Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1984. január-június (17. évfolyam, 1-26. szám)

1984-01-20 / 3. szám

SZÉP DAL CSALAFINTA- A Szép dal igen könnyen megkülönböztethető a csú­nyától.- Hogyan?- Van egy csalhatatlan ismér­ve: a szép dal az, amely fiatal korunkban nekünk tetszett, a csúnya pedig az, amely a mai fiatalságnak tetszik...- Gyere, játsszunk egy kicsit - mondja Péter a pajtásának.- Nem mehetek, háromkor kezdődik a film.- De most még csak két óra van.- Igaz, de nekem még fél órát sírnom kell, hogy pénzt kapjak a jegyre! fja vu ealoizovyDsod^wk. a jenjeik ijaza'rót n Áűlfijyjccu hintenek. LxlnnüI^ . HIÁNYOS TAPASZTALAT- Azt hallottam, hogy tíz házas­ságra átlag egy boldog házasság esik. Mi a véleménye erről?- Sajnos, nem tudok véleményt mondani, mert én még csak há­romszor házasodtam... KÖZBIZTONSÁG Rabvallatás Nyugaton:- Miért ezt az üzletet rabolta ki, s nem egy másikat?- Ez volt közelebb a lakásom­hoz. Nem akartam sokáig őrizet­lenül hagyni otthonomat, hiszen tetszik tudni milyen manapság a közbiztonság... BIZALMATLAN A farmer felesége felhívja a kör­orvost és megkéri, vizsgálja meg a disznót.- Nem értem... miért nem gya­rapodik.- Miért nem az állatorvost hívta ki? - háborodik fel az orvos.- Jaj, ne haragudjon, doktor úr, de valahogy nem bízom benne: olyan vézna... Cg? A kollégának fejébe szállt a dicsőség. Hát legalább van valami a fejében... (Elek Tibor rajza) Új megoldás HAL- Mondja, uram, kié ez a ha­lastó?- A szövetkezeté.- És ha halat fognék, az bünte­tendő cselekmény volna?- Nem... Csoda! DILEMMA- Fiacskám, nem láttad, tegnap józanul jött-e haza az apád?- Azt nem tudom, de elkérte a tükröt, hogy megnézze, ki jött?! ŐSZINTE Az önkiszolgálást szereted jobban, vagy azt, hogy a pultról kapod az árut?- Ha a pult alól. BÍRÓSÁGI ÜGY- Mondja, miért vágta pofon bal kézzel a sértettet?- Azért, bíró úr, mert eközben éppen kezet szorítottam vele, és ehhez szükségem volt a jobb kezemre! NEM TUDJA A főnök emelt hangon leckézteti újdonsült munkatársát- Mit gondol maga? Hülye vagyok én?- Nem tudom, kérem. Még csak második napja vagyok itt. A hét vicce- Kedves szomszédasszony, miért énekel, ha fáj a foga?- Azt akarom, hogy a férjem is velem együtt szenvedjen! SIKERÉLMÉNY- Professzor úr! Professzor úr! A laboratórium levegőbe repült...- Pompás! Ez a bizonyítéka, hogy a találmányom sike­rült. GYERKŐCÖK- Hogy akarsz te velünk játszani, hiszen kicsi vagy még, semmihez nem értesz!- Akkor én leszek a vezető! SZILÁNKOK KÜZDELEM Kivágott a biztosíték - visszamásztam újra. ELEK, INTELEK Fejedre nőtt hajadon ott marad a nyakadon. LÓVERSENYEN Fogadott a befutóra - elúszott az aranyóra. SZERELEM Tűvé teszlek (és te lóvá) BÁRBAN A pulton kóla, bor áll. s whisky jéggel kollaborál. AZ UTOLSÓ POMPA Temetése nagy esemény; ilyet se tát többet szegény. AKTIVITÁS Itt nyugszik, ki még itt sem nyugszik. Gilányi Sándor JÓ ÜZLET Reklám egy angol cipóüzlet ki­rakatában: ,,Rendkívüli vásár! Aki megvásárol egy cipót tizenöt fon­tért, ingyen megkapja a párját!“ KOR- Hány éves vagy, kisfiú?- Négy.- Az lehetetlen. Négy év alatt nem lehet valaki olyan piszkos és maszatos, mint amilyen te vagy. Vízió a közeljövőről (Julo Polák rajza) (Vladimír Pavlik rajza) Vacsora - keretben Cégem megbízott, hogy külföldi ven­dégünket vigyem el közületi-vacsorázni. Közületi-vacsorázni, ez azt jelenti, hogy a meghatározott pénzügyi kerete­ken belül lehet enni-inni, és az egészről pecsétes számlát kell hozni. A keret meglehetősen tisztességes volt, bőségesen elég lett volna mindket­tőnk számára, ha vendégünk nem értette volna félre az étlapot. Nyilván úgy gon­dolta. azért sorolják fel azt a sokféle étket, mert valamennyit végig kell enni. Hát nem, ehhez a Dárius kincse is kevés lett volna. Mi egyebet tehettem, maga­mon igyekeztem megtakarítani azt, ami­vel túllépte a keretet. Ő rendelt egy májgombóclevest, utána gombalevest, majd halászlét. Én kértem egy csontlevest. Fatányérost kívánt, majd pedig liba­májjal tűzdelt flekként. Én egy kispörköl- tet kértem. Somlói galuska, égetett palacsinta, ananászkompót - így ő. Pogácsa - így én. Ez még hagyján. De vendégünk vala­mi átkozott beadekerben azt olvasta, hogy a magyar borok a legjobbak a vilá­gon. - Tokájer... Tokájer... - csettintge- tett ragyogó arccal. - Lőre... - morogtam zurdul. - Bádákszoni... Bádákszoni... - huhogta lelkesülten. - Bádákszoni va­cak - mondtam velősen. - Végül is beérte három üveg homoki fehérrel. A diadal könnyű mámorát éreztem, amint kurta fejszámolással megállapítot­tam, hogy ha nem jön közbe valami, akkor még benne vagyok a keretben. És ekkor, mint a végzet, megjelent az asztalunknál a cigány. Odahajolt vendé­günkhöz, rákacsintott, és húzni kezdte. Barátunk egészen tűzbe jött, elbúvölten hallgatta, hogy dudorászni kezdte a me­lódiát. Le voltam sújtva. Most tennem kell valamit, med botrány lesz. Hiszen az ilyesmi végképp nincs a keretben, azon­kívül a költségekről pecsétes számlát kell hoznom, márpedig ki az ördög látott ci­gányprímást, pecséttel... Rákacsintottam hát én is a prímásra, és egy főúri gesztussal odaintettem ma­gamhoz. S mikor a derék népzenész rázendített arra. hogy: ..Csak egy kislány van a világon...“, megköszörültem a tor­komat, átöleltem a muzsikus nyakát és mámorosán, de piannissimó belebúgtam a fülébe a nóta dallamára, hogya- szongya: ..Könyvelés is van a világon. Másutt húzzad, édes barátom. Az én cégem hejde, úgy -rehen-de- hel-ke-he-zett (Ide a fülembe, hogy szakadjon szét a vonó) Nem léphetem túl a keretet!“ A hatás leírhatatlan volt. Vendégem tapsolt, szorongatta a kezemet és így kiáltott: - Brávó! Elragadó! Ungárisches temperament! Pontosan, ahogy a filmek­ben van: így mulat egy magyar úr... És rendelt volna azonnal másik nótát, de a prímásnak nyoma veszett. Novobáczky Sándor ÚJ SZÚ 22 1984.1.20.

Next

/
Oldalképek
Tartalom