Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1984. július-december (17. évfolyam, 27-52. szám)
1984-08-17 / 33. szám
ÚJ szú 3 felkelés nemcsak a szlovák nemzet újabb kori történetének lett a határköve, hanem egyben része volt annak az internacionalista küzdelemnek, amelyet Európa népei vívtak a fasizmus ellen és megnyitotta Csehszlovákiában a nemzeti és demokratikus forradalmat is. A felkeléssel beilleszkedtünk az imperializmus legreakciósabb ereje, a hitleri fasizmus ellen harcoló szabad nemzetek szövetségi kötelékébe. Az egész világ színe előtt elvetettük a Hitler akaratából létrejött ún. szlovák államot, síkra szálltunk az új Csehszlovák Köztársaság, az egyenjogú cseh és szlovák nemzet olyan állama megteremtéséért, amely a Szovjetunióra fog támaszkoc|ni és valóban demokratikus lesz a társadalmi élet minden területén. Meggyőzően fejezte ezt ki Gustáv Husák elvtárs Tanúságtétel a Szlovák Nemzeti Felkelésről című müvében: ,,A szlovák nemzet felkelési fegyvereivel az egész világ előtt kifejezte szándékát együtt élni a cseh nemzettel az egységes és oszthatatlan Csehszlovák Köztársaságban. Nem tévesztette meg sem a korábbi viszály, sem az állami függetlenség délibábja...“ Ebbe az antifasiszta ellenállási mozgalomba bekapcsolódtak nemzetünk széles rétegei. A felkelés frontjain különböző politikai nézetű, különböző nemzetiségű férfiak és nők, munkások, parasztok és értelmiségiek, polgári személyek és katonák harcoltak és áldozták fel életüket. Töretlen arcvonalba egyesítette őket mérhetetlen szeretetük a fasiszta zsarnokság alatt szenvedő hazájuk iránt, valamint a haza további sorsa iránti féltő gondjuk. Ez természetes válasz volt a kommunisták és az antifasiszták, valamint a cseh értelmiség elleni kegyetlen irtóhadjáratra, természeti kincseink féktelen kizsákmányolására, sőt kifosztására a háborúra törő hitleri szoldateszk szükségleteinek kielégítése érdekében. Népünk a Szovjetunióban reménykedett, amelynek hősi hadserege minden fronton megsemmisítő csapásokat mért a fasiszta csapatokra és megkezdte a'lé- igázott népek felszabadítását. A front közelsége, amelyet jelzett a szovjet ágyúszó, nemzetünkre rendkívül ösztönzően és lelkesítőén hatott. Népünk a szovjet hadsereg segítségével akarta levetni a gyűlölt megszállók jármát. Ezért vagyunk hálásak a Szovjetuniónak hatásos katonai, anyagi és erkölcsi segítségéért, amelyben a Szlovák Nemzeti Felkelést részesítette. A Szovjetunióra való orientáció mellett döntöttünk, okulva a keserű történelmi tapasztalatokból, abból, hogy a nyugati szövetségesek 1939-ben magunkra hagytak bennünket a fasiszta támadókkal szemben. Nemzetünk nem felejtette el, hogy a Szovjetunió nem hagyott el bennünket München kritikus napjaiban sem. A felkelés, amely egyértelmű megnyilvánulása volt népünk nemzeti felszabadító harcának, közvetlen kapcsolatban állt a Szovjetunió népei hitleri megszállók elleni küzdelmével. Ezért egészen természetes, hogy mind a Szovjetunió, mind Szlovákia harcterein létrejött és megszilárdult nemcsak harci szövetségünk, ha- - nem Csehszlovákia és a Szovjetunió népeinek barátsága is. Az a szövetség és barátság, amelyet a közösen ontott vér pecsételt meg, fontos és szilárd tartóoszlopa lett államaink együttműködésének. A Szlovák Nemzeti Felkelés hagyatéka arra kötelez bennünket, hogy szilárdítsuk ezt a szövetségünket, amely záloga nemcsak gazdasági fejlődésünknek, hanem nemzetközi biztonságunknak is. A Szlovák Nemzeti Felkelésnek, e nagy történelmi tettnek szíve-lelke a kommunista párt volt, amely elnökünk, Husák elvtárs szavaival élve .....a felkelési g az egyetlen szervezett antifasiszta párt volt. Kezdeményezője, vezére és fő támasza volt a dolgozó népnek a szlovák fasizmus és a német nácizmus elleni osztály- és nemzeti harcában... “ Rendíthetetlenül küzdött azért, hogy az új Csehszlovák Köztársaságban valósággá váljanak dolgozó népünknek a nemzeti, a gazdasági és a szociális igazságossággal kapcsolatos ősrégi vágyai és reményei. A kommunista párt ugyanis nem tekintette törekvései végcéljának a nemzeti felszabadulásunkért és az állami önállóságért folytatott harcot. Ezt egybekapcsolta a dolgozók szociális felszabadításáért és az új, valóban népi csehszlovák állam megalakításáért vívott küzdelemmel. Negyven esztendő elteltével konkrét tényekkel bizonyíthatjuk, hogyan valósítottuk meg gazdasági, nemzeti és nemzetközi viszonylatban a Szlovák Nemzeti Felkelés ma is időszerű, élő hagyatékát. Ezen út kezdetének fontos dokumentumává vált az 1945-ben elfogadott Kassai Kormányprogram,^ímely magába foglalta azokat az alapvető követelményeket, amelyekért népünk a Szlovák Nemzeti Felkelésben síkraszállt. 1984. Vili. 17. Az egész háború utáni időszakban tanúi voltunk annak az óriási forradalmi lelkesedésnek, amely társadalmi haladásunk fontos kútforrása volt. Hiszen már röviddel a kormányprogram jóváhagyása után a lelkesedés és az egészséges önbizalom kifejezésre jutott a háború által elpusztított gazdaság példátlanul aktív helyreállításában és újjáépítésében. Az alkotó munkának és a kezdeményezésnek jóval nagyobb lehetőségeit teremtette meg 1948 februárja, amely betetőzte a Szlovák Nemzeti Felkelésben megkezdődött nemzeti és demokratikus forradalmat azzal, hogy a dolgozó nép végleg átvette az államhatalmat. Február elhárított minden akadályt és megteremtette a Kassai Kormányprogram következetes megvalósításának előfeltételeit. Az egyszerű emberek korabeli építő lelkesedése, munkahósiessége és őszinte, lelkes viszonya a sürgető fontosságú társadalmi feladatok és szükségletek iránt erótelszéthelyezése, Észak-, Dél- és főleg Ke- let-Szlovákiában felszámoltuk egyes területek korábbi elmaradottságát. Lényegesen jobb lett a falvak és a városok közti közlekedés, jelentős méreteket öltött a városiasodás. Több mint 1,1 millió lakást építettünk 1948 óta, ami meghaladja lakásátlagunk háromnegyedét, miközben ezek a lakások jelentős hányadukban korszerűen felszereltek. termelési fellendülés és az anyagi erőforrások gyarapodása lehetővé tette a lakosság anyagi fogyasztásának lényeges növelését, kulturális, I <■ egészségügyi és szociális szükségleteiI nek jóval jobb kielégítését. Szlovákiában és országosan is az élelmiszer, valamint az ipari árucikkek fogyasztási szintjében és a háztartások felszereltségében elérjük a gazdaságilag fejlett országok színvonalát. A kommunista párt kitűzte azt a feladatot, hogy Szlovákia gazdaságának el kell A Szlovák Nemzeti Felkelés halhatatlan eszméi jes etikai ösztönzőként, követést érdemlő példaként ma is kútforrása a hősiességnek, a hazafiságnak és az internacionalizmusnak. N épünk jövője útjának megválasztásánál a polgári köztársaságban szerzett keserű tapasztalataiból indult ki. Abból, hogy a burzsoá köztársaság uralkodó osztálya képtelen volt megoldani akárcsak egyet is az elmaradott Szlovákia szociális és gazdasági problémái közül. A hatalmon levő cseh burzsoázia Szlovákiát csak az iparilag fejlett cseh országrészek agrárfüggvényének tekintette. A gazdasági válság idején hozzájárult Szlovákia amúgy is gyönge ipara jelentős hányadának a felszámolásához. A nyomor és a munkanélküliség az embereket kiűzte otthonukból, és így az 1920-1939-es években Szlovákiából több mint 218 ezer fő külföldre vándorolt. Ezen túlmenően sokan évről évre külföldi idénymunkát vállaltak. Dolgozóink > a Szlovák Nemzeti Felkelésben egyrészt a nagyobb karéj kenyérért, másrészt méltóbb társadalmi helyzetükért indultak harcba, hogy maguk igazgassák ügyeiket és a saját kezükbe vegyék sorsuk irányítását. Az elmúlt negyven esztendőben jó úton jártunk, amiről a legmeggyőzőbben eredményeink tanúskodnak. Dolgozó népünk sorsát alapvetően egybefűzte a szocializmussal és az osztályellenség ellenállása dacára valóban roppant nagy művet hozott létre. Megvalósította a nagyméretű szocialista iparosítást, a mezőgazdaság kollektivizálását, magas szintre emelte az oktatás-, az egészségügyet és a kultúrát. A szocialista iparosítás folyamatában nagy és korszerű üzemek épültek a gépiparban, a kohászatban, a fafeldolgozó, valamint a cellulóz- és a papíriparban. Szlovákia ipari termelése az 1948-1982-es években 26- szorosára nőtt, miközben ennél lényegesen nagyobb arányban, hozzávetőleg a hetvenszeresére a gép- és a vegyipar leghaladóbb ágazatainak a termelése. Alapvetően átalakultak további népgazdasági ágazatok is - a mezőgazdaság, az építőipar és a közlekedés. A kollektivizálás előtti helyzethez képest ma a mezőgazdaság munkatermelékenysége hétszeres és belterjességét tekintve eléri Európa élenjáró országainak szintjét. Jelenleg a beruházási volumen 13- szorta nagyobb, mint 1948-ban volt, s ez hozzájárult a termelési és a nem termelési ágazatok anyagi-műszaki bázisának dinamikus fejlődéséhez. Az ipar, a közlekedési hálózat fejlesztése, a lakások, a járulékos beruházások építése megváltoztatta az ország arculatát. Egyenletesebb lett a termelőerők érnie a cseh országrészek színvonalát. E feladat sikeres megvalósításával gyakorlatilag áthidaltuk a nagy különbségeket. Ezzel egyidejűleg növekedett Szlovákia részaránya az egész ország gazdasági feladatainak teljesítésében. Szlovákia gazdasága ma csaknem harminc százalékát produkálja az országos nemzeti jövedelemnek, mígv ez a hányad 1948-ban hozzávetőleg 19 százalékot tett ki, 1937-ben pedig csak 15 százalékot. Ezzel kapcsolatban nagyrabecsüléssel kell szólni a cseh munkásosztály segítségéről, amely hatásosan hozzájárul annak megvalósításához, amiről elődeink csak álmodoztak s ami testet öltött a jelen nemzedékének építő terveiben, munkájában. A fejlettebb cseh országrészek segítségének köszönhetően Szlovákiában megvalósíthattuk az iparosítást, lakossága életszínvonalának szakadatlan emelkedése mellett. Hála ennek a segítségnek, olyan üzemeket építhettünk fel, amelyek műszaki és gazdasági színvonala megfelel a legszigorúbb követelményeknek. Pártunknak ez a gazdaság- politikája, amelyben különösképpen nagy érdemei voltak Klement Gottwaldnak, első munkáselnökünknek, nemzeteink testvéri kapcsolatát szilárdította és előnyös volt számunkra, mivel a szlovákiai erőforrások mozgósításával dinamiku- sabbá vált az egész Csehszlovák Köztársaság fejlődése és azáltal lakossága életszínvonalának az emelkedése is. Fejlődésünk megerősíti, hogy helyesen értelmeztük a Szlovák Nemzeti Felkelés hagyatékának egyik legfontosabb követelményét - szilárdítani nemzeteink és nemzetiségeink testvéri kapcsolatát. Ez a kapcsolat annak köszönhetően szilárd, hogy a nemzetiségi kérdést következetesen a marxizmus-leninizmus alapján oldottuk meg. A szocializmus ellenségeinek több kísérlet ellenére sem sikerült meggyengíteniük együttélésünknek ezt a tartóoszlopát. Nemzeteink és nemzetiségeink kapcsolatát tovább erősítette a csehszlovák földerációról szóló törvény elfogadása. Ez szilárdította szocialista államiságunkat, felgyorsította nemzeteink és nemzetiségeink közeledésének folyamatát, az alkotó erőket és képességeket szocialista társadalmunk további haladó fejlesztésére ösztönözte. A Szlovák Nemzeti Felkelés időszerű, élő öröksége egyben kimeríthetetlen kútforrása művészetünk ihletének és alkotó aktivitásának. A felkelés - egyik jeles résztvevője, Ladislav Novo- meskynak szavaival élve - „új történelmi tudatot adott nekünk“, eszmei örökségével kedvezően hatott kultúránkra, megnyitotta a művelődés lázas térhódításának kapuit, ami oly előnyösen nyilvánul meg a termelőerők dinamikus fellendülésében. A műveltségi szint emelkedését tanúsítja a főiskolai hallgatók száma, amely az 1948-1982-es években 9 ezerről 57 ezerre nőtt, a szakiskolák tanulóinak száma pedig 15 ezerről 102 ezerre. Jelenleg minden tizennyolcadik, 15 évesnél idősebb lakosnak van főiskolai képesítése. A minden vonatkozásban, szakmailag és politikailag egyaránt felkészült, kulturálisan fejlett ember nevelésére különösképpen manapság törekszünk. A jelen időszakot a tudomány és a technika gyors, sőt szédületes iramú fejlődése jellemzi, mert lépést akarunk tartani a világ élenjáró államaival. Ezt a célt szolgálja művelődési politikánk, valamint a nevelési és oktatási rendszer tökéletesítésére hozott intézkedések. A Szlovák Nemzeti Felkelésben a szlovákok és a csehek oldalán oroszok, ukránok, bolgárok, jugoszlávok, magyarok, franciák, német antifasiszták, valamint az Egyesült Államok, Anglia és más országok antifasisztái harcoltak, összesen 27 nemzet képviselője, úgyhogy a felkelésnek a szó legteljesebb értelmében internacionalista jellege volt. Ezért tekintjük legsajátabb kötelességünknek a magasba emelni az internacionalizmus fáklyáját és sokoldalúan hozzájárulni az államok politikai, gazdasági, tudományos és kulturális együttműködése fejlesztéséhez. Ennek megfelel külpolitikánk, amelynek gyakorlásával a békés egymás mellett élésre, a fegyverkezési verseny megszüntetésére, a feszültség enyhítésére, társadalmi rendszerétől függetlenül minden állammal a kölcsönösen előnyös gazdasági és tudományos-műszaki együttműködés bővítésére és elmélyítésére törekszünk. T ársadalmi fejlődésünk a felszabadulás óta egyértelműen bizonyítja a szocialista államokkal, főleg a Szovjetunióval való barátságunk, szövetségünk és együttműködésünk alapvető jelentőségét. Nagyra becsüljük azt az óriási segítséget, amelyben a Szovjetunió részesít bennünket a felszabadulás óta, kiváltképp az ipar építésében. A Szovjetunió számunkra a tapasztalatok és a történelmi derűlátás kimeríthetetlen kútforrása. Teljes mértékben támogatjuk a ma sorsdöntő kérdése, a világbéke megőrzése iránti humánus állásfoglalását. Fenntartás nélkül támogatjuk békekezdeményezéseit, amelyek kifejezésre jutottak az SZKP XXVI. kongresszusán jóváhagyott Békeprogramban és legfelsőbb képviselőinek megnyilatkozásaiban. Viszont rendkívül nyugatalanít bennünket, hogy az imperialista erők előidézik az értelmetlen fegyverkezési versenyt és a nemzetközi kapcsolatok kiéleződését. Határaink közelében amerikai rakétákat telepítenek. Ebben a helyzetben csak a Szovjetunióban látjuk szabad életünk, nemzetközi biztonságunk zálogát. A Szlovák Nemzeti Felkelés időszerű hagyatéka az, hogy mélyítsük el a dolgozók részvételét az állam igazgatásában és irányításában, tökéletesítsük a szocialista demokrácia alapelveit. Négy évtized elteltével megállapíthatjuk, hogy egész képviseleti rendszerünk, a nemzeti bizottságoktól a legfelsőbb törvényhozó testületekig, teljes mértékben bevált, bizonyította életképességét és tényleges reprezentánsa lett a felszabadult nép politikai hatalmának. A nemzeti bizottságok, a Nemzeti Front szervezetei és az egész képviseleti rendszer megszületése óta nagy munkát végzett el a gazdasági, szervező, a politikai-nevelő és a hatalmi- igazgatási tevékenység területén. Minden lakosunk éppen e rendszer közvetítésével reálisan érvényesítheti jogait, követelményeit és javaslatait. j—yártunk ma is ügyel arra, hogy tovább bővüljön a dolgozók részvétele az állam igazgatásában és irányításában. Ezért a CSKP KB 1983. évi 6. ülése határozatai szellemében lépéseket teszünk a nemzeti bizottságok munkájának tökéletesítésére, főleg abban a vonatkozásban, hogy területi hatáskörükben még hatékonyabban befolyásolják az átfogó gazdasági és szociális fejlődést, mégpedig a lakosság széles részvételével és szoros együttműködésben a Nemzeti Front szervezeteivel. A Szlovák Nemzeti Felkelés eszméi mit sem veszítettek időszerűségükből negyven esztendő elteltével sem. Továbbra is kútforrását képezik nemcsak büszkeségünknek, magabiztosságunknak, hazafiasságunknak és internacionalizmusunknak, hanem egyben a ma és a jövő sürgető fontosságú kérdései megoldását szolgáló gazdag tanulságoknak is. Életünk nagy, forradalmi átalakulása bizonyítja, hogy nem volt hiábavaló az a szenvedés és azok az óriási áldozatok, amelyeket a szabadság oltárára hoztunk. írta: DANIEL MATEJKO, az SZSZK kormányhivatalának vezetője
