Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1984. július-december (17. évfolyam, 27-52. szám)
1984-08-24 / 34. szám
pu wmm Banská Bystricában a Jilemnicky utca végén tágas, parkkal körülvett korszerű épületegyüttes a nyugdíjasok otthona. Lakói gyakran a virágágyások között kanyargó sétányok padjain tereferéléssel, emlékidézéssel töltik szabad idejük egy tészét. Mások a fákat, virágokat gondozzák, vagy a környező árnyas utcákat járva szemlélgetik a terebélyesedő városrész sohasem unalmas hétköznapjait. A kora reggeltől késő estig szélesre tárt kapun fájós lába ellenére naponta többször kiballag a losonci (Luőenec) származású 68 éves Stefan Sykora is, aki tavaly költözött az otthonba. Szép időben délelőttönként ráérősen elsétál a buszmegállóig, ahonnan a helyi járat összes vonalán, mint minden -nyugdíjas, ingyen utazhat. Rendszerint csak a városközpontba megy, hogy az ebédre pontosan visszaérjen. Időnként ismerőseivel van találkája, máskor pedig csak nézelődni jár a műemlékekben gazdag, forgalmas főtérre. Olyankor nem nehéz szóba elegyedni vele.- Bőven futja az időmből - mondja mosolyogva, amikor a második véletlen találkozásunkkor arra kérem, hogy meséljen valamit az életéről. - Nyolcgyermekes családból származom. Édesanyám magyar, édesapám pedig, akit három hónapos koromban vesztettem ef, szlovák volt. Halála után elég nehéz körülmények között éltünk. Jómagam kétszer inaskodtam. Előbb egy vaskereskedésben, majd - mivel nem bírtam elég fürgén cipelni a súlyos árucsomagokat - nyomdásznak tanultam. Végül azonban mégiscsak megvalósult az álmom: pedagógus lettem. Több iskolában tanítottam. A szlovák nyelvre és a testnevelésre szakosodtam. Ez utóbbit azért választottam, mert fiatal éveimben aktív sportoló, szenvedélyes labdarúgó voltam. Kezdetben a losonci Slávia színeiben játszottam. Aztán felfigyeltek rám, és így tizenhét évesen a zvoleni kerületi válogatott, nemsokára pedig a bratislavai ŐK, vagyis a mai Slovan elődjének csatára lehettem. Sportolóként többször járt külföldön. Ezek az utazások nagyban kitágították a látókörét és elősegítették politikai ismeretei gyarapítását is. A müncheni árulást, majd az úgynevezett szlovák állam megalakulását követően első ízben 1939 tavaszán Lvovba készülődött külföldi turnéra a bratislavai ŐK csapata.- Az utazás előtti napokban felkeresett egy lapszerkesztő, és megkért, hogy írjak cikket számára a benyomásaimról - elevenít fel egy epizódot. - Akkor már jól ismertük a nácik nézeteit a szláv nemzetek alacsonyabb rendüségéröl. A lapszerkesztő jelezte, hogy nagyon jó lenne, ha a sorok közül kicsengene, mennyi hálával tartozunk a hitlerista Németországnak, amiért engedélyezi a szlovák sportolók szereplését, sót külföldi szereplésünket is lehetővé teszi. A cikket mégis egészen más szellemben Írtam meg. Burkoltan, de a figyelmes olvasó számára egyértelműen fogalmaztam meg a szláv nemzetek egységének szükségességét bizonygató gondolataimat, valamint a müncheni árulásra vonatkozó nézetemet. Nyíltan felvetettem, hogy nem lehetne-e legalább a sportversenyek révén javítani, erősíteni például a lengyel-szlovák kapcsolatokat, de azt is, milyen hasznos lenne ebből a célból egy szláv olimpia megrendezése. Valószínűleg a sajtócenzorok figyelmetlenségének vagy tapasztalatlanságának tudható be, hogy 1939 tavaszán csaknem teljes terjedelemben megjelent az újságban Stefan Sykora cikke. Néhány nappal később viszont faggatni kezdte őt az Állambiztonsági Központ egyik titkosrendőre. Felszólította, fejtse ki bővebben a szláv olimpia megrendezésével kapcsolatos elképzeléseit, és végül megkérdezte: „Maga szerint az orosz bolsevik sportolók is benevezhetnének a versenyekre?“-Azt válaszoltam, hogy természetesen igen, hiszen a sikeres szovjet versenyzők részvétele nélkül semmiképpen sem volna igazán szláv az az olimpia- idézi a titkosrendőrnek adott feleletet.- Persze ezután nem kellett sokat várnom a következményekre. Büntetésből el kellett hagynom Bratislavát. Onnan a Banská Bystrica-i ÉK-ba jöttem labdarúgónak. Ezt követően mint pedagógust is többször megbüntettek politikai nézeteimért. Egy alkalommal például azért helyeztek át Kelet-Szlovákiába, mert diákjaimat igyekeztem lebeszélni a vallás- oktatás látogatásáról. Máskor meg azzal zúdítottam magamra feletteseim haragját, hogy a kötelező lelkigyakorlatok helyett tornaórát tartottam a fiúknak. így aztán Banská Bystrica és Spiéská Nová Vés után valószínűleg következő állomáshelyemen, Levoőában sem lett volna sokáig maradásom: A Szlovák Nemzeti Felkelés kitörésének hírére mint tartalékos katonatiszt azonnal bevonult a felkelők hadseregébe. A Banská Bystricához közeli radvani kaszárnyában jelentkezett szolgálatra. Főhadnagyi rangja volt, s ezért néhány órával később Breznóba irányították, ahol Michal Sirica tábornok vezetésével szerveződött a szárazföldi hadsereg II. számú - Fatra fedőnevű - harcászati csoportja.- Egy gépkocsizó szállítási osztag parancsnok-helyettese lettem - eleveníti fel pályafutása legmozgalmasabb időszakát. - Mindenek előtt a Tri duby repülőtérre a Szovjetunióból légi úton gyakorta és nagy mennyiségben érkezett hadi anyagokat, a II. ejtőernyős brigád tagjait, illetve a felkelők hadseregének katonáit kellett eljuttatnunk rendeltetési helyükre. Közben személyes kapcsolataim révén összeköttetésbe kerültem a hadereg Banská Bystrica-i hírszerző osztályának több magas rangú tisztjével is, akik ugyancsak fontos és felelősségteljes feladatok teljesítésével bíztak meg. Mint hírszerzőnek egy alkalommal azon a részen, ahol most a Fonőorda lakótelep épületei állnak, akadt dolgom. Azt már korábban tudtuk, hogy mindennap déltájban a felkelés központjának légterében tart célja felé a Budapest-Varsó között közlekedő, szigorúan titkos üzeneteket továbbító kurírgép. Pilótáinknak egy gyors lefolyású légicsatában aznap sikerült fedélzeti löveggel eltalálniuk. Hamar kiderült, hogy a kurírgép parancsnoka, egy magyar főhadnagy már a levegőben életét vesztette. Súlyosan megsebesült a pilóta is, de még maradt annyi lélekjelenléte, hogy kényszerleszállást hajtson végre. A hepe-hupás rétre újabb károsodások nélkül letette a repülőt. Épségben előkerült a sokat érő, hadi okmányokat tartalmazó postazsák is. Viszont a pilóta életének megmentése érdekében haladéktalanul cselekedni kellett. Bár ellenségem vólt, mégis a szenvedő embert láttam a fiatal katonában. Szemmel láthatóan a biztos halál torkából ragadtam ki azzal, hogy a lehető leggyorsabban bevittem a városba, ahol a hadifoglyoknak is kijáró szakszerű egészségügyi ellátást kapott. Remélem, még ma is él... Stefan Sykora két hónappal később, amikor a felkelők a sokszoros fasiszta túlerővel szemben már nem tudták tovább tartani Banská Bystricát, és az igaz hazafiakat könyörtelen üldözések, megtorlások fenyegették, másokon is sokat segített. A Szlovák Nemzeti Felkelés központjának elestét megelőző órákban hét hamis személyi igazolványt készített. Hatot a menekülni kényszerülő bajtársai, az utolsót pedig a saját nevére állította ki.- Megtévesztésig eredetieknek látszottak ezek az okmányok. Amint azt a felszabadulás után megtudtam, felmutatásukkal mind a heten baj nélkül átjutottunk az ellenőrző helyek sűrű gyűrűjén, és megúsztuk a váratlanul elénk toppanó fasiszta járőrök szintén nem ritka igazoltatásait. Jómagam Banská Bystricából Slovenská Lupőába, aztán onnan Moéte- nicébe igyekeztem. Biztosra vettem, hogy keresni fognak a németek. Ezért mielőbb az erdőkkel borított Sturec hegy túlsó oldalán akartam lenni. Moétenicébe csak novemberben érkeztem meg. Mivel már azt a környéket is hetek óta megszállva tartották a németek, a bátyámék- nál bújtam el. A helybeliek ismertek, sőt a háború előtt úgy éreztem, hogy becsültek is ott engem. Valaki azonban mégis feljelentett. Szilveszter éjszakáján fogtak el a németek, majd a moéovcei iskola pincéjében négy napon és éjszakán keresztül szinte egyfolytában vallattak. Pisztolyaggyal verték a fejem, összezúzták a térdem, de semmit sem tudtak meg tőlem sem a partizánokról, sem a közeli fegyver- és lőszerlerakatokról. Az ötödik napon nagy szerencse ért: a pedellusék megszöktettek a fogdából. A felszabadulás után visszatért a pedagógusi pályára. Az aktív sportolást viszont szétzúzott térde miatt abba kellett hagynia. A zöld gyepen, a tornatermekben és a versenypályákon mégis rendszeresen megjelent. Edzőként nevelte - társadalmi munkában is - a fiatalokat. Eredményeit számos elismerő oklevél tanúsítja.- Közben megöregedtem, nyugdíjas lettem - simítja végig tenyerével hófehér fürtjeit. - Sajnos már meghalt a feleségem, és mint cukorbeteg állandó gondozásra, rendszeres, szigorú diétás étkezésre szorulok. Ezért költöztem be a nyugdíjasok otthonába. Mivel a látásom is egyre romlik keveset olvashatok és a televíziót is csak aiig-alig nézhetem, így, ha csak az időjárás nem tart vissza, barangolok a városban, ahol annyi sok mindent éltem át negyven évvel ezelőtt. Fájós lábát húzva, sántikálva megy el a járdán. Alakján, mozdulatain már nemcsak a figyelmes szemlélődő látja a harcokban, serény munkában eltöltött tevékeny évek nyomát. LALO KÁROLY M ár hagyományosan közép- és főiskolások százai érkeznek a nyáron Bratislavába, hogy szünidejük egy részét itt töltsék. Nem kirándulni, üdülni jönnek, hanem "azért, hogy bizonyítsák: nemcsak az iskolapadokban, a tanulásban állnak helyt, hanem a fizikai munkától sem riadnak vissza.- Júliusban 3200 fiatal, köztük 700 külföldi - a Szovjetunióból, Bulgáriából, Lengyelországból, Magyarországról, az NDK-ból, Jugoszláviából és Finnországból - kapcsolódott be a fővárosban a munkába - mondotta Pavol Bernacky, a SZISZ városi bizottságának elnöke. - Szinte mindenütt lehetett velük találkozni: az ipari üzemekben, a szolgáltató vállalatokban, az oktatásügyi létesítmények építkezésein, a város zöldterületein, a Hegyiparkban épülő szabadtéri színpadon. A munkákat irányító vezetőség 17 tagú volt, szintén fiatalokból tevődött össze és a városban dolgozó diákokról sokoldalúan gondoskodott. A szünidő második felében további 2500 hazai közép- és főiskolás látott munkához, akik az első turnusban dolgozókhoz hasonló lelkesedéssel végezték feladataikat.- Természetesen a munka mellett a művelődésről és a szórakozásról sem feledkezhettünk meg - mondotta az elnök. - Az előre kidolgozott ideológiainevelési program szerint gazdag kínálatot nyújtottunk, az érdeklődőknek. Szorosan együttműködtünk a fővárosi nemzeti bizottsággal s így a kulturális nyár rendezvénysorozatain kedvezményesen vehettek részt fiataljaink. Igyekeztünk, hogy valamennyien megtalálják a megfelelő szórakozást, hogy szabad idejüket hasznosan, ismereteiket gazdagítva töltsék el. Csoportonként különböző beszélgetéseket, előadásokat, sport- rendezvényeket szerveztünk, hogy minél többet kapjanak a fővárosban néhány hetet munkával töltő fiatalok. Pavol Bernacky lelkesedéssel, megelégedéssel számolt be a SZISZ-tagok két hónap alatt végzett tevékenységéről. Különösen az ifjúsági építkezésről szólt elismerően. Bevallotta, amikor pár évvel ezelőtt azzal az ötlettel állt elő, hogy a Duna jobb partján létesülő hatalmas városrész mielőbbi befejezése érdekében FIATALOK A FŐVÁROSNAK nyilvánítsák ifjúsági építkezéssé, sokan kétségbe vonták az elképzelés helyességét, életképességét. Azzal érveltek: ma már más idők járnak, a nyolcvanas években az ilyesmi már nem megy. Bebizonyosodott azonban, hogy az összefogás, a jó szervezés napjainkban is nagy mozgató erő, a fiatalok ma ugyanúgy helytállnak, mint évtizedekkel ezelőtt.-1982 szeptemberében úgy határoztunk, hogy 1985 december végéig 12,8 millió korona értéket hozunk létre az említett városrészben - tehát az ijfúsági építkezésen. Májusban a városi konferenciánkon viszont kötelezettséget vállaltunk, hogy a Szlovák Nemzeti Felkelés 40. évfordulója tiszteletére másfél évvel lerövidítjük a határidőt. Álltuk adott szavunkat. A nyári építőtáborok is nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy a tervezettnél több munkát végeztünk el. A városrész Hájé és Ovsiste lakótelepein befejezték a tereprendezést, csak ott vannak rendezetlen helyek, ahová építkezéseket terveztek. Lúky egyes részein szintén munkához láttak, hogy az ott élők környezetét otthonosabbá, szebbé tegyék.- Sikereinket a fiatalok önfeláldozó munkáján kívül annak is köszönhetjük, hogy a Bratislavai Építőipari Konszernnel kiválóan együttműködtünk. Jozef Seman- óik vezérigazgató személyesen is nagy figyelmet szentelt a fiatalok kezdeményezéseinek. Természetesen nem elégszünk meg vállalásunk teljesítésével és annak túllépésével, hanem tovább folytatjuk a munkát. Az eredeti határidőig, tehát 1986 december végéig további 10 millió korona értéket hozunk létre az ifjúsági építkezésen, mintegy 50 hektár területet rendezünk, járdákat készítünk, parkosítunk majd. Lassan vége a nyárnak. A szünidőben dolgozó fiatalok újra könyvet vesznek kezükbe. A vakáció alatt a fővárosban dolgozók bizonyára szép emlékekkel tértek haza, munkájuk elismerést érdemel. Körülbelül 20 millió koronával gazdagították közös vagyonúnkat. Jelentős összeget küldtek a szolidaritási alapra, a Moszkvában sorra kerülő 12. Világifjúsági Találkozó támogatására. Segítettek, ahol erre népgazdaságunknak legnagyobb szüksége volt. Városszerte meglátszik hasznosan eltöltött napjaik nyoma. DEÁK TERÉZ ÚJ SZÚ 1984. Vili. 24
