Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1984. július-december (17. évfolyam, 27-52. szám)
1984-08-03 / 31. szám
AZ OVEGKEMENCE RABJA Dukovanyidegrendszere A múlt hónapban, 1984 júliusában 10 000 személy dolgozott Dukovanyban a V-3-as atomerőmű építésén. Nem egészen egy év múlva beindítják az első, 440 MW-os energiatermelő egységet, így a finis hónapjaiban minden elképzelhető szakma képviselőivel találkozhat itt az ember. Miközben a 4-es számú egység építői még csak a falak és a betonrészek rakásával vannak elfoglalva, az első számú blokkban már a gépi berendezések szerelésével, a műszerek beszabályozásával. Az 50 m magas csarnokban néhány nap múlva befejezik a turbina és a generátor, illetve a többi technológiai berendezés és a reaktor szerelését. •A nagy energetikai mű építésén legutoljára a villanyszerelők jutnak szóhoz. A Prágai Villanyszerelő Művek dolgozóinak mintegy 1000 km kábelt kell elhelyezniük. Az erőmű területén 1000 nagy teljesítményű elosztóközpont lesz, és a vezetékek 1400 műszert kapcsolnak össze. Az építkezéseken résztvevő villanyszerelő vállalat csak ezen az egy áramtermelő egységen több mint 1 milliárd korona értékű munkát végez el. Az első villanyszerelők 1978-ban érkeztek meg Dukovanyba. Akkor csak néhányan voltak, most pedig már több mint ezren dolgoznak. Fokozatosan „felélesztik“ a kábeleket. A fővezetékeket betonalagutakban húzták ki. A vezetékek a központi kapcsolóteremben futnak össze, a szerelés irányítói és a szerelők adó-vevő készülékkel értenek szót. Itt minden csatlakozásnak pontosan „klappolnia“ kell, hiszen nem mindennapi feladatról van szó. A hagyományos erőművek vezetékrendszerétől abban különbözik az atomerőmű kábelrendszere, hogy itt minden vezeték mellett van még két pótvezeték, de „vésztartalékként“ is beépítenek még egy tartalékká- bel-rendszert. Az atomerőmű ún. aktív zónájában még igényesebb a kábelek hálózata, hiszen ide azt követően, hogy beindították a reaktort, már senki sem léphet be az erős radioaktív sugárzás miatt. Nagyon valószínű, hogy egy üzemzavar itt az erőmű leállítását jelentené. A Prágai Villanyszerelő Vállalat vezetése nagy figyelmet fordít a dolgozók stabilizálására. Ez érthető, hiszen itt a „vándormadarak" ideiglenes jelenléte nem járulna hozzá a szerelés minőségéhez. Alaposan megnézik, hogy ki, milyen tudással, szakmai tapasztalattal van felvértezve. Mindazonáltal a munkaügyi dolgozók szemügyre vették, mi mindennel függ össze, hogy a szerelők egy része bizonyos idő elteltével máshová menne dolgozni. A felmérések során megállapították, hogy az elvándorlást főleg az idézi elő, hogy a szerelők huzamos ideig vannak távol családjuktól. Ezen nem lehet változtatni. A vállalat ezért minden tőle telhetőt elkövet, hogy a munkahelyen és környékén jól érezzék magukat a dolgozók. Nagy figyelmet fordítanak a szociális létesítményekre. Az atomerőmű idegrendszere a kábelek hálózata, idegközpontja pedig a számitógép. Szükségszerű tehát, hogy a lehető legjobban gondoskodjanak e berendezések szerelőiről, hiszen munkájuk nagy összpontosítást igényel. Az első nagy atomerőmű építése során szerzett tapasztalatokat érvényesítve most a központi szervek és a vállalati gazdasági vezetők alapvető változtatásokat készülnek végrehajtani a dolgozókról való gondoskodás rendszerében. Ez már a temelíni atomerőmű építésének előkészítése során is érezhető. Azzal is számolnak, hogy a szerelők hoteljellegú szálláshelyeken fognak lakni. Trebícben már építettek is ilyen szállodát, a szerelők egy része el is foglalta az épületeket. Fokozatosan további ilyen korszerű szálláshely építésére is sor kerül. A dolgozók javadalmazása is módosul. Figyelembe véve, hogy a havonként ledolgozott órák száma 220, a 3900 korona átlagkeresetet nem mondhatjuk valami magasnak. Ez év végéig hatályba lép a javadalmazás új rendszere. Kora reggel, nem sokkal a műszak megkezdése után találkozunk. Ö már megtett pár száz métert a gyárban, én még nagyokat ásítok és nyújtózkodni volna kedvem.- Ha azt mondom: üveg, tudom, az emberek többsége karcsú pezsgőspohárra vagy súlyos kristályvázára gondol- jegyzi meg. - A lombik, a pipetta vagy a villanykörte legfeljebb csak azoknak jut az eszükbe, akik valamilyen úton-módon kapcsolatba kerültek a műszaki üveggyártással. De még ennél is messzebbre megyek: engem az üvegfúvás, a kidolgozás tud igazán lázba hozni. Meg az izzó, narancssárga üvegmassza, amellyel azt kezdhetek, amit akarok. Ha jól meggondolom, én valójában az üvegkemence rabja vagyok. Hát nem furcsa: most, a nyár kellős közepén a kemence melegéről beszélek. Arról, ami fogva tart, amitől most már úgy érzem, nem tudok elszakadni. Miklós Zoltán, a Bratislava-Dúbravka-i Műszaki Üveggyár "technológusa. Egy huszonkilencéves mérnök, munkaruhában, vékony kockás ingben, vállán egy jól működő üzem mindennapi gondjainak terhével.- Szilikát-technológiát tanultam a műszaki egyetemen - folytatja hátradőlve a széken -, tehát dolgozhatnék tégla- vagy cementgyárban is. Sót dolgoztam is. 1977-ben Tornaváralján (Túrna nad Bodvou) voltam szakmai gyakorlaton. Egy korszerű cementgyárban, ahol automatizált irányítási rendszer működteti a termelést. Nekem az annyira megtetszett, hogy azt mondtam, nem is lenne rossz, ha ott kezdhetnék. Csakhogy ötödévesként ide kerültem gyakorlatra és megfogott az üveg. Attól a perctől fogva mindent tisztán láttam: tudtam, ha felvesznek a gyárba, akkor az Ifjú Szívek táncegyüttesétől sem kell megválnom. És ez nagyon fontos volt számomra. A tánc már gyerekkoromban is nagy szerepet játszott az életemben. Anyám tánccsoportot vezetett odahaza, apámnak zenekara volt, tőle tanultam meg hegedülni és később, a Banská Stiavnica-i vegyipari szakközépiskolában már én is zenekart alapítottam. A főiskolai évek pedig az Ifjú Szívekhez kötnek. Közben jegyzeteket bújtam, fellépésekre készülődtem és bejártam a környező országokat. A diplomaosztás után néhány hónapot Losoncon (Luőenec), Safárikovón és a Slovnaft- ban húztam le, aztán ezerkilencszáz- nyolcvanban ide kerültem végre a Műszaki Üveggyárba. Másfél évig a villanykörtelombikot gyártó részlegen dolgoztam, amíg egy napon magához nem intett a főnököm. Előrehajol. Tekintete a tekintetembe kapaszkodik.- Szóval, behívott és azt mondta:,,Zolikám, holnaptól én leszek a vállalat új műszaki igazgatója. “ Jó szakembernek, nagyszerű munkatársnak tartottam őt, örültem hát a kinevezésének. Felugrottam, kezet ráztunk. De miért mondja éppen nekem? - futott át az agyamon. Nyolc technológus van a gyárban, s velem, a legfiatalabbal közli elsőként, hogy előléptették. Vajon miért? - töprengtem. Talán mindegyikünktől meg akarja kérdezni, hogy kit javasolunk a helyébe, gondoltam. Erre nekem szegezte a kérdést: ,,Na, szerinted ki ül majd a székemre?" Nem tudom, vágtam rá azonnal. Ez egy felelősségteljes munka, amely nagy szaktudást és még nagyobb tapasztalatot igényel, mondtam. Erre a vállamra tette a kezét és így szólt: „Tégedjavasoltalak. Holnaptól te leszel a műszaki gyártáselőkészítő osztály vezetője." És nekem abban a pillanatban zúgni kezdett a fejem.- így képzelte? Ezt akarta?- Igen, technológus akartam lenni, de nem ilyen váratlanul és végképp nem huszonévesen. Több időt szerettem volna eltölteni a kemence közelében, jobb lett volna eljátszani még az üveggel, de egyik napról a másikra gyökeres változás állt be az életembe. Addig én kértem tanácsokat, most meg nálam kopogtatnak. Ha lépést akarok tartani a termeléssel, bújhatom a könyveket, a szakmái lapokat, hogy tudjam, ki, hol, mit talált ki. Irtózatos fordulat volt ez nekem. Az egész gyár technológiája az én nyakamba zúdult. Enyém lett a műszaki gyártáselőkészítés, az üvegreceptek kiszámítása, a fizikai mutatók kidolgozása, nekem kell megítélni az alapanyagok minőségét, hozzám tartoznak a fejlesztési és az innovációs gondok - vagyis: mélyvízbe dobtak.- De, hát végül is ,,jó úszó“ hírében állt.- Az nem érdekes... Ezen a poszton gyorsan „elmerülhet“ az ember. Kezdetben azzal vigasztaltam magam, hogy ha megtorpanok, felhívom majd az egykori főnökömet, ő biztosan segíteni fog. Egy- szer-kétszer meg is tettem, aztán rájöttem, neki sem lehet könnyű dolga, még ha tizenöt éves gyakorlata van is, hiszen az ő élete is alaposan megváltozott. Szóval addig rágtam a ceruzámat, amíg meg nem oldódott a csomó. Naponta tíz-tizen- két órát dolgoztam, míg magamra találtam, de most is azt mondom: megrövidítették a fiatalságomat. Még az Ifjú Szíveket is ott kellett hagynom, mert egyszerűen nem tudtam összeegyeztetni a munkámmal. Közben ugyanis át kellett építenünk azt a részleget, amely a gyár évi produkciójának negyven százalékát adja. Vettünk egy szovjet gépsort, amely nem és nem akart beindulni. Háromszor építettük át a kemencét, zúgolódtak a dolgozók, hogy azért üres a zsebük, mert rossz a gép, egyik javaslatot a másik után realizáltuk, eredmény nélkül. A háromszázhatvanöt napból tavaly háromszáznegyvenötöt töltöttem a gyárban. Megszámoltam, nem tévedek. Szombat, vasárnap js itt voltam, ha baj volt, még éjjel is felzörgettek. Én már úgy ismerem a gyárba vezető utat, hogy vaksötétben is idetalálnék. Ezt persze nem panaszként mondom, hanem azért, mert én tényleg felelősséget érzek azokért, akik itt dolgoznak. Most, hogy kimondhatom: nemcsak a negyedévi, a félévi tervet is teljesítettük, boldog vagyok, mert tudom, hogy mit tettem ezért.- Tehát megnyugodott?- Maradjunk inkább annyiban, hogy könnyebbek az álmaim. Mert a gondokból most is van elég. Feleségem, hároméves lányom van, lakásra várok. Itt a gyárban pedig az alapanyag beszerzésével vannak elakadásaim. Az osztrákoktól míniumot, a franciáktól ólomoxidot, a nyugatnémetektől pedig homokot kapunk - ha minden rendben megy. Más: olyan ólomüveg gyártásával próbálkozunk, amely a nyugati piacon már kapható. Harminc helyett huszonegy százalék ólomoxidot tartalmaz majd, s ezáltal az üveg is olcsóbb lesz. A hatos számú kemencén már tizennégy tonnát gyártottunk belőle, s mivel minden hazai üzletfelünk kapott a mintából, csakhamar kiderült: mennyire tudják felhasználni ezt az új típusú üveget az elektrotechnikában. A jelek szerint nem fogtunk mellé, néhány hónap múlva már egy másik kemencét is ráállíthatunk erre az új gyártási folyamatra. Ehhez persze tökéletes alapanyagra van szükségünk, meg jó minőségű kemencekövekre. De hát ez már egy régebbi mese. Képzelje csak el: egy kemence kibéleléséhez háromszáz tonna kőre van szükség. Ennek csaknem a fele két év alatt elkopik. Jobbat, értékesebbet nem tudunk venni. A franciák drágán adják, a mosonmagyaróvári meg olyan, amilyen. Ahogy kopik, úgy potyog bele az üvegbe, s úgy értékteleníti a gyártmányunkat. Amíg nem exportálunk, addig nem is lesz pénzünk jobbra.-Az út szabad. A lehetőségek adottak. Vagy nem?- Tulajdonképpen igen. Csak a gyártási programunkon kellene változtatni. A fejlesztési program a fiókban van, hogy mikor kerül elő, senki sem tudja. Mert a tervteljesítés mellett nincs sok időnk arra, hogy kutatómunkát is végezzünk. Nagy hátránynak tartom, hogy mi nem gyártunk finális termékeket. Hőmérőkből, laboratóriumi készülélekből csak annyi készül, amennyi a belföldi piacra kell, s az nem számottevő. A villanykörte lombikja húsz-hatvan fillér darabonként, de a Teslának kész égő formájában hatkoronás hasznot hoz. Sokkal többet nyerünk a Simax üvegcsövekkel - a svéd Alfa-Lavel cég két európai gyártól vásárol: egy nyugatnémettől és tőlünk. Ez is jelzi tehát, hogy konkurrenciaképesek vagyunk.- Gyakran megesik, hogy kihozzák a sodrából?- Mikor hogy. Dühös, persze, csak olyankor vagyok, ha leköt a papírmunka, az értékelések, a beszámolók meg a jegyzőkönyvek megírása. Ha nem lehetek jelen egy kemence beállításánál, végem. Akkor nagyon el tudok keseredni. Nálam a nap is azzal kezdődik, hogy lerohanok a gépek közé és belenézek a kemence gyomrába. A munkaidő végét pedig nem az óra, hanem a közérzetem jelzi. Haza csak akkor indulok, ha tudom, hogy mindenütt klappolnak a dolgok. SZABÓ G. LÁSZLÓ Frantiéek Zounar köti be a sok ezer kábel egyikét (A szerző felvételei) Ez év szeptember 1 -tői módosul az érintett vállalatok szakemberképzési rendszere is, megkezdi működését egy elektrotechnikai középfokú szaktanintézet. Ezzel nemcsak a színvonalas képzés alapjait teremtik meg, hanem - és elsősorban - a káderstabilizálás feltételeit is.-Elsőrendű népgazdasági érdek, hogy Dukovanyban tervszerűen kezdje meg működését a 440 MW-os 1. számú áramtermelő egység. A szerelés irányítói átütemezték a végrehajtási tervet, így sikerül lerövidíteni a próbaüzemeltetés* időtartamát. A menet közben végrehajtott tervmódosításból eredő problémákat rugalmasan oldják meg a kivitelezők, és ennek során jelentős segítséget nyújtanak a szovjet tervezők, illetve a hazai vállalatok vezető szakemberei. Noha számos problémát kell menet közben megoldani, a szerelőmunkák időtartamát végül is sikerül csökkenteni. A dolgozók tisztában vannak vele, hogy az atomerőmű beindításának késése minden nap kétmillió koronába kerülne a népgazdaságnak. Ugyanakkor azt is jól tudják, hogy itt semmit sem szabad elkapkodni, egy atomerőmű építése során a biztonság alapvető követelmény. MILAN ADÁMEK Aleé Tichy, a Prágai Ipari Automatizációs Művek dolgozója az erőmű vezérlőtermének szerelésén
