Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1984. július-december (17. évfolyam, 27-52. szám)

1984-08-24 / 34. szám

■ ■■I

■ ■■■I

I I

I V

wst

. II J W1 1 \| I II hi h

IrWr^Br^ftrw Ur IrVr

I

I V

fill

1

Ratimorszky Gyula

ntónió

I

I

■

i

E

I

I

I

I

I

I

I

I

I

I

I

I

I

I

I

I

I

I

I

I

I

I

I

I

I

"I

I

I

I

I

I

I

I

I

I

I

I

I

I

I

I

I

I

I

I

I

I

I

I

I

I

I

I

I

I

I

I

I

I

„1945. I. 30-án ezen a helyen lőtték le a német fasiszták a 35 éves G. Krupa partizánt“ - olvashatjuk többek között az emléktáblán, mely az Alacsony- Tátra déli oldalának legnagyobb barlangjában, a bystrál barlangban található. Az emléktáblán friss virág, mint ezekben a napokban annyi más SZNF-em- lékművön Szlo- vákia-szerte.

Gyökeres György felvétele

Milan Lajőiak

Partizánok éjszakái

Az átvirrasztott éjszakákra, a fagyra, rettenetre, mikor az embereket harc s árulás tizedelte - a feledés fátylát borítani nem lehet. Nem szabad.

A világ vére egyre hull, míg új gyümölcsöt ad.

És vonultak a partizánok fagyban és rettenetben. Hazát hódítani: fasizmus s éhség ellen! Letörni a bilincseket, ha kell, hát puszta kézzel. Fényszórók fénye robbant a tompa sötétségben.

Nápolyban történt. Délfelé járt az idő. Az utcák csendesek voltak. Az emberek elbújtak a perzselő nap sugarai elől.

Antónió, a tízéves kisfiú, egy magas épület árnyékába húzódott. Ládikóját, melyben cipő- tisztító eszközei voltak, maga elé tette, és bágyadtan nézte az egyhangú utcát. Majd elővette kopott pénztárcáját és megszámolta aznapi keresetét.

,,Ma rosszul megy - állapította meg. - Ha szerencsém lesz, estig még valamennyit kereshetek hozzá. “ Utána visszacsúsztatta zsebébe a féltve őrzött lírákat. Közben lépések hallatszottak. Antónió kiabálni kezdett:- Ide uram! Hozzám, hozzám! Poros cipőjét pillanatok alatt kifényesítem, újjávarázsolom. A járókelő ügyet sem vetett a fiúra, tovább ment. Antónió sóvárogva és csalódottan nézett utánna.

„ Ehhez is szerencse kell“ - mondta magában és mélyet sóhajtott. Ismét az épület falához támaszkodott és várt.

„Vajon mi lehet odahaza? - gondolta. - Apu kapott-e valamilyen munkát? Ó, bárcsak sikerülne neki! Ha munkát kap, akkor ősszel rendszeresen járhatok iskolába.“ Míg ezen töprengett, elálmosodott. Nagyot ásított, utána pillanatok alatt elaludt.

Azt álmodta, hogy otthon volt. Frissen és kipihenten készülődött az iskolába. Édesanyja szaporán sürgette:- Siess már! Elkésel! Még a reggelid is az aztalon van. Jaj, de sok bajom van veled!- Sietek anyukám! - válaszolta boldogan Antónió. Mikor mindennel elkészült, elindult az iskolába.- Viszontlátásra, mama! - kiáltotta.

Nem késett el. A tanítás még nem kezdődött

Németh Ilona illusztrációja

meg. Az első óra földrajz volt. A tanító Antónió- hoz lépett, kezét a fiú vállára tette.- Miről tanultunk az előző órán? - kérdezte. Antónió válaszolni akart, de egy árva szó sem hagyta el az ajkát.- Miért nem felelsz? - kérdezte a tanító s közben erősen megszorította a fiú vállát.- Én megtanultam a leckét! - mondta ijedten.- Miket fecsegsz össze? Poros a cipőm, nem látod? Fényesítsd ki! - mondta dühösen és türelmetlenül az idegen.

Antónió ekkor döbbent rá, hogy az előbb csak álmodott. Ez pedig már a valóság.- Pillanatok alatt meglesz, uram! - válaszolta felocsúdva, majd nagy lendülettel hozzálátott a cipőfényesítéshez. Gondolataiban azonban az álombéli iskolában járt.

IVAN TURGENYEV

ANYAI SZÍV

Az átvirrasztott éjszakákra - az égből toluol hullt, mikor a halál kaszált, s mi mégis együtt voltunk - a feledés fátylát borítani nem lehet. Nem szabad.

A világ vére egyre hull, míg új gyümölcsöt ad.

L. Gály Olga fordítása

MINDEN MÉLTÓSÁGTÓL MEGFOSZTHATNAK, DE EMBERI.MÉLTÓSÁGOMTÓL NEM.

Juhász Gyula

Vadászatról jöttem hazafelé. Kutyám előttem futott, poroszkálva, szaglászva er- re-arra. Hirtelen lassította futását, és mintha vadat szimatolna, óvatosan lopódzott az egyik fa felé.

Közelebb érve verébfiókát pillantottam meg a földön. Csőre körül még sárga volt, fejét egészen finom pihe fedte, Bizonyára a fészkéből esett ki - gondoltam -, talán az erős szél sodorta le ami ide-oda Ingatta még mindig a fákat.

A verébfióka ügyetlenül próbálta szétterjeszteni szárnyacskáit, amelyeken még alig volt valami tollazat.

Kutyám felajzottan szaglászta körül, amikor hirtelen sötét tollú, öreg veréb röppent a szomszéd fa alsó ágára, a következő pillanatban pedig, mint valami eldobott kődarabot, egyenesen a kutyám szája elé vetette magát. Szinte magánkívül, zihálva, felborzolódva, vádló, hangos csipogással, kétségbeesetten, kétszer Is egymás után.

Az öreg veréb önként rohant a veszélybe, hogy kicsinyét megmentse. Egész testét rázta a rémület. Csipogása vad és szinte rekedt volt. A kutya szemében borzalmas, pusztulást jelentő fény villogott. A veréb mégsem maradt meg a biztonságos magasban. A félelemnél nagyobb erő kényszerítette, hogy kicsinyének védelmére keljen.

Nem a kutyám, az aggódás, a rémület ölte meg. A kutya megtorpant. Visszahúzódott. Mintha megsejtett volna valamit az anyai szeretet hatalmas erejéből. Gyorsan magomhoz hívtam, és siettem elhagyni a helyet. Őszinte tiszteletet éreztem az öreg veréb iránt. Igen. A szeretet - erősebb, mint a halál, és mint a halálfélelem. A szeretet által marad fenn és megy tovább az élet!

Antalfy István fordítása

A BOR NEM VÁLIK VÍZZÉ

Most pedig következzék sorozatunkban egy olyan kísérlet, amelyik akár bűvészmutatványnak is beillik. Nem kell hozzá más mint két egyforma üvegpohár, egy vékony papírlap, valamint annyi vörösbor, amennyivel teletölthetjük az egyik poharat.

A vörösborral teli poharat szépen lehelyezzük az asztalra. A másik pohárba vizet töltünk és letakarjuk a papírlappal, majd hirtelen megfordítjuk és óvatosan ráhelyezzük a vörösborral teli pohárra. Nagyon vigyázzunk, nehogy kifolyjon a víz. Természetesen addig kell próbálkoznunk, míg tökéletesen nem sikerül a ráhelye- zés. Gondosan ellenőrizzük, hogy pontosan illeszkednek-e a poharak szélei. Ezt kővetően nagyon óvatosan kezdjük kihúzni a papírlapot a két pohár közül, egészen addig, míg keskeny rés nem keletkezik az

üvegperemnél. Ezután már csak várakozni kell. Hamarosan észrevesszük, hogy a vörösbor kezd átszivárogni a felső pohárba, míg a víz az alsóba. Rövid idő múlva (kb. 20-25 perc) a két különböző folyadék teljesen helyet cserél, amiről kóstolással is meggyőződhettek, (de jobb ha erre egy közelben levő felnőttet kértek meg).

Lehet, hogy mindez hihetetlennek tűnik, s valami bűvészmutatványt sejtetek a jelenség mögött, pedig szó sincs róla. Újból a fizikához kell fordulnunk. A jelenségnek tulajdonképpen az az oka, hogy a vörösbor fajsúlya kisebb, mint a vízé, minthogy alkoholt tartalmaz. így a víz lefelé igyekszik, a vörásbor felfelé áramlik. A kicserélődés a résnél megy végbe, éspedig úgy, hogy közvetlenül az üvegpohár falánál áramlik a víz lefelé, a vízréteg belső felén pedig a vörösbor felfelé. A két folyadék érintkezési határfelületén olyan molekulafelület keletkezik, amelyiken keveredés nélkül „csúszik“ a vörösbor a vízben. Nagyobb rés esetén elkerülhetetlen, hogy ne keletkezzen örvénylés, aminek következtében a két folyadék összekeveredik, s kísérletünk kudarccal végződik. Tehát óvatosan! És akkor a bor nem válik vízzé, a víz borrá. A vizet természetesen ti is nyugodtan elfogyaszthatjátok. Bödök Zsigmond

GONDOLKODOM. TEHAT.

Minden szám egy-egy betűt takar. Ha a keresztrejtvény- felytéshez hasonlóan dolgoztok és a megfelelő betűket a számok szerint beírjátok az alsó sorba, a német fasiszták által felégetett szlovákiai falvak egyikének a nevét kapjátok megfejtésül.

Készítette: N. L.

BETÜREJTVÉNY

Nyájat hajt

í

2

p

2

3

Akadály

4

s

1

Néz

3

5

1

Fél

6

2

1

1

2

n

r

2

3

4

5

6

J

Kiss László felvétele

Az augusztus 10-i számunkban közölt feladatok megfejtése: gyertya=7, izzó=3; Dunakanyar; az 5-ös. Nyertesek: Kovács Eleonóra, Baka; Pintér Adrien, Albár (Dolny Bar); Bodnár Erika, Fülek (Firakovo); Bukai Veronika, Bátorkeszi (Vojnice); Bozó Iván, Hubó (Hubovo).

I

I

I

I

I

I

ÚJ SZÚ

■ mi

1984. Vili. 24.