Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1984. július-december (17. évfolyam, 27-52. szám)

1984-09-14 / 37. szám

> » ► A mentőautó lámpájának éles villanásait halvány fényfoltokká szűrte az alkonyi félhomály. Nehe­zen állt meg a szitáló esőtől ned­ves, csúszós úton a járási kórház főbejárata előtt. Tompán puffantak az ajtók. Gyakorlott mozdulatokkal emelték ki a hordágyat. A hatvanöt éves férfi halottsá- padtan feküdt a hordágyon. Élet- veszélyes belső vérzéssel szállí­tották be a közeli faluból, a közút­ról. Kivilágitatlan kerékpárral, itta­san közlekedett, amikor hátulról egy személygépkocsi elütötte. A felesége - megtört Darasztasz­szony - riadt szemekkel szoron­gatta a táskáját.- Preparálni kell a vénát? A fiatal orvosnő rohant a sebé­szetre, s intenzív osztályról is se­gítség érkezett. A főorvos kollégá­ja kíséretében lépett a terembe. A kórteremben dermedt csend volt. Csak olykor hangzottak elfoj­tott szavak...- Sikerült? — kérdezte később valaki. Az ügyeletes orvos bólintott. * * * De valójában hogyan is történt ez a gyakori, szinte mindennapos közúti baleset? Erre a rendőrség által felvett és az ügyészségre továbbított jegyzőkönyv ad ma­gyarázatot. A vádlott aznap délután barátai­val iszogatott faluja vendéglőjé­ben, majd hat óra tájban átmentek egy másik büfébe, ahol szintén felhörpintettek néhány pohár italt. Az iszogatás után a középkorú vádlott gépkocsijához imbolygott és az autóval 70-75 kilométeres óránkénti sebességgel robogott úti célja, a közeli kisváros felé. Egy idő múlva azonban a gépkocsi vezetője indokolatlanul áttért a menetirány szerinti bal oldalra. Egy szembejövő motoros még az árokba tudott menekülni előle, az út másik szélén kacsázó, kivilágí- tatlan kerékpárosnak azonban nem volt ilyen szerencséje. A gép­kocsi a kerékpárost hátulról fellök­te, az egyik fának taszította, s az idős ember súlyosan megsérült. A vizsgálat megállapította, hogy a vádlott és a sértett vérének alko­holtartalma a baleset időpontjában egyaránt 1,36-1,89 ezrelék között volt. Hazánkban főleg az utóbbi két évtizedben nőtt nagymértékban az alkoholfogyasztás. Szlovákiában évente átlag 18 liter bor jut egy állampolgárra, 40 százalékos szeszből pedig 13 liter, szemben az 1960. évi 5 literrel. 80 százalék­kal nőtt a sörfogyasztás is. Ezek elgondolkodtató, meg­döbbentő adatok. Azért is kell te­hát ismételten beszélnünk az ittas állapotban történő vezetésről, mert a helyzet az elmúlt hónapok során sem változott, sót, néhol rosszabbodott. Különösen az ag­gasztó, hogy az alkoholos állapot­ban balesetet okozók között nö­vekszik azoknak a száma, akik a cselekmény elkövetésének idő­pontjában közepesen vagy erősen ittasak. Ők valójában alkalmatla­nok már a gépkocsivezetésre, hi­szen vérük alkoholkoncentrációja 1,5, illetve 2,5 ezrelék fölött van. Nem véletlen tehát, hogy az ittas állapotban való vezetést a nagyvi­lágban szinte mindenütt szigorúan megtorolják. Nem szánjuk példabeszédnek - bár az is lehetne - annak ismer­tetését, milyen mértékben tekintik külföldön büntetendőnek az au­tósban mért véralkohol-koncent- rációt és milyen büntetést szabnak ki azokra, akik ittasan vezetnek. Egy nemzetközi összehasonlí­tás szerint valamennyi országban pénzbüntetést és (vagy) fogház- büntetést szabnak ki azokra, akik ittasan vezetnek. Néhány bírság­ként kiszabott összeg, amelyet megfizettetnek a véralkohol-kon- centrációt „túllépéséért“: Kana­dában 50-2000 dollár, 14 naptól két évig terjedő elzárás, a jogosít­vány két hónaptól három évig ter­jedő visszavonása. Dánia: egyha­vi nettó jövedelemnek megfelelő pénzbírság, a jogosítvány vissza­vonása két és fél évre. Finnor­szág: 34 napos átlagos jövedelem­nek megfelelő pénzbírság, 2-4 ha­vi elzárás, a jogosítvány visszavo­nása két évre. Hollandiába a pénzbírságon kívül öt-tíz éves jogositványbevonással számol­hatnak az ittas vezetők. S végül két érdekes hír külföld­ről: egy bírósági állásfoglalás sze­rint az NSZK-ban a gépjárműve­zetők a felismerhetően ittas gyalo­gosokkal szemben ugyanolyan magatartást kötelesek tanúsítani, mint a gyermekekkel és az idős emberekkel szemben. A svédek­nél viszont - mivel ott is mind több gondot okoznak az olyan balese­tek, amelyek áldozatai kerékpáro­sok - a rendőrség azt javasolja, hogy rendeljék el a bukósisak kö­telező viselését a biciklizóknek is! KANIZSA ISTVÁN híreki ■ Franciaországban júliusban kezdték árusítani a Romániában gyártott Oltcit gépkocsikat - jelen­tette be a Peugeot csoporthoz tar­tozó Automobiles Citroen cég. A ro­mán autó Axel típusnéven kerül a nyugat-európai piacra. A Citroen 1976-ban kötött megállapodást Romániával egy közös vállalko­zásról. Az Oltcit vállalatban 36 százalékkal részesedik a francia cég, 64 százalékkal a román ál­lam. A romániai gyár évente körül­belül 50 ezer darabot fog gyártani a francia tervezésű kocsikból, a felek közötti egyezmény alapján a Citroen 30 ezret vesz át ebből, amelynek egy részét várhatóan reexportálja Hollandiába, Belgi­umba, Olaszországba és Ausztriá­ba. Az Axel több mint 50 százalé­kos arányban tartalmaz francia al­katrészeket, így például teljes erő­átviteli és kormányzási rendszere francia eredetű. ■ A tömegközlekedés járművei­vel szemben alapvető követelmény a biztonságos és kényelmes uta­zás. Az előbbihez jó fékek, az utóbbihoz ,.simán“ működő se­bességváltók szükségesek. Egy kis angol vállalat a Maxwell Buss Transnission, olyan sebességvál­tók gyártását kezdte meg, ame­lyek számos tekintetben túltesz­nek a jelenleg használatos auto­matikus sebességváltókon. A Maxwell-konstrukció alumínium háza a hagyományos sebesség- váltókhoz képest ötvenszázalékos tömegcsökkentést eredményez, igy a sebességváltó kevesebb energiát igényel. A berendezés le­leményesen egyszerű elve, hogy a négy meghajtott tengelyt - ame­lyek az előremenetel biztosítják - a bemérő erőátvitele körül he­lyezték el. A szem és a fény Régi igazság, hogy a gépjárművezetés legfontosabb és egyben legérzékenyebb műszere a szem. A fényhatásokra való reagálása nagyon különböző, személyektől és évszakoktól függően változó. Mig a téli időszakban a legtöbb problémát a nem kielégítő látási viszonyok, a korai sötétség okozza, addig nyáron éppen a túlságo­san erős, vakító napfény okozhat zavarokat, ősszel a köd, a sűrű esöviszonyok hatnak zavaróan. Egy időben sok vita folyt arról, hogy viseljen-e gépkocsivezető napszémüveget. Ez a kérdés aztán, eldőlt, mégpedig oly módon, hogy szakemberek szerint a napszemüveg viselése határozottan ajánlatos, bizonyos szempontok figyelembevételével. Legfontosabb az üveg színe, amelynek barnás vagy szürkés árnyalatúnak kell lennie. A zöld színű napszemüveg nem megfelelő, mivel ez a piros fényt elnyeli és ezáltal a jelzőlámpák észlelését megnehezíti vagy megakadályozza. Minél nagyobb a napszemüveg felülete, annál jobban megakadályozza oldalirányból a napfénynek közvetlenül a szembe jutását. - A keret lehetőleg vékony és világos legyen, hogy a napszemüveget csak addig viselhetjük, amíg ezt a fényviszonyok szükségessé teszik. A sötétedés után használt napszemüveg rontja a látást és baleset előidézője lehet. Vannak, akiket határozottan idegesitt a napszemüveg, ők ne viseljék. Akik nem bírják a napszemüveget, azoknak szeme rendsze­rint elég jól tud alkalmazkodni a napfényhez. Szólnunk kell azokról is, akik gyenge látásuk miatt dioptriás szemüveget viselnek. Ha úgy érzik, hogy a távolbalátáshoz használt szemüvegük már gyenge, azaz romlott a látásuk, azonnal forduljanak szemorvoshoz, és kérjenek erősebb szemüveget, mert a gyenge szemüveg komoly baleset forrása lehet. -Pa ­Nem példabeszéd A Fiat Ritmo 105 TC új kön­tösben is kap­ható az olasz autópiacon. A világhíres for­matervező, Fis- sore szép, mu­tatós karosszé­riával ruházta fel a 77 kW (105 LE) teljesítmé­nyű autót. A roppant fürge jármű 180 km/óra végse­bességre képes és a fogyasztá­sa is igen ked­vező. A KÖZÚTI JÁRMÜVEK FORGALOMBAN TARTÁSÁNAK MŰSZAKI FELTÉTELEI 4. A SZÖVETSÉGI KÖZLEKEDÉSÜGYI MINISZTÉRIUM 1984. MÁRCIUS 30-ÁN KELT 41 Tt. SZÁMÚ RENDELETÉNEK ISMERTETÉSE 11. A fékekre vonatkozó rendelkezések (14. §) Ha e rendelet a továbbiakban nem rendelkezik másként, minden járművet legalább két, egymástól független fékberende­zéssel kell felszerelni:-az egyiknek lehetővé kell tennie a jármű mozgásának megfelelően érzékeny, folyamatos szabályozását, valamint a jármű hatékony és megbízható megállítását (üzemi fékberen­dezés);- a másiknak az álló jármű rögzítését kell biztosítania (rögzítő fékberendezés). Üzemi fékberendezés Az üzemi fékberendezésnek lehetővé kell tennie a jármű mozgásának szabályozását, megbízható, gyors és hatékony megállítását bármilyen sebességnél és megterhelésnél, bármi­lyen emelkedőn vagy lejtőn, amely a jármű közlekedése során számításba jöhet. Az üzemi fékberendezésnek folyamatosan működtethetőnek és olyannak kell lennie, hogy a járművezető testtartásának megváltoztatása nélkül a vezetőülésből működtet­hesse, s közben a kormányt egyik kezével se kelljen elengednie. Biztonsági fékberendezés A biztonsági fékberendezésnek alkalmasnak kell lennie arra, hogy a járművet az üzemi fékberendezés üzemzavara esetén megállítsa; folyamatosan működtetőnek kell lennie, s legalább a jármű egyik tengelyén levő kerekekre kell hatnia mindkét oldalon. Olyannak kell lennie, hogy a járművezető testartásának megváltoztatása nélkül a vezetőülésből működtethesse, s közben legalább egy kézzel kormányozhassa a járművet. Rögzítő fékberendezés A rögzítő fékberendezésnek alkalmasnak kell lennie arra, hogy az álló járművet, járműszerelvényt vagy a vonó járműről lekap­csolt pótkocsit emelkedőn vagy lejtőn a járművezető távollétében is rögzítse. A rögzítő féket kizárólag mechanikus alkatrészeknek kell rögzített állapotban tartaniuk. A fékberendezésnek legalább a jármű egyik tengelyén levő kerekekre kell hatnia mindkét oldalon, s olyannak kell lennie, hogy a járművezető testtartásának megváltoztatása nélkül a vezetőülésből működtethesse. A sze­mélyszállításra berendezett pótkocsik rögzítő fékberendezésének olyannak kell lennie, hogy a vonó járműből működtethessék. Ráfutó fékberendezés Olyan fékberendezés, amely a vonó jármű esetén a pótkocsi tömegerőinek hatására működésbe lép. Kímélő fékberendezés A kímélő fékberendezésnek alkalmasnak kell lennie arra, hogy a jármű sebességét korlátozza, illetőleg lejtőn lefelé megtartsa anélkül, hogy a gépjármű üzemi, biztonsági vagy rögzítő fékbe­rendezését igénybe kellene venni. A kímélő féknek nem kell olyan fékhatást kifejtenie, hogy a járművet megállítsa. E fékberende­zésnek is olyannak kell lennie, hogy a járművezető testtartásának megváltoztatása nélkül a vezetőülésből működtethesse, s leg­alább egy kézzel kormányozhassa a járművet. Átmenő fékberendezés Az átmenő fékberendzésnek olyannak kell lennie, hogy meg­felelően hasson a járműszerelvény egyes járműveire, s hogy a járművezető a vezetőülésből a vonó jármű fékberendezésével együtt működtethesse. Az önműködő fékberendezésnek olyannak kell lennie, hogy automatikusan megállítsa a járműszerelvénytől lekapcsolódó pót­kocsit. Az előírt fékhatást a kerekek blokkolása és anélül kell elérni, hogy a jármű menetirányától eltérne. Az üzemi fékberendezésnek az azonos tengelyen levő kerekekre kell hatniuk. 12. A fékhatás (18. §) A jármű fékberende­zésének olyan fékhatást kell kifejtenie, hogy a jár­mű a rendeletben feltün­tetett matematikai kép­letek alapján kiszámított fékúton belül megálljon. A meghatározott névle­ges kezdeti sebességtől mért legnagyobb név­leges fékút szemlélteté­sére az alábbi példákat ismertetjük: * Az L, kategóriába sorolt jármüvek (robogó, motorkerékpár) legnagyobb névleges fékútja Fékezés Terhelési állapot Matematikai képlet Névleges kezdeti sebesség (km/h) Névleges legnagyobb fékút (m) első kerékkel vezetővel , Vo2 s <---­- 100 40 16,0 hátsó kerékkel vezetővel , Vo2 s< — ' 80 40 20,0 első és hátsó ke­rékkel egyszerre vezetővel . Vo2 s<---­' 130 60 27,7 hátsó kerékkel vezetővel és úti­társsal „ Vo2 s<---­' 95 40 16,8 ' (Folytatjuk) ÚJ SZÚ 16 1984. IX. 14. t-

Next

/
Oldalképek
Tartalom