Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1984. július-december (17. évfolyam, 27-52. szám)

1984-09-21 / 38. szám

GOMBA A négyéves Gabi kirándulás közben egy gombát talál. Nagypa­pája rászól:- Vigyázz, ez mérges gomba! A gyerek ijedten kapja vissza a kezét:- Kire haragszik? ISKOLÁBAN- Móricka, miről lehet megis­merni a mérges gombát?- A hasfájásról. BIZONYÍTVÁNY- Na, milyen a bizonyítványod, Évi ke?- Elég jó, nagymama. Három pofonnal kevesebb, mint az első félévben volt... NŐK Két barátnő beszélget:- Nahát, drágám, meg sem is­mertelek! No csak... Miért?- Mert ma olyan jól nézel ki! Nyári emlékek Két hétig jártam Szegedet, hol gyakran ettem keszeget. Bort vedeltem és nem fröccsöt, az asszony ettől kapott görcsöt. * * * Legszebb nyári emlékem: elveszett a feleségem. Mint büntelen birka a nyárson, barnára sült le Sári a nyáron. Bodzsár Gyula A hét vicce Két barátnő beszélget:- Mari mesélte, hogy a nagybátyja igazgyöngy nyakláncot ajándékozott neki.- Nem hiszem. Vagy a nagybácsi nem igaz, vagy a gyöngy hamis. SZURKOLÓ A tribünön az egyik szurkoló szüntelenül kiabál. A mérkőzés végén rekedten mondja a szom­szédjának:- Azt hiszem, elveszítettem a hangomat.- Keresse csak meg, itt van a fülemben! HIRDETÉS- Kérem, ön adta fel azt a hir­detést, amely szerint magas sarkú cipőt üzemképtelen autóra akar cserélni?- Igen, én.- No és hol van az a cipő?- Miféle cipő? Nekem üzem- képtelen autóm van, kérem! Visszapillantó tükör feleségeknek, annak ellenőrzé­sére, hogy vajon a férj elvégzi-e a rábízott feladatokat. (Miroslav Sotona rajza) VÁGY- Van egy vágyálmom - mond­ja az egyik gengszter a másiknak: kirabolok egy bankot, és az anyó­som újjlenyomatait hagyom ott. KIDOBÓ UJJLENYOMAT- Őrmester, nézze meg Brown közlegény törzslapját.- Mi a baj, hadnagy úr?-Valamiért gyanúsnak tartom, hogy ez az ember a lőgyakorlat befejezte után mindannyiszor gondosan letörli géppisztolyáról az ujjle­nyomatát! HAZUGSÁG- Vádlott, a tanú minden kétsé­get kizáróan felismerte önben azt a tolvajt, aki betört a lakásába.- Hazudik! Hogy ismerhetett volna fel, amikor ágyban feküdt, és úgy aludt, mint a bunda!- Apafej, maga nem lát? Miért megy a baloldalon?- Azt hittem, hogy az angol füvön balra hajts van... (Gossányi Péter rajza)-Nincs szükségük kidobóem­berre? - kérdi a csapostól egy jól megtermett legény.- De van, csak nem ismerem a maga képességeit.- Mindjárt megmutatom, mit tu­dok! - mondja a legény, azzal odamegy az egyik asztalhoz, gal­léron ragadja a legelső, keze ügyébe kerülő égimeszelőt, és ki­dobja az ablakon. - Nos, mit szól hozzá?- Várjon, a főnök mindjárt visz- szatámolyog, és akkor megbe­széljük a dolgot! CUKOR A háziasszony megkérdi a ven­déget:- Hány cukorral issza a kávét, Sas úr?- Otthon kettővel, vendégség­ben viszont öttel. Mire a háziasszony:- Érezze magát nálunk otthon, kedves Sas úr... VÁSÁR A farmer lovat mustrál a vásá­ron. Az eladó arra beszéli rá, hogy egy pej kancát vegyen meg:- Éppen ez az, ami neked kell! Tizenöt mérföldet váqtat megállás nélkül.- Nem, ez nem jó - feleli a far­mer. - Én tíz mérföldre lakom a várostól, s -akkor minden alka­lommal öt mérföldet vissza kellene gyalogolnom! HELYFOGLALÁS- A mi Lajosunknál udvaria­sabb férfit keresve sem találsz!- Miért nem?- Hát azért, mert amikor például átadja a helyét a villamoson, mindjárt három nő ülhet le! MAJD, HA NAGY LESZEK Az óvodából hazaérve meséli a kiscsoportos Ági:- Anyu, a csúnya nagycsopor­tosok letépték a fáról a leveleket!- Ágikám, ugye te nem csinál­tad? - kérdi az anyja.- Én? Dehogy. Én még kicsi vagyok. Majd, ha nagy leszek és elérem az ágakat! \ /alamelyik lapban azt ol­V vast cím, hogy váro­sunkban van a Fazekasművé­szeti Múzeum. Kérdezősködni kezdtem, de senki sem tudta megmondani, hol van. Néhá- nyan zavartan azt válaszolták, hogy már voltak ott, sőt egy harmadik századból származó trák köcsög kitörölhetetlen nyomokat hagyott emlékeze­tükben, de momentán, sajnos, nem tudják felidézni, hol is van pontosaruaz a múzeum. Már-már teljesen elfeled­keztem róla, amikor egyszer abszolút véletlenül - hibás hű­tőszekrényem ügyében men­tem reklamálni az egyik hiva­talba - megpillantottam a kapu alatt egy táblát: „Fazekasmü- vészeti Múzeum". No persze, nem a múzeum volt, hanem csak az igazgatósága. Bementem az igazgatóhoz, akit mintha éppen a neve miatt neveztek volna ki az intézmény élére. De természetesen csak véletlen egybeesés, hogy a Fazekasmüvészeti Múzeum igazgatóját Fazekasnak hívták.- Fazekas elvtárs, egészen véletlenül bukkantam önök­re... Újságíró vagyok, szeret­nék feltenni önnek néhány kér­dést. Régen igazgatja már ezt a múzeumot?- Kezdettől fogva, körülbelül négy esztendeje.- Fazekas elvtárs, nem gondolja, hogy a lakosság túl­ságosan keveset tud a múze­umról? Meglehet, ön most azt hiszi, hogy tréfálok de egyetlen­egy prospektusban, ismerte­tésben sem találtam...- Hogyan is találta volna, amikor nem létezik!- Azt akarja ezzel mon­dani ... Jordan Popov: Interjú- Pontosan azt akarom mondani, amit mondtam. Nincs ilyen múzeum.- Akkor ön minek az igazga­tója?- A Fazekasművészeti Mú­zeumé. Van helyettesem, gondnokom, technikai sze­mélyzetem, egyedül a múze­um hiányzik.- Hát ez hogy lehet?!- Ez nem is olyan egyszerű kérdés, több éve húzódik már a megoldása. Megvannak a ki­állítási tárgyaink, vannak el­képzeléseink, született egy csomó határozat, intézkedés, csak egyelőre múzeum nincs.- ön úgy fogalmazott, hogy húzódik a dolog. Konkrétan: ki húzza-halogatja? Kérem, tár­juk a problémát a legszélesebb nyilvánosság elé! MUNKAMEGOSZTÁS- Pisti, te már megint nem dol­gozol - korholja a kisfiút az édes­anyja.- Hogyhogy nem dolgozom? Csak megosztjuk a munkát öcsi­vel: ö pucolja a hagymát, én sírok! HELYETTE...- Olvastam az új novelládat. Ér­dekelne, ki írta meg helyetted?- És te kit kértél meg, hogy olvassa fel neked? KÁRTYA Joe, Jack és Jim kártyázott a szalon emeletén. Joe észrevet­te, hogy Jack hamisan játszik, er­re dühében megfogta és kidobta az első emeletről. Jack ott fekszik a kövezeten. Egy arra sétáló cow­boy megkérdi:- Hé, Jack! Mit fogsz ezek után csinálni?- Ezentúl csak földszinten kár­tyázom.- Az elején az Iparművé­szeti Intézet halogatta a dolgot, amelyhez tartoztunk. Két évvel ezelőtt a Népművészeti Inté­zethez csatoltak, de ott abszo­lút közönyösen viseltetnek ve­lünk szemben, és a múzeum kérdését levették a napi­rendről.- Hol van a Népművészeti Intézet, Fazekas elvtárs? Meg­ígérhetem önnek, hogy utána­járok ennek az ügynek, felderí­tek minden láncszemet... «­- (Őszintén meg kell monda­nom, hogy ez az intézet sem létezik. Csupán igazgatója, igazgatóhelyettese és néhány munkatársa van.- Hogy?! Hát ebben az esetben... ebben az esetben - a viszontlátásra! Fazekas elvtárs az ajtóig ki­sért.- Ha ír rólunk, hol olvashat­juk? Melyik újságtól jött?- A Visszhang című laptól vagyok. Csak tudja, Fazekas elvtárs, ez az újság... hm... hogy is mondjam... tulajdon­képpen még nem jelenik meg... Csupán a főszerkesz­tője és a főszerkesztőhelyette­se van kinevezve. De egyszer talán mégiscsak meg fog jelen­ni, ezért is gyűjtjük az anyagot az első számhoz. Úgy váltunk el- egymástól, mint régi kedves ismerősök. Zahemszky László fordítása ÚJ SZÚ 22 1984. IX. 21.

Next

/
Oldalképek
Tartalom