Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1984. július-december (17. évfolyam, 27-52. szám)
1984-07-06 / 27. szám
Akárhogy is nézzük, a birkózósport egyike a hazai sikersportágaknak, mégha az utóbbi időben a sikerek valahogy nem is akarnak a szőnyegen a sportág hazai legjobbjai mellé szegődni. Legalábbis a nemzetközi küzdőtéren. Persze, a kérdés korántsem annyira egyszerű, hogy az utóbbi sikertelenségsorozat miértjére megadjuk a választ. Igaz, eme állítás sem teljesen egyértelmű, hiszen még egy éve sincs, hogy az egyébként is szerényebb sikereket felvonultató szabadfogásban Schwendtner József junior világbajnoki címet szerzett, ami még nem fordult soha elő a hazai birkózósport történetében. Nos, ez a fiatal fiú ezt megelőzően tavaly a budapesti felnőtt EB-n bronzérmet is szerzett Strniskó- val együtt. Ennek ellenére az idei EB nem sok jót hozott a sportágnak, igy nem csoda, hogy fokozott érdeklődés előzte meg a Komáromban (Komárno) június 23-24- én sorra került szabadfogású Felszabadulási Emlékversenyt. Amelyről egyébként teljes bizonyossággal a verseny színhelyén senki sem tudta megmondani, hogy hányadszor is került sorra... Szavahihető tanúk állításai szerint, Bratislavában 15 versenyt rendeztek korábban, és Komáromban ezúttal harmadszor léptek szőnyegre a versenyzők. Miután a Duna menti város megmentette a sportág becsületét azáltal, hogy három évvel ezelőtt nem hagyták a birkózást szerető komáromiak a feledés homályába merülni egy hagyományos viadalt. Másfél évtizedes múlt után ugyanis széles e honban egyszer csak nem akadt gazdája a viadalnak. A komáromiak akkor vállalták, s dicséretes ügybuzgalommal azóta is állják a sarat. Hogy igazán nagy verseny legyen a komáromi szabadfogású „vetélkedő“, ahhoz már csak megfelelőbb időpont kellene a nemzetközi sportnaptárban, hogy a viadalt igazán rangossá tehető neves külföldi birkózók is eljöjjenek. A hazai sikertelenségen túl ugyanis ezen kívül nem sok mindent lehetne felróni a kétnapos torna „veszteséglistájára“. Érdekesség azonban így is akad bőven, íme bizonyságul egy csokorra való... HIÁNYZÓK. A fogadásnem hazai élegyesületeinek azonban mindjárt az elején fel kell róni, hogy több jó birkózót nem láthattunk a komáromi sportcsarnokban. Voltak igazoltan és igazolatlanul távolmaradottak is. Az utóbbiakról nem ártana az illetékeseknek bizonyos fórumokon elbeszélgetniük... Az igazoltan távolmaradottak között sajnos nyilván kellett tartani elsősorban Schwendtner Józsefet, aki ugyan ott volt a verseny,színhelyén, csak éppen befáslizott kézzel. Lohyna, aki tavaly a junior VB-n ezüstérmes lett, sérülés utáni gyógykezelését tölti. Ráadásul a sérüléssorozat nem kerülte el a megjelent válogatottakat, akik közül Karabin már az első fordulóban kénytelen volt visszalépni könyöksérülés miatt, a másik olimpiai bronzérmest, Strniskót pedig a térdén érte fájdalmas sérülés. Igaz, csak a második fordulóban... így aztán részben magyarázatot is kaphatunk arra, miért fordulhatott elő 18 év után először, hogy e versenysorozat történetében hazai birkózó nem léphetett a dobogó legmagasabb fokára. CSAPATVERSENY. A torna természetesen egyéni viadal, de készül egy olyan statisztika is, amely a birkózók eredményeit hovatartozás szerint ösz- szegzi, és igy határozzák meg az egyes csapatok rangsorát. Csak „dicsérni“ lehet a válogatott szakvezetőinek „előrelátását“, amiért hivatalosan országos válogatottat nem neveztek, hanem a legjobbak közül ki-ki a saját egyesületének színeiben lépett szőnyegre... így legalább nem „fest“ olyan rosszul a nemzetközi rangsor, amelynek első öt helyén külföldi országok csapatait találjuk. Történt mindez annak ellenére, hogy a vendégegyüttesekben csak kevés olyan birkózó volt, aki saját hazájában a legjobbnak számít. Az NDK például hat versenyzővel érkezve is megnyerte a csapatversenyt, az öt szovjet birkózóból négyen a végső győzelmet is megszerezték, pedig a csapatban „csak“ Grúzia legjobbjai szerepeltek. Vegyescsapattal jöttek a románok, és Magyarországot is csak a székesfehérvári Szondi SE birkózói képviselték. Harmadik lett az NSZK a pontversenyben úgy, hogy a négy nyugatnémet versenyzőből, egy győzött, és a többi három is a döntőben szerepelt. A legjobb hazai egyesület a Lokomotíva Kosice lett az öt említett ország versenyzői mögött. A bolgár és a lengyel válogatott erejére jellemző, hogy ebben az összesítésben a 11. illetve a 12. helyet szerezték meg, Afganisztán versenyzői pedig nem sok nemzetközi tapasztalattal rendelkeznek. „NÉVKAVALKÁD“. Aki nem. jártas a sportágban, az a versenyzők nevének kihirdetése hallatán sok esetben könnyen eltájolódhatott. Például amikor a 82 kilós csoportdöntőben Dvorák és Vörös csapott össze. Dvorák volt a magyar versenyző, Vörös pedig a Dukla Trencín színeit képviselte. Azt is kevesen gondolhatták, hogy a Cakici-Rausch párviadal mögött NSZK-NDK összecsapás „rejtőzik“. Ha már az NDK versenyzőinél tartunk ilyen vonatkozásban meg kell jegyeznünk azt is, hogy náluk versenyzett Dudziak, Dibiona és Popeschinow is. Aztán az 57 kilogrammos súlycsoport egyik párja a szőnyegen Mihatovics-Ke- rekes. Ezek után már egyáltalán nem meglepő, hogy Mihalovics a magyar versenyző ... Kerekesen ugyanis román mez feszül. LEHETŐSÉG. Ha másra nem, de legalább a rutinszerzésre felhasználhatták volna a hazai egyesületek, hogy legjobb versenyzőik mellett mélyvízbe dobják a kevésbé ismert, a kezdő lépéseken már azért túl levő birkózóikat. Ezt azonban a hazai szakvezetők közül csak kevesen tették meg, ami nem éppen bölcs előrelátásról tanúskodik. Viszont minden dicséretet megérdemelnek a rendező sportegyesület, a Slávia Komárno birkózói, akik annak ellenére, hogy a kötöttfogásban versenyeznek, itt is szőnyegre léptek. Igaz ugyan, hogy csak hatodik helyezéseket sikerült szerezniük, de a nyolc komáromi birkózó összesen három pontot szerzett, és megelőzte a már említett csapatversenyben a fülekí (!) (Fiíakovo) birkózókon kívül a DAC, az RH Plzen és az ŐM Gabcíkovo csapatát is. LEGKISEBB. Mindenkinek feltűnt a komáromi sportcsarnokban, hogy az amúgy sem „szálfatermetű“ 48 kilós birkózók között milyen kicsi az NSZK-beli Hengabel, aki mindössze 142 centiméter „magasra“ nőtt, de ha asztalnál ülve a vállát néznénk, egy arasszal többre is saccolhatnánk. Amikor aztán megnyerte ez a kitűnő birkózó a 48 kilósok körmérkőzését, számos dicsérő jelzőt is lehetett hallani címére. Egészen pontosan: utolsó mérkőzése előtt történt, hogy - súlycsoportjában lévén kevés induló, és körmérkőzést rendeztek - a kiadott műsorban nem szerepelt a kassai Okoticsányi elleni mérkőzése. így csak akkor kezdett készülődni, amikor bemondták: ő kerül sorra. Mezítláb, kezében a birkózócipővel szaladt a szőnyeg sarkához, és így birkózott volna, csakhogy el ne késsé a kiszabott várakozási időt. „Ez igen, ez a kis srác igazi sportember. ..Ami versenyzőink inkább morognának a rendezőkre mulasztásuk miatt, nemhogy futnának. .. “ E nem éppen hízelgő véleményhez - amelyet egyébként egy hazai edző mondott - csak ennyit fűznék hozzá: az igazi sportember nemcsak születik, azzá is lehet nevelni...! HOBBY. Az ötvenhét kilósok döntője. Az egyik oldalon az ifjúsági világbajnok bolgár Mitev, a szőnyeg másik sarkában Kerekes György, akinek odahaza, Romániában van egy országos bajnoki címe. Az edzők szinte teljesen azonos színű melegítőben, minden különösebb ismertetőjel nélkül ültek a szőnyeg sarkában. „Szőke bolgár? Aligha...“ - gondolják a nézők, és Mitevnek szurkolnak, pedig Kerekesnek szurkolnának. A szünetben aztán mégis kiderül, hogy a kis fekete, bajszos fiú a Kerekes, aki végül, ha hajszállal is, de kikap a torna talán legszebb mérkőzésén. A fogadáson Vígh Imre, a magyar színeket képviselő székesfehérvári birkózócsapat, a Szondi SE edzője beszélget vele: ,,Fiú, vigyázz magadra, mert akkora tehetség vagy, amilyen ritkán születik...!“ A válasz éppen ezért meglepő: ,,Csak hobbyból birkózom, az igazi célom, hogy elektromérnök tegyek. De azért még birkózni is szeretnék néhány évig..mondja a marosvásárhelyi fiatalember, akinek egyik példaképe szülővárosának eddigi legnagyobb birkózója, Simon László a tíz évvel ezelőtti teheráni VB nehézsúlyú bajnoka. Persze, azon sem lehetne túlzottan csodálkozni, ha egyszer Kerekes még a birkózást is komolyan venné. Akkor pedig még nagyon sokat fogunk róla hallani. . HELYOSZTÓK. Akadt néhány érdekes momentum a végküzdelmek során is. Például egy párhuzam a tavalyi versenynyel: összekerült a 74 kilóban a tavalyi torna két döntőse Hodossy Zoltán és Holoubek. Igaz, ezúttal csak az ötödik helyért birkózhattak. Azonban nem hagyható figyelmen kívül, hogy tavaly összesen heten voltak ebben a súlycsoportban, most tizenhatan, ráadásul sérülés miatt kiesett Karabin, de így is többet lehetett várni a válogatott keret két tagjától, mint ennyire szerény helyezést. Más: 68 kiló - a mezőnyben Hönsch és Gigau- ri. A kassai fiú Budapesten az EB-n is a dobogó harmadik fokáért léphetett szőnyegre, most is. Akkor is csak negyedik lett, most is. Igaz, a magyar fővárosban Martin Knosp (felül), a világ birkózósportjának egyik nagy egyénisége sem járt ezen a versenyen immár három éve ,. (A szerző felvetele) Gigauri győzte le, most egy NDK-beli versenyző, Pocher. Gigauri azonban ezúttal is győzött, és látszólag legalább úgy örült, mint Budapesti bronzérmének. Következtetés: E súlycsoport is tanúsítja, milyen formában vannak jelenleg a hazai válogatottak, mégha ez a torna számukra nem is az idei legfontosabb csatározás volt. Ami viszont tény: az ellenfeleknek sem... GÁNCS. Volt azért mit nézniük - és tanulniuk - a versenyzőknek, szakembereknek egyaránt. Például azt, hogy a szovjet színek képviseletében ideérkezett öttagú grúz csapat tagjai mennyi cselgáncselemet iktattak a birkózásukba. Például a 82 kilós döntőben, ahol Ma- kasszarasvili ellen Vörös lépett szőnyegre. összeakaszkodtak, majd inkább a kötöttfogásra jellemző állásban egymásnak támaszkodtak. Ekkor Makasszarasvili gondolt egyet, és a tatamin gyakorta előforduló, nagy külső gánccsal - bal lábával „kisöpörve“ Vörös bal lábát- szőnyegre vitte ellenfelét. Ilyenekre sem árt felkészíteni a versenyzőket. De az a legjobb, ha maguk is megtanulják. „POFON“. A döntőkre megfogyatkozott a hazai versenyzők sora. Igaz, a helyosztókon így is elég sokan szőnyegre léphettek, de a fináléban csak hárman. A legtöbb eséllyel a 90 kilós Kucírko, aki volt már Európa-bajnoki helyezett is, így jogos volt az elvárás, hogy legyőzi a nemzetközi küzdőtéren teljesen ismeretlen romániai Zuzt. Erre úgy alakult, hogy egyre másra érte el akcióit - Zúz. Kucírko tehetetlen volt, és egyre idegesebb. Aztán a második menetben egy olyan eset történt, ami akármikor megeshet: Zúz, a küzdelem hevében belekapott Kucírko szemébe, mire ez annak rendje és módja szerint kiütötte Zuzt. Ez egyébként bármikor megeshet a komáromi sportcsarnokban, hiszen a város elsőligás ökölvívócsapata is itt vívja mérkőzéseit. Igaz, akkor szorító van a csarnok közepén, nem pedig bírkózószönyeg. Kucírko révén azonban az igazi „pofon“ nem ellenfele arcán csattant...! „ÁLSZAKÁLL“. Mi tagadás, Georgi Makasszarasvilinek nem a legszebb emlékei vannak csehszlovákiai utazásairól. Értendő ez elsősorban a birkózószőnyegen lefolyt eseményekre - ha figyelmen kívül hagyjuk, hogy a prievidzai EB-n ezüstérmes volt most Komáromban pedig megnyerte jelenlegi súlycsoportjának- a 82 kilónak - küzdelmeit. Ugyanis mindkét itteni „kiruccanásának“ szemmel látható nyomai maradtak Makasszarasvili állán. Prievidzán, amikor találkozott a nyugatnémet Knosppal, alig lehetett arcából valamit látni a sok ragtapasztól, amivel állsérülését „rendbehozták“, hogy kiállhasson a döntőre. Komáromban már a második fordulótól pedig mintha körszakállt akart volna helyettesíteni állán a nagydarab ragtapasz... A tornát követő fogadáson mellette álltam. Fürkésző pillantásaim láttán mutatta állát: „Ez Prievidza emléke, ez meg Komáromé... Kétszer jártam eddig Csehszlovákiában. De azért jövőre is eljönnék. Persze, nem bánnám, ha nem rajtam próbálnák ki az orvosok, hogy mennyire is értenek a szabómesterséghez ..." EPILÓGUS. Komáromban két napon keresztül tartott a szabadfogású birkózófesztivál. A verseny sportértékének méltatása végső soron nem a krónikás dolga. Mint ahogy a tanulságok levonása sem. Az azonban szembetűnő volt, hogy milyen sok ismert hazai birkózószakember hiányzott a viadalról. Lehet, hogy ez kicsiség, és csak egy laikus fölösleges aggályainak egyike e tényt hánytorgatni. Aki azonban úgy véli: mivel a hazai versenyzőknek csak a dobogó alsóbb „lépcsőin“ jutott hely, a múltbani hasonló „kicsiségek“ is közrejátszottak abban, hogy ez bekövetkezett. Ha nem így van, akkor a krónikás eme tévedését úgy lehetne a leglátványosabban megcáfolni, ha az ellenkezőjét produkálná a hazai élvonal annak, amit ezidén! Öe azt viszont már jövőre kellene... MÉSZÁROS JÁNOS &ÚJ SZÚ VASÁRNAPI KIADÁS index 48 097 Kiadja Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága, főszerkesztő: Rabay Zoltán, helyettes főszerkesztő: Szarka István és Csetö János, szerkesztőség: 815 81 Bratislava, Gorkého 10. telefon: 309. 331-252 332-301 szerkesztőségi titkárság: 550-18. gazdasági ügyek: 506-39. Táviró 092308 Adminisztráció: Pravda Kiadóvállalat, 815 80 Bratislava. Volgogradská 8 Fényszedéssel készül a Pravda, az Szlkp Nyomdaipari Válla'ata 02-es üzemében, 815 80 Bratislava. Martanoviőova 21 Hirdetési iroda magánszemélyeknek: 815 80 Bratislava. Jiráskova 5. telefon: 337-823. 337-825. Hirdetési iroda a közüle- teknek 815 80 Bratislava Vaianského nábrezie 15. II emelet, telefon: 551-83. 544-51. Előfizetési di| havonta - a vasárnapi kiadással együtt - Kős 14,70. A vasárnapi kiadás előfizetési dija negyedévenként Kős 13 - Terjeszti a Postai Hirlapszolgálat, előfizetéseket elfogad minden posta és kézbesítő. Külföldi megrendelések. PNS. Ustredná expedícia a doyoz tlaőe. 813 81 Bratislava. Gottwaldovo námestie 6. un on
