Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1984. július-december (17. évfolyam, 27-52. szám)
1984-08-10 / 32. szám
A SZOVJET ISKOLAREFORM AZ ÉLET PARANCSA Százhúsz millió szovjet állampolgár vett részt az iskola- reform tervezetének megvitatásában, s valamennyien a változások mellett foglaltak állást. Ezt az egyetértést azonban nem az diktálja, hogy csalódtak volna az iskola- rendszerben. A szovjet iskola fennállásának 66 éve alatt segítséget nyújtott néhány fontos társadalmi kérdés megoldásához, ilyen a lakosság írástudatlanságának felszámolása, az ifjúság kötelező középfokú oktatásának megszervezése, a fiatalok munkára nevelése. A szovjet iskola a jövőben is egységes, munkára nevelő, politechnikai jellegű marad, azaz továbbra is hű lesz a humanizmusnak és a társadalmi igazságosságnak azokhoz az eszméihez, amelyeket a Nagy Októberi Szocialista Forradalom, Lenin jelölt ki alapjául. A reform következtében azonban az iskola megjavítja az oktatás minőségét és bizonyos meny- nyiségü ismerettel együtt már nem csupán a munkában való jártasságot ad a fiatal állampolgároknak, hanem szakmát is. Ez a változások lényege. A reform gondolata nem ma és nem is tegnap született. A népgazdaságnak már néhány év óta állandóan egyre több elektronikai, finommechanikai, atomenergetikai, petrolkémiai, mikrobiológiai szakemberre van szüksége. A hagyományos szakmák képviselőinek - például az esztergályosoknak, lakatosoknak, sofőröknek, - ismereteivel, szakmai jártasságával szemben is mihd nagyobb követelményeket támasztanak. Hiszen a közönséges esztergapadokat program-számvezérlésű berendezések, robotizált komplexumok váltják fel. A repülőgépeken a navigátor feladatait az elektronikus számítógép veszi át. Igen találóan jegyezte meg erről, az SZKP KB (1984) áprilisi plénumán tartott felszólalásában Konsztantyin Csernyenko, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke: „Hogy a szovjet társadalom magabiztosan haladjon előre nagy céljaink felé, evégból minden új nemzedéknek a műveltség és az általános kultúra, a szakmai képzettség és az állampolgári aktivitás magasabb szintjére kell emelkednie. Ez úgyszólván a társadalmi haladás törvénye. A tudományos-technikai forradalomnak, az információk mennyisége lavinaszerű növekedésének viszonyai között ez a törvény páratlanul nagy követelményeket támaszt azokkal szemben, akik tanulnak, és azokkal szemben is, akik tanítanak - a pedagógustól kezdve egészen a miniszterig. A reform éppen arra hivatott, hogy minden szükséges előfeltételt megteremtsen e követelmények teljesítéséhez. És hogy természetesen kiküszöbölje a közoktatás terén - irányítását is beleértve - előforduló hiányosságokat". A jelenlegi szakaszban a szovjet társadalmat már nem elégíti ki az általános iskolások munkára nevelésének színvonala. Hiszen a mai gyakorlat-órák többnyire csak bizonyos munkafogásokat ismertetnek meg a tanulókkal. Hogy hivatásos munkás legyen - az általános iskolából kikerülő fiatalnak vagy közvetlenül a termelésben, vagy a szakmunkásképző intézet utolsó évfolyamában kell még továbbtanulnia. Mellesleg szólva, a szovjet munkásképző rendszer eléggé megbízható tapasztalatokat gyűjtött körülbelül 1400 szakmában dolgozó, szakképzett munkások oktatásáról. Ebben a rendszerben azonban csupán mintegy négymillió fiatalember és lány tanul, vagyis két és félszer kevesebb, mint az általános iskolák legfelső két osztályában. Ezért látszik egyformán fontosnak a szakmunkás- képző intézetekbe felvehető fiatalok számának kétszeresére emeléséről szóló döntés, valamint az a törekvés, hogy ezeknek az iskoláknak a tapasztalatait felhasználják az általános iskolai szakmai oktatás megszervezésére. A tanulók szakmai oktatása iránt tanúsított fokozott figyelem semmiképp sem jelenti azt, hogy az általános iskolai képzés iránt csökken az érdeklődés. A tanulók legfontosabb feladata persze továbbra is a tanulás, a tudományok alapjainak szilárd elsajátítása. Ezért meg kell javítani valamennyi általános műveltséget nyújtó tantárgy oktatását, a humán tárgyakét is. A reform a politikai oktatás további elmélyítését tervezi, a tudományos-technikai forradalom viszonyai között enélkül a munkás nehezen tudja megérteni választott szakmájának minden csínját-bínját. Az ilyen nagyméretű feladatok megoldása elképzelhetetlen a tantervek felülvizsgálata nélkül, ezekben ugyanis sok felesleges dolog halmozódott fel, az oktatási idő meghosszabbítása, a középfokú és a szakmai oktatás szerkezetének megváltoztatása. Éppen ezekkel a kérdésekkel foglalkoztak a reformtervezet országos megvitatása során. A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának határozata értelmében, a szovjet állampolgárok minden értékes javaslata visszatükröződik a jelenleg érvényes törvény módosításaiban. De hát mi újat iktatott be az iskolareform a közoktatás szerkezetébe? Legelőször is, a középfokú általános iskola tízosztályosból tizenegy osztályossá alakul át. Ez azért történik, mert az elemi iskolában egy évvel meghosszabbodik az oktatás ideje: itt ezentúl 1-4. osztályok lesznek, és a gyerekek nem hétéves korban kezdenek iskolába járni, mint most, hanem hatéves korban. Az elemi iskolai oktatás idejének meghosszabbítása elősegíti azt, hogy a gyermekeket alaposabban megtanítsák olvasni, írni és számolni, valamint az elemi munkafogásokra is. A nem teljes középiskolában (5-9. osztályok) megmarad az ötéves oktatási idő. Ezekben az években a serdülőkorú alapot kap ahhoz, hogy később általános középfokú és szakmai képzettséget szerezzen. Középiskolai tanulmányaikat a szovjet állampolgárok általános és szakmai középiskolában fejezik majd be, s a reform szerint ez három párhuzamos oktatási ágra oszlik: az általános iskolák 10-11. osztályaira, a szakmunkásképző intézetekre és a középfokú szaktanintézetekre. Hogy ki melyikbe kerül, ezt a serdülőkorú hajlamaitól és képességeitől, és az iskola pedagógiai tanácsának ajánlásától függően állapítják meg, de a megfelelő körzet, város, falu ipara' mezőgazdasága szükségleteinek tekintetbevételével is. Az általános iskolák a legnagyobb figyelmet a fakultatív, egyes fizikai, matematikai, kémiai-biológiai és társadalmi-humán tantárgyak alapos elsajátítására fordítják majd. A szakmunkásképző intézetek tovább szakosodnak a kiváló szakképzettségű munkások nevelésére, a középfokú szaktanintézetek pedig arra, hogy megfelelően képzett szakembereket és szervezőket neveljenek a termelés, a közoktatás, az egészségügy, á kultúra, a szolgáltatási hálózat legalsó láncszemei számára. De e három oktatási ág közül mindegyik középfokú végzettséget, munka- és szakmai képzettséget nyújt. A közvélemény körében különleges figyelmet keltett a gyermekeknek hatéves kortól történő oktatására való áttérés. A Szovjetunióban folytatott sokéves kísérletek azt mutatják, hogy a hatéves korú gyermek teljesen alkalmas az előkészítő tanulásra. Ezt azoknak az iskoláknak a gyakorlata is igazolja, ahol jelenleg is több mint egymillió hatéves korú gyermek jár az előkészítő osztályokba. Csak az a fontos, hogy teljes mértékben tekintetbe vegyék a gyermek természetes lehetőségeit, és a napi időbeosztás megállapítása során elegendő időt jelöljenek ki a játékra, a szülő, vagy a pedagógus vezetésével való sétára, a nappali alvásra. A hatéves kortól fogva történő tanításra való áttérés fokozatosan megy végbe, 1986-tól kezdve, abban a mértékben, ahogyan az iskolákban lehetségessé válik további tanulók felvétele, s megfelelő pedagógus-kádereket képeznek ki. Most beszéljünk a reform anyagi biztosításáról. Az 1986-1990 között épülő iskolákban hétmillió tanulóférőhely lesz, vagyis majdnem kétszer annyi, mint az 1981 -1985 között nyílt iskolákban, valamint 800 szakmunkásképző komplexum létesül. A reform megvalósítására csupán az állami költségvetésből mintegy 11 milliárd rubelt utalnak ki. Ez a szovjet állam költségvetéséből a honvédelem céljára fordított évi kiadások körülbelül kétharmadának felel meg. És ez természetesen a közoktatásra fordított, szokásos összegeken kívül értendő. JEVGENYIJ SZMIRNOV lllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllll idei zselizi (Zeliezovce) országos népművészeti fesztiválon - közel másfél évtized után - újra a CSE- MADOK kassai (Kosice) helyi szervezetének Új Nemzedék népitánccsoportja nyerte a nagydíjat. A bíráló bizottság versenyműsorukat értékelve - amely a magyarbődi (Bidovce) karikázóból, a szatmári táncokból (verbunk, lassú- és friss csárdás), a mátyusföldi játékos gyermekdalokból összeállított zenekari számból, a legényes táncból, valamint a ké- méndi (Kamenín) táncok alapján készült tánckompozícióból,' a dunántúli ugrás táncból és dudajátékból állott - az egységes dramaturgiát, a fegyelmezett előadást és a táncok jó színpadra alkalmazását emeltek ki fő erényként, és nem utolsósorban az eredeti parasztzenét játszó zenekar teljesítményét dicsérte, egyúttal nekik ítélve a legjobb zenei kíséretért járó dijat is. A kassai Új Nemzedékről tudni kell, hogy több, mint két évtizeddel ezelőtt, 1961 -ben alakult. A hatvanas években az Új Nemzedék jelentősen fejlődött. A tánccsoporton kívül volt énekkara, irodalmi színpada, sőt e név alatt még egy közművelődési klubot is nyitottak - mindez pedig azt igazolta, hogy a CSEMA- DOK akkori vezetősége sikeresen aktivizálta a fiatalokat, vagyis a kassai és a Kassán tanuló új nemzedék jelentős részét be tudta kapcsolni a kulturális munkába. Az Új Nemzedék Zselizen először 1970-ben nyert nagydíjat. Ettől kezdve a szlovák népitáncversenyekre is jelentkeztek, s azokon is figyelemre méltó •módon szerepeltek. Legnagyobb sikerüket 1974-ben Poprádon aratták, ahol A kategóriás minősítést nyertek. Itt feltétlenül meg kell jegyezni, hogy csehszlovákiai magyar népitáncegyütteseink közül ilyen kimagasló eredményt sem azelőtt, sem ezután nem ért el egyik sem. Jóllehet, ennek nem szakmai, hanem többnyire anyagi okai vannak. Évi költségvetés nélkül, anyagi támogatás híjában 1976ban az A kategóriás minősítést már az l5j Nemzedék sem tudta megvédeni. Az újabb elvárásoknak (új 90 perces táncblokk elkészítése, ruhák varratása stb.) egyszerűen nem tehettek eleget. Ez természetesen kedvezőtlenül hatott a táncosokra és ahhoz vezetett, hogy az Új Nemzedék fokozatosan szétesett. A táncosok nagy része a jó anyagi alapokkal rendelkező Dargov, illetve Zeleziar néptáncegyüttesekbe pártolt át. A hetvenes évek végén, a nyolcvanas évek elején többször és többen is megpróbálkoztak az Új Nemzedék újraélesztésével, de vajmi kevés sikerrel. Már-már úgy látszott, hogy minden próbálkozás reménytelen, de Richtarcik Mihály bebizonyította, hogy nincs így. Az ambiciózus fiatalember, aki Katona István kassai Regős Néptánccsoportjából indulva, az Új Nemzedékben is táncolva, majd a CSE- MADOK KB népművészeti együtteséhez, a Szőtteshez kerülve igen jól képzett néptáncossá vált, úgy érezte: vissza kell jönnie szülővárosába, Kassára.-Találkozásomat a népművészettel véletlenszerűnek is lehet mondani - vallja önmagáról. - A nővérem a Regősben táncolt. Egyszer megbetegedett és megkért, hogy menjek el Katona után, mondjam meg neki, hogy nem tud jönni a próbára. Nos, én elmentem, átadtam az üzenetet, és tovább akartam állni, de marasztaltak. Ott maradtam, és nem bántam meg! Számomra teljesen új volt, amit ott tapasztaltam. Az a szellem, amely a Regöst jellemezte, valahogy engem is mélyen megragadott. Később, amikor magam is részt vettem népdal- és népitáncgyűjtő utakon, megbizonyosodtam arról, hogy a mai ember számára is sokat jelenthet az autentikus folklór. Richtarcik Mihály visszakerülve Kassára, feladatának érezte az Új Nemzedék újra alakítását. Tudta, világosan látta, hogy az anyagi körülmények cseppet sem jobbak, mint korábban voltak, de mégis munkához látott. Most már nem is a szereplési vágy hajtotta, hanem belső igény, belső szükségszerűség, az önmagunk örömére való táncolás természetessége. És ehhez - mivel keresett - talált partnerokat. Mindenekelőtt azokat a fiatalokat, akik a Szép Szó Ifjúsági Színpad tagjaként már korábban megismerték a népballadák, a népzene — és tánc tudatot, érzelmeket gazdagító erejét. A zenekar megszervezésében is például egy „szép szós", Kováts Márton vállalta magára a legtöbbet. Persze a táncházi zenét ma már Szabó Gábor és Ster- binsky László, a zenekar másik két tagja is sajátjának érzi. Gágyor Béda, a zenekar énekese pedig szinte kiskorától a népdalok bűvöletében él. El kell mondani azt is, hogy Richtarcik Mihály, amikor toborozni kezdte a fiatalokat a tánccsoportba, nem ígért nekik fényes fellépéseket, utazási lehetőségeket. Az ősi táncanyag megismerésére, elsajátítására invitálta őket. Nem kész koreográfiákat kezdett el betanítani velük, hanem az egyes tájegységek táncait, abban a szabad formában, ahogyan azt ott táncolták. Ez kétségtelenül a nehezebb út, a több időt igénylő Ilyesmivel tánccsoportjaink eleddig talán ezért is csak ritkán próbálkoztak, pedig alighanem ez a legjárhatóbb út, sőt biztos, hogy a táncos anyanyelv elsajátításához ez vezet! Az 1982 áprilisában újjáélesztett Új Nemzedék ezen az úton indult el. 1983-ban már ott voltak Gombaszögön (Gombasek) - igaz, csak hat párral, de szeptemberben már tizenhét pár táncolt a Fábry- klubban, pedig konkurzust sem hirdettek! Hogy mi a vonzóerő? Sidó Szilveszter végzős állatorvostanhallgató így fogalmaz:- Nálunk Bátorkeszin (Vojnice) nincs népitánccsoport. Rendkívüli szerencsének tartom, hogy az Új Nemzedék feléledt, s itt Kassán módomban volt megismerkedni a népművészettel. Úgy érzem, olyan kincs birtokosává váltam, ami egy életre gazdaggá tesz. Szép vallomás - és aki meg akarja fejteni az Új Nemzedék zselizi nagydíjának titkát, annak elsősorban ezeket az őszinteséget hozdozó szavakat kell megértenie. Az Új Nemzedék tagjai különben bizakodóak. Remélik, hogy egykor majd az együttes anyagi helyzete is jobb lesz, s akkor több fellépésre is vállalkozhatnak, benevezhetnek a minősítő versenyekre is. Egyelőre azonban ilyesmit nem terveznek. Népviseletüket Zselizen is jogos bírálat érte, de hát mit tegyenek, ha más ruhára nem telik? Azzal kell beérni, ami van. Persze mondom, ők nem panaszkodnak. Dolgoznak. A tánc- anyanyelvet már úgy-ahogy ismerik, tehát lehet koreográfiákat csinálni. De a tudásukat másként is igyekeznek megosztani. Szinára (Sena) havonta egyszer kijárnak táncházat csinálni. Szeptembertől Szep- siben (Moldava nad Bodvou) és Kassán a Fábry Klubban is elkezdik. Lustálkodni természetesen nyáron sem fognak. So- modiban (Drienovce) a II. járási közművelődési táborban, majd az országos közművelődési táborban, Gombaszögön (Gombasek) a széki táncrendet és a gö- möri táncokat tanították, illetve tanítják majd a táborozókkal. SZÁSZAK GYÖRGY Újra az Új Nemzedék IIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIM
