gyászos hírnevet szerzett az olaszországi Comisóban az amerikai nukleáris rakéták odatelepítése ellen tiltakozó nők nemzetközi tábora a rendőrség brutális fellépése miatt. A rendőrök kegyetlenül ütlegelték a tüntető nőket, akik közül többen súlyosan megsebesültek. Amikor a múlt év novemberében a nyugatnémet parlamentben a NATO rakétahatározatáról folyt a vita, az épület előtt tömegtüntetés zajlott. Résztvevői azt követelték, hogy ne engedjék be az ország területére az új amerikai fegyvert. A rendőrség vízágyúkkal, könnygázzal, gumibottal támadt a tüntetőkre. Hetven ember súlyosan megsebesült, több mint ötszáz tüntetőt letartóztattak. A tüntetők elleni harc módszereit a katonaságnál is tanulmányozzák. A NATO főparancsnoksága kidolgozta a 10-1. kódszámú dokumentumot. Ebben rámutatnak arra, hogy „rendkívüli körülmények esetén“ a hadsereg a NATO-államokban el fog fojtani minden olyan lázongást és megmozdulást, amely veszélyeztetheti „a szabad világ stratégiai érdekeit“. Az NSZK-tnali Bad Emsben különleges központ működik, ahol a NATO-haderő tisztjei „belső feszültség“ esetén végrehajtandó katonai akciókat dolgoznak ki. Ezeknek a tiszteknek a vezetésével különleges egységeket alakítanak és képeznek ki. Ismeretes, hogy Bemard Rogers amerikai tábornok, a NATO európai fegyveres erőinek főparancsnoka utasítást adott ki, melynek értelmében „célzótüzet kell nyitni“ az amerikai rakéták telepítési körzetét megközelítő tüntetőkre. A katonai egységek a gyakorlatban is kipróbálták már a háborúellenes tüntetések szétoszlatását. 1983 augusztusában például az NSZK-ban amerikai katonák szétkergették a ramsteini légi támaszpont körzetében szervezett békemenetet. 1984 márciusában hasonló „akciót“ hajtott végre a mutlangeni katonai támaszpont amerikai legénysége. Ennek során a háborúellenes tüntetés résztvevői közül sokan megsebesültek, súlyos sérüléseket szenvedtek. A NATO-országok hadseregei létrehozták a „polgári zavargások“ elleni harcra szánt katonai egységeik kiképző bázisait. Technikai eszközöket és speciális fegyvereket fejlesztenek ki a tüntetések szétoszlatására. Nagy-Britanniában a katonai szabályzat és a lázadások elfojtására vonatkozó utasítás lehetővé teszi a hadsereg aktív részvételét „a politikai nyugtalanság lecsillapításában“. Az NSZK-ban a Bundeswehr 3000 tisztje részesül speciális kiképzésben, hogy fel tudjanak lépni a béketüntetések résztvevői ellen. A rengeteg tény közül csupán néhányat soroltunk fel annak illusztrálására, hogy a NATO-országokban „hagyományos“ és „új“ módszereket is bevetnek a háborúellenes akciók letörésére. Most, amikor példátlan lendületet vett a békemozgalom, amikor a tömegek elítélik a háborús előkészületek politikáját, ezeknek az országoknak az uralkodó körei az óriási méretű rakétaellenes tiltakozás letörésére, mind gyakrabban nyúlnak durva erőszakhoz, fittyet hányva a polgári demokrácia reklámozott normáira. A háborúellenes mozgalom mindennek ellenére tovább növekszik és erősödik. A rafinált militarista propaganda ellenére egyre nagyobb tömegek értik meg, hogy a mai körülmények között a béke védelmezése egyenlő a földi. élet megőrzéséért folytatott harccal. Ez a felismerés készteti a tömegeket arra, hogy fellépjenek azok ellen, akiknek politikája a nukleáris katasztrófa közvetlen veszélyével fenyeget. WILLY PRUCHT ton rendezték meg a nyugat-európai katonai „Légi napokat“, a közvélemény éles tiltakozása ellenére. A háborúellenes tüntetés résztvevői a nyílt militarizmus ünneplésének nyilvánították a katonai légi napokat és nagyméretű demonstráción fejezték ki tiltakozásukat a fegyverkezés ellen (ŐSTK - felv.)
