Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1984. július-december (17. évfolyam, 27-52. szám)

1984-08-24 / 34. szám

A ÚJ SZÚ 3 1984. Vili. 24. ehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának, a CSSZSZK NF Központi Bizottságának, a CSSZSZK kormányának, a csehszlo­vák nép nemzeti felszabadító harca bete­tőzésének és hazánknak a szovjet had­sereg általi felszabadítása 40. évforduló­jával kapcsolatos nyilatkozatának beve­zető része hangsúlyozza: „A fasiz­mus ellen folytatott sok áldozatot követe­lő harc, az új, igazságos társadalmi ren­dért folytatott küzdelem meghozta gyü­mölcsét. A Csehszlovák Szocialista Köz­társaság ma a dolgozók által igazgatott, fejlett, dinamikusan fejlődő állam. A terü­letén békességben együtt élő és dolgozó, egyenjogú nemzetek és nemzetiségek szabad hazája. A szocialista közösség, a haladás és a béke erőinek szilárd része.“ Ez a dokumentum kifejezi a nép törté­nelmi alkotó aktivitását, amely megnyil­vánul az eszmék kölcsönös hatásában és materializálásában. Kifejezi a reális szocializmus összefonódását azokkal a történelmi folyamatokkal, amelyek megteremtették jelenünk feltételeit. Ta­núsítja, hogy a Szlovák Nemzeti Felkelés olyan mérföldkő, amellyel a reális szocia­lizmus mai szakasza közvetlen folytonos- sági összefüggésben áll. A Szlovák Nemzeti Felkelés a nemzeti és demokra­tikus forradalom kezdetét jelenti Cseh­szlovákiában. Negyven évvel ezelőtt a Felkelés területén megalapozták azo­kat a változásokat, amelyek új, fokozato­san szocialista jelleget öltő szociális-poli­tikai tartalmat adtak a Csehszlovák Köz­társaság felújításának. A Szlovák Nem­zeti Felkelés tehát Csehszlovákiában a szocialista forradalom győzelmének je­lentős szakasza volt. A nemzeti demok­ratikus forradalomnak szocialista forra­dalomba való átnövése megteremtette a feltételeket ahhoz, hogy az internacio­nalizmus alapelvei szellemében oldjuk meg a magyar nemzetiség helyzetét. A dolgozó nép Februári Győzelme után kitágultak a Szlovák Nemzeti Felkelés hagyatékának dimenziói. Ez a hagyaték közös érték lett, amely a Csehszlovákiá­ban élő nemzetek és nemzetiségek egy­sége tényezőjeként hatott. A szocialista építés megkezdése Csehszlovákiában és Magyarországon is felszámolta a tőkés örökség és a fasiz­mus veresége egyes olyan következmé­nyeinek táptalaját, amelyek hatással vol­tak mindkét országban a hatalomért foly­tatott bonyolult harcra és ezáltal a két ország kapcsolatára is. A Szlovák Nemzeti Felkelés interna­cionalista hagyományai megfelelő szere­pet kaptak Csehszlovákia és Magyaror­szág dolgozó népe barátságának és együttműködésének fejlesztésében a szocialista közösség keretében. A hagyományok a jelen és a múlt közti élő kapcsolat megnyilvánulásai. Ezért a magyar antifasisztáknak a Szlovák Nemzeti Felkelésben való részvétele tör­ténelmi gyökereinek feltárása tanulságos a ma élő nemzedékek számára, befolyá­solja gondolkodásmódjukat és cseleke­deteiket. Negyven évvel ezelőtt, röviddel az­után, hogy a Szabad Szlovák Rádióadóban elhangzott a Szlovák Nemzeti Tanács Nyilatkozata a végrehajtó hatalom és a közigazgatás átvételéről a felszabadí­tott területeken, a Szlovák Nemzeti Fel­kelés központjából színes, magyar nyel­vű röpiratok jutottak el a határ menti falvakba és városokba. Az egyik röpirat- ban többek között ez áll: „Magyar testvé­rek! ... Ütött a leszámolás órája! Fegyver­be magyarok! Kezetekbe vegyetek fegy­vert, és ne kössétek el az utolsó alkalmat a német maradék hadsereg utolsó erejé­nek felőrlésére. Hozzátok jövünk, magya­rok. Nyújtsatok segítő kezet, és velünk közreműködve semmisítsétek meg a németeket minden lépésükön, kik halá­los ellenségei minden tisztességes, jó­akaraté embernek. Küzdjetek a győzele­mért, melyre nem kell most már soká várni!“ A magyar antifasiszták - a dokumen­tumok tanúsága szerint - kezdettől fogva harcoltak a Szlovák Nemzeti Felkelés területén. 1944 szeptembere közepén a gömöri erdőkben Adler Károly vezeté­sével közös szlovák-magyar partizán­egység alakult. Az akkori szlovák-magyar határ mö­gött is nagy visszhangot és érdeklődést keltett a lakosság körében a Szlovák Nemzeti Felkelés. Természetesen a Horthy-Magyarország hatóságai min­denképpen meg akarták akadályozni, hogy a Felkelés hatást gyakoroljon a ma­gyar lakosságra. Amikor látták, hogy a hí­rek terjedését nem tudják megakadályoz­ni, hamis állításokkal és híresztelésekkel próbálták lejáratni a Szlovák Nemzeti Felkelést. A magyar biztonsági szervek jelentései szerint ez sem járt nagy siker­rel; meg kellett állapítaniuk, hogy a ma­gyar lakosság egyre nagyobb rokon- szenwel kíséri a szlovákiai eseménye­ket, amj megnyilvánult a németbarát han­gulat gyengülésében és abban, hogy mindenekelőtt a sorkötelesek és a kato­naszökevények átmentek a felszabadított szlovákiai területekre. A résztvevők visz- szaemlékezései szerint a magyar szöke­vények összetétele ugyan vegyes volt, de egyre többen jelentkeztek a partizánegy­ségekbe, és kapcsolódtak be aktívan a fegyveres fasisztaellenes harcba. A Felkelés szerveinek a magyar lakos­sághoz intézett felhívásai és a magyarok részvétele Szlovákia területén a partizán­egységekben a fasizmus elleni harc internacionalista jellegének szerves kö­vetkezménye volt. A fasiszta uralom megdöntése megkövetelte a szabadság­szerető nemzetek erőinek egyesítését. A fasiszta önkény elleni lépéseknek szé­les körű nemzetközi hatásuk volt, és az összes harcoló nemzet közös ügyévé váltak, (gy a fasisztaellenes küzdelem nemzeti központjai a széles nemzetközi antifasiszta front részei lettek. A Szlovák Nemzeti Felkelés is nemzetközi jelleget kapott, a hazai területen folytatott antifa­siszta osztályharc szorosan összekap­csolódott a többi nemzet küzdelmével a fasiszta rémuralom ellen. Ebből az objektív valóságból eredt az a széles körű nemzetközi szolidaritás, amely a Szlovák Nemzeti Felkelésben kezdeté­től egészen a felszabadító szovjet hadse­reggel való egyesülésig megnyilvánult. Huszonhét nemzet és nemzetiség külön­böző állam polgáriságú, pártállású tagjai csatlakoztak a szlovák felkelőkhöz, hogy ezzel ott járuljanak hozzá a fasizmus legyőzéséhez, ahol éppen éltek. A nem­zeti felszabadító harcban való nemzetkö­zi részvétel mértékét jelentősen befolyá­solták a felkelő Szlovákia belső társadal­mi-politikai viszonyai. A Szlovák Nemzeti Tanács 1944. szeptember elsejei Dekla­rációja kifejezte a Hitler-ellenes erők szö­vetségének célját és értelmét, tükrözte azt a céltudatos erőfeszítést, hogy a szlo­vákiai fasisztaellenes fellépés szorosan összekapcsolódjon az európai nemzetek felszabadításával. A dokumentum többek között leszögezi: A szlovák nemzet a mai nappal csatlakozik a szövetséges nemzetekhez, amelyek harcukkal, nagy áldozatokkal biztosítják az egész világ nemzeteinek és így a mi kis nemzetünk szabad és demokratikus életét is. Minden erőnkkel hozzá akarunk járulni a szabad­ságharc gyors befejezéséhez“. A történelmi értékelések joggal mutat­nak rá, hogy az idézett szavak mindenek­előtt a nemzetközi munkásmozgalom­nak a forradalmi előrehaladás internacio­nalista kapcsolataira vonatkozó tapaszta­latait tükrözik. A munkásosztály - élén a kommunista párttal - vezető szerepet töltött be a Szlovák Nemzeti Felkelésben. Szlovákiában a nemzeti felszabadító küzdelem vezető erejének - Szlovákia Kommunista Pártjának - politikáját átha­totta a demokratikus és forradalmi fasisz­taellenes erők internacionalista szolidari­tásának és egységének céltudatos elmé­lyítése. A kommunista párt következetes antifasiszta politikája lehetővé tette, hogy a különböző nemzetek tagjai megértsék: hazájuk felszabadítása a fasiszta elnyo­más alól megbonthatatlanul összekap­csolódik a többi nemzet szabadságának kivívásával. Ez megnyilvánult a magyar nép fokozódó fasisztaellenes ellenállása támogatásában. A Felkelés szerveinek ezirányú törekvése nem merült ki csupán a röpiratok nyomtatásában, amelyek a magyar lakosság egyes rétegeihez - a vasutasokhoz, a gyári munkásokhoz, a földművesekhez szóltak, és egyúttal meg akarták nyerni a magyar katonákat és tiszteket is. A Felkelés vezetői kezdet­től fogva intézkedéseket hoztak a magyar fasisztaellenes mozgalom partizánharcá­nak kibontakoztatására. Erről tanúskod­nak Keleti Ferencnek, a Losonc (Luőe- nec) környéki illegális kommunista moz­galom résztvevőjének visszaemlékezé­sei. Miután kiszabadult a horthysták bör­tönéből, az üldöztetés elől Szlovákiába, zilinai kommunisták közé menekült. A Felkelés kitörése után azonnal jelent­kezett Szlovákia Kommunista Pártja Köz­ponti Bizottságának Banská Bystrica-i tit­kárságán és amint írja „munkát kórt“. Azzal bízták meg, hogy alakítson partizán­egységet a szlovák-magyar határvidé­ken. Krőanov százados egysége kereté­ben - a parancsnok helyetteseként - az ő gondjaira bízták a Horthy-Magyaror- szágról érkező menekülteket. Visszaem­lékezéseiben megemlíti, hogy azokat, akik a partizánkiképzés során a legjob­ban helytálltak, konkrét feladatokkal Ma­gyarország területére küldték. Keleti Ferenc harcostársainak tevé­kenységével kapcsolatos azoknak a röpi- ratóknak a terjesztése, amelyeket ma­gyar partizánparancsnokság aláírással Zvolenban nyomtattak Szlovákia Kom­munista Pártja és a partizánmozgalom szlovákiai vezérkarának beleegyezésé­vel és támogatásával. Keleti Ferenc visz- szaemlékezései azt tanúsítják, hogy á propagandamunka fejlesztésében, a magyar lakosság fasisztaellenes szem­léletének elmélyítésében mindenekelőtt a kommunisták szereztek érdemeket, akik közül sokan a burzsoá köztársaság idején Csehszlovákia Kommunista Párt­jának soraiban szereztek tapasztalatokat. Maga Keleti Ferenc is közéjük tartozott. Az a tény, hogy Szlovákia Kommunista Pártjának titkárságán jelentkezett, a szlo­vák és magyar kommunistáknak Dél- Szlovákia megszállt területein kifejtett te­vékenysége internacionalista jellegének természetes megnyilvánulása volt. A ha­zai és a magyarországi szakirodalom meggyőzően bizonyítja, hogy a Dél-Szlo- vákiában alakult számos illegális párt- szervezet bővítette a Kommunisták Ma­gyarországi Pártjának szervezeti bázisát. A CSKP tagjai és tisztségviselői jelentő­sen megerősítették a Horthy-Magyaror­szág forradalmi munkásságának az ül­döztetések által megtizedelt pártját. Azoknak a funkcionáriusoknak a hozzá­járulása, akik intenzív pártmunkát fejtet­tek ki a burzsoá demokrácia viszonyai között működő tömegpárt keretében, szorosan összefügg a Kommunisták Ma­gyarországi Pártja funkcionáriusaival folytatott együttműködéssel, valamint az illegális munkában és a legális munkás- és kulturális szervezetekben kifejtett te­vékenység során szerzett tapasztalataik kihasználásával. A magyar kommunisták pártja központi vezetőségének tevékeny­ségében jelentős szerepük volt a CSKP olyan tisztségviselőinek, mint Schönherz Zoltánnak, a kommunista mozgalom mártírjának, Skolnyiknak és Tonhauzer- nek, akik megérték eszméik megvalósítá­sát. A szlovák és magyar kommunisták szoros, közvetlen internacionalista együttműködésének értéke megnyilvá­nult a Szlovák Nemzeti Felkelés napjai­ban is, amikor a kommunistákra senki által sem betölthető vezető szerep hárult a nemzetek fasisztaellenes felzárkózása követelményeinek teljesítésében. A szlovák és a magyar kommunisták internacionalista együttműködése a fa­sizmus elleni harc közös érdekeiből fa­kadt. Főleg a Szlovák Nemzeti Felkelés kitörése után ezek a közös érdekek ab­(Folytatás a 4. oldalon) i ÉÉntfbfflK­MAGYAR ANTIFASISZTÁK RÉSZVÉTELE A SZLOVÁK NEMZETI FELKELÉSBEN (Archívum-felvételek)

Next

/
Oldalképek
Tartalom