Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1984. július-december (17. évfolyam, 27-52. szám)
1984-08-24 / 34. szám
M inden nemzet irodalma természetszerűen reagál a jelentős történelmi eseményekre, hiszen egyik alapvető feladata a nemzet, a nép, a különböző osztályok mozgalmának, harcának ábrázolása társadalmi méretben, s az egyén szempontjából. Két világ: a makrovilág a mikrovilágban és fordítva. Ez a két világ fokozatosan közeledik egymáshoz és összefonódik: az ember a történelemben, a történelem az emberben. Ezt az egységet tartotta szem előtt minden haladó nemzeti irodalom, amikor arra a felelősségteljes feladatra vállalkozott, hogy művészi szinten és elkötelezetten tárja a kortársak és az eljövendő nemzedék elé a haladásért, népek, nemzetek szabadságáért vívott harc emberi és társadalmi vonatkozásait, tanulságait, mához és jövőhöz szóló üzenetét. Ezt a nemes feladatot vállalta a szlovák irodalom is, amikor a Szlovák Nemzeti Felkelést választotta és választja a művészi ábrázolás tárgyává. A szlovák irodalom e téren is jelentős hagyományokra támaszkodhatott, hiszen a legjobb szlovák írók már jóval a Felkelés előtt szimbólikusan, több esetben pedig nyíltan elítélték a fasizmust, a fudák kleri- kalizmust. E jelentős alkotások közül hadd említsem meg Jankó Jesensky verseit, aki „sötétségről“ „fekete napokról“ írt, Pavol Horov pedig elátkozta azokat, akik tőrüket, késüket élesítik, hogy eltiporják népek, nemzetek szabadságát. S nem feledkezhetünk meg a szlovák szürrealista költőkről, továbbá Ján Smrek és Laco Novomesky alkotásairól sem. Ők különösen élesen ítélték el azokat a tollforgató társaikat, akik behízelegtek az uralkodó köröknek és nacionalista jelszavakat szajkóztak. A kiemelkedő írók éberen őrködtek affölött, hogy a szlovák irodalom becsületét senki se mocskolja be. Jelképesen szólva a szlovák irodalomnak a múltban s a tárgyalt időszakban is megvoltak a maga Puskinjai, Heinéi, Petőfijei, Botevjai, akik hangot adtak népük szabadságvágyának. A mikor a Szlovák Nemzeti Felkelés első évfordulójának előestéjén, 1945. augusztus 26-án megkezdődött a művészek és a tudósok konferenciája, szocialista kultúránk és Szlovákia Kommunista Pártjának kiemelkedő képviselője, Laco Novomesky a Felkelés szellemi előkészítéséről szólva joggal említette Ján Kollár, Jankó Král', Samo Chalúpka, Pavol Országh Hviezdoslav és Ivan Krasko nevét, akiknek életműve erkölcsi, szellemi erőt jelentett a fasizmus elleni harcban. Bízvást elmondhatjuk hát, hogy a haladó gondolkodású írók teljesítették egyik fontos feladatukat: progresszív eszmékkel vértezték föl mindazokat, akik szembeszáiltak a fasizmussal. Többen közülük becsütellel tettek eleget további erkölcsi, emberi kötelességüknek: fegyverrel s tollal harcoltak a Felkelésben, mert teljes mértékben azonosultak az antifasiszta ellenállási harc céljaival, eszméivel. A Felkelés ideje alatt a Banská Bystrica-i rádió, a haladó sajtó, sok lelkes, buzdító erejű irodalmi alkotást is közölt, s olyan elemző írások is napvilágot láttak, amely a közeljövőt, a szocialista kibontakozást taglalták. A művészek és tudósok már említett konferenciáján, Banská Bystricában Lar dislav Novomesky hangsúlyosan szólt a művészet és az irodalomnak a Szlovák Nemzeti Felkeléssel kapcsolatos feladatairól. Azt javasolta, hogy a művészek, legyenek rhéltóak azokhoz a hősökhöz, akik harcoltak és szenvedtek a Felkelésben, s ne ,,olvasókönyvbe való legendákat“ írjanak a harcokról, hanem járuljanak hozzá ahhoz, hogy ez az antifasiszta harc a ,.nemzet gerincévé váljék“. S ez a feladat rendkívül nehéz volt, hiszen önmaga az irodalom is alapjában véve átalakulóban volt a szocialista jelleg kibontakozása és megszilárdítása volt az elsőrendű cél eszmei és művészi értelemben egyaránt. Meg kell említenünk, hogy a Felkelésről született alkotások nagy mértékben járultak hozzá ahhoz, hogy a szlovák irodalom szocialista jellege viszonylag rövid idő alatt kidomborodott, s a szlovákiai művészet nemcsak elhatárolta magát a reakciós társadalmi erőktől, hanem egyre inkább a szocialista társadalom építésének egyik fontos eszközévé vált. A Szlovák Nemzeti Felkelésről megjelent első irodalmi alkotások nem voltak problémamentesek. Ján Bodenek novel- láskötetéből és Jozef Horák regényéből (A hegyek hallgatnak) egyértelműen kiderül, hogy a német fasizmus gaztettei a leggaládabb bűnök közé tartoznak, de az ellenük kibontakozó harcot nem ábrázolták reálisan, nem láttatták kettős - nemzeti és internacionalista - jellegét, a forradalmi osztályszempontot, amelyek mindazok ellen irányult, akik valamilyen módon a fasisztákkal azonosultak vagy támogatták azokat. Ez nem csupán ösztönös harc volt, leszámolás a „fogat fogért, szemet szemért“ ősi szemlélet szerint, habár nyilván ilyen érzések és gondolatok is felbukkanhattak, de ezek nem voltak a legjellemzőbbek és leginkább meghatározóak. A Felkelés lényegét elsőként az írók közül Peter Jilemnicky érzékeltette a leghívebben a Ga- ram menti krónikában (1947). Az író célját, mondanivalóját a főhős, a harcok résztvevőjének, tanújának szájába adja: „Ezért mondom magának: amikor megírja ezt a krónikát, ügyeljen rá, hogy mindenekelőtt azok szerepeljenek, akik tudják, hogy miért küzdenek! Ne azok legyenek első helyen, akik alkalmazkodtak a helyzethez, hánem azok, akik megteremtették a helyzetet! Ne magasztalja KAROL ROSEMBAUM: a személyi bosszúból származó tetteket és ne emelje hősiességgé az egyéni érdekek védelmét! Azokhoz hajoljon, akik nem mint rablókat verték a németeket és cinkosaikat, hanem verték bennük azt, amire vetemedtek: az erőszakot, a gyilkolást, a gyújtogatást, a pusztítást és a rablást, mindazt, amivel egyetemlegesen vétkeztek. Figyelmeztetésül azoknak, akik ugyanazon az úton akarnak haladni! örökégül azoknak, akik utánunk jönnek!“ P eter Jilemnicky e sorokkal önmaga foglalta össze művének és a Felkelésnek célját, értelmét, s megmutatta azt is, hogy miként lehet és kell ábrázolni e antifasiszta harcot az irodalom eszközeivel, s igazolta: a háború és a harc művészi megjelenítése során is lehetséges és fontos a humanizmus kidomborítása, mert az a döntő, hogy mi ellen, és miért harcol az ember. Mert az erőszak, a jogtiprás, a gyilkosság, a rablás és a pusztítás elleni kíméletlen harc egyértelműen a közösség, az emberiség érdekeit, javát szolgálja. A Garam menti krónikával szinte egy időben kapja kézhez az olvasó Vladimír Mináő Halál jár a hegyekben című regényét, amelyben a szerző első művében kiélezett szituációkról, életveszélyes helyzetekről számol be, de nem feledkezik meg a lényegről, a harc céljainak érzékeltetéséről sem. A szerző íróként és publicistaként többször visszatért még a Szlovák Nemzeti Felkeléshez. Regénytrilógiájában és más müveiben elsősorban azt ábrázolta, hogy ez az antifasiszta harc mennyire formálta nemzedéke politikai, emberi és erkölcsi arculatát. Vladimír Mináő neves kortársaihoz, Ladislav Novomeskyhez és Peter Jilem- nickyhez hasonlóan arra törekedett, hogy a Felkelés ne legyen csak tananyag, hanem politikai és erkölcsi ereje hozzájáruljon a meglevő hibák felszámolásához, a társadalmi előrehaladáshoz. Ugyanerre Hl Mh gondolt Ladislav Novomesky is, aki 1947-ben hangsúlyozta: felelősek vagyunk azért, hogy a Szlovák Nemzeti Felkelés hagyatéka, eszméje örökké éljen, nyújtson erős alapöt, politikai erőt a reakció elleni harchoz. Szavai időszerűek voltak, hiszen az 1946-os választásokat követően a Szlovák Demokrata Párt támadást indított a népi demokratikus erők ellen. A társadalmi előrehaladás nem volt hibáktól mentes: tévedésekre, tragikus lépésekre is sor került, s volt időszak, amikor tévesen ítélték meg a Felkelés jelentőségét, a résztvevők tetteit, ám mindezek ellenére elmondhatjuk, hogy Novomesky szavai valóra váltak: a szlovák nép antifasiszta harcának hagyatéka és eszméje ól, s a fejlett szocialista társadalom egyik alappillére. Mindehhez a szlovák szocialista irodalom is hozzájárult, mert a kiemelkedő alkotások a művészet eszközével örökítették meg ismert és ismeretlen hősök állhatatos harcát. Jilemnicky és Mináő már említett művein kívül e rövid dolgozatban is feltétlenül meg kell említenünk Rudolf Jaéík A holtak nem énekelnek (1961) című regényét, amelyben a fiatalon elhunyt tehetséges szlovák író elsősorban azt ábrázolta, hogy honnan merítettek az egyszerű emberek erőt ahhoz, hogy egyszer s mindenkorra szakítsanak a fasizmussal és szembeszálljanak vele. Az ilyen elhatározások, emberi lélektani motívumait domborítja ki prózai műveiben, s főleg Üveghegy (1954) című regényében Alfonz Bednár is. Nagyon sok szlovák író örökítette meg műveiben ezt az antifasiszta harcot, a fiatal nemzedék képviselői közül is, például Ján Beóo és Milan Sútovec. Tíz évvel ezelőtt látott napvilágot Klára Jarunková regénye a Fekete napforduló, amelynek cselekménye az emberpróbáló nehéz időkben, a fasiszták által elfoglalt Banská Bystricában játszódik. H elyszűke miatt csupán a legkiemelkedőbb prózai alkotásokról szóltam, s ugyanígy teszek a verseskötetekkel is. Az eltelt négy évtized során számos kiemelkedő vers, verseskötet született e dicső napokról. Samo Chalúpka Mór ho című versének üzenete, felhívása legerőteljesebben visszhangzó motívum volt a harcok során, s azután is. Több szlovák költő (M. Mareöek, J. Brocko. B. Kocúr) életét áldozta szabadságunkért. Az első felkelési témájú versantológia még a Februári Győzelem előtt jelent meg, miként az első önnálló, e témakörrel foglalkozó verseskötet is (Andrej Pláv- ka: Tüzek a hegyekben, 1947). A jeles szlovák költő későbbi köteteiben is visz- szatért a Felkelés eszméihez, megörökítette az antifasiszta harcosok hőstetteit. Maradandó emlékművet - Horatius és Puskin gondolatainak értelmében fémnél szilárdabbat - állított e harcoknak Ladislav Novomesky is Analyza című poémájában (1964). E művében mélyrehatóan és beszédesen szólt azokról az okokról, amelyek végül is döntöttek arról, hogy a nemzet e harcával részt vesz a „nagy harcban“, visszaszerzi becsületét, s az új időket azok oldalán kezdi, akik az elnyomottak szabadságáért szálltak síkra. Sokáig sorolhatnánk azoknak a költőknek a nevét, akiknek a Szlovák Nemzeti Felkelés szolgált ihlető forrásul. A költőkhöz és prózaírókhoz hasonlóan a szlovák drámaírók is gyakran visz- szatértek ehhez a témához. Peter Kar- vaé, Ivan Bukovöan, Ján Soloviö, Osvald Záhradník, Jozef Kákoé és mások alkotásai nagy sikert arattak hazai és külföldi színházakban, mert eszmei és művészi szempontból egyaránt tartalmasán és vonzóan ábrázolták a szlovák nép antifasiszta harcának e drámai napjait. Elévülhetetlen érdemeket szereztek a szlovák kritikusok is, akik már a Felkelés ideje alatt magvas gondolatokat tartalmazó műveket publikáltak. A teljesség igénye nélkül hadd említsük meg Alexander Matúéka, Jozef Félix és Michal Pova- zan nevét. A szlovák irodalomban korszakos jelentősége van Ivan Kusy Pre- meny slovenskej prózy (A szlovák próza átváltozásai - 1974) című tanulmánykötetének, s ugyancsak jelentősek Ladislav Novomesky, Alexander Matúéka és Vladimír Mináő elemző, és visszaemlékező munkái. Ezek a munkák is egyértelműen azt dokumentálják, hogy a Felkelés nem véletlenül jött és tört ki, hanem a szociális és nemzeti szabadságért vívott harc törvényszerű kicsúcsosodása volt. T udvalevő, hogy a Szlovák Nemzeti Felkelésben nemcsak a szlovák nemzet legjobb fiai, hanem más nemzetek haladó gondolkodású képviselői is részt vettek. Itt harcoltak a szovjet partizánok, tapasztalt és bátor parancsnokaikkal az élen, továbbá csehek, franciák, lengyelek, bolgárok, jugoszlávok, német antifasiszták, és nagy számban magyarok is, többségük a Fábry József és Nógrádi Sándor vezette Petőfi-brigádban. A Felkelés ezáltal is internacionalista jellegű volt. Novomesky szerint a Szlovák Nemzeti Felkelés nemzeti volt az internacionálisban és internacionális a nemzetiben. Ez tükröződik azokban a művekben, amelyeket cseh, szlovák, NDK-beli, francia és más írók írtak. Ezt igazolja Bohuslav Chhoupek az idén napvilágot látott kitűnő új könyve, a Lá- manie peőatí című, amelyben a különböző nemzetiségű antifasiszták, főleg a franciák harcának állít maradandó emléket. Jelentősek a szlovákiai magyar írók felkelési témájú alkotásai is: Bábi Tibor, Dénes György, Ozsvald Árpád, Veres János és mások versei, Egri Viktor, Szabó Béla, Tőzsér Árpád prózai művei, Egri Viktor és Lovicsek Béla drámái a szlovák-magyar antifasiszta összefogás művészi értékű dokumentumai. A Szlovák Nemzeti Felkelés kerek jubileuma tovább szilárdítja nemzeteink és nemzetiségeink testvéri egységét. A Szlovák Nemzeti Felkelés jelentős határkő azon az úton, amelyen hazánk és népünk eljutott a szabadságért és a társadalmi előrehaladásért harcoló népek hatalmas táborába. A Felkelésnek szlovák, csehszlovák, internacionalista és antifasiszta jellege volt. Ezzel Szlovákia és népe azoknak az oldalára állt, akik emberibb, szebb jövőért, a haladásért szálltak síkra. * A SZLOVÁK NEMZETI FELKELÉS ÉS AZ IRODALOM Ennek és a következő két oldalnak az anyagát LŐRINCZ GYULA: Szlovák Nemzeti Felkelés című sorozatának rajzaival illusztráltuk