Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1984. július-december (17. évfolyam, 27-52. szám)
1984-08-17 / 33. szám
EGYEDÜL-(csaknem) A VILÁG TETEJÉN Panoráma 4- A csúcsról vissza is kell jönni! 4- Kajakból a hegytetőre 4- Edzeni a vakvilágba... 4- Hegymászás és életfilozófia 4- Hegymászók és „hegymászók“ 4- Házasság a kötéllel... 4- Étlap és itallap -f Hegymászóiskola - laikusoknak 4- Perspektíva • A hegymászás állandó velejárója az orvosi ellenőrzés Elmúlt heti számunkban Demján Zoltán segítségével „följutottunk a Lhotse Shar 8400 méter magas csúcsára“. A bratislavai IAMES hegymászóklub tagja ritka bravúr árán jutott fel a hegytetőre, hiszen a csúcsra indult első ötös csoportból végül is csak egyedül vállalkozott rá, s egy nappal később jutott föl ugyanoda további három hegymászó. A tavaszi Himalája-expedíció sikeres tagja azóta ismét Nepálba készül, ezúttal valóban a „világ tetejére“, azaz a Mont Everestre - vagy ahogy arrafelé hívják: a Csomo Lumgmára. A lapunk számára készült beszélgetés időpontja tehát két hegymászás között zajlott, s folytassuk most azt ott, ahol befejeztük legutóbb: a csúcson. • A puszta látvány miatt aligha dönt végül is úgy a hegymászó, hogy egyedül is megpróbál felmászni oda, ahol előtte még csak egyszer járt ember. De aligha mellékes szempont, hogy valakinek olyan látványban lehet része, amilyen csak keveseknek adatik meg. Mit látott onnan fentről?- Sajnos, onnan nem sikerült meglátnom a „világ tetejét“, meg aztán odafönt nem nagyon van ideje az embernek, hogy a látványban gyönyörködjön. De azért elláttam Tibetbe, láttam a Makalut, a gerincet a Lhotséig, közben pedig a Lhotse Central A-t és B-t is, amelyek a Lhotse Shar és a Lhotse között fekszenek, de azokon még nem járt ember. Igyekeznem kellett, közben fényképeztem a tájat, magamat is, hogy legyen dokumentumom róla, hogy ott jártam. Tudtam, hogy egy óra körül már minden a felhőkben lesz, és legfeljebb 5-10 méterre látok majd... • Gálfy Róbert a két visszafordult társ véleményére hagyatkozva végül korábban visszafordult. Ő nyilatkozta: amikor észrevette, hogy ön folytatta a mászást, és már-már a csúcson volt, rosz- szullét fogta el a tudattól, hogy ő is feljuthatott volna...- Ezt nem gondolhatta komolyan, hiszen a lényeg, hogy ott fönt mit érez az ember. Ha úgy döntött, nem kockáztat, akkor igaza volt, mert ott fönt határozott úgy, és éppen ezzel igazolta, hogy vérbeli hegymászó. Mivelhogy - már mondtam egyszer - a csúcsról vissza is kell jönni, és az a nehezebb! • Ha nehezebb, miért...?- Mondtam, hogy beborult, és tudtam, hogy rövidesen havazni fog, mert így volt minden nap. Ha pedig 5-10 méterre lát csak az ember, és az egyetlen tájékozódási lehetőséget saját nyomai jelentik, akkor sietnie kell, nehogy a hó behordja a nyomot, mert nem talál vissza. A nehéz szakaszon túljutottam még a havazás beállta előtt, a félúton már havazott, de onnan már könnyen visszataláltam a hatodik táborba. Aztán azért is sietnem kellett, mert a nyolcezer méter fölötti magasságban az oxigénhiány miatt nem annyira éber az ember, így kerülni kell a kiélezett szituációkat. • • A laikusnak úgy tűnik, hogy a hegymászás önmagában kiélezett szituációk sorozata...- Mert csak a veszélyt látják benne, de azoknak, akik felkészültek, korántsem annyira veszélyes. Meg aztán fő a biztonság. Mivel a hegymászókról általában akkor szólnak hírek, tudósítások, ha katasztrófa éri őket, csak erről az egy oldaláról „ismerik“. Azt nem tudják például, hogy ennek ellenére a halálos balesetek statisztikájában a sporthorgászok előttünk vannak!... • Ha már a vizet említette, eszembe jutott, hogy ön is a vízen kezdte.- Méghozzá kajakosként, aztán megszűnt a szakosztály, és én ott álltam sportág nélkül... Olyan kellett, amelyben főszerepe van a természetnek. így lettem hegymászó. • Eredeti foglalkozása geológus, annak mennyire veszi hasznát?- Hogy az egyes kőzeteket az ember megismerje a hegymászás szempontjából lényeges oldaláról, ahhoz nem szükséges a geológia, egy év arra elegendő, viszont a hegymászást nem lehet egy-két év alatt megtanulni. • .... hanem hogyan lehet egyáltalán megtanulni?- A hegymászás sajátossága, hogy az edzés semmiben sem hasonlít a „versenyhez“. Ezt nem lehet kijelölt pályán edzeni, mint ahogy a futók tehetik, itt minden „pálya“ más. Van ugyan versenyszám, például a sziklamászás, de az nem az igazi, mert föntről biztosítják a versenyzőt. Persze, ez is kell, nagy „túrák“ kellenek 6000 méter fölött, kondíció kell. Például, a legutóbbi sportorvosi mérések alapján az én edzettségem „paraméterei" megfelelnek egy maratoni futó edzettségi fokának. S ha már ilyen összehasonlítást tettem, akkor a hegymászás „műfajait“ tekintve egy tátrai csúcsra feljutni megfelel az atlétikai vágtaszámok fizikai igénybevételének; az Alpok a középtávoknak; a Himalája az pedig már maraton... Viszont az edzés - az tulajdonképpen edzés a vakvilágba. Mivelhogy a „verseny“, vagyis egy hima- lájai-pamíri csúcs megmászása mindig más, sokkal nehezebb. • Ezek szerint a hegymászóról alkotott szélsőséges vélemények részben érthetőek is. Hallottam már őket különcnek, mániákusnak titulálni...- Én mégis azt hiszem, a hegymászás leginkább életfilozófia is egyúttal, hogyha megtartjuk alapvéleményünket, hogy sport is, és több annál... Éppen eme életfilozófia teszi többé. Ez a természet szeretetéből ered, ezért vállal az ember zúgolódás nélkül hosszú együttlétet hasonlóan gondolkodó társaival esetenként másfélszer kétméteres sátorban, hóban, hidegben, kötélen, ég és föld között. Itt, aztán átformálódik az ember értékrendje, hiszen amit „tengerszinten“ véresen komoly dolognak tartanak az emberek általában, az odafönt esetenként banális apróságnak tűnik, ami szóra sem érdemes. Ezért van, hogy a hegymászók között nincsenek kicsinyes, nyavalygó emberek. Egyébként azt, aki mindig „sír“, nyavalyog, minden kicsiséget eltúloz, elküldeném a hegyekbe, egy kis mórest tanulni... Ha ez túlzásnak tűnne valaki szemében, annak elmondom, hogy ott fönt a hegyekben gyakran ötezer méter magasságban is vannak „falvak“, ott is élnek emberek, születnek gyerekek, pedig egy kis krumplin kívül alig nő valami. Szinte semmivel sem jobbak a körülmények, mint amilyenek között mi éltünk ott néhány hétig. Tudni kell tehát alkalmazkodni is, néha úgy, hogy esetleg három napig nem eszem semmit, mint például akkor, mielőtt a csúcsot megmásztam volna... • Tényleg, milyen egy óriáshegység- beli ét- és itallap?- Panaszra nincs okunk, alapanyagokkal bőven el vagyunk látva. Vannak különböző húskonzervek, rizs, burgonya, sajtok, kolbász, hagyma, tejszínhab, keksz... Kenyeret magunk sütünk a propán-bután gázsütőben, lángost szintén. Naponta eszünk húst, közülünk többen állították - leginkább a nőtlenek -, hogy otthon sem esznek annál jobb ételeket, mint a magunk főztje. Sokkal több probléma akad az itallal. Ez olyan sportág, amelyikből a szeszes italt sem lehet száműzni teljesen. Igaz, a „pálinkás jóreggelt“ csak az alacsonyabb helyeken engedi meg magának az ember, följebb már nem is ízlik, ellenben például a sör jólesne néha, a „hegyvidéki teára“ hamar ráun az ember, hiszen azt a hóból főzzük, és az nélkülözi az ásványi sókat, amit pótolni kell... ! • Van valami közös jellemzője minden hegymászónak?-A hegymászás „zászlajára“ felírt egyik - ha úgy tetszik - jelszó, a humanitás. Akiknél ez nem az elsődleges, az nem hegymászó, esetleg „hegymászó“ - így idézőjelben. Sajnos, ilyenekkel is találkoztam már, például a Pamírban. Ugyanis Nyugaton divat, hogy az utazási irodák utakat kínálnak „hegymászók“ részére, hegyi vezetőkkel. Egyszer, 1982- ben egy ilyen svájci hegyi vezető, aki már hosszabb időt töltött fönt a Pamírban, egyszer csak rosszul lett. Mellette mentek el a „kvázi hegymászók“, de oda sem figyeltek. Én vittem le a sátramba, lefektettem, teát főztem neki, aztán újra nekivágtam a csúcsnak, föl is jutottam a 7495 méter magas Kommunizmus csúcsra mikorra amazok, akik a beteg hegyi vezetőt otthagyták volna sorsára bízva... • Egyszer valahol azt olvastam, hogy a hegymászás: „házasság a kötéllel...“ -Jól hangzik, és tény, hogy a kötél - rendszerint csak öt-hét milliméter vastag - a hegymászó leghűségesebb társa. Ráadásul van egy előnye, hogy nem felesel az emberrel... No, de félre a tréfával, a megértő feleségre is nagy szüksége van annak, aki eljegyezte magát a hegymászással. Az annyira szükséges lelki egyensúlyt aligha tudná valaki megtartani, ha nem tudná, hogy otthon minden rendben van. Nekem szerencsém volt, a feleségem nagyon szurkol nekem, és tudom, hogy amíg távol vagyok akár nyolc-tíz hétig, két gyerekünkkel Péterrel és Szilviával sem lehet baj. • Miben különbözik a hegymászás a Himalájában az alacsonyabb hegyek leküzdésétől, túl azon, hogy az nyilván nehezebb?- Van amikor nem a hegymászás sport-oldalán van a hangsúly. Ilyen például, amikor nagy expedíciók sok felszereléssel, sok sherpával, oxigénnel, megjárt utakon igyekeznek a csúcsra, hogy biztosan fölérjenek. így a Mont Everest is megjárható. Megtehető ugyanez oxigén nélkül, sherpa nélkül, két-három főből álló kis expedíciókkal, - Messner egyedül is vállalkozik - de csak könnyű utakon. Két-három, esetleg öt-hat hegymászóból álló kis expedíciók sherpa és oxigén nélkül „csak“ hat-hétezer méteres hegyeket vállalhatnak, ha nehéz utakat választanak. Nyolcezer méteres csúcsokra nehéz terepen csak nagy expedíciók vállalkozhatnak. • Nyilván sokba kerül ez a „hobby“? - Pontos árjegyzékkel is szolgálhatok. Egy expedíció az Alpokba hatezer koronába kerül, a Kaukázus tizennégyezer korona körül van, a Pamir huszonöt, a Himalája százezer - fejenként. A költségeket az egyesület viseli, az én esetemben is így volt eddig még mindig, pedig 78-szosor válogatott voltam ez- idáig. • Követekezik a hetvenkilencedik válogatottság a Mont Everestre...- Bízom benne, hogy sikerül följutnom. És sikerül az is, ami a Lhotse Sharról nem. Onnan ugyanis nem láttam az Everestet, innen remélem meglátom a Lhotse Shart. Aztán majd integetek - májusi „önmagámnak“... Eme utolsó megjegyzésből következtethető, hogy a hegymászóktól a humor sem áll távol. Talán azért - s talán sikerült érzékeltetni -, mert mind a kettő nagyon komoly dolog... MÉSZÁROS JÁNOS • Az alaptáborban - még aránylag kényelemben (Demján Zoltán felvételei) # ÚJ SZÚ VASÁRNAPI KIADÁS index 48 097 Kiadja Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága, főszerkesztő: Rabay Zoltán, helyettes főszerkesztő: Szarka István és Csetó János, szerkesztőség: 815 81 Bratislava. Gorkého 10. telefon 309. 331-252, 332-301, szerkesztőségi titkárság. 550-18. gazdasági ügyek: 506-39. Távíró: 092308. Adminisztráció: Pravda Kiadóvállalat, 815 80 Bratislava, Volgogradská 8. Fényszedéssel készül a Pravda, az SZLKP Nyomdaipari Vállalata 02-es üzemében. 815 80 Bratislava. Martanoviőova 21. Hirdetési iroda magánszemélyeknek: 815 80 Bratislava, Jiráskova 5, telefon: 337-823, 337-825. Hirdetési iroda a közieteknek: 815 80 Bratislava, Vajanského nábreíie 15 II. emelet, telefon: 551-83. 544-51 Előfizetési díj havonta - a vasárnapi kiadással együtt - Kős 14,70. A vasárnapi kiadás előfizetési dija negyedévenként Kős 13.-. Terjeszti a Postai Hírlapszolgálat, előfizetéseket elfogad minden posta és kézbesítő. Külföldi megrendelések. PNS, Ústredná expedicia a dovoz tlaőe. 813 81 Bratislava, Gottwaldovo námestie 6
