Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1984. július-december (17. évfolyam, 27-52. szám)

1984-09-14 / 37. szám

a E gérúrfi házasodni akart. Kit vegyen el vajon?- A leghatalmasabb úr leányát veszem el, az méltó énhozzám - mondta. - Hej, ihaj, tyuhaj, tar­tunk majd nagy lakodalmat. Min­denkit meghívok, csak azt az alá­való pimasz macskát nem! Felvette a legfinomabb szürke zakóját; nyaka köré gyönyörű, pettyes nyakkendőt kanyaritott, s elindult a Naphoz leánykéröbe.- Ugye, bátyám a leghatalma­sabb úr a világon? - kérdezte.- Elvenném a bátyám leányát fe­leségül.- Rossz helyen kopogtattál, kedves öcsém - felelt a Nap.- Van nálam hatalmasabb úr is: a Felhő. Az, ha akarja, még a Na­pot is eltakarja, bármennyire fény­lik és világít. Az egér dalolva és bokázva elindult a Felhőhöz:- Ugye, méltóságod a leghatal­masabb úr a világon? - kérdezte.- Hisz még a Napot is elsötétíti, ha akarja...- Nem fiam, nálam hatalma­sabb a Szél - mondta a Felhő.- Mert a Szél szétfújja a Felhőt, ha olyan kedve támad. Elbandukolt Egérúrfi a Szélhez. Az fütyörészve szabadkozott:- Én? Én lennék a leghatalma­sabb? A Torony nálam sokkal ha­talmasabb. Akárhogy döngetem, nem tudom ledönteni. Annak a lá­nyát vedd el...! Egérke elindult lánykérőbe a Toronyhoz.- Hogy gondolja ezt uraságod?- kérdezte a Torony. - Énnálam sokkal hatalmasabb az Egér. Mert ha az Egér elrágcsálja alapjaimat, úgy eldőlök, hogy csak na...! Egérúrfi elszontyolodott. Aztán elindult Egérasszonyhoz, megkér­ni a lánya kezét. Tartottak nagy lakodalmat, ma is élnek, - ha a vén tarka Cicamica meg nem fogta őket. Mmm Émú% (FRANCIA NÉPMESE) Élt egyszer régen egy favágó. Ahogy egy szép tavaszi napon az erdőt járta, fogott egy fülemülét. Nagyon megörült. így szólt hozzá a madár:- Jóember, engedj szabadon, hálából adok három jótanácsot. A favágó gondolkodott egy ide­ig, aztán így szólt:- Nem bánom, szabadon en­gedlek, ha tanácsaidat jónak ta­lálom.- Hallgass ide - kezdte a ma­dár. - Először is azt tanácsolom: ne fuss olyasmi után, amiről tudva tudod, hogy nem éred el! A máso­dik tanácsom: re bánkódj eizért, ami már elveszett! A harmadik: ne higgy a hazugnak! Megtetszett a favágónak a há­rom tanács. Nyomban el is enged­te a madarat. A fülemüle boldogan röppent el, rászállt egy fa tetejére, o ui.ui meg lekiáltott a favá­gónak:- Látod, milyen ostoba vagy! Elengedtél, pedig tudd meg, a gyomromban akkora igazgyöngy van, mint az öklöd! Ahogy meghallotta ezt a favá­gó, elszomorodott és elkezdett ri- mánkodni:- Drága aranyos madárkám, gyere vissza, vendégem leszel, gondodat viselem!- Jaj te oktondi! - vágott közbe a madár. - Hát hiába adtam neked a tanácsokat? Először is tudod, engem nem érhetsz el, miért eről­ködsz? Másodszor meg, ha elve­szítettél, mién bánkódsz utánam? Harmadszor, hogyan hihetted el azt a hazugságot, hogy a gyom­romban nálamnál nagyobb igaz­gyöngy elférhet? Semmit sem okultál a tanácsaimból - fejezte be a fülemüle, s elröppent az ágról. Szigeti Kálmán fordítása A repülés biztonságáért A RADAR Láttál már valaha nagy re­pülőteret, igazi légi kikötőt? Óriási itt a forgalom. Utasok érkeznek és indulnak minden világtáj felé. De nemcsak a légi kikötő várótermeiben zajlik ha­talmas forgalom, hanem a le­vegőben is. Pillanatonként fel­vagy leszáll egy-egy óriási re­pülőgép, s ezek olyan gyorsan repülnek, hogy egy kilométer megtételéhez alig néhány má­sodpercre van szükségük. Ilyen nagy sebesség mellett nehéz gyorsan megváltoztatni a repülés irányát. Ezért aztán, hogy össze ne ütközzenek, minden repülőgép rádión kap utasítást az irányítótoronyból: milyen útvonalon kell repülnie a repülőtér közelében. Annak az embernek, aki mindezt irá­nyítja, pontosan kell látnia, hol és milyen repülőgép található az adott pillanatban. Ez na­gyon nehéz, sót talán teljes­séggel lehetetlen volna a radar segítsége nélkül. Ha tehát egy repülőtéren jársz, figyeld meg a radarantennát, amely ott fo­rog tíz-egynéhány fordulatot téve percenként. Állandóan fo­rog, éjjel-nappal akár felhőtlen az ég, akár rossz az idő. Sőt! Éppen ködben, vagy ha esik az eső, különösen fontos a repü­lőtéri - a légteret ellenőrző - radarállomás munkája, mert akkor történhet a legkönnyeb­ben a baleset. De itt is vannak váratlan nehézségek. Mivel a radar nemcsak a repülőgé­• pékét tudja felderíteni, hanem a viharokra is érzékeny, ezért előfordulhat, hogy a repülőgé­peket nehezen lehet felismerni a képernyőn. A mérnököknek azonban sikerült megoldaniuk, hogy a repülőgépek jól látha­tók legyenek a radarernyőn még esőben és viharban is. De további nehézségeket is le kellett küzdeni. A hadászati radarokhoz hasonlóan a légte­ret ellenőrző radarállomás esetében is nagyon fontos, hogy a repülőgépeket véletle­nül se tévesszék össze más tárggyal. De éppoly fontos az is, hogy mindenkor tudják, hol van az adott repülőgép, és mi­lyen irányba repül. Nos, meg­felelő elektronikus berendezé­sek segítségével ,,ki lehet raj­zolni“ a légi utakat, a repülöfo- lyósókat, a repülőtér területét és á különböző tájékozódási pontokat. A repülőgépek töb- bé-kevésbé akkor jelennek meg a képernyőn, amikor a re­pülőtérhez közeledve csök­kenteni kezdik sebességüket. Ez a távolság a korszerű, su­gárhajtású személyszállító re­pülőgépeknél 150-200 kilomé­ter. SZÉP: EZ A SZEM MEGÁLLAPÍTÁSA, AMIT A TÖBBI ÉRZÉKEK ALÁÍRNAK. Osvát Ernő Dunai Imre rajza Amikor a repülőgép már csak 20-30 kilométernyire van a repülőtértől, a repülőtér kör­zetét ellenőrző radarállomás veszi át a megfigyelést. Az ál­lomás a leszálláshoz készülő­dő repülőgép közlekedését irá­nyítja, és bevezeti a „vakle­szállást“ segítő radarállomás hatókörébe. Rádiólokátora le­hetővé teszi a „csukott szem­mel“ való biztonságos és ve­szélytelen leszállást akkor is, amikor a pilóta - például a nagy köd miatt - nem tud tájékozódni. Ha egy repülőtér nagy kiter­jedésű és nagyon forgalmas, előfordul, hogy másféle loká- rorra is szükség van. Ez a re­pülőtér területét figyeli és kép­ernyőjén pontosan látható, mi történik a kifutópályákon, mel­lékpályákon, ahol repülőgépek manővereznek. De nemcsak a repülőtereket lehet látni rajta, hanem a repülőtér személyze­tének különböző jármüveit és a pályákon tartózkodó embe­reket is, tehát meg lehet előzni a véletlen baleseteket és ka­tasztrófákat. Több különböző radarállomás létesítése na­gyon sokba kerül, ezért a kicsi vagy gyér forgalmú repülőtere­ken rendeszerint egyetlen rádió- lokátor van, amit többféle cél­ra fel lehet használni. Stefan Weinfeld Simándi Klára fordítása Melyik író melyik könyvéből való az alábbi részlet? „Fél óra hosszait feküdt, de inkább csak szundított, mint aludt. Hirtelen felkelt, és kijött a barlangból hozzám. Én közben ugyanis éppen kecskéimet fejtem a közeli karámban. Mikor észrevett, hozzám futott, homlokát ismét földre hajtotta, és akárcsak az előbb, újra fejére illesztette lábamat. Ezután minden elképzelhető jellel igyekezett érté­semre adni, hogy szolgámnak tekinti magát, amíg él. Túlnyomórészt megértettem, hogy mit akar kifejezni Jeleztem, hogy meg vagyok elégedve. Nemsokára beszélni kezdtem hozzá, és tanítgattam, hogy ö is beszéljen. Legelőször azt igyekeztem megértetni vele, hogy neve Péntek Mert péntek volt az a nap, amikor megmentettem Hadd maradjon meg a nevében ennek az időnek emléke " Felfelé a lejtőn? örök igazság: ha egy golyót lejtőn engedünk el, az lefelé, nem fölfelé fog gurulni. Más, „gurulni tudó“ tárgyak is ter­mészetesen De vajon valóban így van-e minden esetben? Készítsünk két kúpból ha­sonló alakzatot, mint amilyet ábránkon láttok. Legegysze­rűbb, ha építőkockáitok közül veszitek a két kúpot, s alapjuk­nál összeragasztjátok őket. Azután vegyetek két teljesen egyforma vastagságú lécét és az ábrán látható módon, ék alakban tegyétek egy sima fe­lületre (asztal). A lecek érintke­ző végének közelében helyez­zétek el a kettős kúpot és fi­gyeljétek meg, hogy viselkedik. Látni fogjátok, hogy meg sem mozdul. Am ha a leceket a szét­tartó végeknél egyformán alá­támasztjátok, az így keletke­zett iejtőn szerkezetünk szé­pen elindul felfelé, majd, az „alátét“ magasságától függő­en, a lejtő felső végétől bizo­nyos távolságra megáll. Nem, ne higgyétek, hogy a fizika törvénye ezúttal cserben ha­A kettls-kup aulypoHtj* <e> gyott bennünket, sőt akkor len­ne megsértve, ha kúpjaink nem így viselkednének. Sorozatunkban már volt szó a súlypontról, ezúttal is itt kell keresnünk a rejtély megoldá­sát. A súlypontok alapvető tu­lajdonsága, hogy mindig a leg­alacsonyabb helyzetet igye­keznek „felvenni.“ A mi ese­tünkben a kettős kúp súlypont­ja a két csúcsot összekötő sza­kasz felezőpontjában van. Ha jól megfigyelitek az oldalnézet­be ,.os. lakunkat, akkor ti is láthatjátok, hogy az A helyzet­ben a súlypont sokkal maga­sabban van, mint az alátá­masztás utáni, B-vel jelölt helyzetben. Tehát éppen az alátámasztással idéztünk elő olyan helyzetet a kúp számára, hogy annak súlypontja alacso­nyabbra kényszerült. Így lehetséges, hogy bár lej­tőn felfelé mozog a kúp, súly­pontja lefelé halad. BODŐK ZSIGMOND TÖRZSFŐNÖK-FŐ Ki látott már olyan indián törzsfőnököt, akinek feje be­tűkből állt össze?! íme, itt megtekinthető! Te milyen betűket fedezel föl rajta? MEGFEJTÉS Az augusztus 31-i szá­munkban közölt feladatok megfejtése: 6+4x9:5-8=10; nem egész nap, mert vala­hányszor a két mutató fedi egymást, a helyes időt rputatja. Nyertesek: Farkas Csaba, Ipolyság (Sahy)' Mészáros Tamás, Királyrév (Králöv Brod); Varga Szilvia, Szene (Senec); Papp Renáta, Kassa (Koáice); Horváth Erika és Gyula, Szelöce (Selice). r ÚJ SZÚ 18 1984. IX. 14.

Next

/
Oldalképek
Tartalom