Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1984. július-december (17. évfolyam, 27-52. szám)
1984-09-21 / 38. szám
A 76 éves Járt Faéung özvegye, Jekatyerina asszony, évente elzarándokol fia sírjához. Nehezen akadok rá a helyi nemzeti bizottság titkárára. Frantisek Kamas, a fogolytáborban elpusztult Stefan Kamas fia, szabadságon van. A kedvemért azonban autóba ül, eljön hivatalába, hogy megbízható adatokkal szolgálhasson.- Negyven esztendeje - mondja - 1200 lakosa volt falunknak, ma csupán ' 1063-an lakják. Zárt világ volt a miénk, alig mozdultunk ki hazulról. Most viszont Zvolenba, Ipolyságra, Nagykürtösre járnak az emberek dolgozni, öt éve van szövetkezetünk, a szomszédos ipolynyé- ki gazdasághoz tartozunk. A legtöbben a közösben munkálkodnak.-Az első buszjárat 1948-ban érkezett hozzánk. Valóságos népünnepélynek számított. Azóta kereken negyvenmillió korona ráfordítással, meg rengeteg társadalmi munka árán villanyhálózatot kapott a falu, meg aszfaltburkolatú utat, üzlethelyiségeket, iskolát, művelődési házat. Körülkerítettük a temetőt, öltöző épült a futballpálya mellé, emlékművet emeltünk a felszabadításunkért elesettek emlékére. Van postánk, esketőtermünk, s a nemzeti bizottság is új otthonba költözött.- Gondjaik nincsenek is talán? Rám néz:- Dehogy nincsenek. Soroljam? A legégetőbb problémákat említem csak. Új művelődési ház kellene, a legszebb soron pedig nem tudjuk a telkeket eladni, mivel nincs, aki az oda vezető utat megcsinálná nekünk. Ha gépeink volnának, magunk látnánk neki a mintegy egykilo- méternyi szakasz elkészítéséhez. A fiatal családok pedig, mivel nem jutnak telekhez, elköltöznek a faluból. A főtéren, az emlékmű előtt, asszonyok tereferélnek. Alkonyodik, jut idő a beszélgetésre. Nemsokára azonban kezdődik a televízióban a film... ZOLCZER LÁSZLÓ A részben megoldatlan kérdések közt szerepel a szemét elhordása is. A járás tíz körzetében 42 faluból szállítják el rendszeresen a kommunális hulladékot. Az ötéves tervidőszak végén szeretnék ezt a szolgáltatást valamennyi településen bevezetni. Bár a higiéniai előírásoknak megfelelő szeméttelepek kijelölése, meg a termőföld védelme se nem elhanyagolható tényező, se nem egyszerű, a nagyobb távolságok esetében a szállítási költségek gondot okoznak. A bratislavai Technomat vállalattól viszont nem kapják meg a megrendelt mennyiségű kukát. A szolgáltató vállalatok és üzemek anyagi-műszaki ellátottsága sincs a megfelelő színvonalon. A pótalkatrészek, a kisgépek, szerszámok, alapanyagok hiánya nem kevés bosszúságot okoz. Könnyíteni és kényelmet nyújtani Az említett koncepcióban valamennyi érintett szervezet meghatározott feladatot kapott, amelyet 1990-ig kell megvalósítania. A járási ipari vállalatnak 36 új részlege nyílik, bevezetik a hűtőszekrények és a felvonók javítását, valamint a gyors cipőjavítást. A járási szolgáltató vállalat kerékpár- és babakocsijavítóját, a sportkellékek köl- ÚJSZÚ csönzőjét veheti majd többek között igényB be a lakosság. A járási építőipari vállalatnak a lakosságnak nyújtott szolgáltatások értékét 1985-ig 5 százalékkal kell növelnie. Az ipari szövetkezetek mérték utáni varrást,- Az olyan szolgáltatások végzésére, amelyek az üzemeknek, a vállalatoknak nem kifizetődőek, a nemzeti bizottságok engedélyt adtak ezt kérelmező magánszemélyeknek. összesen 56-an vállalnak így elsősorban ruhavarrást, illetve -javítást, szobafestést, asztalosmunkát, kerékpárjavítást stb. Főképp a kisebb településeken könnyűjük meg ezzel a szolgáltatások igénybevevőinek helyzetét - mondotta az osztályvezető. Az idegenforgalmi szolgáltatások fejlesztéséről sem feledkeznek meg. Például a deá- ki (Diakovce) termálfürdőt egész évben szeretnék üzemeltetni. A 8. ötéves tervidőszakban az idegenforgalmi kormánybizottság hozzájárulásával Soporna, Strkovec, Vága (Váhovce) és Sintava térségében szeretnének üdülőközpontot létesíteni, ahol a vízisportok kedvelői is örömüket lelhetik majd. hasonló méretű településeinek többsége, de semmivel sem szegényebb. Sőt, nem egy közülük megirigyelhetné azt, amit a helyiek az elmúlt negyven évben létesítettek. A sok szép házat, a bő áruválasztékkal rendelkező üzletközpontot, a virágokkal és díszbokrokkal ékesített és gondosan ápolt közterületeket, a rendezett mederben csörgedező, tiszta vizű Kali- novka patakot, a községi vízvezetéket, a közelmúltban épített sporttelepet, a művelődési házat. Eldugott, kis falu, de van benne élet. Van, mert lakosaiból nem hiányzik a munkakedv, a tenniakarás. Céltudatos, kitartó munkával bizonyítják, hogy negyven évvel ezelőtt is, amikor a szovjet hadsereget segítették, ilyen életet, ilyen társadalmi rendszert kívántak. A múltban nyomorúságos falu volt. Munkabíró lakosai közül sokan másutt, a tengeren túl dolgoztak, ott találtak munkára és kenyérre. Ma teljesen más a helyzet. A szocializmust a falu lakosságának többsége helyben építi, s mindenki odaadóan. Ki a medzilaborcei, vagy a hu- mennéi ipari üzemek valamelyikének vezetőjeként, vagy munkásaként, ki az erdészeti üzem, a Palotai Egységes Föld- ■nűvesszövetkezet, vagy a mozgássérültek helyi intézménye dolgozójaként, ki pedagógusként. Volt időszak a két világháború között- s főleg a második világháborút követően -, amikor esztendőről esztendőre apadt a helyi lakosok száma. Akkor sokan a környező, vagy a távolabbi városokba, illetve nagyközségekbe költöztek. Még nemrég a közép- és főiskolát végzett helyi fiatalok is másutt telepedtek le. Néhány éve ezen a téren is tapasztalható némi változás. Napjainkban már kevesebb az elköltözés és nem ritka az olyan eset sem, hogy a volt helybeliek visszatérnek, hazajönnek, itt keresnek munkát, vagy innen ingáznak a környék ipari üzemeibe és más munkahelyeire. Közben Kalinov tovább fejlődik. Jelenleg a patak felső szakaszának a meder- rendezését végzi a társadalmi munkára mindig kész, faluját szerető lakosság. Ugyanakkor a község határában építik az új erdei utat, s rövidesen befejeződik a művelődési ház bővítése is. Ezen a nyáron a legjelentősebb falu- szépítési munka a felszabadulási emlékmű áthelyezése volt. A kezében gyermeket tartó szovjet katonát ábrázoló kőszobrot méltóbb helyre, a tereprendezéssel szépen kialakított domboldalra telepítették. így most szinte a falu fölé emelkedve - szemben a helyi nemzeti bizottság hivatalával, a művelődési házzal, a könyvtárral és a második világháború kis múzeumának helyet adó épülettel- emlékeztet a negyven évvel ezelőtti földégésre, a várva várt felszabadulás napjára, s a szebb jövönkért életüket áldozó katonákra. GAZDAG JÓZSEF- Jó úton haladunk, hisz szolgáltatóhálózatunkat lényegében kifejlesztettük és most főleg a tökéletesítésére törékszünk. Míg 1982-ben egy lakos átlagosan 568,70 koronát, az elmúlt évben 647,90 koronát fizetett a szolgáltatásokért. Reméljük az idén még jobb eredményeket érünk el. DEÁK TERÉZ Vasil Krajóák (balról) 14 éves volt a felszabaduláskor. Most a harmadik megbízatási időszakban a. helyi nemzeti bizottság elnöke. Michal Suéko (jobbról), a községi pártszervezet jelenlegi elnöke annak idején az 1. csehszlovák hadtest katonájaként vett részt hazánk felszabadításában Kalinov. Háromszázhatvanöt lelket számláló kisközség az ország északkeleti peremén, nem messze Medzilaborcé- től, alig félórányi járásra a csehszlovák -lengyel államhatártól. A helyiek nyelvén „Kalinyiv“. Itt ugyanis az egyetlen szlovák családon és az egy magyar nemzetiségű lakoson kívül mindenki ukrán, s ők egymás között így hívják az Alacsony- Beszkidek egyik kies völgyében meghúzódó falujukat. Nemcsak szép e táj. Csendes is. A környező városkák zaja nem jut el idáig, azt pedig, hogy a község felső végén a házakkal együtt az országút is elfogy, a közúti forgalmon is észre lehet venni. Errefelé csupán elvétve találkozik az ember személygépkocsival, teherautóval, autóbusszal vagy élelmiszert szállító járművel. Többnyire a település határában is csend honol, hiszen az alig több, mint száz hektárnyi szántóföldön nincs sok dolguk a mezőgazdasági gépeknek. A mély némaságot itt jóformán csak az erdőrengeteg zúgása töri meg olykorolykor. Más volt a helyzet 1944 ősién. Akkor a második világháború dúlta e vidéket pusztító erővel. Nagy volt a tét. Hitler katonáinak az volt a feladatuk, hogy megtartsák az általuk megszállt Szlovákia területét. A szovjet hadsereg közvetlen célja pedig az volt, hogy megkezdje Csehszlovákia felszabadítását. A szovjet katonák először Kalinov térségében léptek hazánk területére. Akkor szemptember 20-a volt, hideg, borongós őszi nap. Ám a harcolóknak, valamint a kereszttűzbe került határmenti község népének mégis „forró“. Hiszen égett körülöttük a föld. Másnap szeptember 21-én, a helyi lakosság támogatta szovjet katonák az ellenséget kiűzték a községből. Ezt követően a félelemtől, az éhségtől meggyötört és ugyanakkor megtizedelt lakosság az erdei búvóhelyekről, a pincékből és a földkunyhókból visszatérhetett feldúlt otthonába, s óvatosan - mivel a község déli határában még néhány hétig állt a front - hozzákezdhetett a romok eltávoöltönyök műstoppolását, valamint táskák és ruhák javítását tervezik. A nemzeti bizottságok kisüzemeinek pedig elsősorban a lakosság igényeit kell jobban figyelembe venniük: tevékenységük felét az ő megrendeléseik alapján kell végezniük. Az emlékmű lításához, az új élet feltételeinek megteremtéséhez. A község felszabadításáért vívott csatában kétezer szovjet katona halt hősi halált. Köztük Ivan Makarovics Nyedvi- zsaj, Dzsunna Karakulov, Gyemin őrnagy, F. Bannikov és mások. S tizenegy helyi lakos is elpusztult - gyerekek, családapák, édesanyák. A lakóházaknak mintegy kilencven százaléka ment tönkre... Ma a régi Kalinov helyén egy teljesen új község áll. Csendesebb ugyan - és tisztább levegőjű is -, mint az ország 1984. IX. 21. LÜKTETK ELIT
