Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1984. július-december (17. évfolyam, 27-52. szám)

1984-09-28 / 39. szám

A mikor munkába indulnak, a csalá­dok többsége vacsorához ül. Az otthonokban béke honol, a gyerekek le­fekvéshez készülődnek. De saját gyere­küket nem ők ringatják álomba s nem ők kelnek hozzájuk, ha éjszaka felriadnak. Mások nyugodt álmát őrzik, inni adnak a szomjasnak, gyógyszert a szenvedő­nek, jó szót a szorongónak. Éjszakai ügyeletük este hétkor kezdődik. A galántai (Galanta) állomás előtt szálltunk ki a buszból. Erdős Sándor, a kórház „főnévére“ autóba ültetett - irány a kórház. Amíg a kivilágított utcákon suhantunk, elmondta, hogy a kórházban összesen 800 egészségügyi dolgozó munkáját irányítja. Jelenleg 163 nővér szülési szabadságon van. A kór­házban többnyire fiatalok dolgoznak (a fónóvérek átlagos életkora is 35-40 év) s a nővéreknek havi 5-8 alkalommal éjszakai ügyeletet kell vállalniuk. Meg­tudtuk azt is, hogy ebben a kórházban a nappali műszakban dolgozó egészség- ügyi nővérek nem végeznek „papírmun­kát“, munkaidejüket csak betegápolással töltik ki. A felvonó a kórház legfelső emeletére vitt fel. Tyúkos Katalin, a nőgyógyászat fönövére bemelegítenek forró kávéval kí­nált. - Hosszú lesz az éjszaka, kiváltképp ha nincsenek hozzászokva - mondta, majd bemutatta a kórház „örömosztá­lyát“.- Ahol kismamák és újszülöttek van­nak, ott öröm dolgozni, még éjjel is - mondta, miközben benéztünk egy-egy kórterembe. Az anyák épp befejezték a szoptatást, s az ágyuk melletti kiságyba helyezték a kipirult csöppségeket. - Itt is bevezettük, hogy szülés után az édes­anya a babával marad s önmaga látja el. Igaz, hogy a mi felügyeletünk alatt, de mégis önállóan.- Csak éjfélkor kerülnek a babák az újszülött osztályra, hogy az anyukák nyu­godtan pihenhessenek -avatott be a kór­házi rendbe Lukács Erzsébet nővér. El­mondta, hogy amikor a kicsiket lefektetik, kitöltik a másnapi vizsgálathoz szüksé­ges nyomtatványokat, kórlapokat, de ha új anyuka érkezik, félóránként ellenőrzik az egészségi állapotát. Már pirkadni kezd, mire teendőikkel elkészülnek.-Amióta elveszik tőlünk a babákat, éjfélig nagy a csend - fogadott Flórián Gertrud, az újszülött osztály éjszakás \ nővére. - Este viszont 19 órától készü­lünk a kicsik fogadására, fertőtlenítjük, takarítjuk a kórtermeket, pelenkát hajto­gatunk, tamponokat készítünk elő, hogy mire hozzánk kerülnek, minden ragyog­jon és rendben legyen. Nem zavar, hogy éjjel dolgozom, csak néha, ha egy-egy síró babát ölelek magamhoz, a saját gyermekeim jutnak eszembe, akikről ma az édesapjuk gondoskodik. Tovább haladva, a szülőszoba előtt nevetésre lettünk figyelmesek. Czuczor Ilona, Mészáros Ilona nővérek és Vad- . kerti Margit segédnövér jókedvűen vé­gezték dolgukat. Közben azért odafigyel­tek arra is, vajon nem hallatszik-e a men­tőautó szirénája, vajon nem hoznak-e hozzájuk egy vajúdó asszonyt.- Ma nyugodt az éjszakánk - jegyezte meg Czuczor Ilona. - Havonta 100-110 szülésnél segédkezünk, a szülések két­harmada éjszakára esik. A sebészeti osztályon az éjszakás nő­vérek hozzáfogtak a vizsgálati eredmé­nyek szétosztásához, a kórlapok rende­zéséhez, majd egy újabb adag kávé • Az éjszaka eseményeit gondosan feljegyzik került a gépbe, hiszen az óra már éjfélt mutatott. A baleseti sebészeten is nyugodt volt az ügyelet. Beszélgetés közben a nővér szobájának asztalán villogni kezdett a lámpa. Végigszaladt a folyosón, benyi­tott a kórterembe az álmából felriadó beteghez. Psota Livia főnővér hirtelen az ablakhoz lépett - csak nem hoztak be valakit? Csak akkor nyugodott meg, ami­kor meggyőződött róla, hogy egy személyautó ajtaja csapódott be. Az éj­szakai ügyelet nővérei legjobban a töme­ges balesetektől félnek. Volt már példa arra is, hogy tíz sérültet hoztak be egy­szerre. Az intenzív osztály csendjét a gépek monoton zúgása zavarta csupán. Poplu- hár Piroska osztályos nővér csendesebb­re fogja a szót, miközben bemutatja az ügyeletes nővéreket: Mészáros Évát, Skabla Máriát, Róka Editet. Ezen az osztályon képesített nővér végzi a segédmunkákat is, hiszen a mű­szerek kezelése, a betegek ellátása bo­nyolult. Az osztályon nem könnyű a szol­gálat sem nappal, sem éjjel. Ezért is négy-öt év elteltével más osztályra, „vi­dámabb helyre“ mennek át. Amikor arról faggattuk őket, mikor érzik a legfárad­tabbnak magukat, a hajnali 3-4 órát jelöl­ték meg. S ez így volt minden osztályon. Az ideggyógyászaton Reső Irén főné­vért hajnali háromkor munka közben za­vartuk - a külföldi gyógyszerek rendezé­se közben. - Éjszaka nyugodtabb körül­mények között ellenőrizhetem a készlete­ket - magyarázta, majd az osztályára kísért. Kürti Margit nővéren nem látszott a fá­radtság. - Megszoktam már az éjszaká­zást. Igaz, fél órával ezelőtt elfogott az álmosság, ezért végigjártam a kórterme­ket s örültem annak, hogy a betegeim nyugodtan pihennek. Ha majd reggel ha­zaérek, alszom két-három órát - többet úgysem tudok - s teszem a dolgom, hiszen férjem, gyermekem van. A gyermekosztály fönövére, Margita Kováöová invitál: - Ez a kórház gyermek­birodalma. Az újonnan berendezett osz­tályon vezet végig, ahol a tanköteles gyerekek naponta oktatásban részesül­nek. A kórtermek nagy ablakain keresztül láthattuk az ágyakban alvó kis betegeket. Jana Valastíková és Virág Mónika csak egy évvel ezelőtt fejezték be tanulmánya­ikat. - Nyugodt a mai ügyelet - mondták ők is, majd beszámoltak teendőikről. - Nappal vidámabb itt, hiszen játszunk a gyerekekkel, mesélünk nekik, hamar eltelik az idő. Este pedig jó szóval, simo- gatással altatjuk el őket. S ha éjjel felsír­nak, mi nyugtatjuk őket az édesanyjuk helyett. Bizony elég gyakran kell odaha­jolni egy-egy kiságy fölé... Közben pir­kadni kezdett, hozzáláttak dolgukhoz. Hömérözéssel kezdték, majd egy kicsit játszottak az ébredező kicsikkel, utána a fürdetésük következett. A hosszú éjszaka után kissé fáradtan tértünk vissza Tyúkos Katalin főnővér irodájába. A kórházi folyosók gyors lép­tek kopogásától viszhangzottak - megér­kezett a váltás. De az ügyelet még nem ért véget, hiszen előbb még be kellett számolni az éjszaka történtekről. Azon a reggelen az éjszakás nővérek a kórház minden osztályán csak annyit mondhattak: nyugodtan telt el az éjsza- ks PÉTERFI SZONYA flj SZÓ 9 F elettesei előre figyelmeztettek, nem lesz könnyű a riport elkészítése. De azt is elmondták, megér­demli az elismerő szavakat, mert évek óta egyike a legjobb dolgozóknak. Zárkózott, szűkszavú, de min­dig számítani lehet rá. A legszebb, a legötletesebb kirakatokért meghirdetett versenyekben nemcsak helytáll, hanem a neve mindig az előkelő helyezettek között szerepel. Ritkán esik ennyi óvó szó a riportok előtt, de miért is volna lehetetlen szóra bírni egy fiatal nőt, akinek olyan érdekes a szakmája: kirakatrendező. Felkészülésként, meg kíváncsiságból is végignéz­tem a bratislavai Dunaj áruház kirakatait. Elsősorban azokat vettem jobban szemügyre, melyekben kirakat- rendezőként Éva Piliarová neve volt feltüntetve. Mun­káját egyszerűség és jó ízlés jellemezte.- A harmadik emeleten találja - tájékoztattak, ami­kor hollétéről érdeklődtem. A méteráru részelgen a pul­tok hátterében cserélte a kiállított anyagokat. Valóban tiltakozott, amikor elmondottam, hogy miért keresem, de rövid idő alatt mégis megtaláltam a hozzá vezető utat. Nem őróla, hanem a munkájáról érdeklődtem, s így észrevétlenül is vallott, pályájáról, mindennapja­iról:- A művészeti szakközépiskolába jelentkeztem, de nem vettek fel. így kerültem a Dunaj áruház szakmun­kásképzőjébe a kirakatrendezői szakra. Ott sajátítot­tam el a foglalkozás minden csínját-bínját s azóta is itt dolgozom. Nem is cserélném fel semmivel. Megszok­tam, megszerettem ezt a munkát. Mint minden foglalkozásnak, a kirakatrendezésnek is vannak szép és árnyékosabb oldalai. A szépek közé tartozik például a változatosság. Nap nap után újat csinálni, valami megismételhetetlent, valami olyat, amit az emberek százai, ezrei tekintenek meg. Arra töreked­ni, hogy mind a megrendelő, mind az érdeklődő kedvé­ben járjon, mindkettő igényeihez igazodjon és megkí­sérelje kiváltani elégedettségüket. S mindezt az adott lehetőségekhez igazodva.- A mi munkánk is tervszerű. Ütemterv szerint dol­gozunk. Alapvető követelmény, hogy átlagosan fizna­Naponta a kirakatban ponként cserélődjön a kirakatokban az áru. Természe­tesen vannak kivételek. Néha ennél hosszabb, néha pedig rövidebb ideig látható ugyanaz az üveg mögött. Az öltözködés idényekhez kötött, s ezért elsősorban ehhez igazodunk. Legfőbb célunk a tájékoztatás, a kí­nálat, de egyidejűleg az izlésformálás is. Az áruház egyes részlegeinek vezetőivel szorosan együttműködik. Velük beszéli meg, mi kerüljön a több mint húsz kirakat valamelyikébe. Aztán az elrendezés következik, a megfelelő segédeszközök (ezeket a ter­vezővel együtt választják meg) és kiegészítők segítsé­gével.-A méteráruhoz és a konfekcióhoz egyaránt meg kell keresnem a hozzájuk illő kiegészítőket: cipőt, táskát, övét. Ez sem egyszerű feladat, mivel csak az adott készletből választhatok. Az igazán divatos vagy importcikkek ritkán kerülnek a kirakatba, ezek ugyanis legtöbbször minden reklám nélkül nagyon gyorsan elkelnek. Jó ízlés, türelem, szakmaszeretet kell ahhoz, hogy naponta újabb és újabb ötletek alapján tetszetősen, de egyben figyelmet felhivóan elhelyezze az árut a kiraka­tokban. Vajon ki számlálná meg a rengeteg gombostűt, amellyel elképzelése szerint rögzítette a sok-sok anya­got, ruhát, cipőt, táskát? Amíg készül a kirakat, a nagy üvegtábla mögött munkáját függönynek aligha nevez­hető anyag takarja el. A kíváncsi szemek azonban itt- ott belesnek, vajon milyen újdonságot láthatnak majd. Éva Piliarovát ez nem zavarja.- Más szemmel nézik a kirakatokat a kívülállók és másképp én. Megfigyeltem például és igén jóleső érzés volt számomra, hogy a vevő a kiállított árut kérte és csalódottan állapította meg: a kirakatban másképp, sokkal jobban mutatott... Szívesen járja a főváros utcáit, és szemügyre veszi, mi újat alkottak a kollégái. Természetesen a textil érdekli leginkább, ez áll hozzá a legközelebb. Közben a részleg-'ezető elkészítette az új anyago­kat, s ezeket Éva Piliarová ügyes kézzel rögzítette. A munka elkészült. S a járókelők ezrei közül bizonyára csak kevesen veszik tudomásul, hogy kinek a keze nyomán állt így össze az ízléses kínálat. DEÁK TERÉZ 1984. IX. 28. Iw, »Mw ' ■'/ ssB • Ember és gép a legnagyobb érték, az élet megmentése szolgálatában (UIHKflI ÜGYELET

Next

/
Oldalképek
Tartalom