Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1984. július-december (17. évfolyam, 27-52. szám)
1984-09-14 / 37. szám
% 1 llllllllllllllllllllllllllllllllllllll! DR. DETROIT Amikor két lélek lakozik egy testben, az válhat hátborzongató drámává, mint annak idején a Dr. Jekyll és Mr. Hyde- ban, de fordulhat kacagtató vígjátékba is, mint a Dr. Detroit című új amerikai filmben, amelyet Michael Pressman rendezett. Hősünk neve Clifford Skridlow, foglalkozása egyetemi tanár és középkori irodalommal foglalkozik. Különböző bonyodalmak következtében azonban belőle válik egy hírhedt chicagói gengszter is, akit Dr. Detroit néven ismer az alvilág. Főszereplője a 31 éves, kanadai származású új hollywoodi színész, Dan Aykroyd. A nagyközönség először egy rendkívül népszerű szombat esti televíziós műsorban ismerte és szerette meg, vezető politikusokat utánzott. Ez a tévéműsor annyira népszerű, hogy valósággal ugródeszkául szolgál fiatal színészeknek: akiket itt megismer és megszeret a publikum, az előtt nyitva áll az út Hollywood felé. (f) lllllllllltllllllllllllllllllllllllllll Új szakasz kezdődik Dokumentum a szovjet filmgyártás továbbfejlesztéséről Az SZKP Központi Bizottságának és a Szovjetunió Minisztertanácsának A filmek eszmei-művészi színvonalának továbbfejlesztéséről és a filmgyártás anyagi-technikai bázisának megerősítéséről szóló, nemrég hozott határozatához az alábbi kommentárt fűzi Filipp Jermas, a Szovjetunió Állami Filmművészeti Bizottságának elnöke.- A mostani határozatot - mondotta Filipp Jermas - úgy kell tekinteni, mint a lenini hagyományok folytatását a szovjet társadalom és állam részéről a filmművészet iránt tanúsított magatartás terén. A filmipar államosításáról szóló rendelettől kezdve, amelyet 1919-ben írt alá Lenin, nálunk kedvező feltételeket teremtettek a szilárd állami anyagi alapon álló, valóban népi filmművészet fejlődéséhez. A művészet természetesen az emberi tevékenységnek nem olyan területe, amelynek eredményessége csupán számokkal mérhető. Mégis bátorkodom a statisztikához fordulni, hogy az olvasók szemléletesen elképzelhessék a szovjet „filmkontinens“ méreteit. Nos, a szovjet filmstúdiók évente körülbelül 150 játékfilmet (ezen felül több mint 100 tévéfilmet), több mint 1300 dokumentum- és tudományos-népszerű, mintegy 100trükkfil- met és sok száz filmhíradót készítenek. A szovjet filmeket a világ legtöbb országában ismerik, sokat közülük nemzetközi fesztiválok díjaival tüntettek ki. A Szovjetunióról meggyőződéssel, állíthatjuk, hogy a film itt továbbra is a legnagyobb tömegeknek szóló művészeti ág marad. Az évi mozilátogatók táborának létszáma közel jár a négymilliárd- hoz. Az „átlagos statisztikai“ néző évente körülbelül tizenhatszor keresi fel a filmszínházat, és ez jóval meghaladja valamennyi fejlett „filmhatalom" hasonló mutatóit. Emellett - bár az évi filmforgalmazási programban a külföldi filmek számaránya az összes bemutatott alkotásnak mintegy a fele - a nézőknek majdnem 70 százaléka a szovjet filmgyártás műveit részesíti előnyben. Az SZKP KB-nak és a Szovjetunió Minisztertanácsának határozata abból indul ki, hogy a filmművészet jelenlegi formáiban még sokáig és hasznosan szolgálhatja az embereket. A határozat emlékeztet a szovjet filmgyártás jó hagyományaira, hogy figyelmet fordít az ország jelenlegi életére, valamint történelmére, s egyúttal ennek a művészetnek a magasztos rendeltetéséről is szól - ez nemcsak szórakoztatni képes, hanem arra is, hogy az élet sajátos tanítómestere legyen. Ehhez pedig az szükséges, hogy maga a művészet, annak alkotói szoros kapcsolatban álljanak a valósággal, alaposan ismerjék és őszintén átérezzék nézőik minden örömét és problémáját. A film ipari jellegű művészet, e helyzet előnyei és hátrányai világszerte ismertek a szakemberek számára. Bármilyen komolyak legyenek is a rendezők és a forgatókönyvírók művészi tervei, megbízható, modern felszereléssel rendelkező anyagi-technikai bázis nélkül abban a veszélyben forognak, hogy a megvalósulás felé vezető úton elveszítik időszerűségüket és művészi értéküket. Azokat a feladatokat szem előtt tartva, amelyek a filmművészetnek a nép szellemi életében, a teljes értékű, kulturális jellegű időtöltés megszervezésében, az ismeretek terjesztésében játszott szerepe további fokozásával függnek össze, a határozat lehetővé teszi számos olyan művészi, pénzügyi, jogi és anyagi-technikai jellegű probléma megoldását, amefyek természetszerűen felhalmozódnak egy olyan sokrétű és bonyolult ágazatnak a fejlődése során, amilyen a filmgyártás. Ez a fontos dokumentum, a szovjet filmművészet továbbfejlesztésének valóban állami terve, sok olyan javaslatot és kívánságot tartalmaz, amelyet a filmgyártás művészeti vezetői és szervezői fejeztek ki a legutóbbi években. Ök pedig, például, többször is kifogásolták a hazai filmszalag minőségét valamint a filmfelvevő-felszerelést. A költségelőirányzat elavult rendszerét is bírálták, ez nem biztosított megfelelő feltételeket a rendezés tekintetében bonyolult filmek alkotásához. Ami a forgalmazókat illeti, ők, mivel megértették a nézők igényeit, nem egyszer panaszkodtak amiatt, hogy a filmszínházak építésének üteme - különösen a távoli körzetekben, az új ipari központokban - elmarad a valóságos szükségletektől. A Szovjetunió Állami Tervbizottságának ki kell utalnia a filmstúdiók, a filmgyártással összefüggő ipari üzemek és szervezetek anyagi-technikai bázisának megerősítéséhez és továbbfejlesztéséhez szükséges pénzösszegeket. Többek között biztosítani fogják a MOSZFILM, a LENFILM, a Gorkij Filmstúdió rekonstrukciójának és új technikai felszereléssel való ellátásának lehető leggyorsabb befejezését, Jaltában - a Krím- félsziget fekete-tengeri partvidékén - pedig létrehozzák a filmgyártás déli üzemi bázisának második részlegét. A Szovjetunió Állami Tervbizottságának, a vegyipari, a pénzügyi és külkereskedelmi minisztériumnak azt a feladatot adták, hogy gondoskodjon nagyobb mennyiségű - többek között importált - filmszalag szállításáról a hazai stúdiók számára. Azonkívül különös figyelmet fordítanak a hazai gyártmányú filmszalagok minőségének javítására. A határozat a legkomolyabb segítséget nyújtja a filmkölcsönző hálózat fejlesztéséhez. Ismeretes, hogy a Szovjetunióban óriási arányú építkezés folyik. Elegendő, ha a (körülbelül 3500 kilométer hosszú) Bajkál-Amur Vasútról beszélünk, amelynek övezetében több tucat új város és falu születik. És hány új lakótömb épül a már régóta létező városokban. .. A határozat lehetőséget nyújt arra, hogy mind az állami beruházások, mind pedig a helyi erőforrások számlájára, nagyobb méretű filmszínház-építést folytassanak. A nemzetközi kapcsolatok fejlesztése terén is új lehetőségek nyílnak előttünk. Még nagyobb jelentőséget tulajdonítunk majd - mindenekelőtt a szocialista országokkal való - közös filmgyártásnak. Különleges figyelmet fogunk fordítani a fejlődő országok filmeseivel való kapcsoaltokra. Hajlandóak vagyunk bővíteni az együttműködést a tőkés államok filmgyártó cégeivel, és az a szándékunk, hogy elmélyítjük és változatosabbá tesszük ezeknek a formáit valamennyi területen: a kereskedelmi és nem kereskedelmi alapon történő filmcserét, a gyártási-művészeti szolgáltatások nyújtását, a káderképzést, az új filmtechnika együttműködés jegyében történő kidolgozását, a filmtörténet és -elmélet tanulmányozását. Az SZKP KB-nak és a Szovjetunió Minisztertanácsának határozata, amely megoldja a filmgyártás sajátságos problémáit, végeredményben a nézők érdekeit tartja szem előtt. Minthogy néző nélkül a film elképzelhetetlen, a nézőtér élő lehelete, együttérzése nélkül a filmszalag csupán celluloidtekercs marad... szükséges, hogy mindegyik film megtalálja a maga nézőjét, mindegyik nézőnek pedig lehetősége legyen arra, hogy megnézze az őt érdeklő filmet. Nyilván ez a kiváló minőségű, a tömegeknek szóló, népi filmművészet titka. A szovjet filmnek megvannak az előfeltételei, hogy hosszú évekig eleget tegyen ennek a feladatnak. (APN) M ese a vaddisznóról és azokról, akik összeverekedtek rajta - ez lehetne az alcíme Jiri Menzel legújabb filmjének, a Hóvirágünnepnek, amely nem más, mint egy elégikus vadásztörténet a kelet-közép-európai kisember életszemléletéről, jellembeli gyengeségeiről és befelé fordulásáról. Az ötletdús, mesterien megkomponált alkotás főhőse egy jól megtermett vadkan, amelyet furcsa mód nem az erdőben, hanem egy iskolai tanteremben puffantanak le, ám a film mégis inkább azokról szól, akik esznek belőle. Többek között Kari úrról, aki reggeltől estig tömi magát, mert csak a gyomra érdekli, semmi más; Limanról, aki Ford limuzinon hordja legelni a kecskéit; egy kocsmázó öregről, aki minden este megszökik hárpia felesége mellől; és egy fura fiatalemberről, aki minden pénzét ásóra, kapára, seprűre, öltönyre és csizmára költi, mert „jól jön az még egyszer". Tragikomikus jelenetek pompás füzére ez a film, amelynek forgató- könyve Bohumil Hrabal novellái alapján készült.- Milyen nehézségekkel, milyen speciális gondokkal kell megküzdenie a rendezőnek, ha Hrabal-novellákat dolgoz fel? - kérdeztem Jiri Menzelt, akinek filmjeit itthon is, külföldön is mindig óriási érdeklődés kiséri. Válasza rövid volt és meglepő:- Semmilyennel - felelte. - Engem ugyanis olyannyira felkavarnak és inspirálnak a Hrabal-irások, hogy jóformán észre sem veszem, hogy dolgozom. Sokszor úgy érzem: nekem mindössze az a dolgom, hogy eldöntsem, mi az, amit filmre viszek és mi az, amit kihagyok a novellából. Mert a többi már magától megy.- A Hóvirágünneppel negyedszer nyúlt Hrabal novelláihoz. Mit gondol, melyik munkájában ábrázolta a legpontosabban az Író sajátos hangvételű világát?- Tudja milyen nehezet kérdezett? Két atlétát könnyen összehasonlíthatunk, hiszen a teljesítményük, hogy melyik fut gyorsabban, vagy az, hogy melyikük dob nagyobbat, egyértelmű. A film viszont nem sportteljesítmény. Ezért sem tudom, „MEG MINDIG MEGLEP A SIKER“ PRÁGÁBAN - JIRI MENZELNÉL Ketten a kamera mögött: Jiri Menzel és Jaroslav Sofr (Jiri Kucera felvétele) hogy melyik munkám sikerült a legjobban.-Tulajdonképpen mivel nyűgözte le a Hóvirágünnep? Miért éppen erre esett a választása?- Én a Sörgyári capriccio folytatására készültem, de közben megjelent a könyv, elolvastam és azon nyomban eldöntöttem, hogy ezt is filmre viszem.-Elég gyorsan megszületett a forgató- könyv. ..- Igen, gyorsan megírtuk Hraballal. De hát mondtam: nekem csak az2al van dolgom, hogy kiválogassam a legjobb jeleneteket és úgy rendezzem, úgy kössem össze őket, ahogy azt a film megkívánja.- Emlékszem, röviddef a forgatás után elég szkeptikusan beszélt a filmről, azt mondta, nem úgy sikerült, ahogy szerette volna. Ezek szerint meglepte a film nagy közönségsikere. , - Engem mindig meglep a siker; teljesen váratlanul ért most is.- S a kritikához mit szólt?- Hát...- Akkor kinek a véleményét tartja mérvadónak?- A barátaimét.- De hát ök meg elfogultak önnel szemben, vagy nem?- Nézze: én azért tisztelem a barátaimat, mert a szemembe mondják a hibáimat. Ha nem így lenne, nem állnának olyan közel hozzám.- Forgat már valami új filmes tervet a fejében?- Nem. Még nem.- Ne haragudjon, el sem tudom képzelni, hogy csak úgy tétlenül üldögél otthon.- Most éppen Goldonit tanulmányozom. Színházban rendezek majd... De nem itthon, külföldön.- És színészként mire készül?- Látja, ez aggaszt a legjobban: nincs egy szerep, amelyet eljátszhatnék.- Pedig lett volna, úgy tudom.- De nézzen rám: milyen lennék én egy apaszerepben? Hát nekem való az? SZABÓ G. LÁSZLÓ ÚJSXÓ 14 1984. IX. 14. «
